Harmincegyedik

fejezet

Yoda a főkancellár dolgozószobájában, a hatalmas íróasztallal szemben ült, és az ablaknál álló Palpatine-ra meredt, akinek csak a körvonalai látszottak a sötét háttér előtt. Az agg mester azon törte a fejét, hogy vajon hány főkancellárral beszélgetett már ebben a helyiségben. Mostanra már ötvennél is többel. De ezzel az eggyel gyakorta sodródott az összeütközés határára, főleg amikor szóba került az Erő. Amilyen erélytelen vezető volt, Finis Valorum legalább türtőztette magát, amikor ő az Erőt helyezte mindenek fölébe. Viszont Palpatine esetében nem kellett attól tartani, hogy az utolsó helyre teszi az Erőt – rendszerint még csak napirendre sem vette.

– Teljességgel megértem az aggodalmait, Yoda mester – mondta szívélyes hangon a főkancellár. – Sőt magam is osztozom bennük. Viszont folytatnunk kell a Külső Gyűrűben zajló ostromokat. Dacára annak, hogy ön esetleg miképp vélekedik rólam, és dacára annak a valóban különleges hatalomnak, amellyel a Szenátus jónak látott felruházni engem, én magam is csupán egyetlen hang vagyok a tömegből. Hosszú idő után a Szenátus végre kellőképpen fellelkesült ahhoz, hogy véget vessen ennek a pusztító konfliktusnak, és a testület nem fogja hagyni, hogy az útjába álljak.

– Engem hiába próbál buzdítani, főkancellár úr! – intette szárazon Yoda.

Palpatine savanyúan mosolyogva válaszolt:

– Elnézését kérem, ha rosszul hangzott, eszem ágában sincs prédikálni önnek.

– A Szenátust az ön beszéde lelkesítette fel, főkancellár úr!

– Az én szónoklatom csupán az idők szavára adott felelet volt, Yoda mester. Ami ennél is fontosabb, őszintén beszéltem.

– Ebben én nem kételkedem – válaszolta Yoda –, de túl hamar jött ez a bátorítás. Coruscant máris a küszöbön álló győzelmet ünnepli, holott a háború vége még messze van.

Palpatine tekintetéből részben figyelmeztetés, részben ravaszság sugárzott, mialatt kijelentette:

– Három rettegésben eltöltött év után Coruscant megnyugvásra vágyik, mester!

– Ebben egyetértek önnel – Yoda megfontoltan bólintott –, de a nyugalom megőrzésére valóban a Külső Gyűrű világainak elfoglalása lenne a legjobb eszköz? A Szenátus túl sok új front megnyitására ösztökélt minket. A Jedik túlságosan szétszóródtak ahhoz, hogy hatékonyan teljesítsék a feladataikat. Hiányzik egy ésszerű, átfogó stratégia!

– A katonai tanácsadóim aligha örülnének, ha meghallanák, hogy ésszerűtlennek minősíti a stratégiájukat – jegyezte meg mosolyogva Palpatine.

– Meg kell hallaniuk – válaszolta szigorúan Yoda –, sőt én magam fogom megmondani nekik!

A főkancellár megemésztette magában az öreg nagymester kijelentését, és keményen Yoda szemébe nézve visszavágott:

– Yoda mester, bocsásson meg, ha túlzottan merésznek találja a felvetésemet, de ha a Jedik valóban túlságosan szétszóródtak ahhoz, hogy irányítani tudják az ostromokat, akkor talán a teher egy részét átháríthatnák az én törzstisztjeimre.

Yoda keményen összepréselte ráncos ajkait, és megrázta a fejét.

– A klónok elsősorban a Jediknek engedelmeskednek – mutatott rá. – Bajtársi szövetségbe kovácsolódtak. Az egymás iránti hűségük tűzben és vérben született.

Palpatine hirtelen felegyenesedett ültében, mintha lesújtott volna rá valami, és emelt hangon megjegyezte:

– Valószínűleg félreértettem a szavait, mester, de majdnem úgy hangzott, mintha azt állítaná, hogy a hadseregünk a Jediké.

– Én ilyent nem mondtam – vágott vissza nyomban Yoda. – Ez egyszerűen nem igaz. A hadsereg a Köztársaságé, és senki másé.

Palpatine szemlátomást megenyhült, és ismét hátradőlve felvetette:

– Akkor a klónokat talán át lehet programozni, hogy másoknak is ugyanúgy engedelmeskedjenek, ahogyan a Jediknek.

– Igen, a klónokat át lehet programozni – Yoda rosszkedvűen bólogatott. – De attól az elhibázott stratégiánk még nem változik meg!

– Yoda mester, ugye emlékszik még a Geonosisra? – kérdezte ravaszul Palpatine. – Nem gondolja, hogy hibát követtünk el, amikor nem vettük üldözőbe a szeparatistákat?

– Akkor még nem voltunk felkészülve – válaszolta a legteljesebb nyugalommal Yoda. – A seregünk új volt és tapasztalatlan.

– Ez igaz – ismerte el a főkancellár. – De most már fel vagyunk készülve! Kikergettük a Konföderációt a belső rendszerekből, és én magam nem fogom hagyni, hogy még egyszer elkövessük azt a hibát, amit a Geonosison!

– Nem, most egy egészen más jellegű hibát fogunk elkövetni – vágott vissza hűvösen Yoda.

Palpatine egymásba fonta az ujjait, és a tekintetét Yoda feje fölé függesztve óvatosan megkérdezte:

– Yoda mester, ön most a Jedi-tanács véleményét tolmácsolja?

– Így van.

– Ezek szerint önök szembeszegülnek a Szenátus döntésével?

