Negyvennegyedik

fejezet

– Hol a főkancellár? – kérdezte Shaak Ti a Palpatine lakosztálya előtt posztoló, vörös köpenyes őröktől.

A nagymester nem egyedül érkezett. Mellette állt Stass Allie, aki a fénykardjának markolatán tartotta a jobbját, míg a hátuk mögött négy biztonsági őr sorakozott, akik felkísérték őket az egyik alsó légikikötőből a legfelső szintre.

Dacára annak, hogy előre értesültek a Jedik érkezéséről, Palpatine tiszteletet parancsoló megjelenésű testőrei felemelték hosszú nyelű elektrolándzsáikat, amelyeknek borotvaéles feje körül apró, kékes kisülések táncoltak.

– Hol van? – förmedt rájuk türelmetlenül Stass Allie, és az arckifejezésén látszott, hogy akár így, akár úgy, de át fog menni közöttük.

Shaak Ti már felemelte a balját, hogy az Erő segítségével kinyissa az ajtót, amikor az őrök leeresztették a fegyvereiket, és félreálltak az útjukból.

Az egyikük beütött egy kódot a falra szerelt numerikus billentyűzetbe, és a kétszárnyú, fényesre pácolt faajtó kinyílt.

– Parancsoljanak – mondta ugyanez az őrszem, és intett a Jediknek, hogy lépjenek be.

Széles, szobrokkal és művészi holoképekkel szegélyezett folyosó vezetett a lakosztályba, amelyet, akárcsak Palpatine szenátusi dolgozószobáját, a vörös szín uralt. A folyosó egy jókora, körcikk alaprajzú szalonba torkollott, amelyet kívülről az épület koronájának körívben futó főfala határolt, és amelynek ablakain át a város felett gyülekező felhők tetejét lehetett látni. Az autonavigációs utak teljesen bedugultak. Vízszintesen is, függőlegesen is minden irányban állt a forgalom. A sávok és Republica 500 között két, klónokkal teli csapatszállító és tucatnyi járőrsikló lebegett.

A Szenátus-kerület határán az energiapajzs helyenként furcsán zavarosnak tűnt, ami arra utalt, hogy a szeparatista erők bombái bizonyos pontokon átjárhatóvá tették a félgömb alakú védernyőt. A pajzs kéken derengő kupoláján túl éles fények villogtak hatalmas, szürke felhőtömbök mélyén.

Villámok vagy plazmatöltetek, állapította meg magában Shaak Ti.

Palpatine jószerével rá sem hederített az újonnan érkezettekre. A kezeit a háta mögött összekulcsolva úgy járkált fel és alá a helyiségben, mint egy ketrecbe zárt vadállat, miközben hosszú, díszes köpenyének szegélye a padlót borító vastag, csodálatos szőnyegeket seperte.

Az elegáns szalonban további vörös köpenyes testőrök, valamint tanácsadók tartózkodtak, akik valamennyien a főkancellárra meredtek. Közülük néhányan adóvevőt vagy különféle elektronikus eszközöket szorongattak a kezükben, amelyekkel nyilván a külvilággal tartották a kapcsolatot.

Shaak Ti jól tudta, hogy ha történne valami a főkancellárral, akkor a hivatala és szinte valamennyi jogköre átmenetileg a szenátusi szóvivőjére, Mas Ameddára szállna, aki, mint az egy rádióüzenetből kiderült, már biztonságos helyen tartózkodott, a Nagy Rotunda alatti óvóhelyen.

Ti mester észrevette, hogy Palpatine két legfőbb tanácsadóját, Pestage-t és Isardot majd' szétveti az idegesség. Stass Allie azonnal letámadta az utóbbit:

– Miért van még itt a főkancellár úr?

Isard keményen ráharapott az alsó ajkára, és kibökte:

– Kérdezze meg tőle!

Shaak Ti két ugrással Palpatine előtt termett, hogy végre felhívja magára a figyelmét, és keményen rászólt:

– Főkancellár úr, a parancsunk értelmében le kell kísérnünk önt az óvóhelyre!

Ők ketten régóta ismerték egymást. Olyannyira, hogy Palpatine személyesen is megdicsérte Shaak Tit a Geonosison, a Kaminón, a Dagun, a Brentaal IV-en és a Centaresen tanúsított bátorságáért és kitartásáért.

