Huszonnegyedik

fejezet

Obi-van meghökkenve szemlélődött a köztársasági cirkáló vezérlőfülkéjéből.

– Amikor az a xi charri aszteroidabányát mondott, valamiért nem erre gondoltam – hümmögött rosszat sejtve.

– Lehet, hogy Tíszí rosszul fordított – válaszolta Anakin. A protokolldroidot elküldték Coruscantba, hogy részletes beszámolót tartson a hírszerzőknek. R2–D2-t a Belderone-on hagyták, hogy a technikusok kijavítsák az ottani csatában keletkezett sérüléseit. Obi-van és Anakin kettesben repülték az öreg, fehér hajót. Indulás előtt a mélyűri utazók jóval célszerűbb ruházatára cserélték a Jedi-lovagok köpenyét és ujjasát. A bányatelep egy aszteroidaövezet egyik különösen hatalmas, többé-kevésbé gömb alakú tagjáról kapta a nevét. A milliárdnyi kisebb-nagyobb sziklatömb hatalmas gázóriások között keringett egy máskülönben lakatlan csillagrendszerben, két űrugrásnyi távolságban a Perlemi Kereskedelmi Útvonaltól. Az Escarte-telep a bányászkodás kezdetén még csupán néhány barakkból állt, ám az azóta eltelt húsz esztendő alatt óriási, bonyolult épületkomplexummá növekedett, és csaknem teljesen beborította magát az égitestet. A még itt-ott kilátszó sziklafelszínbe jókora krátereket és árkokat vájtak a természet erői és a bányagépek. Miután a vállalat minden morzsányi ércet kitermelt az Escarte-ból, feldolgozóüzemekké alakította annak egybefüggő üregeit, alagútjait és aknáit. A csúcsra fejlesztett vonósugár-technológia lehetővé tette az itteniek számára, hogy egyszerűen befogják és a gyáraikba vontassák a kisebb égitesteket, így nem volt szükségük vontatóhajókra, illetve helyszíni bányászkodásra.

Az aszteroidamezőt a Kereskedőcéh korvettjei és a geonosik vadászgépeinek mintájára készült járőrhajói védték. A szigorú őrizet ellenére a Köztársaság hírszerzőinek sikerült beépíteniük az egyik titkos ügynöküket az Escarte-ra. Obi-vant és Anakint nem tájékoztatták arról, hogy hol, mikor és hogyan léphetnek kapcsolatba az illetővel, viszont az indulás előtti pillanatokban közölték velük, hogy Thal K'sart egyelőre ismeretlen vádakkal letartóztatták. A xi charri vésnök szerint ez a bith mester készítette a Gunray lépegetőtrónjára felszerelt hiperhullámú adóvevőt.

A cirkáló műszerfalán megszólalt egy figyelmeztető jelzés.

– Escarte jelentkezik – mondta Anakin. – Kérik, hogy azonosítsuk magunkat, és közöljük a szándékainkat.

– Ugyebár, szabadúszó kereskedők vagyunk, és munkát keresünk – emlékeztette Obi-van.

Anakin bekapcsolta a rádiót, és megismételte mesterének szavait. Válaszképpen a fülke hangszóróiban megszólalt egy rekedtes hang:

– Ismeretlen cirkáló, nem engedélyezzük a dokkolást. Ismétlem, nem engedélyezzük a dokkolást. Escarte-on jelenleg nincs munkalehetőség. Javasoljuk, hogy próbálkozzanak az Ansionon, vagy az Ord Mantellen.

Obi-van kinézett az elülső ablakon. Jobb felől, a nagy messzeségben egy korvett közeledett feléjük.

– Elfogópályán jön – jegyezte meg Anakin –, nos, van valami utasításod, mester?

– Igen. Maradjunk a tervnél. Úgy kerülhetünk a legkönnyebben K'sar közelébe, ha letartóztatnak minket.

