Második

fejezet

Noha a természet négy roppant erejű lábbal és az alsó állkapcsukból kiálló, éles fogakkal teli csáprágókkal látta el őket, a megtermett rovarok együgyű, jóindulatú teremtmények voltak. Készségesen szolgáltak mindaddig, amíg nem fenyegette őket közvetlen veszély. Lapos fejükön hosszú, vékony csápok lengedeztek, amelyek nem csupán tapogatóként, hanem kommunikációs szervként is szolgáltak, mivel ezekkel érzékelték a társaik által kibocsátott erős feromonokat. Minden egyes rovar képes volt a saját súlyának ötszörösét szállítani. Az őket háziasító neimoidikhez hasonlóan ezek a teremtmények is egyfajta szigorúan hierarchikus társadalomba szerveződtek. Voltak köztük dolgozók, betakarítók, katonák valamint tenyésztők, és valamennyien egy bizonyos távoli királynőt szolgáltak, aki ennivalóval hálálta meg az erőfeszítéseiket.

Obi-vannak, Anakinnak és a Hetes-osztag tagjainak futniuk kellett, hogy lépést tartsanak a rovarokkal, amelyek egy, az erőd alapjánál álló természetes domb felé igyekeztek frissen szedett rakományukkal. Ennek a dombnak az oldalában tágas, kerek bejárat sötétlett. A rovarok fénylő páncélzata jótékonyan elrejtette az embereket a járőröző harci droidok érzékelő-felderítő műszerei elől. De ennél is fontosabb volt, hogy az organikus kombájnok ismerték a fellegvár és a manaxerdő közötti aláaknázott földsávot átszelő biztonságos útvonalakat.

Az oszlopban haladó rovarok gyakran megálltak, hogy a fejüket mélyen leeresztve információt cseréljenek az ellenkező irányba tartó társaikkal, így a Jedik és a klónok kénytelenek voltak folyton a teremtmények hátsó lábai között maradni. Amint megpillantották az energiapajzzsal védett helytartói rezidenciát, a teremtményeken bizonyos fokú izgatottság lett úrrá. Obi-van gyanította, hogy az erdő felé igyekvők felhívták a társaik figyelmét a fészküket fenyegető veszélyre, amit a Köztársaság folyamatos zárótüze jelentett. A válsághelyzetre adott válaszként katonarovarok kezdtek cirkálni a menetoszlop mellett, és sietve visszaterelték a sorba azokat, akik nyugtalanságukban és zavarodottságukban másfelé indultak.

Ám a fegyelem így is gyorsan felfeslett. Az egyik fedezékül használt rovar váratlanul kitört jobb felé, és nekivágott a kopár földsávnak. Az alatta lapuló klónharcos ahelyett, hogy átugrott volna egy másik rovar alá, vele maradt, így pillanatok alatt a nyílt terepen találta magát.

Obi-van hirtelen kisebb zavart érzett az Erőben, és a következő pillanatban a rovar aknára lépett a jobb elülső lábával.

Az erős robbanás magasra felverte a sziklás talajt, és leszakította a rovar ízeit végtagjának alsó felét. A klónharcos oldalra vetette magát, majd fektében ide-oda gördült, hogy elkerülje a körülötte toporzékoló, megmaradt lábakat. A katona nagy nehezen kivergődött a kétségbeesetten forgolódó teremtmény alól, ám az elkezdett ide-oda táncolni, nyilván azzal a szándékkal, hogy a földbe tapossa az immár ellenségnek tekintett embert. Végül a bal hátsó láb egyik erőteljes rúgása leverte a lábáról a klónt. A teljesen összezavarodott rovar megpördült, majd lehajolt, és sziklakemény fejével szörnyű erejű csapásokat mért a számára ismeretlen, fehér valamire.

Az elkóborolt rovar megsebesülése és kétségbeesett harca a társaira is hatást gyakorolt. Mialatt a többség tartotta, sőt az előbbinél is szorosabbra vonta az alakzatot, néhányan kiváltak az oszlopból, amitől a katonarovarok fejvesztett rohangálásba kezdtek. Az egyik teremtmény valahogyan két aknára is rálépett gyors egymásutánban, és a kettős robbanás ereje a levegőbe repítette a hatalmas testet. Ettől a látványtól rettegés lett úrrá a társain. A menetoszlop pillanatok alatt felbomlott. Betakarítók és katonák menekültek a szélrózsa minden irányába, miközben a klónok és a Jedik minden erejükkel azon voltak, hogy kitérjenek a gyilkos súlyú lábak útjából.

– Maradjatok azokkal, akik még a fészek felé tartanak! – harsogta Anakin.

Obi-van éppen ezen igyekezett, amikor észrevette, hogy az imént össze-vissza döngölt klón talpra áll. A katona az öklével ütögette a sisakjának oldalát, és szemlátomást nem törődött azzal, hogy hová teszi le páncélcsizmás lábát. Mialatt tántorogva megindult a társai felé, rárontott egy rémült rovar, a csáprágói közé kapta, és felemelte a levegőbe. A klón a megmaradt erejével ide-oda csavargatta a testét, ám képtelen volt kiszabadulni a derekát szorító erős rágószerv fogságából.

