Tizenegyedik

fejezet

A komp, amelynek leszállófényei magukra vonták Obi-van figyelmét, nem csupán a hírszerzés szakértőit hozta a fellegvárba. Yoda is a fedélzeten tartózkodott, mert a lépegetőtrón felkeltette az érdeklődését.

A technikusok rávették a trón holovetítőjét, hogy visszajátssza Sidious Nagyúr képét, míg a Hírszerzés kódfejtői biztosra vették, hogy egy alaposabb vizsgálatot követően még jó néhány titokra fény fog derülni.

Anakin egyetlen pillanatra sem akarta szem elől téveszteni a trónt, ezért kikövetelte, hogy ő felügyelhesse szállításra való előkészítését és behajózását. Obi-van és Yoda feleslegesnek érezték magukat, ezért úgy döntöttek, hogy járnak egyet Gunray helytartó palotájának folyosóin. A tiszteletre méltó, ősöreg Jedi-mester mélyen a gondolataiba merülve lépkedett. A csendet csak távoli lövések szórványos hangjai és Yoda botjának kopogása törte meg.

Obi-van képtelen volt kifürkészni Yoda gondolatait. Nem tudta, hogy az agg mester vajon Sidious képén töpreng-e, vagy pedig a sajnálatos híren, mely szerint két Jedi életét vesztette a Cato Neimoidia felszínén dúló összecsapásban. Napról napra több és több Jedi áldozta életét a Köztársaságért. A legtöbbjüket lelőtték, akárcsak a klónokat. Sokan megsebesültek, megvakultak vagy megégtek… Egyeseken még segített a baktafolyadék, de jó néhányan mindörökre megnyomorodtak. Ezernél is több tanítvány vesztette el a mesterét, ezernél is több mester a padavanját. Mostanában, ha valahol összeverődött néhány Jedi, már nem az Erőről beszélgettek, hanem a hadjárataikról. Az új fénykardok készítése immár nem meditációs gyakorlatnak számított, hanem a közelharc szörnyűségeire való felkészülésnek.

Az egyik hosszú folyosó végéhez érve Obi-van és Yoda megfordultak, és elindultak visszafelé. Yoda, a tekintetét továbbra is a padlóra szegezve, halkan megszólalt:

– Fontos leletre bukkantál, Obi-van. Bizonyítja, hogy Dooku gróf összeszövetkezett valakivel. Bizonyítja, hogy az ismeretlen Szith-lovag nagyobb szerepet játszik ebben a háborúban, mint ahogyan eddig sejtettük.

A Sidious név eleddig csupán egyszer merült fel a háború kitörése óta. A Geonosison történt, amikor Dooku azzal kérkedett az energiabilincsekbe vert Obi-van előtt, hogy ez a bizonyos Szith Nagyúr több száz szenátort tart a befolyása alatt. Obi-van akkor úgy vélte, hogy Dooku hazudik, mert el akarja hitetni vele, hogy továbbra is a Jedik mellett áll, és a maga módján próbálja keresztülhúzni a sötét oldal híveinek számításait. Noha Dooku – hogy kimutassa őszinteségét – leleplezte saját magát, Yoda és a Tanács továbbra is úgy hitte, hogy Sidioust illetően hazudott. Sőt a Tanács két tagja szilárd meggyőződéssel vallotta, hogy a Szith Nagyúr maga Dooku, aki valahogyan elsajátította a sötét oldal tudományát.

És most, amikor minden jel arra utalt, hogy Sidious valódi, létező személy, Obi-van már tényleg nem tudta, hogy mit gondoljon.

A gróf titokzatos szövetségesei elleni hajtóvadászat már a háború kitörésekor megkezdődött. Dookuról tudni lehetett, hogy megtanított egyes Jediket a sötét fortélyokra – mestereket, akik elvesztették a hitüket a Köztársaságban, padavanokat, akiket lenyűgözött a sötét oldal ereje, valamint félrevezetett újoncokat, mint amilyen Asajj Ventress is volt. Viszont mindeddig nem született válasz a legfontosabb kérdésre: ki volt Dooku mestere?

Tizenhárom évvel korábban, amikor Obi-van legyőzött egy Szith-lovagot a Naboo bolygón, a mestert ölte meg vagy a tanítványt?

A kérdés abban a hitben gyökerezett, amely szerint a Szith-ek, miután egy évezreddel korábban gyakorlatilag szétverték a Rendjüket, és kiirtották egymást, mindörökre megtanulták, hogy sosem szabad felállítani egy egész Szith-hadsereget. Azt vallották, hogy egyszerre legfeljebb két Szith-lovag létezhet a Galaxisban, nehogy a tanítványok összeesküdjenek, és az erőiket egyesítve végezzenek a mesterükkel.