Anakin szélesen elvigyorodott.

– Nem lesz probléma, mester. Csak kapaszkodj! Obi-van már így tett egy ideje, ennek köszönhetően többé-kevésbé meg tudta őrizni függőleges testhelyzetét, amikor Anakin előrenyomta a tolóerő-szabályzót, és éles jobb fordulóba vitte a cirkálót – egyenesen a korvett felé.

A figyelmezető jel ismét felcsendült.

– Azt akarják, hogy tartsuk magunkat távol tőlük, Anakin! Az ifjú Jedi az iménti irányon tartotta hajót.

– Elsuhanunk mellettük – jelentette ki vígan. – Ebből majd megértik, hogy nem tettek boldoggá.

– Semmi lövöldözés! – figyelmeztette Obi-van.

– Megígérem! Csak egy kis bemutató.

Obi-van a korvettet figyelte, amely egyre nagyobbnak tűnt. A figyelmeztető jelzés immár folyamatosan szólt. Néhány pillanattal később két turbólézer–nyaláb villant el a cirkáló két oldalán.

Obi-van keményen megmarkolta az ülése kartámaszait.

– Anakin, ezek nem tréfálnak – nyögte elkeseredetten.

– Hát, akkor következzen az előzetesben ígért bemutató – Anakin ismét szélesen vigyorgott.

Hirtelen leengedte a hajó orrát, és tovább gyorsított. Hosszú pillanatokig úgy látszott, hogy a korvett hasa alá akar kerülni, de az utolsó pillanatban hátrarántotta a kormányt, és spirális emelkedőpályára vitte a cirkálót. A korvett elülső lövegeinek sortüze éppen csak elvétette a hajó farát.

– Ennyi elég is lesz – hadarta Obi-van –, hozd szintre, és jelezd, hogy engedelmeskedünk.

– Ugyan, mester – vitatkozott Anakin –, te nem veszed komolyan a küldetésünket. Ha nagyon megkönnyítjük nekik, gyanakodni fognak.

A távolban két járőrhajó száguldott feléjük, hogy bekapcsolódjanak az üldözésbe. Vörös energianyalábok repkedtek a cirkáló körül. Anakin fogcsikorgató emelkedőbe kezdett, aztán az aszteroidamező sűrűje felé vette az irányt.

– Csak egy rosszabb van annál, ha egy kötelékben repülök veled – kiáltotta kétségbeesetten Obi-van –, amikor az utasod vagyok!

Anakin az oldalára döntötte cirkálót, hogy átkígyózzon néhány aszteroida között, ám ekkor egy lézernyaláb eltalálta a legközelebb eső sziklatömböt. Kőtörmelék záporozott a védőpajzsokra, de az állapotjelző képernyőn látszott, hogy a hajóban nem esett kár.

Anakin szilárdan megmarkolta a kormányt, és éles fordulóba döntötte a hajót. A járőregységek makacsul rájuk ragadtak, de az ifjú Jedi egyre szűkebbre és szűkebbre vette a forduló ívét, így végül nem bírták tovább a centrifugális erő szorítását, és leszakadtak. Anakin éppen egyenesbe hozta a cirkálót, amikor az váratlanul nagyot rándult. A Jedik előbb mélyen belepréselődtek az üléseikbe, aztán amikor a hajó hirtelen lelassult, nagy erővel előrelódultak, és csak a biztonsági öveiknek köszönhetően nem zuhantak rá a műszerfalra. Anakin felnyúlt, és átállított néhány kapcsolót. A cirkáló ismét gyorsulni kezdett, de hamarosan lefékeződött, végül remegni kezdett.

Obi-van a műszereket fürkészte.

– Találatot kaptunk? – csodálkozott félhangosan.

– Nem – dünnyögte Anakin, miközben a kormánnyal küzdött.

– Akkor egy aszteroida?

– Még csak az sem.

