Ötvenharmadik

fejezet

Grievous tekintélyes előnyre tett szert.

Mace hátradőlt a cirkáló hídjának ülésében, oldalra pillantott, a hajót vezető Kitre, és lemondóan megcsóválta a fejét. Immár beletörődött, hogy nem tudják elfogni a kompot, mielőtt elhagyná Coruscant légkörét. És talán azt sem fogják tudni megakadályozni, hogy befusson a szeparatista flotta védelmező ölelésébe.

Ettől függetlenül a vadászgépek mindent beleadtak az üldözésbe.

Mivel hozzáfért a legmagasabb szintű bizalmas adatokhoz, Grievous könnyűszerrel megszerezhette egy különleges felszállási vektor adatait. Viszont ebben az esetben azt kockáztatta volna, hogy a kompját elfogja egy vonósugár, vagy megbénítják az orbitális lövegek. Ezért inkább úgy döntött, hogy felhasználja az egyik autonavigációs felszállósáv erős forgalmának védelmét.

A rendőrség, a kormányzat és a mentőegységek hajói bármikor igénybe vehették az autonavigációs útvonalakkal párhuzamos szabad forgalmú sávokat, de Mace és Kit cirkálóját még ezzel az előnnyel is több kilométer választotta el a felszálló komptól.

A kiborg teremtmény ügyesen kihasználta, hogy a körülötte repülő egységeket standard felszállósebességre kényszerítik az orbitális vonósugarak. Mellette szólt az is, hogy legalább olyan ügyesen bánt a háromszárnyú hajóval, mint a fénykarddal. Valahányszor fennállt a veszélye annak, hogy a vadászok bekerítik, beszáguldott a forgalom sűrűjébe, és a különféle csillaghajók között kanyarogva menekült, miközben gátlástalanul használta a fegyvereit, hogy megtisztítsa maga előtt az utat.

A bolygó körüli pályákon dúló ütközetből visszatért Jedik – Agen Kolar, Saesee Tiin, és Pablo-Jill – immár nagyon közel kerültek ahhoz, hogy megbénítsák a kompot, de Grievous kétszer is megszökött előlük. A módszere egyszerű volt, de roppant hatásos. Szétlőtt néhány, a közelében haladó teherhajót, és mialatt a Jedik a robbanófellegeket kerülgették, ő ismét egérutat nyert.

Viszont miután mind a vad, mind a vadászok az atmoszféra határa felé közeledtek, a Jedi pilóták végrehajthatták azokat a manővereket, amelyeket nem szívesen alkalmaztak volna a sűrűbb légrétegekben. A forgalomban cikázva minden lehetséges alkalommal tűz alá vették a kompot, amelynek pajzsgenerátora kezdett túltöltődni.

Grievous nem reagálhatott az üldözőinek valamennyi manőverére, válaszképpen tűz alá vett mindenkit, aki csak a fegyverei elé került. A Jedik, hogy kíméljék az ártatlanokat, kénytelenek voltak újra meg újra lemaradni.

Coruscant légkörén túl az autonavigációs sáv egy jókora fa ágaihoz hasonlóan szerteágazott. A veszélyben forgó hajók gyorsítottak és irányt váltottak, hogy mihamarabb eltávolodjanak a zónától. Mivel azonban a bolygó körül szinte mindenütt ádáz tűzharc dúlt, a szökés nem ígérkezett könnyűnek. Egyes pilóták úgy döntöttek, hogy megmaradnak az orbitális pályákon, és azokat követve átrepülnek Coruscant napos oldalára, mások a bolygó holdjai felé indultak, míg sokan a legközelebbi ugrópontok felé vették az irányt.

A komp viszont nyílegyesen repült a szeparatista flotta zászlóshajója felé.

Kit teljes sebességre gyorsította a cirkálót, amely így hamarosan csatlakozott a Grievous-t üldöző három Jedi-vadászhoz.

Addigra már számos köztársasági fregatt és korvett kivált az ütközetből, hogy támogassa az elfogást.

Mace minden korábbi balsejtelme ellenére néhány pillanatig azt hitte, hogy kétségbeesett akciójuk sikerrel zárul.

Aztán minden bizakodása elillant, amikor vagy ötszáz droid-vadász rajzott elő az egyik Lucrehulk-hordozó köríves karjából, amelyek a komp elé siettek, hogy fedezzék, amíg biztonságba nem jut.

