13. FEJEZET

Csodás, forró vízzuhatag paskolta Havily vállát, s a lány lágyan felsóhajtott. 1910-ben a Vancouver Islanden a fürdés azt jelentette, hogy tüzet kellett rakni, és egy széntüzelésű kályha tetején vizet kellett melegíteni. A régi szép időkben nem volt vízmelegítő, sőt vízvezeték sem. Hála az égnek, hogy ma már van forró zuhany.

A tér minden apró kis pontjával, melyet Marcus betöltött az életében, minden vele töltött ezredmásodperccel erősödött köztük a kötelék. Érezte, hogy a kötelék indái átfonják a testét, egyre szorosabban tartják fogva. pedig Marcus még csak nem is szándékosan tette ezt vele.

Korábban megpróbálta megmondani a férfinak, hogy nem akar mellette lenni, aztán végigsimogatta Marcus szárnytövét. Elég hülye volt. De most már világos volt, hogy még ha agya képes is józanul gondolkodni, képes felfogni a figyelmeztető jeleket, a testét ez a kapocs teljesen a hatalmába kerítette.

Emlékek törtek a felszínre, miközben lemosta testéről a szappant.

Ivott Marcus véréből. Igen, a véréből ivott! Térdei megrogytak a zuhanyzóban, majdnem elvágódott.

Marcus vére. Ó, te jó ég. hihetetlen volt. Még most is érezte, ahogy zúg az ereiben. Mintha fény és hő vibrálna testének minden izomrostjában, melegíti őt, megnyitja szívét és elméjét is.

Na és a szex? Térdei ismét elgyengültek, félő volt, hogy a padlócsempére zuhan. Még ha el is tudná dönteni józan fejjel, hogyan tartja távol magát Marcustól, ugyan hogy lenne rá képes? Hiszen, ha Marcus e pillanatban berobogna az ajtón, ő máris széttárná felé a karját és magába fogadná.

 

Parisa a szex hangjára ébredt fel. mesés vámpírszex volt vérszívással egybekötve, és a hangok a szemközti hálószobából jöttek. Ez egyszerre volt zavarba ejtő, egyben hallatlanul izgató is.

Súlyosan sóhajtott fel, miközben felült, lábait pedig átcsúsztatta az ágy széle felett. Teste felhevült, lélekben lehangolódott.

Vajon miféle helyre jött ő?

A Másik Földre. Egy új dimenzióba. Ahol a szárnyak normális dolognak számítanak, ez pedig azt jelenti, hogy itt ő is normális.

Az ablakokat csipkefüggöny takarta. Dús pázsit húzódott jó darabon a távolba. Ha jól értette, hol is van igazából ez a villa, akkor most a White Tank Mountins hegyeinek keleti lejtőjét látta. Ez ugyanaz a föld. csak más dimenzióban. Még a helységneveket is megtartották, hogy ne legyen kavarodás.

Az ablakhoz ment, s felvonta a szemöldökét. Félrehúzta a függönyt, s egy szarvast látott odakint a pázsiton, amint önfeledten legelészett. Tudta, hogy a Halandók Földjén szarvasok élnek a White Tanks hegyei között. és ez igaz itt, a Másik Földön is.

Mégis. annyira nem illett a képbe ez a szarvas a gondosan ápolt pázsiton. Mert micsoda csodás pázsit volt ez! Ilyen ma már csak nagyon kevés háznál található Phoenixben, tekintettel arra, hogy a víz ritka kincs arrafelé. a földalatti folyamok ellenére. A Másik Földön talán más a természeti források eloszlása.

Parisa érzelmeit megosztották az eddig szerzett tapasztalatok. Egyik énje azt súgta, ide tartozik, itt a helye ezen a földön, még akkor is, ha itt súlyos háború dúl. Másik énje viszont a régi földhöz szokott, és vágyott az otthonára. Azon tűnődött, vajon mikor mehet haza, mikor lesz ott megint biztonságban.

Felsóhajtott. Egyáltalán mit keres ő itt?

Fejtegetéseivel és lelki zavarával szöges ellentétben a gyomra igencsak korgott. Kezét odatette, és elmosolyodott.

− Na, te legalább mindig pontosan tudod, mit akarsz.

Az éjszakai harcok és egy rövid beszélgetés után Thorne-nal a Cave- ben Medichi áttűnéssel egyenesen villájának legdélebbi végébe vonult. Thorne már tájékoztatta öt arról, hogy vendégei vannak, Marcus, Havily és a szárnyas halandó. egy nő, név szerint Parisa Lovejoy. Gondolta, lefürdik, hátha a nők még mindig ott vannak. Igazán nem szükséges, hogy az éjszakai csaták vérfoltjait lássák rajta.

Továbbadta Leto üzenetét a hitetlenkedő Thorne-nak. Szóval bajok lesznek három nap múlva a Nagykövetek Fesztiválján. azaz most már csak két nap. Hát. a franc megeszi.

Azt ő sem értette, hogy vajon mi lehetett Leto szándéka ezzel a figyelmeztetéssel. Lehet-e hinni neki? Ugyan ki az ördög tudhatta? Mindenesetre ezt Endelle-re és Thorne-ra bízza, találják ki ők.

Egyetlen egy dologban volt teljesen biztos Leto figyelmeztetését illetően; agyának legmélyén egy igen erős mentális pajzs alatt kell megőriznie arra az esetre, ha netán valami igen erős egyéniség − például ez a ritka nagy fasz, Greaves − úgy dönt, hogy beleturkál az agyába anélkül, hogy erről Medichi tudna. Tőle akkor sem fogja megtudni az igazat. Ha valamilyen okból Leto meggondolta volna magát az árulását illetően, vagy visszatért a józan esze, akkor Endelle stábja jó hasznát veheti ennek az információnak.

