Első

fejezet

Bár az éjszaka lassan a hatalmába kerítette a Cato Neimoidia nyugati féltekéjét, ám az ostromlott világ felszínén megjelenő színes villanások ezrei valóságos fényorgiává varázsolták a sűrűsödő félhomályt. A Gunray helytartó fenséges erődjét övező manaxerdőben klóncsapatok és harci droidok gyilkolták egymást könyörtelenül, gépies pontossággal.

Az erdő mélyén izzó energianyaláb vont kékes derengésbe egy facsoportot: Obi-van Kenobi fénykardja.

Egyszerre két járőrdroid rontott a Jedi-mesterre. Obi-van szempillantás alatt megvetette a lábát, villámgyorsan jobbra, majd balra rántotta magasra emelt energiapengéjét, és hárította ellenségeinek lövéseit. A visszavert lézernyalábok telibe találták a droidokat, amelyek hangos csörömpölés kíséretében darabokra szakadtak.

Obi-van nyomban folytatta az útját.

Bevetődött az egyik hatalmas rovar alá. Az ízelt lábú, óriási ám békés teremtményt Neimoidia népe a termés betakarítására használta. Obi-van felpattant a szelvényekre osztott test alatt, és annak fedezékében rohant tovább. A fellegvár védőpajzsáról lepattanó, és a fák közé, az agyagos földbe csapódó sugárlövedékek kísérteties fénybe borították a fákat, melyeknek vaskos törzse egy-egy pillanatra hosszú árnyékokat vetett a talajra. Az öt méter hosszú kombájnrovarok ügyet sem vetettek a körülöttük tomboló összecsapásra, állhatatos léptekkel törtettek egy, az erőd közvetlen közelében álló domb felé.

Lemetszett ágakból álló rakományukat vagy a csáprágóik között, vagy felívelő hátukon szállították. A végeérhetetlen, ritmikus rágcsálásukat kísérő recsegő-ropogó hangok különös, borzongató háttérzajt szolgáltattak a mennydörgő robbanásokhoz és a sugárlövedékek sistergő süvítéséhez.

Obi-van hirtelen szervomotorok halk zümmögését hallotta bal felől, míg jobb felől figyelmeztető kiáltás harsant:

– Bukj le, mester!

Anakin még ki sem ejtette a száján az utolsó szótagot, amikor Obi-van térdre vetette magát, miközben a föld felé fordította villódzó fénykardját, nehogy felnyársalja vele egykori padavanját, aki szabályosan repült felé a levegőben. Hirtelen elmosódott körvonalú, tompán búgó energianyaláb villant el félkörben a nagymester háta mögött. Felforrósodott fém és elégett műanyag bűze kezdett terjengeni a levegőben, ezzel egy időben egy lövészdroid hosszú, keskeny feje zuhant a földre, legfeljebb egyméternyire Obi-vantól. A fej szikrát hányva gurult még néhány lépésnyit, mialatt szenvtelen géphangon ismételgette:

– Adás vége, adás vége, adás vége…

Obi-van továbbra is térden állva szempillantás alatt megpördült, így még éppen végignézhette, hogy a nyurga droid összeroskad. Nem volt abban semmi új, hogy Anakin megmentette az életét, de az ifjú Jedi energiapengéje mintha egy kissé túl közel került volna a nyakához. Obi-van meglepetten pislogott néhányat, majd felemelkedett a földről.

– Majdnem levágtad a fejemet – szólalt meg szemrehányó hangon.

Anakin a teste mellé eresztette a fénykardját. A szeme jókedvűen villogott a csata lüktető fényében.

– Sajnálom, mester, de a fejed éppen ott volt, ahová vágnom kellett.

Mester.

A tiszteletteljes megszólítással nem egy padavan tüntette ki mentorát, hanem egy Jedi-lovag a Jedi-tanács egyik tagját. A kettejük között valaha létezett köteléket szertartásosan elmetszették, miután Anakin néhány vakmerő cselekedettel tanúbizonyságát adta felkészültségének. A fiatal Jedi ujjasa, magas szárú csizmája és combjaira feszülő nadrágja fekete volt, akár az éjszaka. Az arcán sebhely vöröslött, amelyet az Assaj Ventresszel vívott párbajban kapott. Mechanikus jobb kezén a könyökéig érő kesztyűt viselt. Az elmúlt hónapok során nem vágatta le a haját, így annak fürtjei immár a vállát verdestek. Az arcát viszont simára borotválta, nem úgy, mint Obi-van, akinek erős állkapcsát kurta szakáll borította.

