Hetedik
fejezet
A spórákkal szennyezett levegőjű raktárban a csúszóajtó szárnyai továbbra is hol kinyílva, hol becsukódva döngölték a megnyomorított konténert. A lövészdroidok áradata sem apadt el – minden egyes ajtónyitásra belépett egy-egy újabb harci gépezet.
Nem sok minden változott, leszámítva Obi-van állapotát. A Jedi-mester úgy érezte magát, mintha lezúdított volna a torkán három üveg Whyren Bosszúját. Obi-van maga volt a megtestesült ellentmondás. Nagyokat pislogott, de a szeme éberen csillogott, összevissza dülöngélt, de talán még egy vihar sem dönthette volna le a lábáról.
Többé-kevésbé egy helyben állva ingadozott, szédelgett és tántorgott, de a fénykardjával tévedhetetlenül verte vissza az energianyalábok szinte szakadatlan záporát. A köpenyén megperzselődött lyukak tátongtak, viszont a darabokra hullott, szikrázó droidtestek és vonagló végtagok az ő hárításainak pontosságát szemléltették.
Időnként úgy érezte, hogy ő maga nem is csinál semmit, csupán a kezében tartja a fénykardot, és hagyja, hogy az végezze el a munkát. Akár egy kézzel fogta a markolatot, akár kettővel, nem számított. Máskor viszont előre kiszámította a lövedékek pályáját, és villámgyorsan elhajolt vagy lebukott előlük.
Néha még arra is sikerült egy-egy szempillantásnyi időt szakítania, hogy gratuláljon magának a kardvívás művészetében szerzett jártasságáért.
Érezte, hogy vele van az Erő, de valahol a lelke mélyén bizonytalanság gyötörte, miközben a világ lassan forgott körülötte.
Mivel a klónok időben figyelmeztették a spórákra, Anakin a szájába vette a légzőkészülékét, mielőtt belépett abba a csarnokba, amelyben Obi-van egymaga verte vissza ötvennél is több droid támadását. A gyilkos gépek túlnyomó többsége már harcképtelen állapotban hevert a padlón. A tántorgó Obi-van éppen az utolsókkal végzett, amikor az erősítés benyomult a csarnokba.
Miután az utolsó droid is összeroskadt, Obi-van maga mellé eresztette a fénykardját, és egy helyben állva, erősen imbolyogva szemlélte az eredményt. Hevesen zihált, de boldogan vigyorgott.
– Anakin! – rikkantotta nagy vidáman. – Hogy vagy? Mi újság?
Amikor Anakin odasietett hozzá, egykori mestere szabályosan a karjaiba dőlt. Az ifjú Jedi sietve elkapta Obi-van lengedező karját, és kikapcsolta a fénykardját, aztán gyorsan a szájába illesztette azt a légzőkészülékét, amelyet a rovarok üregében talált. Végül felkapta a mélységes kábulatba zuhanó nagymestert, és odacipelte ahhoz a bejárathoz, amelynél az osztaguk várta őket.
Néhány perccel később az egyik klón jelezte, hogy a csarnok légtisztító rendszere kiszűrte a spórákat a levegőből, így már nincs szükség a légzőkészülékekre. Ezzel egy időben Obi-van is kezdett magához térni. Anakin nyomban lecsapott rá.
– Ez most melyik formagyakorlat volt, mester? – kérdezte vigyorogva.
– Formagyakorlat? – motyogta Obi-van.
– Vagy inkább annak hiánya – Anakin felkacagott. – Sokért nem adnám, ha Mace, Kit vagy Shaak Ti láthatta volna azt, amit az előbb műveltél!
Obi-van értetlenkedve pislogott, majd feltápászkodott, és végighordozta tekintetét a lövészdroidokból álló roncshalmokon.
– Ezt mi csináltuk? – kérdezte Codytól.
– A java részét ön, tábornok!
Obi-van zavarodott pillantást vetett Anakinra.
– Majd később elmagyarázom, mester – az ifjú Jedi hanyagul legyintett.
Obi-van hátrasöpörte az arcába lógó hajtincseit, és hirtelen észbekapott.
– Gunray! – kiáltotta. – Elfogtátok?
Anakin lehorgasztotta a fejét.
– Megszökött – válaszolta halkan. – Az egész kíséretével együtt.
Obi-van néhány pillanatig némán emésztette a kellemetlen hírt, végül kijelentette:
– Utánuk kellett volna menned!
– Hagytalak volna itt? – vágott vissza Anakin, majd hirtelen vigyorogni kezdett, és hozzáfűzte: – Persze, ha előre tudom, hogy nagy titokban elsajátítottál egy új kardvívó stílust…
Ezúttal hiába tréfálkozott, Obi-van esze máshol járt.
– Talán elkapták őket odafent – morfondírozott félhangosan.
– Talán – visszhangozta Anakin, és ismét elkomorult.
– Ha nem, lesz még rá alkalmunk, Anakin. Gondoskodunk róla – vigasztalta Obi-van.
– Azt elhiszem, mester…
Obi-van még hozzátett volna valamit, ám váratlanul egy idegen klón lépett ki az egyik közeli turbóliftből, és odasietett hozzájuk. A jövevény előbb feszesen tisztelgett, majd jelentett:
– Kenobi és Skywalker tábornok urak! Különös dologra bukkantunk a neimoidik hátrahagyott holmija között. Kérem, jöjjenek velem!