Ez a tétel sokkal inkább dogma volt, mintsem szabály. De ez volt az a dogma, amelyre támaszkodva a Szith-rend ezer éven keresztül fennmaradt.

Viszont az a fején szarvakat viselő, vörösre tetovált Szith, akit Obi-van elpusztított, nem képezhette ki Dookut, mert ő akkoriban még a Jedi-rend tagja volt. Márpedig semmiképpen sem élhetett kettős életet a Templom falain belül.

– Yoda mester – szólalt meg halkan Obi-van –, lehetséges, hogy Dooku igazat mondott, amikor azt állította, hogy Sidious a befolyása alá vonta a Szenátus egy részét?

Yoda lépett még néhányat, majd hevesen megrázta a fejét.

– Rajta tartjuk a szemünket a Szenátuson – válaszolta határozottan –, és ezzel sokat kockáztatunk. Titokban kémkedünk azok után, akiket szolgálunk. De eddig nem találtunk bizonyítékot – felpillantott Obi-vanra, és megkérdezte: – Ha valóban Sidious irányítja a Szenátust, akkor miért áll még a Köztársaság? Ha valóban ő parancsolna a szenátoroknak, akkor a Mag és a Belső Gyűrű már a szeparatisták kezében volna!

Yoda elhallgatott egy pillanatra, aztán hozzátette:

– Dooku gróf talán csak elszólta magát a Geonosison. Miként vélekedsz erről, Obi-van? Hmmm?

Obi-van összefonta a karjait a mellkasán, és elgondolkodva válaszolt:

– Sokat töprengtem arról a napról, mester, és azt hiszem, hogy Dooku nem véletlenül fedte fel a kilétét. Az az érzésem, hogy amikor a csillaghajójához repült a robogóján, szándékosan manőverezett úgy, hogy felfigyeljünk rá. Mintha arra ment volna ki a játék, hogy belerángasson minket egy párviadalba. Először azt hittem, így próbálja elterelni a figyelmünket, hogy Gunray és a többi szeparatista vezér biztonságosan elmenekülhessen. De az ösztöneim azt súgják, hogy a gróf bizonyítani akart. Meg akarta mutatni nekünk, hogy a Rendből való kilépése óta micsoda rettentő hatalomra tett szert. Azt hiszem, valóban meglepődött, amikor te váratlanul felbukkantál abban az üregben. És ahelyett, hogy végzett volna Anakinnal és velem, életben hagyott minket, hogy legyen, aki elviszi az üzenetét a Jediknek.

– Igazat szólsz, Obi-van – helyeselt halkan Yoda. – A grófot büszkeség fűti. Ez a büszkeség arra ösztökélte, hogy megmutassa nekünk az igazi arcát.

– Lehetséges, hogy ez a Sidious készítette fel őt?

– A józan ész és a logika ezt diktálja. Sidious elfogadta őt tanítványának, miután te végeztél az előzővel.

Obi-van röviden fontolóra vette a hallottakat, majd megkérdezte:

– Hallottam néhány mendemondát arról, hogy Dookut már kora fiatalságában elbűvölte a sötét oldal. Valóban megtörtént az az eset a Templomban azzal az ellopott Szith Holokronnal?

Yoda lehunyta a szemét, lassan bólintott, és kijelentette:

– A történet igaz. De meg kell értened, Obi-van, hogy a gróf Jedi-lovag volt. Hosszú-hosszú éveken át. A Rend elhagyása nehéz döntés. Sok-sok minden befolyásolja. Nagy csapások kellenek hozzá. Például, hogy valakinek meghaljon a mestere, ahogyan a tiéd is meghalt.

Az agg mester Obi-vanra pillantva folytatta:

– Bonyolult dolog ez. Nem csupán azért, amit tudunk, hanem azért is, amit nem tudunk. És azért is, amit fel kell tételeznünk.

Yoda megállt, és egy mívesen faragott padra mutatott.

– Üljünk le egy kicsit, Obi-van, elmondok neked néhány dolgot.

Obi-van szíve egyre hevesebben dobogott, mialatt a halkan, rekedtes hangon kiejtett szavakat hallgatta.

