"A walesi herceg már négy napja nem ment ki a kapun, mert rongyos volt a nadrágja. Nem a jó megjelenés szabályait becsülte ennyire, hanem inkább attól tartott, hogy a káplár, akitől nagyon félt, kihallgatásra küldi és két hét celullebüntetésre terjeszti fel. Őfensége nem szerette a magánzárkát, különösen a százlábúak kevéssé vonzó társasága miatt." Lacroix főhadnagy megszökik hogy eltűnt barátját felkutassa. Elfogják, lefokozzák, és kitaszítják a légióból, de javíthatatlan, újra beáll mint közlegény, majd ismét megszökik. Ez alkalomból legénye lop egy század katonát. Az őket üldöző gyarmati hadsereg ellenére eljutnak a Szahara túlsó végére, ahol egy eltűnt barát és egy "bujkáló" oázis rejtélyére egyaránt fény derül...

Vanalder valóban haldoklott, de ez a körülmény egyáltalán nem akadályozta meg abban, hogy szivarozzon. Walter meg akarta vizsgálni, de leintette: \- Felesleges... Mi, régi tópusi csavargók jól tudjuk, mikor lesz végünk. Nem is ezért fárasztottam én magát... Nekem itt van az utalványom, amit említettem: egy írásbeli ígéret négyezer hollandi forintra. Ha én most itt meghalok, akkor ugyebár engem kirabolnak... Ezt szertartásszerűen űzik a halottakkal. Mert itt, uram mindenki lop, kivéve a hollandokat, azok nem lopnak, az Isten verje meg őket... Ők a legnagyobb gazemberek... De ha mondjuk, senki sem lopja el az utalványomat, ami majdnem kizártnak tekinthető... Akkor is... Mire odakerül Batáviába... pláne, ha megtudják, hogy én már nem élek..., addig vándorol majd hivatalról hivatalra... addig kutatják majd a halálom körülményeit..., addig tisztáztatják, hogy kit illet meg, mint örökség..., hogy az én szegény jó húgom, talán tíz év múlva kapja meg az összeg egyharmadát...

Tom az az ember volt, aki egy mozgalmas nap estéjén minden mást könnyebben viselt volna el, mint azt a különös körülményt, hogy egy nő esett a fejére. Szerencsére csak félemelet magasságból, de még így is alaposan megrándult a nyaka. Miután különös helyzetükből talpra álltak, Tom meghajolt. \- Fogadja hálámat, hogy nem a háztetőn lakik. \- Oh, Istenem! Megsérült? \- Nem. Csak lelkileg érintett nagyon kínosan. A kisasszony kiesett az ablakon keresztül, vagy távozott? \- Nerm mindegy? \- Aki idejön, az nyomban eggyé válik a többivel a közös célban: szabadulni innen. Magának is bizonyára ez a leghőbb vágya. \- Á! Szó sincs róla. Hollywoodba sem lehetne elszerződtetni innen. Kitűnően érzem magam. Máris kijelentem, hogy én itt maradok. \- Csodálom. Itt mindenki azért dolgozik éjjel-nappal, hogy elmeneküljön. \- Ergo: miután én nem akarok elmenekülni, nem kell dolgoznom.

Krakau 1941: Die Jüdin Emma muss zusehen, wie ihre Eltern über Nacht in das polnische Ghetto verschleppt werden. Ihr Mann Jacob ist bereits im Widerstand untergetaucht. Emma flüchtet sich in das Haus von Jacobs Tante. Aus der Jüdin Emma wird die Katholikin Anna. Bald aber bekommt sie einen heiklen Auftrag: Der deutsche Wehrmachtsoffizier Georg Richwalder findet Gefallen an dem aparten Mädchen, und diese Sympathie soll sich Anna für den Widerstand zunutze machen. Sie nimmt eine Stelle als Sekretärin im Krakauer Hauptquartier der Deutschen an, schmuggelt Passierscheine nach draußen, bespitzelt ihren Kommandanten. Die Ereignisse spitzen sich zu, als Anna merkt, dass sie sich in einen Mann verliebt hat, der ihr Volk, ihren Mann, ihre Eltern, verfolgt und tötet.

