19. FEJEZET

Marcus a déli csarnokban állt arra várva, hogy Havily előjöjjön a hálószobából. Ő maga egy vendégszobában zuhanyozott és borotválkozott, hogy Havily egyedül öltözködhessen. Kedvenc szmokingját öltötte magára, mely káprázatos mestermunka volt Tom Fordtól. Kezét zsebre dugta, úgy érezte magát, mint egy tinédzser.

− Helló! − hangzott fel közös hálószobájuk felől. Ezt pedig vadvirág illatfelhő követte, minek következtében Marcus bőre máris bizseregni kezdett.

Ám Havily látványa volt az, ami még ezt a bizsergést is elnyomta, és szinte lángra lobbantotta az egész testét.

− Te szent szar! − morogta az orra alatt.

A lány mintha egy divattervező szalonjából lépett volna ki. A fekete selyem szoborként emelte ki testének vonalait, majd alul lágy fodrokban omlott a földre. Bizonyára nagyon magas sarkú cipőt vett fel, mert szemének vonala csaknem egybeesett Marcuséval. Ez még külön feltüzelte a férfit; egyfelől, mert szerette a nőket magas sarkú cipőben látni, másfelől, mert ezzel a magassággal hihetetlen érzés lehetett a karjába zárni őt.

A lány sminkje hibátlan volt. Haja gondosan fésült hullámokban omlott a hátára. A látványban a legjobb azonban ruhájának hosszú dekoltázsa volt. A fenébe is. ez a nő minden tekintetben olyan volt, amilyet elképzelt magának.

Nyers vágyakozás nyargalt végig a testén. Sziklakemény erekciója támadt, ahogy az gyakorta megesett, mikor Havily a közelében volt. Gyors léptekkel mellette termett, úgy csodálta.

− Édeskömény illat − dünnyögte Havily, mire újabb vadvirág illatfelhő árasztotta el Marcust.

Habozás nélkül karolta át a lányt. Ajkát Havily szájára tapasztotta és megcsókolta. Eközben kissé a levegőbe emelte, majd hálószobájuk falának szorította. Havily zihálva szedte a levegőt.

Hát ez elképesztő, küldte Marcus felé. Most rögtön magadévá tehetnél, még csak nem is tiltakoznék, még akkor sem, ha egy órán át kellene utána rendbe szednem magam, akkor sem!

Marcus felnevetett. A fenébe is. már csaknem megingott, még a térde is megroggyant. Nem jó előjel az est menetére nézve. Nagyot sóhajtott és remélte, hogy nem tette tönkre a lány tökéletes frizuráját.

− Na, gyerünk White Lake-be − morogta végül.

Havilynek minden oka megvolt, hogy hálás legyen a Nagykövetek Fogadásának sikeréért. Csapatai csodásán működtek együtt annak érdekében, hogy Endelle, akinek a nagykövetek hódolatukat fejezték ki, minden egyes tartományi képviselővel egyenként találkozhasson és köszönthesse őket.

Már önmagában a kosztümök látványa szemgyönyörködtető volt. Az átlépettek világában minden hagyományt befogadtak és tiszteletben tartottak, és ez különösképpen megmutatkozott a különböző korok öltözékeiben.

Elismerő kiáltások és vastaps kísérte a legjellegzetesebb hagyományos öltözékeket, miközben a nagykövetek, biztonsági embereik, adminisztratív stábjuk és más fontos személyiségek kíséretében egyenként járultak Endelle trónja elé.

A Bredstone Hotel rendelkezett a legelegánsabb szobákkal, drága, olasz fehér márvány padlóval. A magas, kupolaszerű mennyezetet történelmi és mitológiai jelenetek freskói díszítették a földkerekség minden országából. Havily felpillantott, s egy japán sógunt látott teljes harci öltözékben. A Bredstone minden tekintetben a legjobb választás volt a Fogadás helyszínéül.

Havilytől jobbra, a terem közepén egy emelvényen Mozart zenéjét játszotta a zenekar.

