7.

A Tejútrendszer Tanácsának elnöke természetesen személyesen ismerte a Prométheusz-expedíció összes tagját. S nem az ő bűne, hogy Robinnak háromszor sem hittek. A teremben a kerek asztal körül rajta s az űrhajósokon kívül fizikusok, pszichológusok és más tudományágak képviselői ültek. – Nos – mondta az elnök, amikor Royd befejezte –, meg fogjuk vizsgálni ezt a meglepő jelenséget. Különös... Mindnyájan úgy véljük, hogy az „időparadoxon” jelensége megtámadhatatlan. Valami másról van tehát szó. Nagyon jó, hogy volt erejük eljönni hozzánk. Megértem érzéseiket. Megértem, mennyire vágyódtak a Föld után. S most itt... Hatalmas akadályt kellett leküzdeniük, hogy mindezt elmondják nekünk. Szégyenkeztek, féltek, hogy nem értik majd meg magukat. Bizonyos fokig elszakadtak a Földtől. Jó, hogy ismét velünk vannak. Mit szándékoznak tenni?

– Mind a hatan visszatérünk a Prométheuszra. Verona nem maradhat ott sokáig egyedül. Kroosst kizártuk az expedíció tagjainak a sorából. Természetesen megtehetik, hogy nem értenek velünk egyet. De ez a kívánságunk. Közülünk négyen még itt vannak valahol a Földön. Lehet, hogy már keresik a kapcsolatot egymással és a Tanáccsal. Segíteni kell nekik, hogy egymásra találjanak, s visszatérjenek az űrhajóra.

– Minden kívánságukra tekintettel leszünk. Santát, Tracyt, Contit és Emmit megtaláljuk.

– S még valami. Talán egyelőre nem kellene az embereknek elmondani, hogy gyávák voltunk. Legalább egy ideig.

– Efelől nyugodtak lehetnek.

– Akkor visszarepülünk. Nyolc óra nullakor felöltjük az űrruhánkat, s egyperces időközökben útnak indulunk.

– Rendben. Erre az időre kész lesz a szükséges berendezés. Igyekszünk az önök útjából ismereteket szerezni. Köszönetemet fejezem ki Vszevolodnak és Robinnak a munkáért, amit végeztek. Mindazt, amit ránk hagytak: a kutatási anyagokat és a többi információt fel fogjuk használni a Prométheusz-7 útjánál. Ennek az expedíciónak megváltoztatjuk a programját. A Prométheusz-7 megvizsgálja az önök által felfedezett jelenséget. A feladatuk viszont nem változik. Visszaúton elhagyhatják az űrhajót, s visszatérhetnek a Földre. Türelmetlenül várjuk önöket.

Délután háromkor hagyták el a Tanács épületét. Vszevolod elrepült Gravipolisz környéki villájába, Kirill az Ob partjára, Espas az Adriára. Jevgenyijának megígérték, hogy megszervezik a találkozót a lányával. Robin elrepült a Brit-szigetekre, Royd az Appennini-félszigetre.

8

Royd elsőként jelent meg az űrhajó közelében, s egy teljes percig nyugtalankodott Espas miatt. Espas azonban pontosan s a terv szerint érkezett. Rádión rögtön kapcsolatba léptek egymással. Majd öt perccel később mind a hatan széles karéjban körülvették a Prométheuszt. „Mi van Veronával? Mi van Veronával?” – Royd csak erre gondolt. Már világosan látszottak az űrhajó részletei, amikor váratlanul űrruhás alakok repültek eléjük. S az űr tüstént megtelt hangokkal:

– Royd? Mindnyájan visszatértetek?

– Ki beszél? Ki beszél?

– Santa!

– Tracy!

– Conti!

– Emmi!

– Verona!

S íme, már mindannyian az űrhajóban vannak. Egymás vállát veregetik, kezét szorongatják. Verona majdnem sír.

– Hogy kerültetek ide? – kérdezi Royd.

– Mind a négyen a múlt héten érkeztek vissza – válaszolta Verona. Mindnyájan látták a Földet! Mindnyájan látták a Földet! Csak ő...

– Verona – mondta Royd –, holnap hazaküldünk egy hétre. S meglátod a Földet.

Másnap azonban elhagyták a világűrnek azt a részét, ahol a hullámnyalábok keletkezhettek. Verona nem látta meg a Földet. Azonban erőt vett magán, s nem sírt. A többiek pedig nem tudták, mit mondjanak neki. Ekkor Royd odalépett hozzá, s megcsókolta.

– Ezt a csókot az édesanyád küldte – tette hozzá. Ezért repült az Appennini-félszigetre.

A Prométheusz pedig továbbszáguldott a Kék Csillag felé.

Földeák Iván fordítása