A jelenet láttán Anakin kiugrott a fedezékéül szolgáló betakarító alól. Kesztyűs kezével szorosan megmarkolta a fénykardját, és elnyújtott ugrásokkal száguldott a kopár talajon. Hagyta, hogy az Erő vezesse a lépteit, így biztonságosan elkerülte a föld alatt lapuló aknákat. A rovarok rá sem hederítettek a közöttük cikázó ifjú Jedire, csakis azzal törődtek, hogy a rakományukat megőrizve mihamarabb eljussanak a fészek nyújtotta biztonságba. Anakin egy utolsó, hosszú szökkenéssel a felderítőt fogva tartó rovar előtt termett. A fénykardjának egyetlen, felfelé irányuló csapásával levágta a nyomorult teremtmény csáprágóit, és kiszabadította a klónt. Ettől viszont a rovvarkatonák valósággal eszüket vesztették. Obi-van szinte érezte a levegőben terjengő tömény feromonfelhőt, és sejtette, hogy az miféle üzenetet hordoz: a környéken ragadozók portyáznak!

A tömegből elnyújtott, magas frekvenciájú visítás hangzott fel. Küszöbön állt a teljes pánik. Az aknák sorozatban robbantak az út mindkét oldalán. És ha mindez nem lett volna elég, hirtelen száznál is több harci robogó rajzott elő a manaxerdő felett gomolygó füstfelhőből. A galaxisszerte használt, egyszemélyes felderítőgépeket lebegtető hajtóművek tartották és mozgatták a levegőben. Az egyszerű légijármű neimoidi változatára egy duplacsövű sugárvetőt szereltek, amely jóval nagyobb tűzerőt képviselt, mint a lövészdroidok kurta csövű fegyvere.

A támadó kötelék lőtávolságon belülre érve azonnal tüzet nyitott. A droidok mindenre lőttek, ami eléjük került. A szerencsétlen rovarok tucatjával hullottak. A levegőben cikázó energialövedékeken felül a találatot kapott, felrobbanó aknák is tovább tizedelték őket. A sivár földsáv másodpercek alatt mészárszékké változott.

Mialatt Anakin visszafelé igyekezett, a bal kezével tartotta a kiszabadított, bizonytalan léptű klónt, és menet közben a fénykardjával hárította a kettejükre záporozó gyilkos sugarakat. A Hetes-osztag többi tagja fedezéket keresett, és szakadatlan tüzeléssel ritkították a robogókat.

Cody egy, a domb közelében húzódó keskeny öntözőcsatornához terelte a harcosait. Mire Obi-van odaért, a klónok már csatasorba rendeződve, fedezékbe bújva viszonozták a tüzet. Néhány pillanattal később Anakin is beugrott a sekély árokba, majd óvatosan a földre fektette a sebesültet. A Hetes-osztag felcsere nyomban odakúszott szerencsétlenül járt társához, és óvatosan leemelte róla a formáját vesztett, horpadozott sisakot.

Obi-van a sebesült klónra pillantott. Íme egy arc, amelyet sosem fog elfelejteni. Egy arc, amelyet immár képtelen elfelejteni. Hiába telt el megannyi év, még mindig tisztán emlékezett a Jango Fettel folytatott rövid beszélgetésre és összecsapásra. Végighordozta a tekintetét Codyn és társain. Egy egész hadsereg egyetlen emberből… De ő volt a megfelelő ember a feladatra.

A sebesült harcos már utasította a páncélját, hogy adjon be neki egy fájdalomcsillapító injekciót, így aztán valamennyire megőrizte a mozgékonyságát, mialatt a felcser levette róla a mellvértjét, és a késével felhasította a testéhez simuló, fekete alsóruházatát. A rovar csáprágói szabályosan belepréselték a páncélzatot a férfi hasába. A bőre sértetlen maradt, de súlyos zúzódásokat szenvedett.

Mivel az eredetileg 1,2 milliós klónhadseregnek immár csak a fele maradt harcképes, minden egyes harcos élete számított. Kezdetben a vér és a csereszervek – amelyeket a reguláris hadsereg tagjai „tartalék alkatrészeknek” neveztek – bőséggel álltak rendelkezésre, ám amikor a háború a tetőfokára hágott, és a veszteségek az egekbe szárnyaltak, az egyik döntő fontosságú kérdéssé váltak.

– Itt és most nem sokat tehetek – jelentette a felcser Anakinnak. – Szereznünk kellene egy FX–7-es légiegységet…

– Nincs szükségünk droidokra – szakította félbe Anakin. Letérdelt a klón mellé, a bal tenyerét a sebesült hasára tapasztotta, és egy Jedi-gyógymód segítségével megakadályozta, hogy a klón sokkos állapotba kerüljön.

Hirtelen különös, távoli morajlás vonta magára a csapat tagjainak figyelmét.

Az erőd alsó védőfalán tátongó nyílásokból jókora, kerek tárgyak röpködtek kifelé, majd talajt érve legurultak a meredek lejtőkön. Cody a szeméhez emelte makrotávcsövét, és felfelé figyelt.

– Nem természetes eredetű lavina – közölte, és átnyújtotta Obi-vannak a távcsövet.

Obi-van a szeme elé tartotta a műszert, és várt, hogy a lencsék automatikusan hozzáigazodjanak a szeméhez illetve a távolsághoz.

Azonnal látta, hogy Cody nem téved. A szélsebesen feléjük gördülő testek valóban nem sziklák voltak, hanem a Szeparatisták arzenáljának talán legrettegettebb fegyverei.

Droidekák.