Palpatine egy pillanatra megmerevedett, végigmérte a Jedi-hölgyet, aztán hátat fordított neki, és mialatt ismét megindult, hangosan dohogni kezdett:

– Ti mester, noha igazán nagyra értékelem, hogy ön ennyire a szívén viseli a sorsomat, nincs szükségem megmentőkre. Ahogyan azt már többször is világossá tettem a tanácsadóim és védelmezőim előtt, úgy érzem, hogy az én helyem itt van, ahonnan a legkönnyebben elérem a parancsnokainkat. Ha távozom is innen, csakis egyetlen helyre vagyok hajlandó átvonulni, mégpedig a dolgozószobámba.

– Főkancellár úr, az óvóhelyeken is kiváló távközlési berendezések várják – próbálkozott félénken Pestage.

– Az ön által olyannyira lenézett gyakorlatok során többször kipróbáltuk ezeket a rendszereket, és remekül beváltak – tette hozzá Isard.

Palpatine kényszeredetten vigyorgott a tanácsadói felé, és kioktató hangnemben rájuk förmedt:

– A gyakorlat és a valóság két külön dolog, uraim! A Galaktikus Köztársaság főkancellárja nem fog elrejtőzni a Köztársaság ellenségei elől! Világosan beszéltem?

Nyilvánvalónak tűnt, hogy Palpatine ideges, zavarodott és talán rémült is. De amikor Shaak Ti megpróbálta az Erő közvetítésével kifürkészni a gondolatait, nem tudta pontosan megfejteni, hogy mi játszódik le az idős férfi lelkében és fejében.

– Főkancellár úr, én szívből sajnálom – udvariaskodott Stass Allie, majd keményebb hangnemet megütve folytatta: –, de a Jedik kötelesek voltak meghozni ezt a döntést az ön érdekében.

Palpatine hirtelen Allie felé fordult, és kifakadt:

– És én még azt hittem, hogy önök nekem engedelmeskednek!

A Jedi-hölgy rezzenéstelenül válaszolt:

– Mi elsősorban a Köztársaságnak engedelmeskedünk, és amikor önt védjük, azzal a Köztársaságot is védjük.

Palpatine szemében megjelent a szinte már a védjegyének számító, szúrós tekintet.

– És vajon mihez kezdenek, ha ellenállok? – mennydörögte dühösen. – Akár az Erőt is bevetik ellenem, hogy kivonszoljanak a lakosztályomból? Vagy előrántják a fénykardjaikat, és nekiesnek a testőreimnek, akik szintén felesküdtek a védelmemre?

Shaak Ti a testőrökre pillantott, és azt kívánta, hogy bárcsak láthatná az arcokat, amelyeket szinte tökéletesen elrejtettek a vörös csuklyák. A helyzet kezdett elfajulni. A nagymester hirtelen zavart érzett az Erőben, ami arra késztette, hogy kipillantson az ablakon.

– Főkancellár úr – szólalt meg ismét Pestage –, hallgatni kell az észérvekre…

– Észérvek? – csapott le nyomban Palpatine, és kimutatott az ablakon. – Látja ön azt az egykor oly békés égboltot? Maga szerint ésszerű az, ami odakint történik?

– Ami eggyel több ok arra, hogy biztonságos helyre vigyük önt, amilyen gyorsan csak lehet – vitatkozott tovább Isard. – Kérem, főkancellár út, a bunker mélyéről is irányíthatja Coruscant védelmét!

– Vagyis önök a Jedikkel értenek egyet! – dörrent rá Palpatine a főtanácsadóira.

– Így igaz, uram – ismerte el Isard, míg Pestage súlyosan, komoran bólogatott.

– És ön? – fordult Palpatine a testőreinek parancsnokához. A magas, tagbaszakadt férfi némán bólintott.

– Akkor önök valamennyien tévednek – jelentette ki Palpatine, és az ablakhoz viharzott. – Talán, ha vetnének egy pillantást…

Mielőtt tovább dühönghetett volna, Shaak Ti és Stass Allie megmozdultak. Ti mester a főkancellárra vetette magát, és lerántotta a padlóra, míg Allie aktiválta, és vízszintesen maga elé tartott a fénykardját.

A következő pillanatban a Republica 500 koronája mellett lebegő csapatszállítókba vagy tucatnyi plazmalövedék csapódott. A nyitott oldalsó ajtókban ülő lövészek kizuhantak a semmibe. A két hajó megtántorodott a levegőben, majd sűrű füstöt okádva belezuhantak az épület körül terjengő felhőkbe.