– Nehogy azt mondd nekem, hogy hirtelen észhez tértél, és úgy döntöttél, hogy megadod magad!

Anakin bánatosan végigmérte a társát.

– Vonósugár, mester – válaszolta lemondó sóhajtás kíséretében.

– Az Escarte-ról? Lehetetlen! – vitatkozott Obi-van. – Túl messze vagyunk tőlük.

– Én is azt hittem…

Anakin keze szélsebesen járt a műszerfalon, mialatt kiiktatott bizonyos rendszereket, és aktivált néhány másikat.

– Ne próbálj harcolni, Anakin – szólt rá Obi-van. – Ez a hajó öt percig sem bírná.

A cirkáló mélyéről hallatszó mély csikordulás megerősítette a szavait.

Anakin szorosan összepréselte az ajkait, majd megcsóválta a fejét, és az ülésének kartámaszaira ejtette a kezeit.

– Nézzük a dolog jó oldalát – jegyezte meg Obi-van bizakodva, mialatt a hajójuk lassan megindult a távoli bányatelep felé –, legalább megdolgoztattuk őket.

A vonósugár óvatosan letette a cirkálót egy egykori kráterből kialakított dokk padozatára. Miután rádión kiparancsolták őket a hajóból, Obi-van és Anakin a kezüket a tarkójukon tartva várakoztak a rakodórámpa aljánál. Előbb egyenruhás neimoidik és gossamok vették körül a hajójukat, majd egy emberekből, geonosikból és harci droidokból álló biztonsági osztag masírozott feléjük.

– Hát, a xi charrik szívélyesebben fogadtak – dörmögte Obi-van.

– Igen, szinte visszavágyom a Charros IV-re – válaszolta derűsen Anakin.

– Tartsátok úgy a kezeteket, hogy lássuk! – kiáltotta feléjük messziről a biztonsági osztag parancsnoka, egy megtermett férfi. – És semmi hirtelen mozdulat!

– Micsoda izgalmak! – szemtelenkedett Anakin.

– Eszedbe se jusson trükközni! – intette Obi-van.

– Hogy te micsoda ünneprontó vagy, mester!

A világos bőrű, szőke biztonsági tiszt ugyanolyan magas volt, mint Anakin, de vállban sokkal szélesebb. Szürke egyenruhájának gallérján az Escarte Gárda kapitányi rangjelzését viselte. Amikor már csupán három méter választotta el a Jediktől, egyetlen kurta parancsszóval megállította az egységét. Kézmozdulatára a geonosik félkört formázó alakzatba fejlődtek, és a foglyokra szegezték kúpos csövű szonikus fegyvereiket.

A kapitány tetőtől-talpig végigmérte Obi-vant és Anakint, majd a kezeit a háta mögött összekulcsolva megkerülte őket. Végül szemügyre vette a cirkálót, és megjegyezte:

– Rég láttam utoljára ezt a típust. De a lövegekből ítélve önök aligha jószolgálati nagykövetek! Ugye?

– Fogalmazzunk úgy, hogy kénytelenek voltunk az idők szavára hallgatni – válaszolta Obi-van.

– Mit keresnek ebben a szektorban? – csattant fel a kapitány.

– Azt reméltünk, hogy találunk munkát – felelte Anakin.

– Engem másként tájékoztattak. Miért zaklatták az egyik korvettünket? Miért akarnak bajba kerülni?

– Úgy éreztük, hogy önök udvariatlanok voltak – közölte Obi-van –, amikor mi nem akartunk mást, csak bemutatkozni.

A kapitány gúnyosan elhúzta a szája szélét.

– Akkor ez az egész csupán félreértés, igaz?

– Pontosan – válaszolta Obi-van. A férfi megcsóválta a fejét.

– Ebben az esetben körbevezetjük önöket, és mindjárt a börtönszinttel kezdjük! – jelentette ki, azzal odafordult az osztagához: – Bilincseljétek meg ezeket a tréfás kedvű fickókat, és kutassátok át őket.