Miután teljes harci felszerelését azonnal a Murphy’s Mosodába küldte az Union Hillsre, indult a zuhanyzóba. Tíz évvel ezelőtt, mikor meglátta Kerrick házának alagsorában a felújított fürdőszobát, mindjárt megbízta ugyanazt a vállalkozót, hogy hasonlóan alakítsa át az ő fürdőszobáját is. Marhára élvezte a jó zuhanyt.

Teljesen kinyitotta az összes csapot.

Valami mennyei.

Mondhatni, kurva jó.

Lassan forgott körbe, hogy a vízsugarak minden lehetséges szögből érjék a testét. Mélyen beszívta a levegőt tágra nyílt orrlyukain át, mire szeme tüstént tágra nyílt.

Mi az ördög ez az illat? Járt már citrusligetekben, ott érzett hasonló illatot.

Ez azonban mégis más volt. sokkal inkább volt mandarin illat.

Mire felnevetett. Ugyan mi az ördögtől lenne mandarin illat az ő házában?

A Vidám Vámpírok takarító céggel dolgoztatott, ám ők sosem tettek volna új Air Wicks légfrissítőt az ő megkérdezése nélkül. Bár rendkívül kellemesnek találta ezt az illatot, azért lehet, hogy mégiscsak felhívja ezt a takarító céget, hátha ők helyezték el az illatosítót. Erre ismét felnevetett.

Ám továbbra is ezt az illatot lélegezte be, úgyhogy kezdett begerjedni. Mi a fene ez az egész?

A fenébe is. nőre vágyott. Olyan valakit akart, akit rendszeresen gerincre vághat mindenféle érzelmi elkötelezettség nélkül, akit persze kellően megismer, de azért mégsem bonyolódik vele túlzottan szoros kapcsolatba.

Besamponozta a haját, majd leöblítette. Sűrű, vastag szálú haja volt, ezért gondosan kellett ápolni, ha kordában akarta tartani, és összefogni a cadroen-nel. De a fenébe is. ez a mandarin illat egyre csak ostromolta orrnyílásait, a dákója pedig úgy reagált, mintha bevett volna egy maroknyi Viagrát.

Muszáj volt megtalálni, honnan jön ez az illat, és véget kell vetni neki. Máskülönben egész idő alatt álló farokkal járkál majd a házban, és ezzel elriasztja a vendégeit.

Alaposan lemosta magáról a szappant, elzárta a csapot, majd hallását kiterjesztette, hogy tudja, van-e valaki ébren a házban. A távolból két nő hangját hallotta. beszélgettek és nevetgéltek.

− Érzed ezt az illatot? − kérdezte az ismeretlen női hang. minden kétséget kizáróan a szárnyas halandó. Parisa. Magabiztosan beszélt, és volt valami a hangjában, ami valahogy enyhítette a nyomást a mellkasában.

− Én most még erősebben érzem. de úgy igazán erősen.

− Ugyanazt a zsályaillatot, amit már tegnap este is éreztél?

− Igen. Tele van vele az egész ház.

− Ó, egészen belepirultál.

A két nő erre megint egyszerre nevetett fel.

− Ugyan, Havily, hagyd már.

− Szóval zsályaillatot érzel?

− Igen. Hát nem különös?

− Lehetséges. nem is tudom.

Havily hébe-hóba még mindig Összekötő Tisztként dolgozott, de már egyre ritkábban, annyira lekötötte feladata Endelle adminisztrációjában. Medichi elmosolyodott. Már el is felejtette, mennyire szereti hallgatni a magasan csengő női hangokat.

Marcus női nevetgélésre ébredt, mely nem is a közvetlen közeléből jött, hanem valahonnan ennek a hatalmas hodálynak egy távolabbi zugából.

Egyik kezével megtapogatta nyakát, de még egy enyhe hólyagocska sem volt rajta. Jobban szerette volna, ha reggelre marad valami vörös folt, hogy láthassa a tükörben, aztán láthassa Havily pillantását, amint épp arra a pontra esik, ahol az ő harapásának nyoma van.

Aztán odanyúlt, ahol Leto kardja döfte meg. Még egy karcolás sem volt ott, még csak enyhe sajgást sem érzett. Talán kéne küldenie Horace-nak egy csokor virágot vagy valamit. Csodálatos tehetséggel áldotta meg a sors a gyógyászt.

A gyógyult seb kapcsán azonban gondolatai ehhez a Crace néven ismert rémhez, a halál vámpírjához kalandoztak. Havilynek igaza volt. a fickó akkora volt, mint Luken. És a gondolatra, hogy ez a pasas szívta Havily nyakát, mindkét keze szorosan ökölbe szorult. Holtan szerette volna látni ezt a vámpírt, mégpedig rögvest.

Ki volt igazából ez az alak? Endelle azt mondta, ő az egyik Felsőbb Adminisztrátor, aki szövetkezett a Parancsnokkal, de most már minden jel szerint Phoenixben működött, és legújabb szenvedélye a vérdonorok begyűjtése volt. A következő kérdés pedig már egyenes logikával adódott: Vajon a szárnyas halandóért ment-e Parisa házába vagy Havilyért? Egyáltalán, tudhatott arról, hogy Havily is ott van?

