Huszonhetedik

fejezet

Palpatine terjengős, a Köztársaság helyzetét értékelő beszéde négy teljes órán át tartott. A szóvirágokkal teleszőtt összegzést tucatnyi alkalommal szakította félbe a szenátorok lelkes tapsvihara, holott ezt az ősi hagyományt nem gyakorolták Valorum Eixes főkancellár kora óta. Miután Bail Organa végigszenvedte a jól hangzó, de jórészt értelmetlen szónoklatot, légitaxiba ült, hogy a Jedi Templomba vitesse magát.

Utasította a pilótadroidot, hogy az épület északkeleti légikikötőjében tegye le a gépét, ahol két Jedi-tanítvány várta őt. Bail jószerével egyetlen pillantásra sem méltatta a széles folyosók pazar látványát, mialatt elvezették abba a terembe, ahol a Rend a kívülállókat szokta fogadni.

Amikor belépett a helyiségbe, annak közepén éppen Palpatine beszédének felvétele futott. A holoasztal körül ültek a Tanács tagjai: Yoda, Mace Windu, Saesee Tiin, Ki-Adi-Mundi, Shaak Ti, Stass Allie, Plo Koon, és Kit Fisto.

– Így aztán nehéz szívvel bár, de újabb kétszázezer harcosunkat küldtem el a Külső Gyűrűben zajló hadműveletek támogatására – jelentette be Palpatine holoképe –, noha teljes bizonyossággal érzem, hogy a közeljövőben véget ér ez a szörnyű konfliktus. Kiűztük ellenségeinket a Magból, kikergettük a Belső Gyűrűből és a Kolóniákról. A Konföderáció drágán megfizet mindazért, amit rászabadított a mi tisztes világainkra.

Palpatine elhallgatott, mert ezt a kijelentését is hosszúra nyúló taps követte.

Droidkamerák keringtek a Nagy Rotundában, hogy közelképet adhassanak a közismerten Palpatine-barát frakciókról, majd jókora kört leírva a főkancellár harminc méter magas szónoki emelvényének tövéhez röppentek, hogy elidőzzenek a csúcs közelében felsorakozott kétszáz törzstiszten, akik valamennyien ujjongva tapsoltak.

– Erőfitogtatást látunk – jegyezte meg Yoda, és bosszúsan fíntorgott.

A bíborvörös és élénkzöld színekben pompázó köpenyt viselő Palpatine szerény mosollyal fogadta az ünneplést, majd folytatta:

– Önök közül néhány feltehetik a kérdést, hogy miért olyan nehéz az én szívem, ha a legutóbbi hírek régóta várt, diadalmas győzelmekről szólnak. A döntés súlya az, ami engem nyomaszt, hiszen mondhattam volna hamarabb is: ami elég, az elég. Hagyjuk a Konföderációt, hadd sorvadjon el odakint, a Külső Gyűrűben. Rajta, hozzuk haza a mi derék fiainkat. Vessünk véget a vérontásnak, ne essen több bajuk dicső katonáinknak és nagyra becsült Jedi-lovagjainknak.

Yoda megköszörülte a torkát, és fejcsóválva hallgatta tovább a beszédet.

– Ám mélységes bánatomra nem dönthettem úgy, ahogyan a szívem diktálta. Mert nem engedhetjük meg, hogy a demokrácia ellenségei megpihenjenek és összeszedjék magukat. Ahogyan az életet fenyegető daganatot a testből, őket is gyökerestől ki kell metszenünk Köztársaságunkból. Ahogyan egy fertőző járványt, fel kell számolnunk őket. Ha nem tesszük meg, akkor a gyermekeink eljövendő generációinak folyton együtt kell élniük annak veszélyével, hogy mindazok, akik a mi korunkban egyszer már lángba borították a Galaxist, új erőre kapnak, és ismét támadásba lendülnek.

– Újabb tapsvihar következik – jegyezte meg epésen Bail, aki már végighallgatta a beszédet.