– Nem úszhatnánk meg egy egyszerű bírsággal? – próbálkozott Obi-van, miközben a csuklójára pattintották az elektromágneses bilincseket.

– Majd beszéld meg a bírósággal!

Miután az őrök végeztek a motozással, hátraléptek, és jelentették:

– Nincs náluk fegyver!

– Helyes, ez legalább mellettük szól – ismerte el a kapitány. – Kutassátok át a hajót, és foglaljátok le az értéktárgyakat. És értesítsétek a fogdát, hogy van két őrizetesünk.

Azzal a kapitány a foglyokra irányította a sugárvetőjét, és intett nekik, hogy induljanak el a felvonók felé.

A telepesek a dokkba torkolló folyosók közül néhányat megerősítettek duracél tárnokkal, és acélbeton burkolóelemekkel, míg más alagutak ugyanúgy festettek, mint abban az időszakban, amikor az Escarte-on még javában folyt a kitermelés. Első pillantásra látszott, hogy a turbólifteket is egykori bányaaknákba építették be.

A kapitány beparancsolta Obi-vant és Anakint egy üres kabinba, majd maga is belépett. Mihelyt bezárult mögötte az ajtó, a férfi leengedte a fegyverét, és sietve beszélni kezdett:

– Rendben, fiúk, mostantól gyorsan kell cselekedni!

– Szóval, te vagy Travale – állapította meg Obi-van, azt a fedőnevet használva, amelyet a Hírszerzés tudatott vele.

– A helyzet tovább bonyolódott – folytatta a titkosügynök –, időközben a bith-et halálra ítélték.

– Mit csinált? – kérdezte Anakin a homlokát ráncolva. – Megölt valakit?

– Valamiféle könyvelési hibát vétett.

– Akkor a halálbüntetés kissé túlzás, nem? – jegyezte meg Obi-van.

– A helyi bíróság példát akar statuálni vele. Az világosan látszik, hogy a vád egyszerű koholmány – magyarázta Travale, és hozzátette: – Szerintem a ti látogatásotoknak is köze lehet ehhez az ítélethez.

Az ügynök nem fejtette ki, hogy pontosan mire gondol, de Obi-van így is egyetértve bólogatott, majd megszólalt:

– Hát, ha a kivégzésére vár, talán szóba sem áll velünk.

– Én is ettől tartok – válaszolta Travale –, viszont, ha kiszabadítanátok…

– Tudsz segíteni? – kérdezte Anakin.

– Megpróbálok.

A turbólift megállt, és az ajtók félresiklottak.

– Üdvözlöm önöket a mi lakályos börtönünkben – hangoskodott Travale, aki szempillantás alatt újra magára öltötte a szerepét, és kitaszította Obi-vant a felvonóból.

A szűkös, fojtogatóan alacsony mennyezetű terem közepén félkör alakú konzol húzódott, amely mögött öt mogorva aqualish őr állt. Valamennyien a Kereskedőcéh uniformisát viselték, vaskos kezük hatalmas lézerpisztolyt markolt.

– Kísérjétek a vendégeinket a négy-nyolc-egy-hatos lakosztályba – utasította Travale az őrparancsnokot.

– Az már foglalt – mordult fel az őrmester. – Az a bith lakik benne.

– Sebaj, majd elszórakoztatják egymást – felelte kurtán az ügynök, azzal feszesen tisztelgett, és visszament a turbóliftbe.

Az egyik négyszemű aqualish kilépett az áttetsző lézerképernyőkkel körülzárt területről, maga elé parancsolta Obi-vant és Anakint, és bekísérte őket a cellákkal szegélyzett folyosóra. Harminc méter után az őr megállt, beütött egy kódot a falra szerelt, tenyérnyi numerikus billentyűzetbe, mire a 4816-os cella vérfoltokkal tarkított ajtaja fülsértő csikorgás kíséretében becsúszott a falba.