Hála az égnek Crace képtelen volt arra, hogy lenyomozza tartózkodási helyüket itt a villában. Máskülönben a két nő már nem lenne életben. A francba is. ha erre az ügyre gondolt, rögtön a fogait kellett csikorgatnia. Már tudta jól, milyen érzést kelt benne Havily vére, következésképp ez a rohadt Crace ugyanezt érezhette. Gondolataiból egy sor vaskos káromkodás szakadt fel. Ha ő Crace helyében lenne, folyton csak Havily vérét akarná. Mert Havily vére kurvára hasonló a haldoklók véréhez, legalábbis annak alapján gondolja, amit ő valaha is hallott erről.

Ó, szent szar.

Kikászálódott az ágyból. Bár Medichi házát a lehető legtökéletesebb védőköd vonta körül, azon felül, hogy az ÁFEB védelme alatt is állt a Másik Társadalom törvényei értelmében, mégis sürgető szükségét érezte, hogy máris Havily mellett legyen, hogy őrködjön felette, és figyelje az égboltot.

Bement a fürdőszobába, ahol a tükör mellett megtalálta szép rendben a borotvakészletét. Havily hozta ide. Marcus mosolyogva csóválta a fejét: ez a nő figyel a részletekre. És ez nagyon tetszett neki. Ám miközben a flakonból ujjaira nyomta a borotvahabot, gondolatai egész más irányba kalandoztak.

Mert Havilynek igaza volt. Hová az ördögbe jutnak azzal, ha ennyire kötődnek egymáshoz, ha ez az egész egyáltalán nem a szívükből jön? Az övéből egész biztosan nem. Nyilvánvaló okokból szeretett Havilyvel lenni, de most is súlyosan ülte meg mellkasát az a gondolat, hogy vajon mi lesz holnap, meg holnapután. A négy évezrednyi élet és a hozzá legközelebb állók elvesztése kihasította szívét a mellkasából.

Egy pillanatra szinte levegőt sem kapott.

A francba.

Távolba kiterjesztett hallását a nők kacagása ütötte meg. Tudomásul vette, majd hallósugarát déli irányba fordította. Medichi már bizonyára itthon van. Meglepte, amit hallott, mert az valami halk, torokból feltörő nyögés volt, konkrét megfogalmazásban. „Mi a faszt jelentsen ez az egész?”

Na persze. Medichi már otthon volt, és nyilvánvalóan felhergelte valami. Talán nem tudott aludni ettől a harsány női kacajtól, pedig tényleg igyekezett nyugovóra térni.

Havily már régen nem érezte magát ilyen jól. Parisa éles eszű és igencsak intelligens nő volt. Havily a konyha sötét zsírkő szigetének egyik végén, míg Parisa a másikon állt. Úgy beszélgettek, mint kollégista szobatársak, közben kávét iszogattak és a harcosokat vitatták meg.

− Santiagónak van a legérdekesebb orra − mondta Parisa.

− Horgas és nagyon szexi.

− Látnod kellene Lukent kibontott hajjal − folytatta erre Havily.

− De hisz láttam, nem emlékszel? A kórházban a haja a csupasz mellkasára omlott.

− Ja, igaz. egy látomásodban láttál ott minket.

− Úgy van − bólogatott Parisa. − Tudod, szinte már túl sok a nyers izom ezeken a srácokon. És komolyan mondom. már csak attól, hogy itt erről beszélünk, mindjárt elélvezek. − Azzal hangosan felnevetett.

Havily, akit az elmúlt napokban teljesen hatalmába kerítettek a breh- hedden érzéki örömei, vele együtt kuncogott.

Parisa sok tekintetben rejtély volt; például ott voltak a royle szárnyai, aztán a látomásai, melyek központjában fura mód Medichi állt, nem utolsósorban pedig azon képessége, hogy halandó létére minden gond nélkül létezett a Másik Földön. Mindezek együttvéve igen erős természetfeletti képességeket sejtettek. Másrészt viszont nem tudott „áttűnéssel” helyet változtatni, és láthatólag telepatikus képességekkel sem rendelkezett. Mindezekkel együtt Havily nagyon kedvelte őt.

− Biztos, hogy még mindig jól érzed magad? − kérdezte tőle Havily.

Parisa vállat vont.

− Ma reggel már háromszor megkérdezted. de teljesen jól vagyok. De tudod. ez a zsályaillat kezd egyre erősebb lenni. Ami azt illeti, onnan, a nagy előcsarnok felöljön.

Havily arra fordult és mély lélegzetet vett.

− Ami azt illeti, én is érzek valamit, de az sokkal inkább emlékeztet édesköményre.

− Édesköményre?

Havily érezte, hogy elvörösödik. A következő néhány percben a breh-hedden mibenlétét magyarázta, valamint a jellegzetes, személyhez kötött illatokat, melyek azt jelezték, hogy a breh-hedden fejti ki rituális hatását egy harcos és kiválasztottja között. Ugyanez kerítette hatalmába Kerrick Harcost és Alisont négy hónappal korábban.

Parisa a homlokát ráncolta.

− Mit mondasz? Csak nem azt, hogy én lennék Medichi Harcos számára ez a bré… vagy hogy is mondtad? Gondolod, hogy tőle származik ez a zsályaillat, amit én érzek?

− Ugyan, dehogy. vagyis. ó, te magasságos ég? − Hirtelen a villa tulajdonosa jelent meg a küszöbön. A zuhanyzástól még nedves, hosszú, fekete haja a mellére és a hátára omlott. Mindössze egy szál fekete törülközőt tekert a dereka köré.