Ő maga az egyik oldalra állt, szemben a nagykövetek sorával, hogy onnan figyelje a mozgást a teremben. A munkacsoportok vezetőit utasította, hogy csakis sürgős esetben találkozzank, mert nem akarta, hogy bárki is tudja, ő a megbízott főrendező. Jobban szerette így. elvégre Endelle és a nagykövetek voltak igazán fontosak.

Mintegy ötméternyire állt meg Endelle-től, miközben protokoll csapata végigvonult a soron, tolmácsok útján kérdezgettek mindenkit, útmutatást adva mindenről.

Pillantása Endelle-re tévedt, aki királynői méltósággal, szenvtelen arckifejezéssel ült trónján. Havily elmosolyodott; a főnökasszony ezúttal még az állati prémeket is mellőzte, selyembe öltözött. páratlan alkalom volt ez. Végre valahára tényleg úgy festett, mint a Másik Föld uralkodója.

Havily büszke volt rá. A jelenlévők döntő többségével ellentétben ő jól tudta, mit áll ki Endelle, miközben mozdulatlanul ül, kötelességszerűen bólogat, mindeközben fékezi indulatait.

Thorne Endelle mögött, tőle kissé jobbra állt. A Vér Harcosainak megszokott ünnepi öltözékét viselte: fekete bőrtunikát, áramvonalas bőr harci sarukat és lábszárvédőket, réz mellvértet és bíborszínű körgallért. Homokszínű haját hátrafésülte és cadroen-nal fogta össze. Pillantásával lassan, folyamatosan pásztázta végig a tömeget. Ma este szolgálatban volt, és a biztonsági főnök, Seriffe ezredes több ízben is odajött hozzá, hogy halkan konzultáljon vele.

Meleg kezek fogták közre Havily derekát hátulról. Marcus. A lány mélyet lélegzett és elmosolyodott. Normális esetben el kellett volna hárítania magától az efféle nyilvános bizalmaskodást, ám most sűrű pálmalevelek árnyékában állt.

Kezét a harcos karjaira tette.

− Minden tökéletes rendben zajlik − suttogta Marcus. − Remek munkát végeztél.

− A csapataim érdeme.

− És pontosan hány órát töltöttél azzal, hogy összeállítsd a munkacsapataidat?

− Nagyjából kismilliónyit.

Marcus kuncogott, majd belecsókolt Havily nyakába.

Legszívesebben hazavinnélek.

− Csak türelem, Harcos. Még csak tíz óra van és még legalább három óra, míg az egésznek vége.

− Meztelenül akarlak a mi ágyunkban.

Vettem. de most már fogd vissza magad, az ördögbe is!

− Azt hiszed, az olyan könnyű, mikor úgy nézel ki ma este, mint valami istennő?

Havily már szóra nyitotta a száját, mikor valami szörnyű, szurkáló érzés söpört végig a nyakán.

Minden kétséget kizáróan Marcus is megérezte, mert azonnal hátrébb lépett a lánytól. Havily azonban villámgyorsan felé fordult, és felemelte az egyik kezét.

− Nehogy kardot ránts. itt ne!

Marcus leszegte az állát.

− Még nem − morogta.

− Helyes. − Azzal Havily visszafordult a tömeg felé, pillantása jobbra-balra cikázott. Marcus ismét közelebb lépett, egyik kezét a derekára téve.

Havily az árnyékban maradt.

− Érzek valamit, de nem látok semmi rendelleneset. Szerinted mi lehet ez?

− Majd mindjárt megtudjuk.

Aztán meglátták. nem messze a fogadáshoz sorban állók öltözékeinek, köntöseinek tarka kavalkádjától, a terem közepén csillogott.

− Ó, a bús francba − kiáltott fel Marcus. Ismét hátrébb lépett Havilytől, és a lány ezúttal nem próbálta megakadályozni, mikor kezébe kapta a kardját.

Greaves érkezett meg több tábornokának kíséretében. köztük Leto Harcossal.

Marcus továbbra is Havily mellett állt, a lány azonban felemelt kézzel intette le.

− Ez most csak színjáték, ebben biztos vagyok. Mi a véleményed?

− Nekem is úgy tűnik.