A nyíláson át gyomforgató bűz áradt a félhomályos alagútba.

– Felhívom a figyelmeteket, hogy a konyhánk minőségét már csak a lakosztályaink tisztasága múlja felül – közölte az őr, és harsányan elröhögte magát.

– Akkor reméljük, hogy még ebéd előtt kikerülünk innen –válaszolta Obi-van, és belépett a cellába.

Az összebilincselt kezű Thal K'sar az egyik sarokban kuporgott. Még egy átlagos bith-hez képest is karcsú volt. Az elegánsan öltözött alak sértetlennek tűnt, amin Obi-van nem csodálkozott, hiszen emlékezett rá, hogy az illetőt csupán az előző napon tartóztatták le.

K'sar felpillantott, de nem viszonozta Obi-van köszönésnek szánt biccentését.

– Egész otthonos! – állapította meg Anakin jó hangosan, miután a cellaajtó bezárult mögöttük. – Rosszabbra számítottam.

Obi-van is eljátszotta a maga szerepét:

– Fogd be a szádat! Azzal nem segítesz, ha magunkra haragítod az őröket!

– A tanáraim mindig mondták, hogy egyszer börtönben végzem – felelte Anakin, aki alig bírta visszatartani a röhögést.

Anakin odaballagott K'sar-hoz, és a közös nyelven megkérdezte:

– Téged meg miféle napszél fújt ide?

Noha a bith szemlátomást meglepődött a barátságos hangvételen, nem válaszolt. Anakin második próbálkozására is csupán annyit mondott:

– Semmi közöd hozzá. Hagyj békén!

Anakin vállat vont, és visszatért Obi-van mellé, a cella másik végébe.

– Türelem – súgta Obi-van.

Azzal mindketten a mocskos falnak vetették a hátukat, és lassan leguggoltak.

Körülbelül egy standard óra múlva hangokat hallottak a folyosóról. Az ajtó csikorogva feltárult. Travale áll mögötte, két aqualish biztonsági őr kíséretében. Az őrök egyetlen szó nélkül vállon ragadták az ügynököt, és belódították a cellába.

Obi-van résen volt, így elkapta Travale-t, mielőtt nekicsapódott volna az ajtóval szemközti falnak.

– Nocsak, újabb váratlan fejlemény? – érdeklődött a Jedi. Immár Travale is bilincset viselt a kezén, és látszott az arcán, hogy alaposan megverték.

– Lelepleztek – felelte alig hallhatóan –, csak azt nem tudom, hogy ki és hogyan.

Anakin a társára pillantott, és halkan megjegyezte:

– Aligha véletlen egybeesés…

– Valaki felfigyelt ránk – válaszolta Obi-van.

– És most hogyan tovább?

– Sikerült intézned valamit? – kérdezte Obi-van az ügynöktől.

– Áramszünet – suttogta a férfi ravasz mosollyal –, rövid lesz, de elég ahhoz, hogy kijussatok innen.

– Kijussunk – javított ki Anakin –, te is velünk jössz.

– Azt megköszönöm – Travale biccentett, és bizonytalanul pislogott néhányat –, én úgy számoltam, hogy ti ki tudjátok nyitni az ajtót. Mondjátok, hogy nem tévedtem…

– Menni fog – biztosította Obi-van.

– Mikor lesz az áramszünet? – kérdezte Anakin.

– Egy óra múlva – felelte Travale, és a bith felé biccentett –; vele mi van?

Anakin felállt, átszelte a helyiséget, megállt K'sar mellett, és halkan megszólította:

– Figyelj, azt már tudom, hogy nem szeretsz beszélgetni, de ha minden igaz, hamarosan kitörünk innen. Érdekel a dolog?

A bith szemhéj nélküli, amúgy is nagy szeme hatalmasra tágult.

