Huszonkilencedik

fejezet

A Naos III. távoli napja elmosódott, fehér folt volt csupán, amely alig valamivel a látóhatár felett lebegett. A közeli hegyek felől baljóslatú felhők sodródtak a település felé. A hó egyre sűrűbben szakadt.

Obi-van a lehető legnagyobb sebességre gyorsította a szánt, miközben úgy érezte magát, mintha egy hóvihar kellős közepén száguldozna. A máskülönben kellemesen simogató hópelyhek most olyan erővel vágódtak az arcának és fedetlen kezének, mintha apró szemű kavicsok lettek volna. Jóformán semmit sem látott, ráadásul a hol szürke, hol fehér, hol pedig kék jég korántsem bizonyult olyan simának, mint várta. A felszínt helyenként jókora rögök borították, másutt valóságos falat alkottak az egymásra torlódott jégtáblák. Ha mindez nem lett volna elég, számolnia kellett a nyitva felejtett, és éppen csak befagyott horgászlékekkel is…

Ráadásul egyfolytában tüzeltek rá. A hídról érkező sorozatok elől éles kanyarokkal igyekezett kitérni, így észvesztő iramban kígyózott jobbra-balra a kisebbfajta jéghegyek között. A lebegtető hajtóművek átemelték volna az akadályok felett – Anakin pontosan ezt csinálta néhány száz méterrel előrébb –, de Obi-van nem tudott rájönni a csalafinta berendezés nyitjára. Továbbá a rendszer működtetéséhez legalább az egyik kezére szüksége lett volna, márpedig pillanatnyilag mindkettő foglalt volt. A baljával elszántan markolta a gyorsítókarral kombinált kormányt, míg a jobbjába fogott fénykarddal vadul csapkodott maga körül, hogy kivédje a hátulról és felülről érkező lövéseket.

A jobb fülét ostromló motorzaj arról tanúskodott, hogy az egyik üldöző szán felzárkózott mellé. A szeme sarkából látta, hogy a jármű pilótája mélyen a kormányra hajolva vezet, mert így a mögötte ülő rodian kényelmesen célozhatott rövid, de vaskos csővel felszerelt sugárvetőjével. Mielőtt a teremtmény tüzet nyithatott volna, Obi-van erőteljesen ráfékezett, és íves csúszófordulóba vitte a szánt. A rodian első lövése elkerülte a Jedit, a másodikat a fénykardjával hárította. Kissé lefelé irányuló szögben pattintotta vissza a vörös sugárnyalábot, amely így telibe találta az üldözők szánjának hajtóművét.

A jármű azonnal felrobbant, és az utasai pörögve elrepültek.

A Jedinek jóformán sóhajtani sem maradt ideje, mert időközben a másik szán is utolérte.

Ez utóbbin csupán egyetlen pilóta ült, de ez a tapasztaltabbak közül került ki. Az illető felgyorsított, és rézsútos pályán, oldalról nekivezette a gépét Obi-van szánjának, hogy kibillentse az egyensúlyából, vagy beletaszítsa valamelyik jeges buckába. A találattól Obi-van járműve oldalazni kezdett, és éppen csak elkerült egy, a jégből kiálló vaskos fatörzset. A Jedi túlkorrigálta a csúszást, amitől a szánja vagy hatszor megpördült a függőleges tengelye körül, mire Obi-van visszanyerte az uralmát a nekivadult jármű felett. Addigra az üldözője ismét úgy helyezkedett, hogy másodszor is belerohanhasson, de a Jedi ezúttal számított erre a támadásra. Éles szögben elkanyarodott, és egy villámgyors S-manővert követően ő rohant bele oldalról az ellenfelébe, majd a baljával hatalmas Erő-taszítást küldött a sebesen távolodó szán után.

A jármű hihetetlen tempóban lódult előre, és a pilóta a kormányba kapaszkodva, szabályosan az ülés felett lebegett a levegőben. A szán felszáguldott egy nagyobb jégdomb oldalán, majd annak csúcsán a levegőbe röppent. Hosszan elnyúló pályát leírva érkezett vissza a jégre. Egyenesen egy vékonyan befagyott horgászlékbe csapódott, méghozzá olyan lapos szögben, hogy a lendület egyenesen a jég alá vitte mind a járművet, mind annak utasát.

Hatalmas víztölcsér robbant a levegőbe, amely bőrig áztatta a közelében elhaladó Obi-vant. A harmadik szán továbbra is elszántan követte, sugárnyalábok süvítettek el a teste mellett. Obi-van meglátta, hogy messze előtte Anakinék délnek kanyarodnak két meredek hegy között. A két csúcsot összekötő hídról halálos, fénylő vonalkák valóságos özöne áradt feléjük, de valamennyi lövés elvétette a célt.