− Medichi? Mi a. helyzet? − Havily döbbenten nézett rá. Mert a harcosok közül ő volt az, aki mindig. úriember módjára viselkedett.

De hát az ördögbe is. egyben tüneményes férfi is volt. Éppen igen felajzott állapotban. de mintha észre sem vette volna Havilyt. Tekintete Parisára szegeződött, állát leszegte, sötét szeme szikrázóan csillogott. Mély, morgásszerű hang remegtette meg a konyhát. Havilyben csak most tudatosult, hogy még soha nem látta Medichit ing nélkül, és uram atyám. micsoda teste van. és hogy felizgult. olyan most, mint valami vadállat.

Ez pedig több okból is Marcusra emlékeztette. és ez volt az a pillanat, amikor a rejtvény darabjai összeálltak: Parisa zsályaillatot érez, a látomásai középpontjában Medichi áll, a harcos pedig hozzá egyáltalán nem illő módon viselkedik.

Ó, te jóságos ég.

A gond csak az, hogy Havilynek fogalma sem volt arról, mit tehetne.

És mintha még nem lett volna elég döbbenetes, ahogy Medichi az ajtóban állt, szemmel láthatólag szexuálisan felfűtött állapotban és olyan látványt keltve, mint egy római isten. A harcos ezek után valami hihetetlen dolgot művelt. Egyszerűen kioldozta derekán a fekete törülközőt, és hagyta, hogy az a földre hulljon. Mintha csak azt akarta volna, hogy Parisa meglássa a. ó, magasságos ég!

Havily azonnal sarkon fordult, hátat fordítva Medichinek. A látványt nem neki szánták, hanem Parisának.

De vajon hogyan fogadta a nő az adott helyzetet? Bizonyára igencsak zavarba jött, talán legszívesebben a föld alá süllyedt volna.

Periférikus látásával Havily észrevette, hogy Parisa meg sem moccan. Sőt. pillantása egyenesen Medichi altestére szegeződik, ajkai szétnyílnak, ujjaival a nyakát dörzsöli. Arca rózsaszínre váltott, légzése felgyorsult.

Hát. az már szent igaz, hogy nem jött zavarba.

Te szent isten. a breh-hedden már megint lecsapott!

− Medichi Harcos − suttogta Parisa, hangjában lágy erotikus árnyalattal.

Azzal a lány elindult a konyha másik vége felé azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy a harcoshoz menjen. Havily tanácstalan volt, teljes zavar uralkodott benne, ami csak fokozódott, mikor Parisa szeme elkerekedett a rémülettől, és hangosan felkiáltott.

− Marcus Harcos! Ne tedd! Ne bántsd őt!

Havily erre azonnal hátra perdült, de már csak annyit látott, hogy Medichi hanyatt fekszik, az imént földre dobott törülköző pedig elfedi meredt hímtagját. Marcus ökölbe szorított kézzel állt mellette.

Hála az égnek! Marcus idejében érkezett ahhoz, hogy tüstént felmérje a helyzetet és közbelépjen.

Havily Parisára pillantott, és azt mondta:

− Talán jobb, ha elmegyünk sétálni egyet.

Parisa erre felé fordult, aztán csak annyit mormolt az orra alatt:

− Ez a harcos. igencsak nagy.

− Azt hiszem, ez jellemző a harcosokra − felelte Havily.

Többet nem szólt, de Havily jól ismerte Medichit. Ő volt az igazi úriember megtestesítője, és ez az egész szituáció nagy szégyen lesz rá nézve, ha majd magához tér. Belekarolt Parisába, és a ház északi része felé indult vele, az úszómedence és a kert irányába.

Medichi a mennyezetet bámulta. Nem volt egészen képben, mi is történt vele, de az bizonyos, hogy az állkapcsa sajgott. Megtapogatta egyik kezével, majd jobbra balra mozgatta, nem ugrott-e ki a helyéről. Legalább nem tört el semmije. aztán sűrűn pislogni kezdett.

− Csillagokat látok. − Erre valaki odahajolt fölé. Ó… hisz ez Marcus. - Te meg mi a frászt műveltél velem?

Marcus hintázott a sarkán, és szélesen vigyorgott.

− Megmentettelek a nemi erőszak vádjától. Vagy tán nem emlékszel, hogy ledobtad magadról a törülközőt a halandó nő előtt, csak hogy elkápráztasd a férfiasságoddal?

Ó… jóságos teremtő, mit tettem? − gondolta Medichi. Suttogva kérdezte:

− Havily meg az a halandó még mindig ott áll a konyha másik végében?

− Nem. Havily kivezette. mit kivezette. kirángatta őt innen. − Marcus elmosolyodott. − Nos, faszfej, milyen érzés ez a breh-hedden, he?

Medichi beintett neki.

− A rohadt életbe. szóval ő van itt.

− Nagyon úgy tűnik.

− Mi az ördög folyik mostanában? Először Kerrick, aztán te, most meg én. mi ez? Nem találod ezt egy kicsit furcsának?

− Az nem is kifejezés. Szóval. remélem, nem törtem el az állkapcsodat.

Medichi újfent megtapogatta az ál lát.

− Nem, de kéne egy kis jég. Persze felhívhatnám Horace-t, de ez most kurvára kellemetlen lenne. A franc egye meg. − Mikor Marcus odalépett a hűtőszekrényhez, Medichi utána szólt. − Szóval ez az átlépni készülő halandó csak most érkezett?

− Itt volt egész éjjel.