Padmé, Bail és Mon Mothma a téren összegyűlt tömeg soraiból nézték a Nagyköveti Vásárcsarnok homlokzatára szerelt hatalmas vetítőt, amely a HoloHálózat rendkívüli híradóját sugározta. Amikor végül megerősítették Palpatine elrablásának hírét, az addig lélegzetvisszafojtva várakozó tömeg felhördült. A coruscantiak döbbenten és értetlenül bámultak egymásra. Valamennyien ugyanazt kérdezték a szomszédjaiktól: három röpke év alatt hogyan juthattunk idáig?

A káosz seregei keringtek Coruscant felett, akik elrabolták a Galaktikus Köztársaság köztiszteletben álló és közszeretetnek örvendő első számú vezetőjét. Sokak számára, mintegy varázsütésre, kőkemény valósággá váltak az eddig csupán elvont, ködös fogalmak. A harci cselekmények immár a fejük felett és az orruk előtt játszódtak le, és ezúttal a távoli világok lakói voltak azok, akik távolról, holokészülékeken követték az eseményeket.

Padmé észrevette, hogy az idő múlásával a tömeg hangulata megváltozik. Noha a csúcspontján járó csata olyannyira a közelükben tombolt, hogy az égen szabad szemmel is jól látható fényjelenségek játszódtak le, a legtöbb coruscanti inkább az ütközet valós idejű képsorait figyelte. Padmé sejtette a viselkedésük okát: ezzel a módszerrel távol tarthatták magukat a véres valóságtól. A HoloHálózat adását nézve olyan volt az egész, mintha egy érdekes, fordulatos filmet néznének. Padmé minden pillanatban azt várta, hogy az izgatott helyiek lázas találgatásba fognak körülötte: vajon a köztársaságiak utolérik a kompot, amelyen Palpatine-t fogva tartja a kiborg szörnyeteg? Lehet, hogy felrobban a komp, vagy annak úti célja, a hatalmas zászlóshajó? Mi lesz a Köztársasággal, ha a főkancellárt megölik, vagy Coruscantot megszállja több tízezer harci droid? Vajon a Jedik és az ő klónseregük megmentik a bolygót?

Amikor Padmé nem tudta tovább nézni a háromdimenziós felvételeket, és nem bírta tovább a nézőközönség megjegyzéseit, kioldalazott a tömegből, és kisietett a tér szélére. Mindkét kezével megkapaszkodott a korlátban, és a villódzó ég felé fordította a tekintetét.

– Anakin – suttogta hangtalanul, és minden idegszálával azt kívánta, hogy bárcsak elérhetné a férjét a puszta gondolataival.

Anakin.

Könnyek patakzottak az arcán, mire a kézfejével letörölte őket. Elsősorban nem Palpatine miatt öntötte el mélységes szomorúság, bár az elrablása rettentően nyomasztotta. Padmé a jövőt siratta, amelyen ő és Anakin osztozhatott volna. A családot siratta, amellyé ők ketten válhattak volna. Minden korábbinál jobban bántotta, hogy mindketten fontos szerepet játszottak azokban az eseményekben, amelyek végül a háború kitöréséhez vezettek.

Gyere haza, amíg nem késő!

Visszafordult a tömeg felé, és megpillantotta C–3PO-t, amint éppen elbúcsúzott egy ezüstszínű protokolldroidtól, amely néhány pillanattal később beleveszett a tömegbe.

– Valami baj van, Thripio? – kérdezte, amikor a droid a közelébe ért.

– Ez egy roppant különös találkozás volt, asszonyom – válaszolta C–3PO. – Azt hiszem, komoly baj van annak a fényes droidnak az áramköreivel. Ha jól sejtem, afféle látnoknak képzeli magát.

Padmé résnyire vonta a szemét, és gyanakodva megkérdezte:

– Ez meg hogy értsem?

– Lényegében azt mondta nekem, hogy meneküljek, amíg lehet – felelte a tolmácsdroid. – Azt is mondta, hogy sötét idők jönnek, és hamarosan elmosódik a jót és a rosszat elválasztó határ. Hogy ami most jónak tűnik, az később gonosznak bizonyul, és ami gonosznak látszik, az később jónak bizonyul.

C–3PO egyenesen belenézett Padmé szemébe, és hozzátette:

– Azt is mondta továbbá, hogy ha valaha felajánlják nekem, hogy törlik a memóriámat, fogadjam el, máskülönben rettegésben fogom eltölteni hátralévő napjaimat.