Kilencedik

fejezet

A karmos lábú, púpos hátú, míves trón mozdulatlanul állt az immár elfoglalt fellegvár dokkjában, a menekülő neimoidik által hátrahagyott holmik között.

Obi-van körülötte keringett, közben a jobb kezével töprengve simogatta rövid szakáilát.

– Mintha már láttam volna ezt a szerkezetet – morfondírozott félhangosan.

A trón mellett guggoló Anakin felnézett rá, és megkérdezte:

– Hol?

Obi-van megállt.

– Azt hiszem, a Naboo-n – válaszolta. – Röviddel azután, hogy Gunray-t és a kíséretét őrizetbe vették Theedben.

Anakin csak a fejét csóválta.

– Én nem emlékszem, hogy láttam volna.

– Igen, téged túlságosan lefoglalt a droidvezérlő cirkáló felrobbantása – vélekedett Obi-van. – Viszont jómagam is csupán egy pillanatra láttam. Csak azért emlékszem rá, mert meglepett a holovetítő tálcájának kidolgozása. Azelőtt még sosem találkoztam hasonlóval, sőt azóta sem.

A tágas dokk másik végében állt Anakin karcsú, sárga vadászgépe. R2–D2 a gép közelében ácsorgott, és bensőségesen csevegett TC–16-tal. Cody parancsnok az osztagával a palota mélyét járta, és – a klónok szavajárása szerint – éppen „nagytakarított.

Anakin szemügyre vette a holovetítőt. Az ovális, bordázott ötvözettányér oldalán lévő két csatlakozófoglalatból egy-egy adatcella állt ki.

– Eléggé szokatlan – dünnyögte Anakin. – Lehet, hogy ezek a cellák értékes információkat tartalmaznak.

– Ami eggyel több ok arra, hogy békén hagyjuk, amíg nem ér ide valaki a Hírszerzéstől.

– Az egy örökkévalóságig eltarthat…

– Sietünk valahová, Anakin? – érdeklődött kissé gúnyos hangon Obi-van.

– Nem, viszont…

– Akkor jobb, ha várunk, amíg a szakértők nem futtatnak le egy megfelelő diagnosztikai programot.

Anakin grimaszt vágott, és szemtelenül megkérdezte:

– Mit tudsz te a számítógépes diagnosztikáról, mester?

– Jártam már néhányszor a Templom kiberlaboratóriumában, Anakin.

– Tisztában vagyok vele, viszont itt van Artu, aki alkalmas egy efféle tesztre – azzal Anakin felállt, és odaintette magához az asztrodroidot.

– Anakin… – kezdte volna mondani Obi-van, de nem tudta befejezni.

– Uraim, a leghatározottabban tiltakoznom kell – hangoskodott az R2–D2 nyomában érkező TC–16. – Ezek a tárgyak Gunray helytartónak és kíséretének a tulajdonát képezik.

– Neked éppen nem adtunk szót – förmedt rá Anakin.

R2–D2 a droidtársa felé fordította kupola alakú fejét, majd trillázott és dudált egy sort. A két robot azóta civakodott egymással, hogy a kisebbik begördült a dokkba.

– Igen, tisztában vagyok vele, hogy berozsdásodtak az áramköreim – méltatlankodott TC–16. – Ami pedig a tartásomat illet, hát így is marad, amíg nem javítják meg a csípőízületemet. Ti, asztrodroidok, nagyon nagyra tartjátok magatokat, csak mert vadászgépeket szoktatok vezetni.

– Ne is törődj Artuval! – szólt rá Anakin. – Őt már elrontotta egy másik protokolldroid. Igaz, Artu?

A kis droid választ zümmögött, majd kinyújtotta a számítógépes csatlakozókarját, és annak mágneses hegyét beleillesztette a lépegetőtrón egyik kimenetébe.

– Anakin! – kiáltotta Obi-van éles hangon.

Az ifjú Jedi felállt, és engedelmesen odaballagott régi mesteréhez, aki immár a leszállóplatform peremén állt. Obi-van a mutatóujjával felfelé, egy pislogó fénypontra bökött, amely pillanatról-pillanatra nagyobbra nőtt az éjszakai égbolton.

– Látod azt ott? – kérdezte. – Alighanem azt a hajót várjuk. A Hírszerzés szakértői igencsak gorombák lesznek, ha megtudják, hogy beleütöttük az orrunkat a dolgukba.