Mivel nem tudta megismételni Anakin fürge manővereit, Obi-van fokozatosan lemaradt a társaitól. Hamarosan rájött, hogy túlságosan is könnyű célpontot nyújt a hídról tüzelő bérgyilkosoknak. Mivel esélye sem lett volna, hogy kitérjen a folytonos zárótűz elől, hosszú fordulóba vitte a szánt, amelynek a végén távolodni kezdett a hídtól. De mihelyt befejezte a félkört leíró kanyart, azon kapta magát, hogy nyílegyenesen szembe száguld az utolsónak maradt üldözőjével.

Elkerülhetetlennek tűnt a frontális ütközés, így Obi-vannak nem maradt más választása, mint hogy leugorjon a szánról. Ám közvetlenül azelőtt, hogy elrugaszkodott volna, a hídról leadott lövések egyike mellkason találta és a levegőbe hajította a felé száguldó jármű pilótáját. Obi-van vészfékezett, és jobbra kormányzott, hogy kikerülje az immár üresen sikló szánt. Egy pillanattal később már megkönnyebbülten haladt felfelé a folyón, és hamarosan kikerült a hátának irányzott sugárvetők lőtávolságából.

Nem sokáig örülhetett, mert az egyik hegy felől mély morajlás hallatszott, és néhány másodperccel később hatalmas, fekete árnyék borult rá. Megint tüzelni kezdett egy sorozatlövő fegyver, ezúttal majdnem pontosan a feje fölül. Az őrült gyorsasággal érkező sugárlövedékek felszaggatták előtte a jeget, így szélesen tátongó rianást nyitottak rajta.

Obi-van biztosan látta, hogy még akkor sem tudna átugratni a fortyogó rés felett, ha amúgy a szándékában állna, így keményen ráfékezett. Már csupán tíz méter választotta el az úszó jégtáblákkal teli szabad vízfelülettől, amikor arra eszmélt, hogy egy hatalmas, nyolcágú fémkarom ereszkedik rá. Mielőtt bármit tehetett volna, a nyitott karmok összecsattantak körülötte, és felkapták a levegőbe. A hirtelen rántástól elejtette a fénykardját, és amikor immár több méteres magasságból utánanézett, már csak azt láthatta, hogy a szánja belesiklik a fagyos vízbe.

– Hogy az a magasságos szupernóva – dörmögte elkeseredetten.

A hosszú kábelen himbálózó fogókarom megindult felfelé – egy jókora teherszállító nyitott raktere felé.

A tvi'lek nő kivörösödött karjait Anakin dereka köré fonva kapaszkodott, miközben vadul kacagott és kurjongatott. Fa'ale nyilván kiválóan érezte magát, még az agyára boruló alkoholgőz ellenére is, vagy talán éppen azért.

– Pályát tévesztettél, ifjú Jedi! – harsogta Anakin fülébe. – Fogatversenyzőnek kellett volna menned!

– Az is voltam – kiáltott hátra Anakin a válla felett, és ekkor meglátta, hogy Obi-vant egy emelőkarom lekapja a szánjáról.

Nyomban lassított, és jobbra kanyarodva 180 fokos kanyart írt le a szánnal. Az ifjú Jedi ekkor teljes sebességre kapcsolt, és nyílegyenesen száguldott vissza, az imént elhagyott híd irányába, miközben fáradhatatlanul cikázott az ismét feléjük röpködő energianyalábok között.

– Az ott egy begyűjtő – magyarázta Fa'ale, amikor megpillantotta a lustán tovalebegő szállítóegységet. – Összeszedik a fogást, így a halászoknak nem kell külön-külön bevinniük a zsákmányt a városba. Én is ezt csináltam. Ez volt a munkám!

Az Obi-vant fogságba ejtő karom ekkor már félúton járt a begyűjtőgép felé.

– Szerintem rég elkéstünk, kölyök! – kiáltotta Fa'ale.

– Figyelj, mindjárt neked kell vezetni! – válaszolta higgadtan Anakin.

Fa'ale elszántan kapaszkodott a Jedi ruházatába, és kétségbeesetten ordított:

– Eszedbe ne jusson! Hová készülsz?

– A magasba! – válaszolta kurtán Anakin, és tovább gyorsított.

Miután a szán elérte a teljes sebességét, Anakin felkormányozta a hidat tartó hegyek egyikére. Az erős hajtóműnek köszönhetően a jármű alig lassult, mialatt felkapaszkodott a meredek partoldalon, de Anakinnak ez sem volt elég. A bal kezének ujjaival végigsöpört a lebegtető hajtómű kapcsolóin, és a levegőbe rántotta a gépet. Végül elrugaszkodott az immár rakétaként repülő szánról, és az Erő segítségével a széles ívben himbálózó fogókarom felé hajtotta magát.