Medichi erre azonnal talpra ugrott, és futásnak eredt az úszómedence irányába. persze a törülközőről ezúttal is megfeledkezett.

− De hiszen veszélyben van! − kiabálta. − Meg fog halni!

Marcus csak nézte, ahogy Medichi elviharzik mellette, villámgyorsan fut ki a hallba, onnan pedig a verandára. Már épp rákiáltott volna, hogy álljon meg, mikor pillantása megakadt Medichi hátán.

Te szent isten. Sebhelyek karistolták keresztbe-kasul a harcos széles, izmos hátát. Hosszú évtizedeken át rejtély volt előtte, vajon mi az ördögért nem bont szárnyat Medichi, ám most hirtelen megkapta a választ. egyszeribe minden világossá vált. Ennek ellenére a vámpír igencsak fürgén mozgott, nyilvánvalóan a végsőkig elszánta magát, hogy odamegy Parisához. Így aztán Marcusnak nem maradt ideje azon tűnődni, hogyan is keletkezhettek Medichi hátán azok a sebhelyek.

De azt is tudta, hogy Medichi most nem gondolkodik. Ösztönei erősen forrongtak a mellkasában.

Marcus felkapta a törülközőt a padlóról. immáron másodszor. és egy villámgyors áttűnéssel egyenesen az úszómedencéhez vezető ajtóban termett. Ott szembe találta magát a szikrázó szemű harcossal, aki már a kardját is kivonta. Marcus felvonta a szemöldökét, fejét hátraszegte, majd meglengette előtte a fekete törülközőt.

Medichi először a törülközőre pillantott, aztán csak felhorkant és leszegte állát. egy pillanatra úgy festett, mint egy dühöngő bika a vörös muléta előtt. Nyilvánvalóan csak egy célja lehetett: keresztülgázolni Marcuson. bármi áron.

− Medichi! − kiáltott rá Marcus. − Hová az ördögbe mész?

− Ki innen! − bömbölte a harcos.

− Nem lenne jobb, ha előbb felvennél valami ruhát? − Azzal Marcus még magasabbra emelte a törülközőt.

Medichi erre pislogni kezdett, majd egy sor vaskos káromkodást eresztett meg, ami biztos jele volt annak, hogy agyműködése visszatér a normális kerékvágásba. Marcus önkéntelenül is elvigyorodott.

− Együttérzek veled, pajtás. de tényleg.

− Hogy bassza meg. − köpött Medichi. Aztán eltüntette a kardját, elvette a törülközőt, és ismét a dereka köré csavarta. − Hát ez maga a pokol. Az agyam egyszerűen nem működik.

− Bagoly mondja verébnek. Szóval, mégis mi járt a fejedben? Mitől lett hirtelen olyan sürgős, hogy a halandó után eredj?

Medichi a fejét csóválta.

− Épp te mondtad az előbb, hogy itt volt egész éjszaka. Márpedig itt nem maradhat. Marcus, vissza kell juttatnod őt a Halandók Földjére, de rögvest. Huszonnégy óra elmúltával itt már halott lesz. Mit mondtál, mennyi ideje van már itt? A fenébe is, Marcus, mit műveltek vele? Miért nem helyeztétek már biztonságba, a kurva életbe?

− Csillapodj, Antony. Nem én vagyok az ellenség, és biztosíthatlak, minden kérdésedre meg tudok válaszolni. Már ha végre hajlandó vagy meghallgatni.

Medichi mélyet lélegzett, de szemöldökét továbbra is felvonta. Egy hajszálnyira volt attól, hogy ismét elveszítse önuralmát, és Marcus pontosan tudta, miért van ez így.

− Parisa azért van még itt, mert pillanatnyilag Endelle védőköde a legbiztosabb védelem számára. Azonfelül pedig Parisa nem mindennapi halandó. Semmi káros hatással nincs rá a Másik Föld, mint más átlépőjelöltek esetében. Nagyon is jól van. Hidd el nekem: rajta tartjuk a szemünket.

Medichi vállai erre ellazultak, de olyan arcot vágott, mintha fájdalmai lennének.

− Na jó. azt hiszem, ezt el tudom fogadni. De a francba is. minden bajom van, muszáj odajutnom hozzá. − Azzal megdörgölte a szegycsontját. − Csak annyit árulj el. teljesen biztos vagy abban, hogy biztonságban van? Hiszen még Alison is szédelgett kétórányi itt- tartózkodás után, mielőtt még átlépett volna a Másik Földre, pedig te is tudod, milyen erős az a nő.

− Havily minden percben megkérdi tőle, hogy van, de ő egyre csak azt mondja, úgy érzi magát, mint otthon, sőt egyenesen eufórikus hangulatban van. Szóval teljesen jól van. − A verandára vezető ajtó felé fordult. − Mi lenne, ha most lepihennél, vagy tennéd, amit az éjszakai harcok után szoktál, én meg utánuk néznék?

− Te csak ne legyeskedj Parisa körül − horkant fel Medichi.

Marcusnak erre nevethetnékje támadt, mire Medichi vállai ismét megfeszültek, dühödten bámult rá.

Marcus azonban csak a szemöldökét vonta fel.

A harcos végül röffenve sóhajtott egyet, majd sarkon fordult, és visszament a házba. Marcusnak így alkalma nyílt arra, hogy újfent alaposan szemügyre vegye Medichi sebhelyeit. Bár sűrű fekete haja a háta közepére omlott, így is jól látta, hogy egy négyzetcenti méternyi ép bőr nincs ott. Még az is lehetséges volt tehát, hogy egyáltalán nem is tud szárnyat bontani.

