Negyedik

fejezet

– De még mennyire, hogy személyes ügy – dünnyögte halkan Anakin, miközben végignézte, hogy Obi-van, Cody és további négy klónharcos eltűnnek az egyik felvonó jókora fülkéjében.

Személyes ügy mindazért, amit Nute Gunray a Naboo bolygóval művelt tizenhárom évvel korábban.

Személyes ügy, mert Gunray volt az, aki három évvel korábban felbérelt egy fejvadászt Padmé meggyilkolására. Jango Fett először bombát csempészett a lány hajójára, majd gyilkos férgeket juttatott Padmé szenátori lakosztályába.

Márpedig Padmé Amidala volt az a nő, akit Anakin mindenkinél és minden másnál jobban szeretett. A felesége. Ez volt a legmélyebb és egyben legkáprázatosabb titkuk. Még Obi-van sem tudott róla, mert még abból is csak gondok fakadtak volna.

Végül pedig személyes ügy mindazért, ami a Geonosison történt: a tárgyalás, az ítélet és az arénában megrendezett kivégzés miatt…

Anakin úgy érezte, hogy ha Obi-van elvárásainak szellemében képes lenne mindezt kisöpörni a fejéből, még akkor is személyes ügynek fogná fel, mert Gunray elkötelezte magát Dooku és a szeparatisták mellett, és az általuk gerjesztett háború ezernyi világot döntött romba.

Most már a szeparatista mozgalom vezetőinek halálát látta az egyetlen megoldásnak. Immár úgy érezte, mindig is ez volt az egyetlen megoldás, annak ellenére, hogy a Jedi-tanács egyes tagjai – akik rendületlenül hittek a helyzet békés rendezésében – tiltakoztak ellene. Mindig is ez volt a megoldás, annak ellenére, hogy a Szenátus több alkalommal megpróbálta megkötni Palpatine főkancellár kezét, hogy aztán a korrupt politikusok tovább folytathassák aljas üzelmeiket. Ezek voltak azok a végletekig lezüllött alakok, akiknek a zsebeit vastagon kibélelték a háborús gépezetet megteremtő és működtető társaságok. Ezek a vállalatok mindkét felet ellátták fegyverekkel, hajókkal, és minden mással, amire csak szükség volt a konfliktus kiterjesztéséhez és megnyújtásához.

Már a puszta gondolat is felforralta Anakin vérét.

Igen, miután Qui-gon Jinn illetve Obi-van kiszabadították őt a rabszolgaságból, és elvitték a Jedi-templomba, Yoda jól érezte, hogy tengernyi harag halmozódott fel a lelkében. Viszont még a bölcs Yoda sem ismerte fel, hogy a düh milyen remek hajtóanyag.

Anakin békés körülmények között képes volt uralni a haragját, de alkalmanként szabadjára engedte és felhasználta. Hagyta, hogy az indulatai hajtsák előre, hiszen ezek az érzések formálták azzá a személyiséggé, akivé lennie kellett.

Kétszer is megölhette volna magát Dookut, ha Obi-van nem tartja vissza. És ő nem dacolt korábbi mesterével, sőt minden saját tapasztalata ellenére továbbra is támaszkodott Obi-van tanácsaira.

Legalábbis alkalmanként.

Amikor ő és a négy klón maguk mögött hagyták a hatalmas üreget, belerúgott valamibe, ami csörömpölve továbbpattogott a sziklapadlón. Anakin az Erő segítségével utánakapott, és kinyújtott bal kezébe rántotta a tárgyat. Azonnal látta, hogy Obi-van légzőkészülékét tartja a markában, amelyet régi mestere nyilván a láthatatlan harci droidokkal vívott rövid összecsapás során veszített el. De nem számított. Anakin úgy sejtette, hogy Obi-van valószínűleg már a fellegvár alsó szintjein jár, ahol aligha lesz szüksége a készülékre.

Az ifjú Jedi kinyitotta az övére erősített apró táskák egyikét, és belesüllyesztette az ujjnyi fémrudat.

Előreküldte a klónokat, és felzárkózott mögéjük.

Az osztag egyre feljebb és feljebb jutott a hatalmas erődítményben. Áthaladtak kisebb-nagyobb termeken, rámpákon és meredek aknákon, amelyeket kizárólag droidok használtak. Átrohantak feldolgozó- és csomagolóüzemeken, valamint nyüzsgő lárvákkal teli keltetőcsarnokokon. Egyre csak fel és fel. Hamarosan elérték a fellegvár csillogóan tiszta középső szintjeit. Menet közben áthaladtak néhány csarnokon, amelyek a méreteiket tekintve egy csillaghajó hangárjával vetekedtek. Ezek a helyiségek a padlótól a mennyezetig tele voltak… mindennel. Ezernyi és ezernyi sosem használt készülékkel és tárggyal, amelyek túl értékesek voltak ahhoz, hogy a tulajdonosaik a szemétre vessék, elajándékozzák, feldolgozzák vagy megsemmisítsék őket. A neimoidik több műszaki eszközt halmoztak fel itt, mint amennyi másutt egész világokon létezett. "

Anakin csodálkozva csóválgatta a fejét. A Tatuinon ő és az anyja szerény körülmények között, egyszerű életet éltek, és a szabadságot leszámítva sosem vágytak semmire.