Yoda a fejét rázva tiltakozott:

– Szó sincs róla. Valamennyien esküt tettünk, hogy támogatjuk önöket.

Palpatine elmosolyodott, és bocsánatkérő gesztussal széttárta a kezeit.

– Az még nem jelent feltétlen hűséget, Yoda mester. Ha nincs szó többről, csupán egy esküről, akkor esetleg újra megfontolhatják a fogadalmukat.

– Ez már megtörtént, főkancellár úr! – dörmögte komoran Yoda.

Palpatine szemlátomást megdöbbent, de hamar összeszedte magát, és óvatosan megkérdezte:

– Remélem, ezt nem fenyegetésnek szánják?

– Nem – felelte kurtán Yoda.

A főkancellár megkönnyebbülten felsóhajtott, és óvatosan megjegyezte:

– Ahogy azt már többször is kifejtettem önnek, nekem sajnos nem adatott meg, hogy az Erőn keresztül szemléljem a világot. Én csupán a valódi világot látom…

– Nem is lenne semmi baj – szúrta közbe Yoda –, ha a valódi világ az lenne, aminek látszik.

– … Így aztán mi, akik nem ismerjük az Erőt, ebben a vonatkozásban a Jedik hatalmában vagyunk.

Yoda csak a fejét csóválta, majd a mutatóujját felemelve határozottan rászólt Palpatine-ra:

– Azzal még nem vetünk véget ennek a háborúnak, ha legyőzzük Grievous-t, és az ő géphadseregét. Azzal sem, ha elfoglalunk akárhány távoli világot.

– Nyilván azokra a Szith-ekre gondol, Yoda mester – vetette közbe a főkancellár, aki röviden eltöprengett valamin, és folytatta: – Amikor azt hittük, hogy önt megölték az Ithoron, Windu mester beszélt nekem erről a problémáról.

– És azóta nyilván ön is osztozik az aggodalmainkban, igaz? – csapott le nyomban Yoda.

– Maga aztán tapasztalt párbajozó, Yoda mester – ismerte el Palpatine, és az ajkán furcsa mosoly játszott.

– Amikor csak kell, főkancellár úr – válaszolta keményen Yoda.

– Jut eszembe, Yoda mester, még sosem számolt be részletesen arról, hogy mi történt ön és Dooku között a Vjunon. Mondja csak, a gróf nem tett célzást arra, hogy esetleg visszatérne a Rendbe, vagy hogy visszaállna a Köztársaság oldalára? Yoda ráncos arcán tisztán meglátszott a sajnálkozás, mialatt válaszolt:

– A sötét oldalról nincs visszatérés, főkancellár úr. Ha valaki rálép arra az ösvényre, egyszer s mindenkorra eldönti a sorsát.

– Szóval Dooku rehabilitációja nem menne könnyen.

Yoda ismét csak a fejét csóválta, és lesütötte a tekintetét.

– Sosem fogjuk el élve – mondta halkan. – Harcolni fog egészen a halála pillanatáig.

– Akárcsak az a Sidious – bölcselkedett Palpatine. – És amúgy ön szerint mi történne, ha megtalálnák és megölnénk Dookut?

Yoda tekintete elkalandozott az ablakon túli sötét égboltra, végül vállat vont, és bevallotta:

– Azt nehéz megjósolni. Ha megfosztanánk a tanítványától, Sidious talán visszahúzódna, hogy megőrizze a Szith-rendet.

– Egyetlen személy elég ahhoz, hogy fennmaradjanak a Szith hagyományok? – kérdezte kíváncsian a főkancellár.

– Nekik nincsenek hagyományaik – felelte komoran Yoda. – Nincs odaát semmi, csak a sötétség.

– És mi történne, ha előbb Sidioust ölnénk meg? – vetette fel Palpatine. – Azzal vajon növekedne Dooku ereje és hatalma?

– Csakis az elszántsága. Megváltozna, annyi bizonyos – válaszolta eltöprengve Yoda. – Azt nem tudhatjuk, hogy Dooku valóban Szith-lovag lett-e, vagy egyszerűen csak elbűvölte és rabul ejtette őt a sötét oldal ereje.

– És Grievous tábornok?

Yoda elutasítóan legyintett.

– Ő inkább gépezet, mint élőlény – felelte –, bár nagyon veszélyes, az igaz. De Dooku vagy Sidious irányítása nélkül a szeparatisták hamar összeomlanának. Ellenségeinket a Szith-ek fogják össze. Az Erő sötét oldala a kötőanyag, amely egyben tartja a mozgalmat.

Palpatine érdeklődő képet vágva előredőlt, és összegezte a hallottakat:

– Tehát a Jedi-tanácsnak az a véleménye, hogy végeznünk kell az ellenségeink két fővezérével. Vagyis, Yoda mester, ez a háború voltaképpen az Erőn belüli hatalmi harc lenne?

– Ebben a kérdésben egy a véleményünk…

– Ön rendkívül meggyőző tud lenni – bókolt mosolyogva Palpatine, és kissé meghajtotta a fejét. – A szavamat adom rá, hogy az emlékezetembe fogom idézni ezt a beszélgetést, amikor a Szenátussal találkozom, hogy megvitassuk a hadjáratainkat.

– Ezt örömmel hallom, főkancellár úr! – válaszolta udvariasan Yoda, noha a hangjából hiányzott a valódi lelkesedés.

Palpatine kényelmesen hátradőlt a székén, és könnyed, szinte csevegő hangnemben megkérdezte:

– Egyébként elmesélné, hogy hogyan áll a Darth Sidious elleni hajtóvadászat?

Yoda előrehajolt ültében, és a szemét résnyire vonva, komor hangon válaszolt:

– Egyre közelebb jutunk hozzá.