– Szálljon le rólam! – követelőzött a Shaak Ti alá szorult főkancellár. – Hogyan merészeli!

A nagymester nem hallgatott rá. Feltérdelt, és mialatt a baljával továbbra is a szőnyeghez préselte Palpatine-t, a jobbjával előrántotta és aktiválta a fénykardját.

Ekkor éles süvítés hallatszott, amely oly erősen szólt, hogy áttört a lakosztály zajcsökkentő berendezésein, és egy szeparatista rohamnaszád emelkedett fel az ablakok előtt. Az oldalsó nyílásokban harci droidok tucatjai várakoztak ugrásra készen. Ahogy a naszád közelebb oldalazott az épülethez, Shaak Ti úgy meglepődött, hogy kimaradt a lélegzete.

A droidok mögött maga Grievous állt.

– Feküdj! – kiáltotta Stass Allie, és a következő pillanatban berobbantak az ablakok.

Mialatt tízezernyi apró üvegszilánk záporozott a bent lévőkre, lövészdroidok ugrottak be a szalonba, és azonnal tüzet nyitottak.

Stass Allie rendíthetetlenül állt a dübörgésből, erős szélből és sugárlövedékekből szövődő vihar közepén. Hat testőr csapódott mellé, akiknek elektrolándzsái különös, zümmögő hangokkal kísérték a Jedi-hölgy fénykardjának búgó-sistergő szólamát. A droidok karjukat, lábukat, fejüket vesztve hullottak, még mielőtt akárcsak két métert beljebb nyomulhattak volna a helyiségbe. Az Allie energiapengéjéről visszapattanó lövedékek kisüvítettek a szabadba, és leterítették a naszád oldalsó nyílásaiban csoportosuló droidokat, akik arra vártak, hogy átszökkenhessenek a hajó és a korona fala között tátongó résen.

Shaak Ti néhány pillanatig biztosra vette, hogy Allie átugrik az ablakok előtt lebegő naszád fedélzetére, ám ehhez túl sok droid állt az útjában. Ti mester határozottan belemarkolt Palpatine köpenyének nyakába, és vontatni kezdte a főkancellárt a szalon belseje felé, miközben a jobbjával hárította a mindenfelől záporozó energianyalábokat.

A támadás lendülete azonnal megtört az erős ellenálláson, és a naszádra is erős tüzet zúdítottak a körülötte keringő járőrsiklók. Mialatt Allie és a testőrök végeztek az utolsónak megmaradt lövészdroidokkal, a szeparatista egység meredeken megindult lefelé, és az üldözésére induló járőrhajókkal a nyomában a felhők közé süllyedt.

Shaak Ti két testőr felügyeletére bízta a főkancellárt, és az ablakhoz rohant. Hiába erőltette a szemét, már nem látott mást, csupán haragoslila és vörös villanásokat valahonnan a sűrű párarétegek mélyéről.

A nagymester ekkor Isardhoz fordul:

– Riasszák a Honi Biztonsági Szolgálatot! Közöljék velük, hogy Grievous áttört a védővonalainkon!

Időközben a szalon mélyén Pestage talpra segítette Palpatine-t.

– Most már készen áll, uram? – kérdezte a főtanácsadó, és a hangján érződött, hogy előre fél a választól.

Azonban mindannyiuk megkönnyebbülésére a főkancellár csak némán bólintott.

– Szóval mi van azokkal a mentőgyakorlatokkal? – kérdezte Stass Allie.

Isard az egyik oldalsó ajtó felé intett.

– Abban a helyiségben van egy titkos turbólift – magyarázta –, amellyel elfuthatunk egy szintén titkos, biztonságos dokkba. Ott egy páncélozott komp várja a főkancellár urat, hogy elszállítsa őt az óvóhelyére, a Sah'c-kerületbe.

– Rossz ötlet – vitatkozott nyomban Shaak Ti, és olyan hevesen rázta a fejét, hogy a csápjai ide-oda lengedeztek a háta mögött –, Grievous tudta, hogy hol keresse a főkancellárt. Abból kell kiindulnunk, hogy erről a menekülési útvonalról is tud.

– Nem vihetjük őt nyilvános óvóhelyre! – tiltakozott Isard.

– Így van – értett egyet Shaak Ti –, más megoldást fogunk keresni.