– Uraim… – recsegte a hátuk mögött TC–16.

– Most nem érdekelsz – vágott vissza Obi-van, anélkül, hogy hátrafordult volna.

R2–D2 vadul füttyögött, dudált és sípolt, de a Jedik továbbra is az eget fürkészték.

– Ha és amikor ők rábólintanak – folytatta Obi-van –, felőlem akár fel is darabolhatod a trónt, ha ez a szándékod.

– Nem ez a szándékom, mester! – tiltakozott Anakin.

– Remek. Qui-gon talán jobban tette volna, ha szépen otthagy téged Watto roncstelepén.

– Ezt nem gondolod komolyan, mester.

– Nem hát, viszont ott kedvedre belekontárkodhatnál mindenféle masinába.

– Uraim…

– Most már tényleg hallgass, Tíszí! – kiáltotta Anakin. R2–D2 ismét dudált és sípolt, ám ezúttal a hangja mintha távolabbról érkezett volna.

– És te is, Artu! – tette hozzá Anakin.

Obi-van a türelmét vesztve hátranézett, és nagyon meglepődött.

– Hol a trón? – kérdezte habozva.

Anakin is megpördült, és a tekintetével végigsöpört a dokkon.

– És hol van Artu? – csattant fel mérgesen.

– Ezt próbáltam a tudtukra adni, uraim – mentegetőzött TC–16, és a dokk felrobbantott zsilipkapuja felé intett. – A trón elsétált, és magával hurcolta az önök öntelt kis droidját!

Obi-van zavarodott pillantást vetett Anakinra, aki bizakodva kijelentette:

– Nem juthatott messzire, mester!

Kirontottak a folyosóra, és elrohantak az első kereszteződésig. Miután a keresztfolyosó is elhagyatottnak bizonyult, visszatértek a dokkhoz, és nekiláttak, hogy sorban átkutassák az azzal szomszédos termeket és szobákat. Néhány pillanattal később egy hosszan elnyúló, kétségbeesett elektronikus sikoly mindkettejüket visszarángatta a főfolyosóra.

– Ez Artu – állapította meg Anakin.

A két Jedi a mögéjük szegődő protokolldroid kíséretében követte az asztrodroid vészjelzését. Hamarosan beviharzottak egy kisebbfajta irányítóterembe, ahol meglepő látvány tárult a szemük elé. A lépegetőtrón a helyiség közepén, egy helyben menetelt. Szemlátomást egy kommunikációs konzol felé igyekezett, amellyel máris összekötötte egy feszesre húzott adatkábel. R2–D2 néhány ujjnyival a padló felett lebegett. A fogókarjával egy iratszekrénybe kapaszkodott, míg a másik karja továbbra is a trón foglalatába csatlakozott. A kis droid szervomotorjai búgva tiltakoztak a túlterhelés ellen, de R2–D2 kitartott. A trón karmos lábai egyfolytában jártak, ám szerencsére nem találtak fogást a sima fémpadlón, így folyton elkapartak. A szerkezet hiába erőlködött, egy tapodtat sem került közelebb a konzolhoz.

– Ez meg mit akar? – csodálkozott Obi-van. Anakin furcsán grimaszolt, és megcsóválta a fejét.

– Lehet, hogy feltölti magát? – találgatott félhangosan.

Válaszképpen R2–D2 csivitelt és sípolt néhányat.

– Mit mond Artu? – kérdezte Obi-van a protokolldroidot.

– Azt, uram, hogy a lépegetőtrón éppen készül megsemmisíteni saját magát.

Anakin két ugrással a trón mellett termett.

– Artu, húzd ki belőle a karod! – kiáltotta Obi-van. – Anakin, gyere, tűnjünk el innen!

Anakin ujjai máris a holovetítő rögzítőcsavarjain dolgoztak.

– Nem lehet, mester – tiltakozott hevesen –, most már biztosra vehetjük, hogy van valami ebben a székben, amit valaki szeretne eltitkolni.

Obi-van aggodalmas pillantást vetett az asztrodroidra.

– Mennyi időnk van még, Artu? – kérdezte.

Ezúttal kérni sem kellett TC–16–ot, készségesen fordította a választ:

– Néhány másodperc, uram!

Obi-van a társa mellé ugrott.

– Nincs rá idő, Anakin! – kiáltotta feldúltan. – Egyébként is, lehet, hogy már attól felrobban, ha megpiszkálják!