– Igen. Igen! Nagyon köszönöm! – hálálkodott fellelkesülve.

– Rendben. Állj készen!

– Az őrállomásnál a bal oldali folyosón menjetek – magyarázta Travale, miután Anakin visszatért hozzájuk. – Aztán mindig tartsatok balra, amíg elértek egy lépcsőhöz, azon feljuthattok a dokkokhoz.

– Te másfelé mész? – kérdezte Anakin.

– Valakinek ki kell kapcsolnia a vonósugarat, különben nem tudunk felszállni – magyarázta az ügynök. – Két szinttel lejjebb van egy áramelosztó–állomás. Ott átmenetileg ki tudom iktatni a sugarat.

– Egyedül nem mehetsz – jelentette ki Obi-van.

– Azt hiszem, ezúttal te következel, mester! – jegyezte meg Anakin szélesen vigyorogva.

Obi-van nem vitatkozott.

– Akkor K'sar veled megy – válaszolta. – Ne téveszd szem elől, Anakin!

Travale a börtönfolyosó felé biccentett.

– Az őrökkel hogyan bánunk el? – kérdezte.

– Azt csak bízd ránk – válaszolta magabiztosan Anakin, azzal széttárta a karját, és a bilincsek lehullottak a csuklójáról. Obi-van ugyanígy tett, majd nyomban felpattintotta Travale bilincseit is.

Az ügynök szélesen elmosolyodott, és megjegyezte:

– Tudjátok, fiúk, szeretem a jó terveket.

Anakin és Obi-van már az ajtó előtt várakoztak, amikor a cella vastag mocsokréteggel borított lámpája néhány egyre gyengülő villanást követően kialudt. Obi-van a bal kezével toló mozdulatot tett, és az ajtó csikorogva visszahúzódott a falba.

– Ez mindig lenyűgöz – vallotta be Travale, aki csodálkozva ingatta a fejét.

Anakin közepes erővel rácsapott K'sar vállára.

– Most pedig indulás! – vezényelt ellentmondást nem tűrő hangon.

Mind a négyen kitódultak a sötétbe borult folyosóra.

– Mindjárt bekapcsol a vészvilágítás! – figyelmeztette a társait az ügynök.

A szűkös járat vége felől kapcsolók kattogása és izgatott mordulások hallatszottak. Néhány pillanattal később vörös színű, gyenge fények gyúltak a falakon. Anakin félúton járt az őrállomás felé, amikor a szűkös alagút torkolatánál felbukkant az egyik őrszem. Az aqualish elég jól látott a derengésben, de nem olyan jól, mint a bith, és főleg nem olyan jól, mint a Jedik. Mielőtt észbe kaphatott volna, a sugárvetője átröppent a folyosón, egyenesen Anakin kezébe. Obi-van az Erő segítségével hatalmasat taszított a teremtményen, amitől az vadul kalimpálva átrepült az őrállomáson, és nekicsapódott a liftakna falának.

A megmaradt őrök előrontottak az elsötétült vezérlőpult mögül, hogy ellentámadást indítsanak. Csakhogy addigra a két Jedi már odaért hozzájuk. Obi-van és Anakin ökölcsapásokat, rúgásokat és Erő–taszításokat alkalmazva pillanatok alatt leterítették a börtönszemélyzetet. Testek röpködtek a levegőben, melyek hol képernyőket zúztak szilánkokra, hol a falnak, hol pedig egymásra zuhantak. Az egyik aqualish-nak sikerült leadnia egy lövést, ám az energianyaláb célt tévesztve pattogott a falak között, amíg bele nem csapódott a konzolba.

Az összecsapás véget ért, még mielőtt igazán elkezdődött volna.

A vészvilágítás vöröslő félhomályában K'sar döbbenten méregette a szabadítóit, és hirtelen észbe kapva, meglepetten felhördült:

– Hiszen ti Jedik vagytok!