– Mi lenne, ha valamelyik magánlifttel mennénk? – vetette fel az egyik biztonsági őr. – Leereszkedünk az alagsorba, onnan már elérhetjük bármelyik légikikötőt.

A Jedi-hölgyeknek legfeljebb három másodperc kellett a döntéshez. Egymásra pillantva mindketten bólintottak, majd Stass Allie a főkancellárhoz fordult:

– Uram, a testőrei mindjárt védőgyűrűbe zárják önt. Arra kérem, hogy történjék bármi, ne hagyja el ezt a kört. Megértette?

– Megteszem, amit csak akarnak – suttogta alig hallhatóan Palpatine, akit szemlátomást megtörtek az elmúlt percek eseményei.

Allie megvárta, amíg a testőrök körülveszik az idős férfit, és kiadta a parancsot:

– Indulás, és mindenki szedje a lábát!

Amikor a helyiség kiürült, Shaak Ti elővette az adóvevőjét. Nem is igazán remélte, hogy eléri Mace-t, így amikor meghallotta a nagymester hangját, megkönnyebbülve szólt bele a készülékbe:

– Mace, Grievous idelent van, a felszínen! A válasz zajos volt, de még érthető:

– Éppen most hallottam!

– A főkancellár menekülési útvonala nem biztonságos – folytatta Shaak Ti. – Elindultunk a Republica alagsora felé. Oda tudsz jönni?

– Kit és én a közelben vagyunk. Sietünk!

Mialatt a turbóliftbe zsúfolódott társaság lefelé tartott, Shaak Ti a visszafelé pergő számokat figyelte a kezelőpanel kijelzőjén. Senki sem törte meg a csendet, amíg a kabin el nem érte az alsó szinteket.

– Ne állítsa meg a fülkét! – szólt rá Shaak Ti a kezelőpanelhez legközelebb álló biztonsági őrre. – Minél mélyebbre megyünk, annál jobb.

– Egészen az aljáig? – kérdezett vissza az őr.

– Pontosan!

Amikor Shaak Ti végül kilépett a kabinból, megállapította, hogy visszajutott arra a környékre, ahol nemrégiben járt, csak most a keleti légikikötőhöz vezető folyosó bejáratának közelébe. Mialatt az alagút felé siettek, egy pillanatra megállt, és körülnézett. Abban reménykedett, hogy megpillantja Dyne kapitány csapatát, bár pontosan tudta, hogy erre csekély az esély. Tekintetbe véve, hogy mennyi minden történt az elmúlt órában, valószínűnek tűnt, hogy a csapat felfüggesztette a kutakodást. Vagy talán továbbra is dolgoztak, csak éppen azóta alaposan eltávolodtak a kezdőponttól. Shaak Ti a társai után eredt. Mielőtt belépett volna a tágas folyosóba, még egyszer visszanézett, és meglátta, hogy a távolban egy ezüst színű, csillogó protokolldroid éppen bebotladozik a nyugati légikikötő alagútjába. A szíve szerint elindult volna utána, hogy kifaggassa, de neki most a főkancellár biztonságával kellett törődnie.

– Itt megállunk! – utasította Shaak Ti a testőröket és Palpatine-t, amikor elérték a vészfényekkel megvilágított, félhomályos alagút torkolatát.

Stass Allie kifutott a hatalmas épületek gyűrűjében elterülő leszállóplatform közepére, és felnézett a magasba.

– Szerintem Grievous gépei megsemmisítették a kerület orbitális tükrét! – kiáltotta.

Shaak Ti odaszaladt mellé, és ő is felfelé bámult. A kék égbolton úszó felhők látványát ezúttal nem zavarta a védernyő vibráló, kékesen áttetsző kupolája.

– A pajzs nem működik – vélekedett Ti mester. – Bizonyára kilőtték a generátort!

Allie nagyot fújt, és kijelentette:

– Rendben, akkor most keresek egy járművet, és lefoglalom. Shaak Ti a társa felkarjára tapasztotta a tenyerét, és rászólt:

– Túl kockázatos. Maradjunk szilárd talapzaton, ameddig csak lehetséges.

Válaszképpen Allie a mágnesvasút állomásához vezető lépcsőre mutatott, és felvetette:

– Figyelj csak, a vonat megáll a bunkerkomplexum közelében. Shaak Ti rámosolygott, és a szájához emelte a rádióját.

– Mace – mondta, miután Windu mester jelentkezett –, ismét változik a terv…