A Jedik mocorogni kezdtek magas támlájú székeiken, de mindannyian hallgatásba burkolóztak. A kínosan hosszúra nyúló taps végeztével ismét Palpatine következett:

– Nem szeretném, ha a kijelentéseim azt a benyomást keltenék valakiben, hogy már túl vagyunk a legnehezebb döntéseken, ezért sietek hozzátenni, hogy még rengeteg a dolgunk. Hisz oly sok mindent újjá kell építenünk, oly sok helyen kell visszaállítanunk a rendet… Önökhöz fogok fordulni útmutatásért, hogy melyek legyenek azok a világok, amelyeket visszafogadunk Köztársaságunk baráti, szent kötelékébe, melyek legyenek azok, amelyekkel tartózkodóan bánunk, és melyek legyenek azok, amelyekkel többé nem állunk szóba mindazokért a sértésekét és igazságtalanságokért, amelyekkel elhalmoztak minket. Ugyanígy önökhöz fogok fordulni útmutatásért, hogy hogyan öntsük új formába Alkotmányunkat, hogy az megfeleljen az új korszak kihívásainak és igényeinek.

– Ez meg mit akar jelenteni? – csattant fel Mace Windu.

– Végül pedig önökhöz fogok fordulni, hogy legyenek a kitalálói és meghonosítói egy új szellemiségnek, amely szétterjed előbb Coruscantban, majd a Magban, aztán valamennyi csillagrendszerben, ahol továbbra is ragyog a demokrácia fénye, hogy ennek révén újabb ezer év béke köszöntsön ránk, aztán megint ezer év, és a háború szót mindörökre kitörölhessük a szótárainkból és emlékezetünkből.

– Ennyi elég volt, ugye? – kérdezte halkan Stass Allie, mialatt a szenátorok ismét önfeledten ujjongtak, és szinte sebesre tapsolták a tenyerüket.

Miután senki sem tiltakozott, a magas, karcsú, sötét bőrű nagymester kikapcsolta a holoasztalt.

A hirtelen beálló csendben Yoda a szenátor felé fordult, kissé meghajtotta a fejét, és barátságosan megszólalt:

– Nagyra értékeljük, hogy felkeresett minket, Organa szenátor!

– Csupán annyit akartam tudatni önökkel – felelte Bail –, hogy függetlenül mindattól, amit a HoloHálózaton látnak-hallanak, nem borulunk térdre mindannyian Palpatine előtt.

– Tisztában vagyunk vele – válaszolta Yoda.

Bail széles gesztussal kimutatott a terem háromszög alakú ablakain, miközben csüggedten megcsóválta a fejét, és megjegyezte:

– Coruscanton máris eluralkodott az ünnepi hangulat. Szinte a levegőben érzem.

– Korai még az ünneplés – mondta szomorúan Yoda.

Mace előrehajolt ültében, és kissé haragosan megszólalt:

– Vajon mit képzel Palpatine? Elküldi Coruscant honi védelmi erőinek felét a Külső Gyűrűbe?

– A főkancellárt túlságosan felbátorította az, ami a Belderone-nál történt – jegyezte meg Yoda.

– Palpatine kijelölte Mygeetót, Saleucamit, és Feluciát – recsegte Plo Kloon az őt létfontosságú gázokkal ellátó maszkon át.

Ki-Adi-Mundi finoman biccentett, és hozzátette:

– A gonosz triádja, így nevezte a három világot.

– Szeparatista támaszpontok, az igaz – ismerte el Yoda –, de oly távoliak, oly jelentéktelenek…

– Akkor is veszélyt jelentenek a Köztársaságra – mutatott rá Bail.

Mace kurtán legyintett.

– Amikor egy test megsérül, sok mindent figyelembe kell venni – bölcselkedett. – Minek törődni egy tűszúrással, ha a mellkast átégette egy sugárnyaláb?

Bail végighordozta tekintetét a Tanácson, és bejelentette:

– Néhányunkat mélységesen aggaszt valami. Úgy gondoljuk, hogy valaki telebeszélte Palpatine főkancellár fejét. Rávették, hogy erőltesse ezeket az ostromokat, hogy ezek révén akár erőszakos úton is gyarapítsa a köztársasági világok számát. Nemrégiben megdöbbentő törvényjavaslatok kerültek a Szenátus elé. Ha megszavazzák, Palpatine tetszése szerint felülbírálhatja a helyi kormányzatok döntéseit.

Yoda felháborodásában szorosan összepréselte a száját.

– Ez a háború nem más, mint a gonosz útvesztője – mondta végül sóhajtva –, de nekünk meg kell védenünk magunkat.

Meg kell óvnunk a Jedi-rend ezer nemzedéken át megtartott hagyományait.

Mace megfontoltan bólogatott, és hozzáfűzte: – Reménykedjünk abban, hogy Kenobi és Skywalker mesterek időben megtalálják az utat ennek a háborúnak a forrásához, még mielőtt túl késő lenne.