17.

Stratéga a műtőasztalon feküdt.

Az ispotály ugyancsak alaposan megszenvedte az ellenség támadását.

Vagy Senki keze remegett az utolsó pillanatban, vagy Stratéga szíve csúszott lejjebb öregkorára, Senki a pengével csak halálos sebet ejtett rajta, de nem ölte meg.

Doktor szentül őrizte ősi hivatásának hagyományait. Akármi történjék, álljon a világ tótágast, neki az a kötelessége, hogy embereket mentsen meg. Nem érdekelte különösképp, mi történik a bolygókon, melyekkel útján a Tollobogó találkozott. Csak mindig ki legyenek forrázva a sebészeszközök, legyen elég vér az átömlesztéshez, száraz és hűvös helyen legyen a náthaellenes oltóanyag, az antibiotikumok s a vitaminok, S végezhessen megelőző vizsgálatokat, mérjen vérnyomást, meghallgassa a legénység tüdejét, ellenőrizze látásukat és hallásukat.

Az űrrepülések alatt Doktor élete nyugodt mederben folydogált. Ahhoz is elegendő ideje volt, hogy a sebészkéseket atomnál finomabbra élesítse, s arra is. hogy élesztőgombákat erjesszen, melyeken mágneses mező segítségével szigorú tudományos kísérleteket végzett. Ezt azonban már kizárólag szórakozásból tette.

Különböző csavarok elforgatásával Doktor vízszintes helyzetbe hozta a műtőasztalt. Lehúzta Stratégáról egyenruháját, testére illesztette a szükséges észlelő mérőfejeket és műszereket, felnyitotta mellkasát, apró, gondos öltésekkel bevarrta sérült jobb oldali szívkamráját és az artériái, megmasszírozta a már leállt emberi motort. Stratéga szíve működni kezdett, azonban ritkásan, perces kihagyásokkal. Nem volt mit pumpálnia. Stratéga szinte összes vérét elvesztette

Doktor – biztos, ami biztos – még egyszer ellenőrizte a hűtőgépek tartalmát. Nem, az összes háromliteres, vért tartalmazó üveg összetört, s tartalmuk nagy pocsolyában keveredett össze különböző mérgekkel és konzerv epével.

Doktor mindent meglett, de képtelen volt megmenteni Stratégát.

Nem gondolt arra, érdemes-e egyáltalán megmenteni Stratégát. Egy ember feküdt előtte. Doktor köteles volt mindent megtenni, ami lehetséges s ami lehetetlen.

Az idő szaladt. Tíz-tizenöt perc múlva Stratégán már a világon semmi nem segített volna. Doktor ekkor Stratéga mellé húzott még egy műtőasztalt, szigorúan ellenőrizte, vízszintes helyzetben van-e, gumicsövet kötött Stratéga artériájára, levetközött, lemosta nyakát alkohollal, tükröt helyezett a másik műtőasztal fölé úgy, hogy a tükörben a feje s törzsének felső része látszott, egy éles lancettával vágást tett nyakán, néhány másodpercig ügyesen lefogta az artériát, szétvágta, s összekötötte a gumicsővel, elvette a leszorító csipeszt, s kezébe fogta Stratéga csuklóját.

Nem érzett fájdalmat. Tiszta nyugalom szállta meg. A világ szivárványossá lett, megelevenedett, Doktor előtt kitárta rejtett, hétköznapi szem által nem látható szépségét. Isteni zene csengett a fülében, először csak dallam, majd azután ritmus is, mely egyre gyorsabb lett. Ez Stratéga pulzusa, jött rá Doktor, s elmosolyodott.

Soha sehol nem szegi meg az esküjét!

A tükörben Stratéga arcát is látta. Kevés élet költözött bele, könnyű pír jelent meg petyhüdt arcbőrén. Stratéga magához tért. Doktor idejében lépett közbe.

Lám, mára szemhéja is megmoccant, egyszer, kétszer, háromszor, kinyitotta szemét, ajka mozogni kezdett. Stratéga magához tért.

Mire emlékezett? Mit őriztek meg emlékezetében agykérgének majd egy óráig oxigént nélkülöző sejtjei? Emlékezett-e rá, hogy már halott volt s föltámadt? Vagy emlékezete megkímélte, s nem rögzítette utolsó órája eseményeit?

Nem, Stratéga nem örült annak, hogy feltámadt. Csak nem emlékezett mindenre!

Fájdalommal teli tekintettel megkereste a tükörben Doktor szemét.

– Késő, Doktor, késő... Nem a taktikában volt a hiba... Elhallgatott, vagy öt percig rendezgette gondolatait.

– A hiba a stratégiában volt...

A csodás zene ritmusa lelassult.

Vagy Stratéga felvágott véredényei és hajszálerei eresztettek valahol, vagy nem túl szorosan kötötte össze a véredényeket a csővel Doktor, de az is lehet, hogy a cső fala a megengedettnél érdesebb volt; Doktor vére már nem volt elég kettejüknek.

Nem érdekelte, mit suttog Stratéga, helyesen vagy helytelenül választották ki a Tollobogó személyzete stratégiáját és taktikáját, vagy álnok ellenség készített szörnyű csapdát a cirkálónak. Ennek mind most semmi értelme nem volt! Doktor az ember egyetlen lehetséges hivatását társai megmentésében, már múlttá lett munkájában, valami gyöngéd és szükséges dologban látta, amit tudatában már nem fogott fel, de még érzett. Később megszűntek érzései.

Az utolsó csepp is végigfolyt a gumicsövön.