Hitetlenkedő mosolya rövid életűnek bizonyult. Olyan erővel tört rá a harag és a bánat, hogy kínjában hangosan csikorgatta a fogait.

Tovább rohantak felfelé, míg végül elérték a fellegvár légikikötőjét, azt a hatalmas, félkör alakú kiszögellést, amelynek külső peremén sorakoztak a csillaghajók dokkjai.

Anakin megállította az osztagát. Az egyik klón felemelte a kezét, és a sisakjának oldalát ütögetve jelezte, hogy rádióüzenetük érkezett. A katona néhány pillanatig hallgatott, majd kézjeleket mutatott Anakinnak.

Gunray és csapata a közelben van.

– Most tesztelik a menekülési útvonalakat – mondta halkan a híradós –, deaktiválták a védőpajzsot, és csalikat lőttek ki. Néhány csali átjutott a turbólézerek zárótüzén, áttört a blokádunkon, és elérte az orbitális pályán várakozó anyahajókat.

Anakin elkomorult, és olyan erővel préselte össze a fogait, hogy a rágóizmai kidudorodtak az arcából.

– Gyorsan kell cselekednünk – dörmögte alig hallhatóan.

Senki sem tiltakozott, amikor az osztag élére állt. A klónok vita nélkül elfogadták, hogy a testpáncélok, képalkotó berendezések és egyéb műszaki eszközök hajítófát sem érnek az Erőben rejlő képességekhez viszonyítva. Óvatos léptekkel végigsiettek néhány elegáns folyosón, amelyeknek padlóját helyenként szinte térdmagasságig elborították a menekülés hevében elhajított személyes holmik.

Egy kereszteződés közelében Anakin ismét megállította, és csendre intette a harcosait. A sarok másik oldala felől csatadroidok árulkodó, döngő léptei hallatszottak. Az egyik klón a falhoz lépett, és óvatosan kidugta a sarkon ujjnyi vékony holokameráját, majd aktiválta a csuklójára csatolt holovetítőt. A készülék Nute Gunray-nek és kíséretének képét vetítette Anakin elé. A neimoidik esetlen léptekkel loholtak az oldalsó folyosón a kereszteződés felé. Magas süvegük bizonytalanul billegett a fejükön, méregdrága köpenyük vadul csapkodott a hátuk mögött. A magas rangú társaságot elölről és hátulról termetes harci droidok vigyázták.

Anakin jelnyelven utasította a klónokat, hogy készüljenek fel. Megfeszítette az izmait, és éppen ki akart ugrani a kereszteződés közepére, amikor annak átellenes oldalán, a folyosó túlsó végén felbukkant egy protokolldroid. Az ezüstösen csillogó robot mindkét kezét a magasba lendítette meglepetésében, és sietve megindult az osztag felé.

– Legyenek üdvözölve, uraim! – lelkendezett fennhangon. – El sem tudom mondani, mennyire örülök, hogy végre ismét vendégeket látok a palotában! A nevem TC–16, és mindenben állok szolgálatukra. Sajnos, szinte mindenki elhagyta ezt a pompás építményt, természetesen az ostrom miatt, de biztosra veszem, hogy így is jól fogják érezni magukat minálunk, és hogy Gunray helytartó örvendezni fog…

Fekete kesztyűs kéz tapadt TC–16 apró, háromszög alakú beszédszintetizátorára. A klón berántotta maga mellé a droidot, de a baj így is megtörtént.

Anakin kiugrott a sarok takarásából, de már csak azt láthatta, hogy a neimoidik futva távolodnak tőle. Egy másodpercre még belenézhetett a lapos orrú Gunray vöröslő szemébe, aki menekülés közben félig hátrafordulva ideges, gyűlölködő pillantást lövellt felé, aztán már mással kellett foglalkoznia.

Mialatt a helytartó és a kísérete igyekezett minél hamarabb eltávolodni a veszélyforrástól, a harci droidok éppen ellenkezőleg, merev lépteikkel állhatatosán masíroztak a kereszteződés felé. Amint megpillantották Anakint, felemelték a jobb karjukat, amely félkörben lefelé fordulva tüzelőpozícióba állt.

Még egy pillanat, és a folyosó levegője szinte felforrt a mindenfelé röpködő, izzó energianyaláboktól.