Havily figyelte, ahogy biztonsági emberei körülveszik a betolakodókat; több mint két tucat kitűnően kiképzett Milícia Harcos, kezükben kivont karddal.

A nyugtalanság hulláma futott végig a nagykövetek során, dühödt pillantások szegeződtek Greavesre és kíséretére. Seriffe ezredes a zenekari emelvényre lépett, mire a zene elhallgatott.

Havily Endelle-re nézett. Az asszony felemelkedett trónjáról, pillantását Greavesre szegezte. Thorne máris mellette termett. Argentina-Chile Tartomány nagykövete, aki eddig a trónus lépcsőjénél térdelt, most felállt és félrehúzódva adott utat Őnagyságának.

Endelle méltóságteljesen közeledett ellenségéhez, majd mintegy ötméternyire tőle megállt. Erőtér csillogott körülötte. színjátszó védőpajzsot vont maga köré.

− Minek jött ide? − kérdezte Endelle vontatottan, szikrázó pillantást lövellve Greavesre.

− Gratulálni e nagyszerű esemény alkalmából − felelte nyugodt hangon a Parancsnok.

− Senki sem hívta meg.

Greaves kecses mozdulattal emelte fel a kezét.

− Ó. szóval nem csupán arról van szó, hogy a meghívóm elveszett a postán? − A Parancsnok két tábornoka gúnyosan felvihogott.

Greaves kétségkívül karizmatikus egyéniség volt. Testi felépítése egy harcosé, magas volt és erőteljes alkat, terjedelmes mellkasa és duzzadó karizmai még a remekbe szabott szmoking alatt is kirajzolódtak. Kopasz feje csillogott az épp felette függő súlyos csillár alatt.

Havily azt kívánta, bárcsak a fejére szakadna az a csillár.

És ugyanebben a pillanatban, mikor ez az abszurd gondolat megszületett a fejében, Greaves feléje fordult, pillantásuk találkozott, szinte tervszerűen.

Csak nem hatolt be a fejébe?

Havily semmitől sem rémült volna meg jobban. Módszeresen zárta be mentális védőpajzsait, mintha acélajtókat csapna be egymás után. A Parancsnok ajka szétnyílt, szeme összeszűkült. Havily pedig nem hagyta abba, míg biztos nem volt abban, hogy teljesen kizárta elméjéből Greavest.

Marcus közelebb hajolt hozzá.

− Mi a baj? − kérdezte suttogva. − Mit művelt ez a szarházi?

Havily feléje fordult és a szemébe nézett.

− Behatolt a fejembe.

− Kicsoda? Greaves? Hogy a jó kurva anyját.

− De már kiszállt − folytatta a lány, s kezét Marcus karjára tette. Érezte, hogy érintésétől megrándulnak a harcos izmai. Marcus továbbra is keményen markolta a kardját.

Endelle rászólt Greavesre, hogy távozzék a kíséretével együtt. Ezt némi vita követte, ám Havily nem figyelt oda. Ösztönei másfelé terelték a figyelmét, tarkóján felálltak a pihék. Figyelmét ismét a nagykövetek sorára fordította.

− Érzed ezt?

− Igen. Szerintem ez az egész jelenet csak figyelemelterelés − mormolta Marcus.

Parisa a karosszékében összekuporodva zuhant álomba, ám hirtelen felébredt, mert valamilyen mentális figyelmeztetést kapott. valami veszély volt.

Körbepillantott a szobában. Talán megint megtámadják? A legrosszabb érzése támadt, tarkóján minden apró kis pihe egyenesen meredezett. Medichi az ablaknál állt.

− Antony − szólította meg halkan a férfit.

A harcos rászegezte pillantását.

− Mi a baj?

− Nem tudom. De van valami. − Parisa a fejét rázta. Gondolatai Havilyhez kalandoztak, és ismét nyugtalanság fogta el.

Medichi közelebb lépett, úgy pillantott le a lányra. Ám Parisa nem nézett a szemébe, gondolatai ehelyett befelé fordultak. Havily járt az agyában, és megnyitotta leskelődő ablakát. Havily került a képbe, mellette Marcus állt. Mindketten igen feszültnek tűntek, mintha valami nem lenne rendjén. Azután a hatalmas báltermet vette szemügyre, majd a magasrangú személyiségek hosszú sorát, akik különféle kultúrákból származó öltözékeket, ünnepi ruhákat viseltek.