– Gondolom, hálásnak kéne lennem, mert oda vágtál, ahova kellett, és nem oda, ahová szerettél volna – jegyezte meg epésen Obi-van.

Anakin szélesen elvigyorodott.

– Én még úgy tudom, hogy ugyanazon az oldalon állunk, mester! – válaszolta derűsen.

– Igen, de ha csak egyetlen pillanattal elkésem… Anakin távolabbra rúgta a droid sugárvetőjét.

– A félelmeid csak az elmédben léteznek – válaszolta egyszerűen.

– Viszont fej nélkül nehéz lenne elmélkednem, ugyebár? – vágott vissza Obi-van, majd megforgatta a fénykardját, és a szabályos sorokba ültetett fák között nyíló széles folyosó felé biccentett. – Arra parancsolj…

Ismét futásnak eredtek. Az Erőből merítve gyorsaságot és ügyességet, emberfeletti sebességgel törtettek a céljuk felé. A manaxerdőben a rohamot megelőző tűzcsapás áldozatainak maradványai – lövészdroidok darabjai – hevertek mindenfelé. Más droidok megtépázott bábokként himbálóztak az ágakon, ahová a robbanások lökéshulláma hajította őket.

Egyes területeken hatalmas lánggal lobogtak a lombok.

Az egyik fa tövében két megperzselődött, jószerével csak karokból és felsőtestből álló droid a feléjük száguldó Jedikre emelte a sugárvetőjét. Válaszképpen Anakin felemelte a bal karját, és az Erő közvetítésével hatalmasat taszított rajtuk. A két droid berepült a fák közé, egyenesen egy irtózatos lángtenger kellős közepébe.

A Jedik hirtelen jobbra kanyarodtak, és átcikáztak a velük párhuzamosan, oszlopban haladó rovarok között. Pillanatok alatt átvágtak egy derékmagas bozóton, amelynek valahogyan sikerült megkapaszkodnia a máskülönben gondozott gyümölcsösben. Egy széles öntözőcsatorna partján bukkantak ki a fák közül, amelynek vizét az erődítményt három oldalról határoló tó táplálta. A nyugati égbolton három Venator-osztályú, ék alakú rohamcirkáló lebegett a száguldó felhők alatt. Északon és délen az ég maga volt a káosz. Élénk színekben pompázó ion- és lézerlövedékek cikáztak keresztül-kasul mindenfelé. A fellegvár védőpajzsán kívül eső ütegekből skarlátvörös fénycsíkok valóságos özöne áramlott felfelé. A félsziget végéből kiemelkedő lépcsőzetes erődítmény távolról szemlélve a Kereskedelmi Szövetség anyahajóinak parancsnoki tornyára emlékeztetett.

A Köztársaság csapatainak gyűrűjébe zárt hatalmas építmény mélyén lapult a Kereskedelmi Szövetség vezérkara.

Miután a köztársaságiak megszállták Deko és Koru Neimiodiát, vagyis két kulcsfontosságú világát, és ostrom alá vették a szülőbolygóját, Gunray helytartó jobban tette volna, ha a Szeparatista-tanács többi tagjához hasonlóan visszavonul a Külső Gyűrűbe. Csakhogy az ésszerű gondolkodás sosem volt a neimoidik erős oldala. Ráadásul a helytartó vagyonának túlnyomó része a Cato Neimoidián maradt, márpedig ő úgy érezte, hogy nem élhet meg az évek hosszú sora alatt szerzett javak nélkül. A hátában a Köztársaság hadihajóival sikerült beszöknie Cato Neimoidiára, azzal a szándékkal, hogy kiüríti a fellegvárat, mielőtt az elesik. Ám a Köztársaság csapatai már várták. Élve akarták kézre keríteni, hogy bíróság elé állíthassák számtalan, az elmúlt tizenhárom év során elkövetett bűncselekmény vádjával.