– Dooku szigorú mestere volt Qui-gonnak és a többieknek – kezdte Yoda. – Hatalmas Jedi volt, tapasztalt és vakmerő. De ami ennél is fontosabb, ő is le akarta rántani a leplet a sötét oldalról. Aggasztó jeleket láttunk mindannyian, jóval azelőtt, hogy te eljöttél a Templomba, jóval azelőtt, hogy Qui-gon eljött. Égbekiáltó igazságtalanságokat, részrehajlást, korrupciót. Egyre többször és többször hívták a Jediket, hogy mi kényszerítsük ki a békét. Egyre több és több halál esett. Az események kezdtek kicsúszni az irányításunk alól.

– A Tanács érzékelte, hogy a Szith-ek visszatértek?

– Mindig is itt voltak a közelünkben, Obi-van. De hirtelen erőre kaptak. Vagy közelebb kerültek a felszínhez. Dooku akkoriban folyton a próféciáról beszélt.

– A Kiválasztottról szóló próféciáról?

– Az csupán egy része annak a rendkívüli fontosságú jóslatnak, amely a sötétség korának eljöveteléről szól. Ebben a korszakban születik meg a Kiválasztott, aki majd helyreállítja az Erő egyensúlyát.

– Vagyis Anakin – szúrta közbe Obi-van.

Yoda néhány pillanatig meredten nézte őt, majd sietve kijelentette:

– Nehéz megítélni. Talán igen, talán nem. Ennél fontosabb a sötét oldal leleplezése. Dooku sokat vitatkozott velem és a Tanács többi tagjával. Legfőképpen Sifo-Dyas mesterrel.

Yoda elhallgatott, és Obi-van némán, türelmesen várta a folytatást.

– Jó barátok voltak – mondta végül sóhajtva az agg atyamester. – Összekötötte őket a mindent egyesítő Erő. De Sifo-Dyas aggódott Dooku miatt. Aggódott, mert tudta, hogy Dooku kiábrándult a Köztársaság eszméiből. És aggódott a Jedik befelé fordulása miatt is. Sifo-Dyas látta a barátján Qui-gon halálának hatását. És a Szith-ek megerősödésének hatását. – Yoda sajnálkozva csóválgatta a fejét. – Sifo-Dyas mester tudott arról, hogy Dooku hamarosan kilép a Rendből. Talán megérezte a Szeparatista Mozgalom megszületését is.

– A Tanács pedig egyszerű idealistának tartotta Dookut – jegyezte meg csendesen Obi-van.

Yoda a padlóra meredt, és lassan bólogatva válaszolt:

– A saját szememmel láttam, hogy mi lett belőle, mégsem akartam elhinni, Obi-van mester.

– És Dooku vajon hogyan tudta felkutatni Sidioust? – kérdezte Obi-van. – Vagy talán fordítva történt?

– Azt lehetetlen kideríteni. Annyi bizonyos, hogy Sidious elfogadta tanítványának Dookut.

– Vajon Sifo-Dyas ezt is látta előre?

– Ezt sem fogjuk megtudni soha. Esetleg azt hihette, hogy Sidious vadászik Dookura. Hogy elpusztítsa.

– Vajon ez késztette Dookut arra, hogy kilépjen a Rendből?

– Talán igen – vélekedett Yoda. – A sötét oldal nagyon erős, Obi-van, és nagyon fortélyos. Képes elcsábítani még a legállhatatosabb szívet is.

Obi-van hirtelen Yoda felé fordult, és nekiszegezte a kérdést:

– Mester, Sifo-Dyas rendelte meg a klónsereget?

– Igen, ő lépett kapcsolatba a kaminókkal – válaszolta Yoda.

– A ti tudomásotok és beleegyezésetek nélkül?

– Így történt. Létezik egy felvétel az első kapcsolatfelvételről.

Obi-van csalódottan felsóhajtott, és kibökte:

– Jobban ki kellett volna faggatnom Lama Sut.

– A kaminókat alaposan kikérdeztük, Obi-van mester. Sok mindent elárultak.

– Valóban? – kérdezte meglepetten Obi-van. – Mikor történt ez?

– Amikor első ízben elmentem hozzájuk, még eléggé szűkszavúak voltak – válaszolta Yoda. – Csak annyit mondtak, amennyit korábban neked is. Hogy Sifo-Dyas adta a megrendelést, hogy Tyranus gondoskodott a klónok donorjáról. Hogy a klónok a Köztársaság számára készülnek. Kamino népe egyszer sem látta magát Sifo-Dyast, sem pedig Tyranust. Ám később, miután támadás érte a bolygójukat, mindjárt megeredt a nyelvük. Megtudtam néhány dolgot például a fizetségről.

