19.

IRÁNY: AZ ISKOLA!

Másnap Nicanor atya felültette Bénit a csacsira, és azt mondta neki:

– Irány az iskola! És eszedbe ne jusson megállni valami gombáért vagy petrezselyemért az úton!

Béni barát majdnem pityergett, de fogta a táskáját, és elment az iskolába Csutak csacsi hátán.

A tanító az asztalánál ült, amikor a szamár bedugta fejét az ablakon, és mindenki ijedtségére mindjárt meg is kóstolta a fogason csüngő szalmakalapot.

A gyerekek kitolongtak, és körülvették Béni barátot, aki úgy festett a szamár hátán, mint valami pátriárka.

Az öregecske tanító haragosan sietett ki, kezében a kalap maradványaival, – Mit kívánsz, testvér?

– Írni, olvasni meg számolni szeretnék megtanulni.

– Rendben van. Gyere be, és hagyd a csacsit a fához kötve.

Béni megkötötte Csutakot, és belépett az iskolába. Minden gyerek azt akarta, hogy mellé üljön, és felajánlottak neki ceruzákat, radírt, hegyezőt, mandulát.

De a tanító bácsi az első padba ültette, hogy közelebb legyen a pálcájához, mert Béni mást se csinált rögtön, mint szentképecskéket osztogatott, meg a legcsintalanabb gyerekeknek magyarázta, hogy jók legyenek, és meghuzigálta a fülüket. Végre leült Béni barát, de akkor meg Csutak kezdett unalmában hangosan bőgni, úgyhogy gyorsan be kellett csukni az ablakokat.

Kis idő múlva a szamár megelégelte a magányt, elszakította a kötelet, és két rúgással kitörte a fél ajtót, zárral együtt.

– Tessék! – mondta a tanító bácsi.

Csutak előrement, és a tanító legnagyobb csodálkozására meg a gyerekek hangos örömére odatelepedett Béni mellé. Olyan figyelmesen nézte Béni ábécéskönyvét, hogy a tanító megkérdezte:

– Tud olvasni?

– Jobban, mint én. Ismeri a magánhangzókat például.

Béni az A-ra mutatott, és a szamár akkora hangon bőgte, hogy ÁÁÁÁÁ!!, hogy a tanító majd megsüketült. Ijedten fogta be a fülét.

– Elég! Elég! Inkább írjon, akkor csukva tartja legalább a száját!

Béni barát Csutak szájába dugta a ceruzát, mire ez nagy örömmel percek alatt telerajzolt egy füzetet szép, szabályos vonalkákkal, köröcskékkel. A tanító teljesen tanácstalan volt.

– Számolni is tud?

– Nem tudom. Kérdezzen tőle valamit.

– Mennyi egy meg egy?

Csutak erre kettőt rúgott az asztalba, amitől az felfordult, és a tinta ráömlött a tanítóra.

– Nahát, hiszen ez valóban tud számolni – mondta a tanító, miközben a krétaporos táblatörlő rongy– gyal pucolgatta a tintás ruháját. Utána bejegyezte a két új nebulót az osztálykönyvbe, de megkérte Béni barátot, hogy tegyen szájkosarat Csutakra, mert amíg a neveket írta, a csacsi megette a zöld fedelű földrajzkönyvet, a gyékény papírkosarat és ami még megmaradt a szalmakalapból.