Los recuerdos del secretario, traductor y guardaespaldas de Trotsky entre octubre de 1932 y noviembre de 1939 recrean detalladamente la atmósfera en que vivía y trabajaba en esos años de exilio. El relato simple y preciso de esa cotidianeidad trascendente permite, en no pocos casos, superar errores involuntarios de otros autores, disipar calumnias y despojar al personaje del aura mitológica que, como a todos los grandes hombres, suele creársele. Este libro, lejos de basarse en la frágil memoria, está minuciosamente verificado con un archivo personal del autor que contiene 22 mil documentos (entre ellos 4 mil cartas de Trotsky), correspondientes al periodo que se extiende entre 1929 y 1940. El periodo del exilio en México es ampliamente considerado, aportando mucha —y nueva— información, de quien fuera testigo de la relación con Diego Rivera, Frida Kahlo, Bretón y gran cantidad de personalidades mexicanas. Eludiendo la devoción incondicional tanto como la hostilidad sistemática, el relato de Heijenoort —que no pretende ser un examen integral de la personalidad de Trotsky, de sus ideas y de su carácter— contribuye sin embargo a la visión crítica de una etapa histórica que los sucesos posteriores actualizan hoy. Una experiencia vivida no se transmite como un objeto. Su transmisión es una reconstrucción, una reconstrucción para quien escribe y otra, quizás diferente, para quien lee. De eso se trata.

„A Heltai-történetek bája a mesélés módjában van. Egy pillanatra nem engedi el az olvasó figyelmét, egy paradoxont, egy szójátékot ki nem hagyna. Nem elégszik meg a csattanóval a történet végén, csattanót rejt minden mondata. Történeteinek irama gyors, elbeszélései karcsúak. A csevegés művésze. Az anekdotának gazdag hagyománya van a magyar irodalomban: mondjuk a legnagyobbat: Mikszáthot. Mikszáth elvitatkozik, komótosan mesél, hosszabb kitérőket tesz, hogy meggyőzze olvasóit: belefűz elbeszélésébe egy másik történetet, ami valamiről eszébe jutott, játszik az olvasóval: ráér összefogni a szálakat. Heltai csevegve is azonnal célra tör. Tudja, hogy figyelnek rá. Amit mond, rögtönzésnek hat, holott a legapróbb pongyolaságig kiszámított. Kosztolányi a Heltai-próza kulcsát lírájában találja meg. „Aki ismeri a rímek és metszetek édes fékét, akkor is mértéket tart, midőn a próza szabadabb területén mozog. A versíró prózájában fő az arány”. S ez humorának is egyik forrása.” A kötet Heltai Jenő elbeszéléseinek legjavát tartalmazza, remekbe szerkesztett, csúfondárosan bölcs történeteket.

Rejtő Jenőt utánozhatatlan humora, mesteri mondatfűzése, egyedi, könnyed stílusa a magyar irodalom egyedülálló jelenségévé avatják.Rejtő a tündérmesék világának sajátos környezetbe ültetett változatát teremti meg, ahol az alvilág kétes figurái egytől egyig úriemberek, a koldusról többnyire kiderül, hogy álruhás koronaherceg, és a szerelmesek egymásra találnak.A hat kötettel Rejtő Jenő műveinek eddigi legteljesebb gyűjteményét nyújtjuk át az Olvasóknak.

Rejtő Jenőt utánozhatatlan humora, mesteri mondatfűzése, egyedi, könnyed stílusa a magyar irodalom egyedülálló jelenségévé avatják. Rejtő a tündérmesék világának sajátos környezetbe ültetett változatát teremti meg, ahol az alvilág kétes figurái egytől-egyig úriemberek, a koldusról többnyire kiderül, hogy álruhás koronaherceg, és a szerelmesek egymásra találnak. A hat kötettel – melyből ez az első – Rejtő Jenő műveinek eddigi legteljesebb gyűjteményét nyújtjuk át az Olvasóknak.