Marcus nem is lepődött meg, mikor Medichi hirtelen megállt és visszanézett rá, szemében pedig éles fény gyúlt.

− A rohadt életbe. erről nem tud senki sem. Kérlek, ne szólj erről egy szót sem.

− A szavamat adom − felelte nyugodtan Marcus, öklét pedig a mellkasára szorította. − Mélyen elrejtem agyamban a titkot.

− Köszönöm. − Medichi ezután szó nélkül vonult a ház déli szárnya felé.

Endelle a hivatalában ült, vele szemben pedig három nő sorakozott: Morgan, Alison és a halandó nő. név szerint Parisa. Eredetileg azt tervezte a mai napra, hogy Morgannel és a sötét foltban való utazási képességeivel foglalkozik, de a tények ismeretében ez most várhatott. Pillanatnyilag a halandót övező titkokat kellett megfejtenie.

A három nő teljesen különbözően öltözött. Alison a megszokott sztreccs nadrágot viselte, minthogy hasa már erősen dagadozott, ehhez kék selyemblúzt vett fel. Havily a hivatali tisztségének megfelelően öltözött, vasalt, barna hosszúnadrág volt rajta, magas sarkú cipő és krémszínű blúz, a mellrészén enyhe fodrokkal, valamint bézsszínű selyem kosztümkabát, hímzett szegéllyel.

Ami pedig Parisát illette, farmert viselt vörös felsőrészszel, mely igencsak szorosan feszült a melleire. Bizonyára Havily cuccai voltak. Endelle hallani sem akart arról, hogy visszamenjenek a nő házába, Peoriába csupán azért, hogy átöltözzön. Ilyen baromságért senki életét nem teszik kockára.

Fenekét márvány íróasztalának támasztotta, innen nézte a legújabb átlépő-jelöltet, akinek átlépési rítusa − ha egyáltalán ezt annak lehetett nevezni teljes anomália volt. Először is Parisa Lovejoy még semmilyen észrevehető módon nem válaszolt az átlépésre szólító hívásra. Nem jutott le egyik Határvidékhez sem, nem mutatott semmilyen természetfölötti képességet sem. a szárnybontás ugyanis nem tartozott ebbe a kategóriába.

Ezen még az a tény sem változtatott, hogy Greaves rá-küldte a fogdmegjeit. név szerint Leto tábornokot meg azt a rohadék Eldon Crace-t, hogy támadják meg őt a saját házában.

Viszont igen nagy hálával tartozott Marcusnak. Miatta menekülhetett el a két nő biztonságban a házból, pedig Leto kis híján a beleit ontotta ki. És miután Marcus Endelle gondviselésére bízta a két nőt, elnézést kért, mert vissza kellett térnie Bainbridge-be, a házába, hogy megtisztogassa a kardját. Persze hamarosan visszajön. Addig is nincs biztonságosabb hely a Másik Földön sem Havily, sem Parisa számára, mint épp itt, Endelle hivatalában.

Endelle az átlépő-jelöltet mustrálgatta, de el nem tudta képzelni, mi olyan különleges benne. Havilyhez fordult:

− Mi az ördög ez az egész, Morgan? Talán valami vicc?

− Nem értem, mire gondol. − Havily láthatólag megdöbbent.

− Akkor majd megmondom! − vakkantotta Endelle. − Mindenekelőtt hírt kaptunk egy bizonyos szárnyas halandóról, akinek létfontosságú szerepe lesz a háborúban. erre idehozod nekem ezt itt, ni. − Azzal a sötét hajú, ametiszt kék szemű, magas szépség felé intett. − Ezért gondolom, hogy ez csak valami vicc lehet.

Havily szeme összeszűkült, és a fejét csóválta.

− Nincs itt semmiféle vicc, Endelle asszony. Szeretném, ha megismerkedne Parisa Lovejoyjal a Halandók Földjéről, az Arizona állambeli Peoriából, ahol mint könyvtár.

− Egy fenét. ez itt egy istenverte átlépett, te nagyokos. Persze mi az ördögért is várhatnék tőled mást, mint azt, hogy jól elcseszed a dolgokat! − Azzal csak úgy futólag intett Parisa felé. − Ez a nő már átlépett.

Havily a fejét rázta.

− Elnézést, hogy ellentmondók önnek, Legfőbb Nagysága, de ez nem így van. Ő még nem lépett át.

− Kérem, nézze meg jobban, Endelle asszony! − Lépett előre Alison. Endelle hol szerette, hol utálta új szárnysegédjét, de Alison egyáltalán nem félt a főnökasszonyától, mert Endelle már rájött, hogy az esetek túlnyomó részében igaza van.

Endelle jókorát sóhajtott, két kezét hátratette, majd egyenesen az agyából kilövellt energiával taszította meg az átlépő-jelöltet. Parisa keményen a falnak vágódott, ezért hangosan felüvöltött, ám Endelle még nem végzett. Egy erős rohammal akart Parisa agyába hatolni a gondolataival, így akarta színvallásra kényszeríteni, ám erre az átlépőjelölt felemelte a tenyerét, és olyan energiabombát küldött Endelle felé, hogy őnagysága átrepült az íróasztala felett, egyenesen az északi fal panoráma ablakának.

A kurva életbe.

Az egész egy szempillantás alatt történt. Endelle majdnem átrepült az ablaküvegen, ám az utolsó százezred másodpercben Endelle egy erős energiasugárral megakadályozta, hogy az ablak kitörjön. Azonban így is seggre esett az íróasztala mögött.

