Ötvenegyedik

fejezet

A bunkerben zajló események híre akkor érte el Mace-t és Kitet, amikor már visszafelé repültek, a Sah'c irányába. Nem kellett hozzá sok idő, és az apró mozaikokat összerakva rájöttek, hogy mi történt. A szeparatisták valahogyan elraboltak egy köztársasági csapatszállítót, majd a Palpatine-t szállító hajóéhoz időzítették a saját érkezésüket, így ellenőrzés nélkül átjutottak a bunker védőpajzsain. Ezt követően előresiettek, titokban kiszálltak, és meglapultak valahol, amíg a főkancellár eljutott a számára fenntartott óvóhelyre.

Egy, a helyszínen tartózkodó klónparancsnok megerősítette, hogy az elrabolt hajót droidok vezették, és arról is beszámolt, hogy a roncsban nem találták meg Grievous maradványait.

Már egyedül ez az információ mélységes aggodalommal töltötte el a két nagymestert. Nagyjából tudták már, hogy mi történt, sejtették, hogy mi fog még történni, és szívből remélték, hogy tévednek.

Amikor Mace és Kit megérkeztek az erős reflektorok fehér fényében fürdő platformra, a lelőtt csapatszállító még égett néhány helyen. A gép a nyolcszögletű pálya peremére zuhant, így összeroncsolódott törzsének jó harmada kilógott a mélység fölé. A Palpatine-t szállító hajóból még kevesebb maradt. Az orvtámadás áldozatait már elszállították, és a helyükre máris megérkezett az erősítés. Legalább ötven klónharcos nyüzsgött a bunker bejárata előtt, míg a platform szélei mentén két páncélozott lépegető járőrözött egyfolytában, amelyeket a széles szárnyú hordozókból raktak le.

Mace és Kit ezúttal nem várták meg, hogy a gépük leszálljon. Öt méteres magasságból leugrottak, és nyílegyenesen berohantak az alagútba. Mihelyt beléptek az első folyosóra, meggyőződhettek róla, hogy a legrosszabb félelmeik váltak valóra. A járat torkolatától nem messze három klón egy mozdulatlan MagnaGuardot vonszolt a fémpadlón. A droid testén jóval' több megperzselt szélű, sugárvető ütötte seb sötétlett, mint amennyi egy harci sikló elpusztításához kellett volna.

Mace ekkor már biztosra vette, hogy a szeparatista rohamnaszád valahogyan elkapta a vonatról lezuhanó Grievous-t. Már csak az a kérdés maradt megválaszolatlanul, hogy a tábornok hogyan tudta így összehangolni az egyes támadóegységeinek mozgását, és honnan tudta, hogy mekkora erőkkel kell lesújtania?

Nyilván onnan, hogy valaki pontosan beszámolt neki a főkancellár testőreinek és a bunkert védő csapatoknak a létszámáról, és még ezernyi részletről…

Ahogy a nagymesterek egyre mélyebbre és mélyebbre hatoltak a bunker gyomrába, minden egyes folyosószakasz újabb és újabb bizonyítékokat szolgáltatott arra, hogy milyen szörnyű harc dúlt itt nemrégiben. Végtagjaikat vagy fejüket vesztett, összekaszabolt holttestek hevertek a járatokban. Mace negyvenig számolta a tetemeket, aztán feladta.

A helyenként szó szerint vérben úszó folyosók végállomása, a súlyos, nyolcszögletű zsilip nyitva állt. A behatolók már ezt a bejáratot is könyörtelen mészárlás árán közelítették meg, de odabent, a tulajdonképpeni óvóhelyen egyenesen vérfürdőt rendeztek. Stass Allie, akinek mind az arca, mind a keze hólyagosra égett, az utólagos erősítésnek küldött Jedi-lovagok tetemei mellett térdelt. Első pillantásra látszott, hogy kizárólag Grievous lehet a felelős azért, ami négyükkel történt. Ugyanez állt Palpatine öt testőrére is, akiknek a testén fénykard ütötte sebek tátongtak.

A kiborg tábornok, undorító szokásának szellemében, ezúttal is magával vitte a meggyilkolt Jedik fénykardjait. A halott testőrök közelében két MagnaGuard mozdulatlan fémteste hevert a padlón.

Maga Palpatine nyomtalanul eltűnt.

– Tábornok úr, mire mi megérkeztünk, a főkancellár már nem volt itt – jelentette a helyszínt biztosító klónok parancsnoka. – A foglyul ejtői a dél felé vezető alagúton hagyták el a komplexumot.