Látta Endelle-t is, aki csodálatosan festett bíborszínű ruhájában. Egy csoport férfival állt szemben, akik fekete és gesztenyebarna egyenruhát viseltek, és maga Greaves Parancsnok vezette őket. Épp vitatkoztak valamin.

Figyelmét azonban mégsem ez kötötte le. Teljes egészében Havilyre és Marcus Harcosra koncentrált. Oldalra húzódva álltak, szemben a tartományi nagykövetek hosszú sorával.

− Greaves Parancsnok ott van a Nagykövetek Fogadásán. Emlékszem rá jól. még az arénabeli küzdelem alkalmából. Magával vitte néhány tábornokát is, köztük Leto Harcost. Havily és Marcus aggódni látszanak, de nem hiszem, hogy Greaves Parancsnok és kísérete miatt − mondta Medichinek.

− És maga mindezt látja? − kérdezte Medichi éles, aggodalmas hangon.

Parisa nem nézett rá. Sürgős késztetést érzett arra, hogy tovább keresgéljen a teremben, így aztán különleges rálátást biztosító ablakát hátrébb vonta pár lépéssel, hogy többet lásson a teremből. És ott volt. a halál vámpírjainak egyike, rejtőködbe burkolózva. A porcelánszerü, kékes árnyalatú bőr, a rendkívüli szépség. minden kétséget kizáróan az volt. Határozottan lépkedett, a nagykövetek sorától rejtve. Egyre közelebb osont Endelle asszonyhoz és Thorne Harcoshoz.

− Antony − szólt a harcoshoz Parisa. − Oda tudna vinni egyenesen Havilyhez? Muszáj figyelmeztetnem őt. Az egyik halál vámpírját látom Endelle asszony közelében. Ott van a nagykövetek sora mellett, ködbe burkolózva.

Azzal kezét Medichi karjára tette, és közvetítette saját látomását az agyába, Havily pontos tartózkodási helyével együtt.

És Medichi nem habozott, mert a következő pillanatban Parisa már Havily mellett állt.

Havily a bőréből majd kiugrott Parisa és Medichi hirtelen felbukkanása láttán. közvetlen mellette. A lélegzete is elakadt, majd a mellkasára szorította a kezét.

− Mit kerestek ti itt?

Parisa azonban egy szót sem szólt. Ehelyett mindkét kezét Havily arcának két oldalára tette, és ahhoz hasonló képességgel, amivel Endelle rendelkezett, megosztotta a lánnyal mindazt, amit ő maga tudott.

Havily levegő után kapkodott, és nézte, amint egyfajta látomás elevenedik meg előtte. Parisa látomása. Meglátta a halál vámpírját ködben rejtőzködve, amint a nagykövetek várakozó sorától takarva oson előre. Már majdnem Endell-lel és Thorne-nal szemközt volt.

Aztán a halál vámpírja átsiklott a sor egyik résén, figyelmét Thorne- ra összpontosította. Aztán felemelte a karját, kezében fém villant.

Havily egy pillanatig sem habozott. Még több méter távolságból is Thorne-ra koncentrált, és abban a pillanatban, mikor a halál vámpírja felemelte a karját, egyenesen a sötét foltba rántotta Thorne-t.

Thorne megperdült, körbe pillantott, majd kezébe kapta a kardját. mindezt egyetlen pillanat alatt. Tekintete Havilyre lövellt.

− Ez meg mi a fasz? − kiáltotta. − Mit műveltél? És hol a pokolban vagyunk? A kurva életbe. ez itt a sötét folt, mi?

− Igen.

− De miért?

− A halál egyik vámpírja egy szörnyen éles tőrrel egyenesen téged vett célba. Hiszel nekem?

Thorne a fejét rázta nyilvánvaló döbbenetében, de aztán felkiáltott:

− Hát persze. az ördögbe is!