– Csak ők ketten – jelezte Travale.

– És… és mit kerestek itt, az Escarte-on? – kérdezte K'sar.

Anakin eltúlzott komolysággal csendre intette.

– Vigyázz, köztársasági ügy – titokzatoskodott, azzal a bith kezébe nyomta az egyik őrtől zsákmányolt sugárvetőt.

K'sar lenézett a fegyverre.

– Dehát… –hebegte.

– Nyugodj meg, nekünk nincs rá szükségünk! – vágott a szavába Obi-van.

– Akkor itt most kettéválunk – jelentette ki Travale. – Véssétek az eszetekbe, hogy mindig tartsatok balra, amíg el nem éritek a lépcsőt!

– Hová küldöd őket? – kérdezte tőle K'sar.

– A harminchatos dokkba – felelte az ügynök. – Onnan már csak egy ugrás a negyvenes. Ott van a hajójuk.

A bith bólintott, és kijelentette:

– Ismerem az utat.

Travale halkan felkacagott.

– Hát ez egyre jobb és jobb – örvendezett vígan, azzal Anakinhoz fordult: – K'sar tudni fogja az utat. A dokkban találkozunk. Sok szerencsét!

– Köszönjük, de nekem arra sincs szükségem – válaszolta az ifjú Jedi.

Miközben Travale és Obi-van futva elindultak az egyik lépcsősor irányába, Anakin észrevette, hogy az egyik turbólift lefelé tart.

– A biztonságiak jönnek, hogy ellenőrizzék az őröket – magyarázta K'sar, aki szintén felfigyelt a liftpanel villogó jelzéseire.

Anakin a sötétlő bal oldali folyosó felé intett, és rászólt újdonsült társára:

– Indulás!

K'sar sebesen haladt előre hosszú lábain. Ám, ahelyett, hogy Travale javaslatát megfogadva balra fordult volna az első kereszteződésben, jobbra kanyarodott.

Nem jutott messzire. Anakin két ugrással utolérte, vállon ragadta, maga felé perdítette, és ráförmedt:

– Nem erről volt szó!

– Travale nemrégiben érkezett az Escarte-ra – magyarázkodott lihegve K'sar –, én viszont itt élek tizenöt éve. Minden zugát ismerem ennek a sziklának.

Anakin nem felelt, csak némán méregette őt.

– Bízz bennem, Jedi – kérte K'sar –, azzal nem nyerek semmit, ha átverlek, és itt ragadok!

Anakin bólintott, és intett neki, hogy induljon. Néhány perces rohanás után elértek egy rozoga, rozsdás lépcsőhöz. K'sar pillanatnyi habozás nélkül elindult felfelé.

– Kíváncsi lennék rá, hogy miért zártak börtönbe. Elmeséled? – kérdezte Anakin az előtte lépkedő bith-től.

– Bárcsak tudnám! – szólt vissza lihegve K'sar. – A főnököm, egy gossam azt mondta, hogy elrontottam a könyvelést, ami kisebb vagyonba került a Kereskedőcéhnek.

– Nézd már, te ilyen nagymenő voltál?

– Egyszerű műszerészként kezdtem – válaszolta szerényen a bith. – Tudod, tervezés, szerelés, a teljes skála. Aztán egyre feljebb kerültem.

– Értem, viszont a rossz oldalon állsz ebben a háborúban – jegyezte meg komoran Anakin. – Az egész néped a rossz oldalon áll.

K'sar megállt, hogy lélegzethez jusson.

– Annak idején a Clak'dor Hetesnek nem sok választása volt – zihálta. – A szeparatisták korlátlan hozzáférést ígértek a hipersávokhoz, és jó árajánlatokat tettek… Ami pedig engem illet, én akkor már a céhnek dolgoztam. Minden ment a maga útján, aztán, legalábbis a Geonosison történtek miatt, a vállalatom egyszer csak háborúban állt a Köztársasággal – a bith felfelé meredt, és hozzátette: – A lépcső tetején balra fordulunk.