− Ez meg mi volt? − üvöltött fel.

Felállt, sebes léptekkel kerülte meg az íróasztalát, és egyenesen a színlelt halandó elé ment.

− Szóval képes vagy kézzel energiabombát dobni? Ki vagy te? Honnan jöttél? És miért van olyan erős mentális pajzsod, hogy szinte képtelenség áthatolni rajta? Szóval a Parancsnok embere vagy? Válaszolj azonnal, vagy esküszöm, itt helyben halálra sújtalak! − Azzal magasra emelte a kezét, készen arra, hogy beváltsa fenyegetését.

Az ametiszt kék szemű hölgy pedig az egyetlen értelmes dolgot művelte, amit az ő helyzetében lehetett: ott helyben elájult.

− Na, a fene egye meg. ezt meg most miért csinálta?

Alison Endelle mellé lépett, és karba font kézzel mondta:

− Hát. igazán nem tudom. − Alison mára megtanulta, hogy maró gúnnyal fogalmazzon. − Talán azért, mert ez a nő tényleg az, akinek mondja magát, maga meg egy átkozott házsártos banya, akit legalább száz évre kalodába kéne zárni.

Havily − aki már Parisa mellett térdelt, és ujjaival cirógatta arcát − most így szólt:

− Vállalom, hogy dobálom rohadt káposztával meg rohadt paradicsommal, tehénlepénnyel, birkabogyóval. mi van még? Hadd gondolkodjam.

Endelle mindkét karját felemelte, készen arra, hogy egy-egy bombával lesújtson mindkét nőre, ám pillantása ekkor találkozott Alison tekintetével. Aztán elmosolyodott.

Endelle végül felsóhajtott. Ritka pocsék hete volt, az már szent igaz: a Nagykövetek Fesztiválja itt volt a nyakán, és még a gondolatától is irtózott, hogy üdvözölnie kell a sok külföldi méltóságot; Luken szinte szénné égett a Superstitionsnál, sőt kis híján meghalt; Havilyt a saját házában támadta meg Crace Felsőbb Adminisztrátor, aki minden jel szerint a sötét oldal legsötétebb felével szövetkezett; ezek után Leto figyelmeztetést küld a Nagykövetek Fesztiváljára vonatkozóan. Az a Leto, aki lehet, hogy az ő oldalán áll. de lehet, hogy nem. Viszont Alison szerint a Hatodik Dimenzió egyik lakójának oldalán áll, akit állítólag James-nek hívnak.

Szóval. a fene enné meg ezt az egészet.

Viszont muszáj foglalkoznia ezzel a színlelt halandóval.

A dolog ugyanis úgy állt, hogy az előző éjjel Thorne üzenetet hozott neki a nővérétől. A harcos kitartott amellett, hogy a kolostorban az egyik nővérnek − aki erős látnoki képességekkel rendelkezik valamiféle látomása volt Parisáról, miközben a jövőt kutatta. Részleteket nem közölt. naná, hogy nem. hiszen akkor most minden nagyon egyszerű lenne. Ám az üzenet értelmében ez a színlelt halandó − aki még mindig öntudatlanul fekszik a padlóján, miközben Havily az arcát simogatja és halkan beszél hozzá − jelentős változást hoz a háborúban.

Endelle dúlva-fúlva sóhajtott fel:

− Vedd gondjaidba, Alison, ha megkérhetnélek. Majd igyekszem normálisan viselkedni. − Azzal odalépett a keleti sivatagra néző ablakhoz, és várakozott.

Alison letérdelt Parisa mellé, kezét a nő homlokára tette. Egy pillanattal később a gyanús halandó kinyitotta a szemét, aztán előbb Alisonra nézett, majd pillantása Endelle-re siklott. Küszködve állt talpra a másik két nő támogatásával. Endelle már azon volt, hogy bocsánatot kér, ám Parisa ismét Alisonra nézett, és azt kérdezte:

− Mit műveltem az előbb Endelle asszonnyal? Mitől repült neki az ablaküvegnek?

− Egy kézibombát dobtál. a tenyeredből − mondta Alison, s rámosolygott.

Parisa erre a kezét nézte.

− Láttam már, hogy ilyet műveltem. úgy értem, a látomásaimban. de sosem gondoltam volna, hogy ezt meg is tudom csinálni. Kissé zsibbadtnak érzem a karomat és a kezemet.

Alison megveregette a vállát.

− Ez majd hamarosan elmúlik.

− Hogy érted, hogy a látomásaidban! - kérdezte Endelle a szoba másik végéből.

− Pontosan nem tudnám elmagyarázni. de időnként látok dolgokat.

− Hűha − mormogta Endelle. Nem tudta mire vélni ezt a dolgot. Még az is lehet, hogy ez a nő be tud lépni a sötét foltba, ez pedig megerősítené abbéli véleményét, hogy már egy átlépett személlyel beszél, nem pedig egy közönséges halandóval.

− És amikor maga is ott van a látomásaimban, mindig csak dühöng − tette hozzá még Parisa.

− Na látja! − kiáltott fel Alison. − Tényleg tenni kell valamit, hogy kordában tarthassa a dühkitöréseit.

Endelle a szemét forgatta, majd ismét Parisához fordult.

− Komolyan igyekszem majd, hogy ne üvöltözzek veled többet.

− És. − kezdte Alison.

Endelle kitágult orrlyukain át hangosan szívta be a levegőt.

