Huszadik

fejezet

– Dooku alaposan felkészítette Grievous tábornokot – jelentette ki Yoda.

Mace Windu szomorúan bólogatott. A két nagymester Yoda kamrájában üldögélt, egy-egy alacsony meditációs zsámolyon.

– Amikor csapdába esett, lecsapott a gyengékre – folytatta keserűen Yoda. – Ezzel választásra kényszerített minket. Vagy életeket mentünk, vagy folytatjuk a harcot.

Yoda felidézte magában a Dookuval vívott párbaját. A gróf akkor cselhez folyamodott, hogy elterelje a figyelmét, és sietve elmenekült…

– A Belderone képviselői hálájuknak adtak hangot a Szenátus előtt – újságolta Mace –, a veszteségek ellenére.

Yoda letörten megcsóválta a fejét.

– Több mint tízezer halott! És huszonhét Jedi is odaveszett!

Mace olyan erővel szorította össze a fogait, hogy hangosan megcsikordultak.

– Milliók pusztulnak el ebben a háborúban – mondta csendesen –, de legalább a Belderone megmenekült, és ami ennél is fontosabb, elértük, hogy Grievous folyton meneküljön.

– Igen, tudjuk, hogy hová ugrott – erősítette meg bizakodó hangon Yoda.

– Ha kell, üldözni fogjuk akár a felderített űr pereméig is! – fűzte hozzá Mace.

Yoda hosszú pillanatokra hallgatásba burkolózott, majd ismét megszólalt:

– Beszélnünk kell a főkancellárral.

– Méghozzá minden mentegetőzés nélkül – jelentette ki nyersen Mace. – Véget kell vetnünk annak, hogy túl nagy tisztelettel, szinte hódolattal közeledünk felé!

– Úgy lesz, ha véget ér a háború – felelte Yoda, és a társa felé fordult. – A Belderone-i csata szörnyű figyelmeztetés, Windu mester! A sötét oldal ereje egyre növekszik. Meg kell találnunk Sidioust!

Mace komoran bólogatott, és hozzátette:

– Meg kell találnunk, és végeznünk kell vele.