Kilencedik
fejezet
A karmos lábú, púpos hátú, míves trón mozdulatlanul állt az immár elfoglalt fellegvár dokkjában, a menekülő neimoidik által hátrahagyott holmik között.
Obi-van körülötte keringett, közben a jobb kezével töprengve simogatta rövid szakáilát.
– Mintha már láttam volna ezt a szerkezetet – morfondírozott félhangosan.
A trón mellett guggoló Anakin felnézett rá, és megkérdezte:
– Hol?
Obi-van megállt.
– Azt hiszem, a Naboo-n – válaszolta. – Röviddel azután, hogy Gunray-t és a kíséretét őrizetbe vették Theedben.
Anakin csak a fejét csóválta.
– Én nem emlékszem, hogy láttam volna.
– Igen, téged túlságosan lefoglalt a droidvezérlő cirkáló felrobbantása – vélekedett Obi-van. – Viszont jómagam is csupán egy pillanatra láttam. Csak azért emlékszem rá, mert meglepett a holovetítő tálcájának kidolgozása. Azelőtt még sosem találkoztam hasonlóval, sőt azóta sem.
A tágas dokk másik végében állt Anakin karcsú, sárga vadászgépe. R2–D2 a gép közelében ácsorgott, és bensőségesen csevegett TC–16-tal. Cody parancsnok az osztagával a palota mélyét járta, és – a klónok szavajárása szerint – éppen „nagytakarított”.
Anakin szemügyre vette a holovetítőt. Az ovális, bordázott ötvözettányér oldalán lévő két csatlakozófoglalatból egy-egy adatcella állt ki.
– Eléggé szokatlan – dünnyögte Anakin. – Lehet, hogy ezek a cellák értékes információkat tartalmaznak.
– Ami eggyel több ok arra, hogy békén hagyjuk, amíg nem ér ide valaki a Hírszerzéstől.
– Az egy örökkévalóságig eltarthat…
– Sietünk valahová, Anakin? – érdeklődött kissé gúnyos hangon Obi-van.
– Nem, viszont…
– Akkor jobb, ha várunk, amíg a szakértők nem futtatnak le egy megfelelő diagnosztikai programot.
Anakin grimaszt vágott, és szemtelenül megkérdezte:
– Mit tudsz te a számítógépes diagnosztikáról, mester?
– Jártam már néhányszor a Templom kiberlaboratóriumában, Anakin.
– Tisztában vagyok vele, viszont itt van Artu, aki alkalmas egy efféle tesztre – azzal Anakin felállt, és odaintette magához az asztrodroidot.
– Anakin… – kezdte volna mondani Obi-van, de nem tudta befejezni.
– Uraim, a leghatározottabban tiltakoznom kell – hangoskodott az R2–D2 nyomában érkező TC–16. – Ezek a tárgyak Gunray helytartónak és kíséretének a tulajdonát képezik.
– Neked éppen nem adtunk szót – förmedt rá Anakin.
R2–D2 a droidtársa felé fordította kupola alakú fejét, majd trillázott és dudált egy sort. A két robot azóta civakodott egymással, hogy a kisebbik begördült a dokkba.
– Igen, tisztában vagyok vele, hogy berozsdásodtak az áramköreim – méltatlankodott TC–16. – Ami pedig a tartásomat illet, hát így is marad, amíg nem javítják meg a csípőízületemet. Ti, asztrodroidok, nagyon nagyra tartjátok magatokat, csak mert vadászgépeket szoktatok vezetni.
– Ne is törődj Artuval! – szólt rá Anakin. – Őt már elrontotta egy másik protokolldroid. Igaz, Artu?
A kis droid választ zümmögött, majd kinyújtotta a számítógépes csatlakozókarját, és annak mágneses hegyét beleillesztette a lépegetőtrón egyik kimenetébe.
– Anakin! – kiáltotta Obi-van éles hangon.
Az ifjú Jedi felállt, és engedelmesen odaballagott régi mesteréhez, aki immár a leszállóplatform peremén állt. Obi-van a mutatóujjával felfelé, egy pislogó fénypontra bökött, amely pillanatról-pillanatra nagyobbra nőtt az éjszakai égbolton.
– Látod azt ott? – kérdezte. – Alighanem azt a hajót várjuk. A Hírszerzés szakértői igencsak gorombák lesznek, ha megtudják, hogy beleütöttük az orrunkat a dolgukba.
– Uraim… – recsegte a hátuk mögött TC–16.
– Most nem érdekelsz – vágott vissza Obi-van, anélkül, hogy hátrafordult volna.
R2–D2 vadul füttyögött, dudált és sípolt, de a Jedik továbbra is az eget fürkészték.
– Ha és amikor ők rábólintanak – folytatta Obi-van –, felőlem akár fel is darabolhatod a trónt, ha ez a szándékod.
– Nem ez a szándékom, mester! – tiltakozott Anakin.
– Remek. Qui-gon talán jobban tette volna, ha szépen otthagy téged Watto roncstelepén.
– Ezt nem gondolod komolyan, mester.
– Nem hát, viszont ott kedvedre belekontárkodhatnál mindenféle masinába.
– Uraim…
– Most már tényleg hallgass, Tíszí! – kiáltotta Anakin. R2–D2 ismét dudált és sípolt, ám ezúttal a hangja mintha távolabbról érkezett volna.