Marcus nézte, ahogy a szépfiú tőre kirepül a kezéből, átsuhan az üres légtéren, majd megáll az egyik pálmafa törzsében, nem messze onnan, ahol ő állt. Szent szar! Azt a pengét egyenesen Thorne-nak szánták, ám Thorne egy ezredmásodperccel korábban eltűnt onnan.

A harcos körülnézett. Havily is eltűnt és Marcuson a rémület hulláma futott végig. Ha jól értette a történteket, akkor Havily magával rántotta Thorne-t a sötét foltba. Ez pedig azt jelentette, hogy a harcos életét mentette meg. Szent szar!

Marcus egyenesen a ködben rejtőzködő halál vámpírjára összpontosított, aki a jelenlévők többségének szeme elől rejtve maradt. Marcus egy áttűnéssel közvetlen a szépfiú háta mögött termett.

− Netán keresel valakit? − kérdezte tőle nyugodt hangon.

A szépfiú villámgyorsan perdült hátra, pillantása találkozott Marcuséval. Szeme szikrákat szórt, miközben a harcos felemelte a kardját, aztán mielőtt a halál vámpírja megmozdulhatott volna, természetfeletti gyorsasággal mért erőteljes csapást a rohadék nyakára. Sajnos e gyors mozdulattól a vér minden irányban szétfröcskölt, a halál vámpírja fej nélkül zuhant a fehér márványpadlóra, a maga köré vont védőköd pedig azonnal eltűnt. Feje szerencsére a nagykövetek élő sorától távolabb gurult.

Ezzel egyidejűleg kiáltások hallatszottak, a nagykövetek sora hátrébb húzódott, félkört formálva a véres látvány körül, Endelle Marcushoz lépett, aztán Medichire pillantott, aki közben már Marcus mellé állt.

− Mi az ördög történt itt? − kiáltott fel Endelle, majd lepillantott a halott vámpírra. Ezután kutatóan nézett körbe. − Thorne meg hova a fenébe tűnt?

Marcus röviden elmagyarázta a történteket. Medichi pedig mindezt kiegészítette a Parisára és a látomására vonatkozó információkkal.

Endelle figyelmesen hallgatta, nagy szeme elkerekedett, arca sötétvörösre váltott, ajkát összepréselte. Úgy tűnt, mintha egy teljes lábbal megnőtt volna, fejéből elektromosság áramlott szerteszét. Most ismét Greaves felé fordult, a tömeg pedig szétnyílt előtte.

Szikrázó szemmel lépett újfent a Parancsnok elé.

− Úgy tűnik, egyik bérence merényletet kísérelt meg egyik harcosom. a Vér Harcosainak egyike ellen. Az életére tört. Ezért, hacsak nem akar itt rögtön szemtől szembe kiállni velem − amit egyébként nagy örömmel vennék, akkor legjobb, ha máris elhordja magát innen. Megértette, Parancsnok?

Utolsó szavainál felemelte a hangját, valami elképesztő rezonanciával ejtette ki azokat, minek következtében a nagykövetek fele. sőt, Greaves kíséretéből jó néhányan térdre estek.

Greaves azonban meg sem moccant, még csak nem is nézett Endelle szemébe. Figyelme másfelé járt, homlokráncolva járatta körbe a tekintetét. Marcus figyelte minden mozdulatát.

Mikor a Parancsnok pillantása megállapodott Medichin és Parisán, homlokráncai még jobban elmélyültek. Medichi azonban máris Parisa előtt termett, kezében kivont kardot tartott. Átkozottul félelmetesen festett harci szerelésében, magasságával az épületben tartózkodók közül mindenkit túlszárnyalt, duzzadó erejét látva még a halál vámpírjainak legerősebbje is megtorpant.

Mindennek ellenére Greaves ügyet sem vetett rá. Továbbra is a termet kutatta tekintetével.

Marcusnak csak most ugrott be, kit is keres annyira Greaves. Hát persze. Thorne-t és Havilyt. Csakhogy egy frászt fogja engedni, hogy Havilyt visszahívják ide, míg Greraves a teremben van, az istenit neki!

Ideje ennek véget vetni.