Obi-van és Anakin immár négy standard hónapja távol volt Coruscanttól. Ám mivel Cato Neimoidia közel esett a Köztársaság központjához, most, hogy az utolsó szeparatista bázisokat is felszámolták a Magban és a Kolóniákon, bízvást számíthattak arra, hogy napokon belül hazatérhetnek végre.

Obi-van hirtelen zajt hallott az öntözőcsatorna túlsó partjáról.

Néhány pillanattal később négy klónharcos kúszott ki a szemközti oldalon sorakozó fák közül. A páncélos katonák azonnal tüzelőállásokat foglaltak a csatorna partján heverő, a víz által simára csiszolt sziklák között. Messze, a hátuk mögött egy lezuhant leszállóegység lángolt a fák között. A gép függőleges vezérsíkja magasan az összefüggő lombkoronák fölé meredt, így jól látszott rajta a Galaktikus Köztársaság nyolcsávos harci emblémája.

Hirtelen egy rohamcsónak siklott ki a csatorna kanyarulatából, és a várakozó Jedik felé vette az irányt. Az orrában álló, Cody nevű klónparancsnok kézjeleket adott a parton lapuló katonáknak, akik azonnal szétfutottak, hogy biztosítsák a környéket.

A klónok a sisakjukba épített rádión keresztül is beszélhettek egymással, ám a háború folyamán kidolgoztak egy egyszerű jelnyelvet, hogy elejét vegyék az ellenség lehallgatási kísérleteinek.

A rohamcsónak hamarosan partot ért, és Cody néhány fürge ugrással a Jedik előtt termett.

– Tábornok urak, üzenetet hozok a légierő parancsnokságától.

– Mutassa! – utasította Anakin.

Cody a jobb kezével aktiválta a bal csuklójára erősített miniatűr holovetítőt. Kék fénykúp áradt ki a készülékből, és hármójuk között megjelent Dodonna hadseregparancsnok hologramja.

– Kenobi és Anakin tábornok urak! – kezdte a főparancsnok. – A felderítő egységeink jelentették, hogy Gunray helytartó és a kísérete az erőd északi oldala felé tart. A légierőnk és a tóparton elhelyezkedő csapataink tűz alatt tartják a védőpajzsot, ám a pajzsgenerátor egy különösen erős bunkerben van, így nehéz elérni. A vadászainkra erős elhárítótűz zúdul az erőd alsó védőfalain lévő turbólézer lövegekből. Ha önöknek továbbra is szándékukban áll élve elfogni Gunray-t, meg kell kerülniük ezeket a védelmi létesítményeket. Vagyis keresniük kell egy alternatív útvonalat, amely a palota belsejébe vezet. A jelenlegi helyzetben nem áll módunkban erősítést küldeni. Ismétlem, nem áll módunkban erősítést küldeni.

Miután a hologram fokozatosan elhalványulva elenyészett, Obi-van kérdő pillantást vetett Codyra.

– Mit javasol, parancsnok? – kérdezte.

Cody megnyomott néhány gombot a csuklóvetítőjén, mire a Jedik előtt, nagyjából derékmagasságban, megjelent az erőd háromdimenziós, kék fényben úszó tervrajza.

– Feltételezve – dörmögte megfontoltan a klónparancsnok –, hogy Gunray fellegvára hasonlít azokhoz az erődökhöz, amelyeket Deko és Koru Neimoidián találtunk, a föld alatti szinteken gombatelepek, feldolgozóüzemek és raktárak lesznek. Innen feljuthatunk a középső szintekre, ahol a lárvák keltetőcsarnokait találjuk. Ezekből a termekből több úton is felsurranhatunk a felső emeletekre.

Cody egy rövid csövű, DC–15-ös típusú sugárvetőt hordozott. A testén azt a fehér páncélt, a fején pedig azt a képalkotó rendszerrel felszerelt, zárt sisakot viselte, amely az idők folyamán a Köztársaság Hadseregének jelképévé vált. A fehér páncélzatot pillanatnyilag vér- és sárfoltok, horpadások, mély karcolások és koromcsíkok tarkították. A sisak oldalára és a vállpáncélra festett narancssárga sávok Cody rangját jelezték. A jobb felkarján díszelgő csíkok jelképezték azokat a hadjáratokat, amelyekben személyesen részt vett. A hozzáértők egyetlen pillantással felmérhették, hogy a parancsnok harcolt az Aagonaron, a Praesitlynen, a Paracelsus Minoron, az Antar–4-en, a Tibrinen és vagy tucatnyi más világon.