– És te is, Artu! – tette hozzá Anakin.
Obi-van a türelmét vesztve hátranézett, és nagyon meglepődött.
– Hol a trón? – kérdezte habozva.
Anakin is megpördült, és a tekintetével végigsöpört a dokkon.
– És hol van Artu? – csattant fel mérgesen.
– Ezt próbáltam a tudtukra adni, uraim – mentegetőzött TC–16, és a dokk felrobbantott zsilipkapuja felé intett. – A trón elsétált, és magával hurcolta az önök öntelt kis droidját!
Obi-van zavarodott pillantást vetett Anakinra, aki bizakodva kijelentette:
– Nem juthatott messzire, mester!
Kirontottak a folyosóra, és elrohantak az első kereszteződésig. Miután a keresztfolyosó is elhagyatottnak bizonyult, visszatértek a dokkhoz, és nekiláttak, hogy sorban átkutassák az azzal szomszédos termeket és szobákat. Néhány pillanattal később egy hosszan elnyúló, kétségbeesett elektronikus sikoly mindkettejüket visszarángatta a főfolyosóra.
– Ez Artu – állapította meg Anakin.
A két Jedi a mögéjük szegődő protokolldroid kíséretében követte az asztrodroid vészjelzését. Hamarosan beviharzottak egy kisebbfajta irányítóterembe, ahol meglepő látvány tárult a szemük elé. A lépegetőtrón a helyiség közepén, egy helyben menetelt. Szemlátomást egy kommunikációs konzol felé igyekezett, amellyel máris összekötötte egy feszesre húzott adatkábel. R2–D2 néhány ujjnyival a padló felett lebegett. A fogókarjával egy iratszekrénybe kapaszkodott, míg a másik karja továbbra is a trón foglalatába csatlakozott. A kis droid szervomotorjai búgva tiltakoztak a túlterhelés ellen, de R2–D2 kitartott. A trón karmos lábai egyfolytában jártak, ám szerencsére nem találtak fogást a sima fémpadlón, így folyton elkapartak. A szerkezet hiába erőlködött, egy tapodtat sem került közelebb a konzolhoz.
– Ez meg mit akar? – csodálkozott Obi-van. Anakin furcsán grimaszolt, és megcsóválta a fejét.
– Lehet, hogy feltölti magát? – találgatott félhangosan.
Válaszképpen R2–D2 csivitelt és sípolt néhányat.
– Mit mond Artu? – kérdezte Obi-van a protokolldroidot.
– Azt, uram, hogy a lépegetőtrón éppen készül megsemmisíteni saját magát.
Anakin két ugrással a trón mellett termett.
– Artu, húzd ki belőle a karod! – kiáltotta Obi-van. – Anakin, gyere, tűnjünk el innen!
Anakin ujjai máris a holovetítő rögzítőcsavarjain dolgoztak.
– Nem lehet, mester – tiltakozott hevesen –, most már biztosra vehetjük, hogy van valami ebben a székben, amit valaki szeretne eltitkolni.
Obi-van aggodalmas pillantást vetett az asztrodroidra.
– Mennyi időnk van még, Artu? – kérdezte.
Ezúttal kérni sem kellett TC–16–ot, készségesen fordította a választ:
– Néhány másodperc, uram!
Obi-van a társa mellé ugrott.
– Nincs rá idő, Anakin! – kiáltotta feldúltan. – Egyébként is, lehet, hogy már attól felrobban, ha megpiszkálják!
– Már majdnem kész vagyok, mester…
– Csak közben megölsz minket!
Obi-van hirtelen zavart érzett az Erőben.
Gondolkodás nélkül vállon ragadta Anakint, és elrántotta a tróntól. A makacs készülék a következő pillanatban fehér, páraszerű anyagot lövellt oda, ahol az imént az ifjú Jedi guggolt.
Obi-van krákogott néhányat, mialatt köpenyének bő ujjával eltakarta a száját és az orrát.
– Mérgesgáz! – kiáltotta. – Fogadjunk, hogy ugyanaz, mint amit Gunray bevetett ellenünk a Naboo-n! Tartsd vissza a lélegzetedet!
– Köszönöm, mester – dörmögte Anakin, és néhány lépésnyi távolságból ismét a trónt tanulmányozta. Végül egyszerűen csak kijelentette: – Vállalnunk kell a kockázatot!
Azzal, mielőtt Obi-van megakadályozhatta volna, megmarkolta az adatkábelt, és egyetlen rántással kitépte a kommunikációs konzolból.
R2–D2 szinte nyüszített, míg TC–16 felnyögött rémültében. Hirtelen kék energiaháló szikrázott fel a trón és a konzol körül, amely leverte a lábáról Anakint.
Ezzel egy időben nagy felbontású, körülbelül egy méter magas hologram jelent meg a trón holotálcája felett.
R2–D2 ismét riadót füttyögött.
És ekkor a trón rejtett hangszóróiban felzendült Nute Gunray eltéveszthetetlen hangja. Ez a hang alázattól és félelemtől remegett, mialatt a helytartó annyit mondott a kék színben úszó, a fején csuklyát viselő alaknak:
– Igen, igen, természetesen. Személyesen gondoskodom róla, Sidious Nagyúr!