– Sifo-Dyas intézte?

– Tyranus.

– Yoda mester, nem lehet, hogy Tyranus és Sifo-Dyas ugyanaz a személy? Nem lehet, hogy Sifo-Dyas álnév mögé bújt? Lehet, hogy így akart feddhetetlenséget biztosítani a Jediknek arra az esetre, ha kívülállók tudomást szereznének a klónhadsereg létezéséről!

– Bárcsak így lett volna – jegyezte meg szomorúan Yoda. – Viszont Sifo-Dyast megölték, még mielőtt Jango Fett a Kaminóra érkezett volna.

– Megölték?

Yoda szorosan összepréselte vékony ajkait, és lassan bólintott.

– A halála mindmáig megoldatlan bűncselekmény, de igen, megölték őt.

– Valaki tehát tudta – dörmögte Obi-van, és megkérdezte: – Dooku?

– Felállítottam egy elméletet, de bizonyítékom semmire sincs – vallotta be Yoda. – Ha jól sejtem, Dooku elkövette a gyilkosságot, aztán a Jedi Könyvtárból eltüntette a Kaminóra vonatkozó adatokat. Jocasta Nu professzor végül megtalálta ennek bizonyítékait, bár az, aki behatolt az adattárba, ügyesen elrejtette a nyomait.

Obi-vannak nyomban eszébe jutott a Könyvtárban tett látogatása. Kamino koordinátáit kereste, ám Jocasta Nu azt állította, hogy ez a bolygórendszer nem is létezik. De vajon mi késztette őt három nappal korábban arra, hogy oly meredten bámulja a Könyvtárban Dooku gróf bronziumból öntött mellszobrát?

– Mindeközben folytatódott a klónhadsereg gyártása, és valaki a finanszírozásról is gondoskodott – mondta végül Obi-van. – Lehetséges, hogy Sifo-Dyas és Tyranus összeszövetkeztek?

– Ez egy újabb példája a vakságunknak és a tudatlanságunknak – Yoda letörten felsóhajtott. – Annyi bizonyos, hogy Jango Fett mindkét féllel üzletet kötött. A Köztársaság oldaláról valaki őt szemelte ki a klónok sablonjának, de Dookut is szolgálta mint bérgyilkos. Az Amidala királynő elleni merényletek során közvetítőként működött.

Obi-van lelki szemei előtt megjelent Jango Fett, ahogyan a Geonosison látta, a kivégzőaréna mélyéről. A fejvadász a méltóságoknak fenntartott páholyban állt, Dooku háta mögött.

– Fett valószínűleg tudott mindkét hadseregről – vélte Obi-van –, mind a klónokról, mind a Kereskedelmi Szövetség droidjairól. Lehet, hogy ő ölte meg Sifo-Dyast?

– Talán…

– Yoda mester, meddig jutottál el, amikor a pénz útja után nyomoztál?

– Sajnos, csak Jango Fett szülőbolygójáig, a Bogg–4-ig, onnantól a szálak zűrzavaros labirintusba vezetnek.

– A kaminók nem mondták, hogy valaki megpróbálta lebeszélni őket a klónsereg legyártásáról?

– Senki sem emelt vétót, Obi-van. Azzal az ellenségeink túlságosan hamar felfedték volna magukat.

– Vagyis Dookunak nem maradt más választása, mint hogy ő is felállítson egy hadsereget, mielőtt a klónok elérik a bevethető állapotukat.

– Igen, minden jel erre utal.

Obi-van hosszú pillanatokig némán emésztette a hallottakat, majd ismét megszólalt:

– Amikor fogságba estem a Geonosison, Dooku azt mondta nekem, hogy a Kereskedelmi Szövetség már a Naboo elleni blokád előtt összeszövetkezett Sidiousszal, ám a Sötét Nagyúr később elárulta őket. Azt állította, hogy Gunray őhozzá fordult segítségért, és hogy ő megpróbálta a Jedi-tanács elé tárni az ügyet. Azt is állította, hogy bár többször is figyelmeztette a Tanácsot, nem hittek neki. Igaz ez, mester?

– Java részben hazugság – válaszolta Yoda. – Kitalált egy történetet, hogy maga mellé állítson téged.

Állj át az én oldalamra, Obi-van, mondta akkor Dooku, össze kell fognunk, mi ketten legyőzhetjük őket!