Marcus átvonult a termen, Endelle mellé ment, majd a tőle telhető legnagyobb hangerővel, ellentmondást nem türően, sőt. kettős rezgéssel kiáltotta.

− Hallotta a parancsot, seggfej! Tűnjön el innen, de azonnal!

Többen ismét felnyögtek a sokk hatására, Greaves azonban egyenesen Marcusra szegezte a pillantását. A harcos érezte agyában az erőteljes ütést, ám ugyanolyan erőteljesen és hatásosan vágott vissza. Greaves már semmit sem nyerhetett ebből a kis külön műsorból, nem vehette át a szellemi irányítást, fogalma sem lehetett, hová tűnt Havily, és a Vér Harcosai közül sem ölhetett meg egyet sem.

De nem ám, az ördögbe is.

Greaves visszavonulót fújt, meghajolt Endelle felé.

− Találkozunk holnap a bizottsági meghallgatáson.

Azzal a Parancsnok felemelte a karját, egy pillanat alatt eltűnt teljes kíséretével.

Hát igen. ennek a szarházi vámpírnak bizony volt ereje.

Endelle Marcus felé fordult, majd pillantásával végigmérte a halott vámpírt.

− Szóval ez itt Thorne-ra vadászott. − Bármennyire dühödt lehetett is, az agya gyorsan működött.

− Úgy van.

− Havily pedig magával vitte őt.

Marcus bólintott.

− Látta, hogyan keresgélt Greaves a teremben?

Erre Endelle bólintott.

− Láttam.

− És nem gondolja, hogy ezt nem csupán azért tette, mert tudni szerette volna, hová tűnt Thorne és Havily?

Endelle felsóhajtott, megcsóválta a fejét.

− Greaves nem hülye. Mindketten tudjuk, hogy Havily igazi képességei most bontakoznak ki. A Parancsnok bizonyára a jövőre vonatkozó előrejelzésekből szerzett róla információt. − Egy sor halk, de súlyos káromkodást mormolt.

− Most már holtbiztosan tudomást szerzett arról is, hogy képes belépni a sötét foltba. Hogy a fene enné meg.

− Szerintem jobb, ha visszaviszem Havilyt a villába.

Endelle bólintott, ám a homlokát ráncolta.

− És mi lesz itt ezekkel? − Azzal a nagykövetek hosszú sorára mutatott, akik várakozóan és meghökkenve nézték a főnökasszonyt.

Marcus már erre is gondolt.

− Havily kitűnően kiképezte a munkacsapatait, önnek pedig muszáj saját személyével megtisztelnie ezeket a nagyköveteket, akik vették a bátorságot és eljöttek erre a Fogadásra és a holnap esti Fesztiválra. Jeannie pedig majd eltakarítja ezt a mocskot. Ha apránként teszi, akkor a felvillanó fények nem tesznek kárt senkiben sem. − Marcus körbepillantott.

− Akkor intézkedjen, Harcos − szólt Endelle.

Marcus előhúzta a készülékét, megérintette a képernyőt.

− Jó estét, Marcus Harcos. Segíthetek valamiben?

− Szia, Jeannie. Takarítani kéne a Bredstone-ban ott, ahol én vagyok, de csak apránként. Egy perc és mindent elrendezek itt. − Azzal leejtette a karját, majd hangosan így szólt:

− Kérem, mindenki hunyja le a szemét! − Ezt többször is elismételte, és megvárta, míg mindenki számára lefordítják. Ezután ismét füléhez emelte a készüléket és megadta a jelet Jeannie-nek.

− Oké, akkor mehet!

Marcus is lehunyta a szemét. Aztán egy sor apró villanás következett, és mire ismét kinyílt a szeme, a halott vámpír és a nyomai már el is tűntek.

Endelle pillantása Marcusra szegeződött.

− Jó munkát végzett − mondta csendesen.

Marcus már érezte, hogy a jövője bonyodalmas lesz. Harcos ösztönei egyre inkább felszínre törtek. Véres kardját még mindig a kezében tartotta.

Muszáj volt tenni valamit, hogy ez a háború más irányvonalat vegyen. de vajon mit?