− És bocsánatot kérek, ha megrémítettelek.

− Mit akar tőlem? − kérdezte pislogva Parisa.

− Az igazat akarom tudni. Hogy miért tetteted magad közönséges halandónak, mikor nyilvánvaló, hogy már átléptél a Másik Földre.

Havily átkarolta Parisa vállát.

− Mutasd meg Endelle-nek a vámpírfogaidat.

Parisa csak bámult rá, aztán a fejét rázta.

− Hogy mutassak meg olyasmit, ami nekem nincs?

− Hát így! − felelte Havily, aztán szélesen elmosolyodott, ajkait felhúzta, kivillantak a hegyes szemfogak. aztán egykettőre meg is nőttek.

Parisa engedelmesen felhúzta az ajkát.

Endelle ellépett az ablaktól, a három nőhöz ment, akik legyökereztek az ajtó mellett. Egészen közel ment Parisához, és belenézett a szájába. Ám ott nem látott vámpírfogakat. Nincsenek vámpír fogai!

− Te jóságos ég! − suttogta.

− Mi a baj? − kérdezte Parisa.

− Csak az, hogy lehetetlen egy már átlépett személy esetében, hogy ne legyenek vámpírfogai. Azok tüstént kinőnek az átlépési ceremóniával. Nem értem, hogy neked miért nincs, de továbbra sem hiszem, hogy még nem léptél át a Másik Földre. Na, lássuk a szárnyaidat!

Parisa lepillantott a blúzára, aztán a fejét rázta.

− Nem lehet. Így. felöltözve. nem megy.

− Hát akkor levetkőzöl, a kurva életbe!

Az ál-halandó elvörösödött.

Endelle fel mordult.

− Teremtőm, kímélj meg az álszeméremtől! Parisa, tudom, hogy ez nem könnyű, de sokat segítenél, ha kibontanád a szárnyaidat.

Parisa erre levette a vörös felsőt, majd a túlzottan szoros melltartót. de csak nagyon lassan.

− Na, ne szúrj ki velem. hát itt most csak lányok vannak! Ki törődik a melleiddel? Na, persze, ne érts félre, mert nagyon szépek. és azt hiszem, az enyémeknél is nagyobbak. Hűha.

− Ezzel semmit sem segít az ügyön − kiáltotta Alison.

Endelle újfent dühödten forgatta a szemét.

− Próbálj meg ügyet sem vetni arra, hogy Endelle asszonynak fogalma sincs a jó modorról. − mondta Havily. − Már többezer évvel ezelőtt elvesztette. Most csak lazíts, és mihelyt úgy érzed, képes vagy rá, tárd ki a szárnyaid.

Parisa. egy szál farmerban. lehunyta a szemét. Aztán néhány perc múltán szárnyai kipattantak a tövükből.

Endelle hátrahőkölt, lélegzete elakadt.

− Te szent isten! − Parisa szárnyai hatalmasak voltak, különösen ahhoz képest, hogy még nem is lépett át a Másik Földre. − A francba is, neked royle szárnyaid vannak. Már vagy öt-hatezer éve nem láttam senkit, akinek ilyen szárnyai lettek volna. Nos. repültél már, te át nem lépett átlépett?

− Még csak a korlátomról ugrottam le, öt méter magasból, de már régóta szeretnék repülni. Jó ideje arra vágyom, hogy az egekbe emelkedjek, de. szóval félek, mert.

Endelle bólintott.

− Félsz, hogy rajtakapnak. Nos, ha tényleg az vagy, akinek mondod magad, akkor ez okos húzás volt. A Halandók Földje tele van hülyékkel. Végül elvittek volna, hogy felboncoljanak. − Endelle pillantása végigsiklott Parisa szárnyain. A leggyönyörűbb szárnyak voltak, amit valaha is látott.

Ezután Havily felé fordult.

− Mióta van itt ez a nő?

− Már majdnem tizennyolc órája.

− Hűha! Na, jó, Parisa. tudom, hogy ez most kellemetlen lesz, de bele kell kukkantanom az agyadba. Pontosan látnom kell, mi zajlik le benned. Mikor az előbb megpróbáltam beléd látni, mintha kőfalakba ütköztem volna. ami Morganra emlékeztet. De ha tisztába akarok jönni azzal, hogyan cselekedjek az érdekedben, tudnom kell, kiféle-miféle vagy. Érted már?

− Nem − vakkantotta Parisa, de aztán ajkai mosolyra húzódtak.

Erre még Endelle is elmosolyodott.

− Csak így tovább. A Másik Földön szükséged lesz a humorérzékedre, különösen ilyen rendkívüli képességek birtokában. Szóval. kész vagy?

Parisa bólintott.

Endelle mintegy lábnyira állt meg a halandótól, kezét fejének két oldalára helyezte.

− Most pedig felnyitod védőpajzsaidat, hogy beleláthassak az életedbe. Lazíts hát, engedd el magad teljesen!

Endelle lehunyta a szemét, és most, mintegy varázsütésre, a halandó mentális védőpajzsai felengedtek. A főnökasszony pedig lágyan behatolt az agyába, mikor már érezte, hogy nincs pánikszerű ellenállás, aztán hosszasan tanulmányozta Parisa lelkét. Ebből majd mindent megtud, ami csak szükséges.

Mikor végzett a kutatással, visszahúzódott Parisa elméjéből és ránézett.

− Nos, biztos, hogy halandó vagy és még nem léptél át. de ugye, csak viccelsz velem? Zsályaillat? .

Medichi Harcosnak zsályaillata van?