A begyűjtőgép pilótája látta, hogy mi történik, és fordulóba döntötte a gépét, de már elkésett. A következő pillanatban Anakin rázuhant a fogókaromra. A feje felett a gép másodpilótája elhúzta a ülése melletti ajtót, és sugárvetőjével tűz alá vette az ide-oda lengő célpontot.

– Tudtam, hogy előkerülsz – jegyezte meg vigyorogva Obi-van a vaskos karmok fogságában.

Egy fentről érkező sugárnyaláb eltalálta az egyik karmot, és harsányan sivítva lepattant róla.

– Tarts ki, mester! – zihálta Anakin. – Ez nem lesz sima ügy!

Obi-van meghallotta a társa fénykardjának sistergő búgását.

Felfelé kukucskált két karom között, és meglátta, hogy mi következik.

– Anakin, várj! – kiáltotta, de már nem állíthatta meg egykori tanítványát.

Amikor a fogókarmot már csupán egyetlen méter választotta el a raktértől, Anakin felfelé suhintott a fénykarddal, és hosszan felhasította az ormótlan repülő gépezet burkolatát. Szikrák pattogtak, és füst ömlött a nyílásból. A gép szinte azonnal a jobb oldalára dőlt. Éppen csak elhibázta az egyik hídpillért, miközben lassan pörögve, de egyre gyorsulva ereszkedett a hegyoldal felé.

Anakin a becsapódást megelőző pillanatban elmetszette a fogókarom kábelét, mire a fémszerkezet néhány méteres magasságból lepottyant a hóval és jéggel borított, meredek sziklafalra – és azonnal megindult. Három másodperccel később a szállítóegység nekivágódott a hegyoldalnak, és darabokra robbant. A fogókarom több száz méteren keresztül siklott, pörgött, bukfencezett és pattogott lefelé, miközben Obi-van belülről, Anakin pedig kívülről kapaszkodott, amibe éppen tudott. Végül a karom – a két potyautasával együtt – becsúszott a folyó közepére, és ott végre megállapodott.

Anakin fénykardja rövid úton elbánt az emelőszerkezet karmaival. Obi-van kimászott a jégre, havat köpködött, és megrázkódott.

– Hol van Fa'ale? – kérdezte, mihelyt egy kicsit összeszedte magát.

Anakin a hegyoldalakat fürkészte. A hídon állomásozó bérgyilkosok időközben meggondolták magukat, és visszavonultak. Az ifjú Jedi végül a folyó átellenes partjára mutatott, a két hófúvás közé ékelődött szánra.

Fa'ale arcra borulva hevert, néhány lépésre a szántól, amelyen fekete égésnyomok jelezték, hogy több találatot is kapott. Anakin óvatosan a hátára fordította a nőt, és meglátta, hogy a jobb oldali lekkuját tőből levágta egy sugárlövedék. Fa'ale szemhéja megremegett, aztán a hölgy pislantott néhányat, végül szemlátomást meglepődve meredt Anakinra, aki a karjában tartotta.

– Ne mondj semmit – suttogta alig hallhatóan. – Életben maradok, ugye?

– Sajnálom, hogy ilyen rossz hírekkel zargatlak – válaszolta mosolyogva Anakin.

– Egy hét a baktában, és helyrejössz – vigasztalta Obi-van. Fa'ale felsóhajtott.

– Nem titeket hibáztatlak. Nem rajtatok múlott. Ti ketten mindent megtettetek annak érdekében, hogy megölessetek. – Erőtlenül felemelte a fejét, körülnézett, és megkérdezte: – Nem kéne fedezékbe húzódnunk?

– Elmentek – nyugtatta meg Anakin. Fa'ale bágyadtan megcsóválta a fejét.

– Ennyi év után feladták volna… – suttogta elgyengülten.

– Nem hinném – válaszolta őszintén Obi-van –, valaki, aki még Raith Sienarnál is nagyobb hatalmú, nem akarja, hogy túl sokat megtudjunk arról a bizonyos hajóról.

– Akkor az lesz a legjobb – vágta rá a nő szemlátomást felélénkülve –, ha mindent elmondok nektek.

Anakin becsúsztatta a kezét Fa'ale teste alá, és felemelte a jégről.

– Szóval, egészen pontosan hová vitted azt a hajót? – kérdezte könnyed hanghordozással, mintha csak afféle baráti csevegést folytatnának.

– Egy irdatlan toronyba – válaszolta Fa'ale –, egy régi iparnegyedben állt, amely a Szenátus-kerülettől nyugatra terült el. Akkoriban úgy hívták: Gyártelep.