Leghatékonyabb rejtőzködének segítségével Crace mindeddig sikeresen leplezte jelenlétét a díszes gyülekezet előtt.

Tudta, nincs sok ideje arra, hogy kiderítse, mi is történt valójában. Túl sok erős képességekkel rendelkező személyiség volt jelen, akik idővel észreveszik álcáját. egy odavetített pálmafa formájában.

Mindeddig nagy örömmel figyelte a műsort, egészen addig a pillanatig, míg feltűnt Parisa és őrangyala, Medichi Harcos. Ettől kezdve a remekül kidolgozott terve már szart se ért.

Magasról leszarta, hogy elvesztették a bérgyilkost, a halál vámpírját. csupán az aggasztotta, hogy a terve kurvára nem jött be. már megint.

De vajon hová tűnt Havily? És Thorne?

Crace újból a hirtelen eltűnt Havily és Thorne nyomait kereste, ám semmit sem talált. Vagyis Greavesnek igaza volt: ez a ribanc rendelkezik a sötét foltba belépés képességével. és másokat is magával tud oda vinni. Ez esetben pedig épp a Vér Harcosai vezérének mentette meg az életét. hogy bassza meg!

Elsőre ösztönszerűen jelenteni akarta az esetet Greavesnek, de aztán úgy gondolta, ezzel még várhat. Egyáltalán nem tartotta fontosnak, hogy a Parancsnoknak pitizzen. Épp eléggé ki volt rá akadva a múltkori eset miatt, amikor megalázta őt a barackosban. Külön megvetette azért, amiért Greaves szemmel láthatólag azt a görény Rith vámpírt részesíti előnyben. Úgyhogy a Parancsnok tehet neki egy szívességet.

Külön piszkálta a csőrét, hogy a szárnyas halandó valahogy megszimatolta a készülő támadást, és leadta a drótot Havilynek. Szóval ez a két nő összedolgozik?

Ám a szárnyas halandó még annyira sem érdekelte, mint bolha seggén a pattanás. Neki nem kellett más, csak az ő vérdonorja. de máris. Hirtelen rájött, hogy ha még egy darabig meg akarja tartani vérdonorját, akkor utána kell néznie a képességeinek, mellyel be tud lépni a sötét foltba. Erről ugyanis ő semmit sem tudott, minthogy ez már a Harmadik Földön élők képességei közé tartozott. Tehát nincs más hátra. valahogy meg kell gátolnia ezt a nőt képességeinek kifejtésében.

Így hát a következő lépésként számításba vette, hogy majd drogokat használ. Hisz minden erő mozgatórugója az agy. Ha pedig Havily agyát drogokkal zavarja meg, nyugton marad a seggén. Egyébként sincs semmi szükség arra, hogy ez a nő gondolkodjon.

És agyában máris egy új terv kezdett körvonalazódni, amit majd egyidejűleg hajthat végre a tűzijátékra tervezett műsorával a holnap esti Fesztiválon. Elmosolyodott. Mikor a terve összeállt, átkozottul tetszett neki.

E pillanatban mintha valami szilánk hasított volna belé, ami pokolian égette. Az egész gondosan megalkotott védőköd pajzsa kezdett semmivé válni, így védtelenül állt bőr harci kiltjében és harci saruiban, mindenki szeme láttára.

Megfordult, hogy lássa, ki volt az, aki lerombolta körülötte a védőködöt. Épp idejében tette, mert még elkapta Elindelle gyűlölködő pillantását, és látta, amint épp magasba emeli a kezét, nyitott tenyere pedig egyenesen felé irányult.

Szent szar. ez a ribanc energiabombát akar felé hajítani.

Azonnal felemelte a karját, és húzta onnan a csíkot a francba. Mikor azonban visszaért a kovácsműhelyébe, egyik oldala pokolian égett. A kurva életbe. az a ribanc eltalálta őt.

Egész testében reszketni kezdett. Hajszál híján múlt az élete. Ha nem sikerül megszöknie abban a pillanatban, már csak egy elszenesedett folt lenne a Bredstone falán. A francba.