Mace és Kit a szóban forgó járatra nyíló ajtó felé pillantottak, majd Shaak Tire néztek, aki magába roskadva álldogált egy holoasztal mellett. Amikor Mace odalépett hozzá, a Jedi-hölgy megtántorodott, és gyakorlatilag a karjaiba dőlt.

– Harcoltam Grievous-vel a Hyporin – suttogta Shaak Ti elgyengülten. – Tudtam, hogy mire képes. De ez, ami itt történt… És magával hurcolta Palpatine-t…

Mace a társa dereka köré fonta a karját, és megtartotta, máskülönben összeesett volna.

– Nem lesznek tárgyalások – vélekedett Mace. – A főkancellár nem fogja engedni, hogy az életéről alkudozzunk.

– Lehet, hogy a Szenátus majd másképp látja, Mace – vitatkozott Shaak Ti, miközben kissé összeszedte magát, és kibontakozott a szelíd, de határozott ölelésből. – Valaki segített annak a kiborg szörnyetegnek. Valaki, aki közel van a tűzhöz.

Kit egyetértése jeléül nagyokat bólogatott, és a hangjában szilárd eltökéltséggel kijelentette:

– Meg fogjuk találni az illetőt. De előbb meg kell mentenünk a főkancellárt!

Mace a klónparancsnokra nézett, és megkérdezte:

– Hogyan jutottak ki a komplexumból?

– Majd én megmutatom – mondta Shaak Ti, azzal a holoasztalhoz lépett, és elindított egy felvételt, amelyet az egyik biztonsági kamera készített.

A képsorokon jól látszott, amint Grievous és a testőrei végigvonszolják Palpatine-t a déli leszállóplatformon, menet közben lemészárolják az ott állomásozó őröket, aztán beszállnak egy háromszárnyú kompba, amely nyomban elindul, és felemelkedik az elsötétült felhők közé…

– Hogyan jutottak ki a pajzson? – kérdezte komoran Mace a parancsnoktól.

– Szétlőtték a részecskesugárzókat, uram – válaszolta a férfi. – A védett oldal felől nem nehéz megsemmisíteni őket, ha valaki tudja, hogy hová kell lőnie. És ők pontosan tudták.

Mace és Kit jelentőségteljes, értő pillantást váltottak egymással.

– Hol járt most az a komp? – kérdezte Kit. Válaszképpen a parancsnok lenyomott néhány billentyűt, és az asztal felett felderengett a város háromdimenziós térképe. Ekkor a férfi begépelt néhány parancssort, mire a kéklő épületekfelett megjelent egy apró, vörös háromszög.

– Az I-harminchármas szektorban, uram – jelentette a klónharcos. – A P-hetvenhetes autonavigációs sávon tartfelfelé. Néhány egységünk a nyomában van.

Mace hátrahőkölt és felcsattant:

– A tüzéreink tudják, hogy a főkancellár is a fedélzeten van? Tisztában vannak azzal, hogy nem lőhetnek arra a hajóra?

– Parancsot kaptak, hogy amennyiben lehetséges, okozzanak sérüléseket a kompnak, és kényszerítsék leszállásra – válaszolta elbizonytalanodva a parancsnok. – Mindenesetre azt az egységet energiapajzsok védik, és a páncélzata is erős, uram.

– Ki tud még a főkancellár elrablásáról? – kérdezte Kit, és hirtelen aggodalmas képet vágott. – Értesítették már a médiát?

– Igen, tábornok úr, néhány perccel ezelőtt.

– Kinek a parancsára? – mordult fel bosszúsan Mace.

– A főkancellár egyik tanácsadója adott rá utasítást, uram – felelte a parancsnok, és kissé behúzta a nyakát, mert attól tartott, hogy a válasza dührohamot vált ki a Jedikből.

Balsejtelmei ellenére kellemesen csalódott. Mindössze annyi történt, hogy Shaak Ti nagyot sóhajtott, és halkan megjegyezte:

– Percek kérdése, és egész Coruscanton eluralkodik a pánik.

Mace kihúzta magát, teleszívta a tüdejét levegővel, nagyot fújt, majd határozott, de higgadt hangon megszólalt:

– Parancsnok, riassza a reptereket! Küldjék fel az összes rendelkezésre álló csillagközi vadászgépet. Az a komp nem érheti el a szeparatista flottát!