Az elmúlt évek során Obi-van bajtársi, sőt szinte baráti kapcsolatba került számos klónharcossal. Például Alfával, akivel együtt raboskodott a Rattatakon, és Jangotattal, akivel az Ord Cestuson harcolt. A klónok első nemzedékeit a megteremtésük genetikai alapjait szolgáltató mandalori férfi, Jango Fett képezte ki. Idővel a kaminoiak nem csupán sorozatban gyártották a klónokat, de a továbbfejlesztésükkel is megpróbálkoztak. Ennek eredményeképpen egyes klónokba az átlagnál jóval több kezdeményezőkészség szorult, sőt jó néhányan bizonyos szintű parancsnoki képességekkel rendelkeztek. Vagyis az elődeikhez mérten sokkal jobban hasonlítottak magára a fejvadászra, sokkal emberibbek lettek.

A háború kezdetén a klónharcosokkal ugyanúgy bántak, mint azokkal a harci eszközökkel, amelyeket irányítottak és kezeltek. Ami nem csoda, hiszen számtalan vonásukban megegyeztek azokkal a harci droidokkal, amelyeket tízezrével ontottak magukból a Szeparatisták bolygóin működő baktoid fegyvergyárak. Ám a hozzájuk való viszony hamarosan megváltozott, ahogy egyre több és több klón esett el a harcmezőkön. A Köztársasághoz és a Jedikhez fűződő megingathatatlan elkötelezettségük révén bebizonyították magukról, hogy hűséges fegyvertársak, akik megbecsülést és együttérzést érdemelnek. Így aztán a Köztársaság haladó gondolkodású főhivatalnokain kívül maguk a Jedi-lovagok is azt javasolták, hogy a második és harmadik generációs klónok már ne sorszámot, hanem valódi neveket kapjanak.

– Magam is úgy látom, hogy ezen az úton valószínűleg feljutunk a legfelső szintekre – vélekedett végül Obi-van. – De ahhoz először be kell hatolnunk a gombatelepek mélyére. Erre is van ötlete, parancsnok?

Cody felegyenesedett, és a manaxerdő felé intett.

– Csatlakozzunk a rovarokhoz – válaszolta.

Obi-van bizonytalan pillantást vetett Anakinra, majd a karjánál fogva néhány lépéssel távolabbra húzta, és fojtott hangon megkérdezte tőle:

– Csak ketten vagyunk. Te mit gondolsz?

– Azt, hogy túl sokat aggódsz, mester!

Obi-van összefonta a karjait a mellkasán, és végigmérte az ifjú Jedit.

– És mégis, ki aggódna a dolgok miatt, ha én nem? – kérdezte félig kihívó, félig tréfás hangon.

Anakin oldalra billentette a fejét, és szélesen vigyorogva válaszolt:

– Vannak arra mások is!

– Világos, Thripióról beszélsz. De mintha te magad építetted volna!

– Arra gondolsz, amire akarsz, mester!

Obi-van résnyire vonta a szemét, és kissé gúnyos hangon megjegyezte:

– Kezdem érteni. Ám korábban valamiért azt hittem, hogy Amidala szenátort jobban érdekled, mint Palpatine főkancellárt. – Mielőtt Anakin visszavághatott volna, sietve hozzátette: – Dacára annak, hogy a hölgy is politikus.

– Ne hidd, mester, hogy nem próbáltam felkelteni Padmé érdeklődését – kesergett hangosan az ifjú Jedi.

Obi-van egy pillanatig hallgatott, majd folytatta:

– Nézd, ha Palpatine főkancellárt valóban aggasztaná a hogyléted, bizonyára elintézné, hogy közelebb kerülj Coruscanthoz.

Anakin ismét elvigyorodott, Obi-van vállára tette mechanikus jobb kezét, és felsóhajtott:

– Talán így van, mester, de akkor ki vigyázna rád?