Anakin kihallotta a hangjából a határozatlanságát.

– Egészen biztos vagy benne? – kérdezte.

– Mostanában nem jártam erre, de meglátod, hamarosan elérjük az űrkikötő szintjét.

A következő járat sziklafalai még mindig magukon viselték az Escarte-ot valaha keresztül-kasul lyuggató hatalmas fúrók nyomait. A félhomályos alagút levegőjében érezhetően alacsony volt az oxigéntartalom, és az egyenetlen padozat csúszott a kicsapódó párától. Anakin a jobbjával átkarolta a bith karcsú derekát, hogy segítse a lépteit.

– Várj! Álljunk meg! – kiáltotta hirtelen K'sar.

– Mi a baj? – kérdezte gyanakodva Anakin. A bith tekintetéből rémület sugárzott.

– El… elhibáztam! – dadogta. – Rossz irányba megyünk! Azonnal vissza kell…

A további szavai szervómotorok és hidraulikák búgásába vesztek. A járat kanyarulata mögül előrontott egy törpe pók-droid. Lézerágyújának hosszú csöve máris jobbra-balra kaszált. A harci gépezet célpontot keresett.

A gonosz útvesztője
titlepage.xhtml
jacket.xhtml
JAMES_LUCENO_split_000.html
Section0001.html
JAMES_LUCENO_split_001.html
JAMES_LUCENO_split_002.html
JAMES_LUCENO_split_003.html
JAMES_LUCENO_split_004.html
JAMES_LUCENO_split_005.html
JAMES_LUCENO_split_006.html
JAMES_LUCENO_split_007.html
JAMES_LUCENO_split_008.html
JAMES_LUCENO_split_009.html
JAMES_LUCENO_split_010.html
JAMES_LUCENO_split_011.html
JAMES_LUCENO_split_012.html
JAMES_LUCENO_split_013.html
JAMES_LUCENO_split_014.html
JAMES_LUCENO_split_015.html
JAMES_LUCENO_split_016.html
JAMES_LUCENO_split_017.html
JAMES_LUCENO_split_018.html
JAMES_LUCENO_split_019.html
JAMES_LUCENO_split_020.html
JAMES_LUCENO_split_021.html
JAMES_LUCENO_split_022.html
JAMES_LUCENO_split_023.html
JAMES_LUCENO_split_024.html
JAMES_LUCENO_split_025.html
JAMES_LUCENO_split_026.html
JAMES_LUCENO_split_027.html
JAMES_LUCENO_split_028.html
JAMES_LUCENO_split_029.html
JAMES_LUCENO_split_030.html
JAMES_LUCENO_split_031.html
JAMES_LUCENO_split_032.html
JAMES_LUCENO_split_033.html
JAMES_LUCENO_split_034.html
JAMES_LUCENO_split_035.html
JAMES_LUCENO_split_036.html
JAMES_LUCENO_split_037.html
JAMES_LUCENO_split_038.html
JAMES_LUCENO_split_039.html
JAMES_LUCENO_split_040.html
JAMES_LUCENO_split_041.html
JAMES_LUCENO_split_042.html
JAMES_LUCENO_split_043.html
JAMES_LUCENO_split_044.html
JAMES_LUCENO_split_045.html
JAMES_LUCENO_split_046.html
JAMES_LUCENO_split_047.html
JAMES_LUCENO_split_048.html
JAMES_LUCENO_split_049.html
JAMES_LUCENO_split_050.html
JAMES_LUCENO_split_051.html
JAMES_LUCENO_split_052.html
JAMES_LUCENO_split_053.html
JAMES_LUCENO_split_054.html
JAMES_LUCENO_split_055.html
JAMES_LUCENO_split_056.html
JAMES_LUCENO_split_057.html
JAMES_LUCENO_split_058.html