– Ha Gunray nem akarta volna megöletni Padmé Amidalát – töprengett hangosan Obi-van –, és nem sikerül kinyomoznom annak a méregnyílnak az eredetét, amelyik végzett azzal a bérgyilkossal…

– Akkor még most sem tudnánk a klónsereg létezéséről – fejezte be helyette a mondatot Yoda.

– De hát a kaminók előbb-utóbb kapcsolatba léptek volna velünk – mutatott rá Obi-van.

– Így van, de csupán a legvégén. Csakhogy addigra a szeparatisták hadserege is hatalmasra duzzadt volna. Talán akkorára, hogy már le sem tudnánk győzni őket.

Obi-van résnyire vonta a szemét, és gyanakodva felvetette:

– Akkor az én esetem nem a vakszerencsén múlott?

Yoda megrázta a fejét.

– Valaki szándékosan rendezte úgy, hogy tudomást szerezzünk a klónseregről – felelte.

– Méghozzá a kritikus pillanatban – tette hozzá Obi-van. – A Tanács ugyebár mindig is idealistának tartotta Dookut. Aki talán sosem hitte volna, hogy a Jedik a seregek élére állnak.

– Ostobaság – horkant fel Yoda kissé sértetten –, mi mindig is harcosok voltunk, és azok is maradunk.

– De vajon valóban segítünk helyreállítani az Erő egyensúlyát, vagy a cselekedeteinkkel inkább a sötét oldal erősödéséhez járulunk hozzá?

Yoda rosszkedvűen fintorogva válaszolt:

– Egyre türelmetlenebb vagyok az efféle szóbeszédekkel. Titokzatos ez az egész háború! Az is, ahogyan elkezdődött, és az is, ahogyan kibontakozott. De mi a Köztársaság eszméiért harcolunk, Obi-van. A béke megteremtése az elsődleges célunk. Majd aztán fogunk leásni ennek az ügynek a sötét szívéig. De végül fel fogjuk tárni az igazságot!

Obi-van magában igazat adott Yodának. Ha a Jedik nem szereznek tudomást a klónseregről, és a szeparatisták váratlanul megjelennek a színen, a hátuk mögött a harci droidok tízezreivel, és több flottára való csatahajóval, az érintett rendszerek tetszésük szerint bármikor kiléphettek volna a Köztársaság kötelékéből. Az is tény, hogy a Köztársaság illetve a Dooku által megálmodott Konföderáció nem létezhetnek egymás mellett. Vagyis a két szövetség között mindenképpen kitört volna a háború. Márpedig ütőképes haderő hiányában a Köztársaság előbb vagy utóbb, de bizonyosan elbukott volna.

Viszont Yoda miért nem beszélt neki hamarabb Sifo-Dyasról?

Vagy ez is csupán egy újabb lecke volt, mint annak idején Kamino előkerítése? Yoda azt mondta akkor, hogy úgy keresse a látszólag hiányzó bolygót, hogy elemzi a környezetére gyakorolt hatásait. Ez a különbség a tudás és a bölcsesség között, mondta egyszer régi barátja, Dex, miután könnyűszerrel azonosította a bérgyilkos életét kioltó méregnyilat, holott az még a Templom analizáló droidjain is kifogott.

Yoda kíváncsi pillantással méregette őt, majd szelíden elmosolyodott.

– A gondolataid elárulnak, Obi-van – jegyezte meg –, az jár a fejedben, hogy korábban kellett volna beszámolnom neked ezekről a szomorú eseményekről.

– A te bölcsességed évszázadok bölcsessége, mester!

– Az évek mit sem számítanak – válaszolta Yoda. – Te mostanában harcoltál. Felügyelted makacs padavanod fejlődését. Dookut és szolgáit üldözted… Az események sokkal sötétebbre váltottak. Immár egyenesen baljóslatúak. Dooku és Sidious megpróbálják a maguk javára felhasználni ezt a háborút.

– Hamarosan elfogjuk Dookut – bizakodott Obi-van.

– A Naboo-n kivívott sikereid nem lebbentették fel a fátylat a sötét oldalról, Obi-van! Ez a háború már rég túlnőtt a grófon. Most már mindkettejüket törvényszék elé kell állítanunk. És törvényszék elé kell állítanunk mindazokat, akiket Sidious átcsábított a sötét oldalra. – Yoda éles pillantást vetett Obi-vanra, és határozottan hozzátette: – Rád vár a feladat, hogy feltárd Sidious nyomait. Sok múlik most rajtad és a tanítványodon, Obi-van mester. Ha sikerrel jártok, hamarosan véget vethetünk a háborúnak.