– Már majdnem kész vagyok, mester…

– Csak közben megölsz minket!

Obi-van hirtelen zavart érzett az Erőben.

Gondolkodás nélkül vállon ragadta Anakint, és elrántotta a tróntól. A makacs készülék a következő pillanatban fehér, páraszerű anyagot lövellt oda, ahol az imént az ifjú Jedi guggolt.

Obi-van krákogott néhányat, mialatt köpenyének bő ujjával eltakarta a száját és az orrát.

– Mérgesgáz! – kiáltotta. – Fogadjunk, hogy ugyanaz, mint amit Gunray bevetett ellenünk a Naboo-n! Tartsd vissza a lélegzetedet!

– Köszönöm, mester – dörmögte Anakin, és néhány lépésnyi távolságból ismét a trónt tanulmányozta. Végül egyszerűen csak kijelentette: – Vállalnunk kell a kockázatot!

Azzal, mielőtt Obi-van megakadályozhatta volna, megmarkolta az adatkábelt, és egyetlen rántással kitépte a kommunikációs konzolból.

R2–D2 szinte nyüszített, míg TC–16 felnyögött rémültében. Hirtelen kék energiaháló szikrázott fel a trón és a konzol körül, amely leverte a lábáról Anakint.

Ezzel egy időben nagy felbontású, körülbelül egy méter magas hologram jelent meg a trón holotálcája felett.

R2–D2 ismét riadót füttyögött.

És ekkor a trón rejtett hangszóróiban felzendült Nute Gunray eltéveszthetetlen hangja. Ez a hang alázattól és félelemtől remegett, mialatt a helytartó annyit mondott a kék színben úszó, a fején csuklyát viselő alaknak:

– Igen, igen, természetesen. Személyesen gondoskodom róla, Sidious Nagyúr!

A gonosz útvesztője
titlepage.xhtml
jacket.xhtml
JAMES_LUCENO_split_000.html
Section0001.html
JAMES_LUCENO_split_001.html
JAMES_LUCENO_split_002.html
JAMES_LUCENO_split_003.html
JAMES_LUCENO_split_004.html
JAMES_LUCENO_split_005.html
JAMES_LUCENO_split_006.html
JAMES_LUCENO_split_007.html
JAMES_LUCENO_split_008.html
JAMES_LUCENO_split_009.html
JAMES_LUCENO_split_010.html
JAMES_LUCENO_split_011.html
JAMES_LUCENO_split_012.html
JAMES_LUCENO_split_013.html
JAMES_LUCENO_split_014.html
JAMES_LUCENO_split_015.html
JAMES_LUCENO_split_016.html
JAMES_LUCENO_split_017.html
JAMES_LUCENO_split_018.html
JAMES_LUCENO_split_019.html
JAMES_LUCENO_split_020.html
JAMES_LUCENO_split_021.html
JAMES_LUCENO_split_022.html
JAMES_LUCENO_split_023.html
JAMES_LUCENO_split_024.html
JAMES_LUCENO_split_025.html
JAMES_LUCENO_split_026.html
JAMES_LUCENO_split_027.html
JAMES_LUCENO_split_028.html
JAMES_LUCENO_split_029.html
JAMES_LUCENO_split_030.html
JAMES_LUCENO_split_031.html
JAMES_LUCENO_split_032.html
JAMES_LUCENO_split_033.html
JAMES_LUCENO_split_034.html
JAMES_LUCENO_split_035.html
JAMES_LUCENO_split_036.html
JAMES_LUCENO_split_037.html
JAMES_LUCENO_split_038.html
JAMES_LUCENO_split_039.html
JAMES_LUCENO_split_040.html
JAMES_LUCENO_split_041.html
JAMES_LUCENO_split_042.html
JAMES_LUCENO_split_043.html
JAMES_LUCENO_split_044.html
JAMES_LUCENO_split_045.html
JAMES_LUCENO_split_046.html
JAMES_LUCENO_split_047.html
JAMES_LUCENO_split_048.html
JAMES_LUCENO_split_049.html
JAMES_LUCENO_split_050.html
JAMES_LUCENO_split_051.html
JAMES_LUCENO_split_052.html
JAMES_LUCENO_split_053.html
JAMES_LUCENO_split_054.html
JAMES_LUCENO_split_055.html
JAMES_LUCENO_split_056.html
JAMES_LUCENO_split_057.html
JAMES_LUCENO_split_058.html