A magyar drámatörténet gyöngyszeme, a teljes terjedelmében csak 1958-ban előkerült Szép magyar komédia, eddig csak említés szintjén szerepelt a középiskolai tananyagban. Egy olyan népszerűsítő kiadvány, mint e mostani, bizonnyal közelebb vonzza tanulóifjúságunkat a magyar nyelvű szerelmi költészet mesterének drámájához. Több okból is remélhető mindez. Egyrészt, mert a téma – Thyrsis és Angelica legyőzhetetlen szerelme – nem állhat távol az ifjú szívektől, másrészt mert 'vagyon az dolog-beszélésben egynéhán tréfa is, kit azért egyelétettünk ez komédiában, hogy míg az hallgatók az komédia végét érnék, addig ne szomorkodnának, szánván az egymástokot, hanem nevetnének is, örülnének is, hallván az tréfákot' – amint Balassi summázó soraiban írja. Harmadik okként említhetjük, hogy Balassi fülbemászó míves prózája anyanyelvünk kiapadhatatlan forrása. No meg – ifjúságról lévén szó – negyedik okként a Szép magyar komédiáról is elmondhatjuk, amit 'az maga kezével írt könyvébűl' való versek másolója mond a mester költeményeiről: 'Azki azért gyönyörkedik benne, innent igazán megtanulhatja, mint köllj' szeretőjít szeretni'. A kiadványt, melyet a kortárs Balassi-kutatás két jeles szakembere rendezett sajtó alá, a régies kifejezések, idegen szavak, idézetek, mitológiai nevek magyarázó jegyzetei, valamint viszonylag részletes életrajz egészít ki, vázlatos kitekintéssel Balassi műveinek kiadástörténetére. A könyv a nagyobb általános gyűjtőkörű könyvtárakon túl elsősorban általános és középiskolai könyvtárak számára ajánlott. A kiadvány megjelenése a Balassi-emlékévben különösen aktuális.

Anton Pavlovics Csehov (1860-1904) tanult foglalkozása
szerint orvos volt. Tanulhatatlan és utánozhatatlan művészetében is az orvos tekintetével pásztázta az őt körülvevő világot - a korabeli Oroszországot, az embereket. Bajokat és szenvedéseket állapított meg, mint az orvos a beteg diagnózisát. Aztán széttárta a karját: a gyógyírt, a megoldást nem tudta. Nem az a művész volt, aki az élet kérdéseire kutatta a választ, hanem az, aki föltárta a problémákat. Az emberi létben és a konkrét orosz viszonyokon egyaránt. Tette mindezt olyan magas művészi szinten - novellában és drámában -, hogy már kortársai is elismerték kivételes tehetségét.A Három nővér (1901) a meddő vágyakozás megrajzolása a mozgalmas és az értelmes élet iránt. A testvérek - Olga, Mása, Irina -- sóvárogva készülnek, de csak készülnek a változásra. A vidéki tespedés után számukra Moszkva jelentené a megváltást, ám a vágy csak vágy marad. Értékeik alapján megérdemelnék a boldogságot, csakhogy az élet elsősorban nem igazságot oszt, hanem sorsokat alakít...Remény azért mindig van, legalább az van. A dráma végén még mindig bízik a három nővér egy jobb jövőben. S abban is, hogy egyszer megtudják miért élnek? Miért szenvednek? De erre sem a darab, sem Csehov teljes életműve nem ad, nem is adhat választ. Hiszen az életmű lényege a kérdés maga!Kaiser László