16.

Tok Kullancs ellen – Újabb ájulás – Csuka II – Nelson admirális – Tengeri csata – Matracgyújtás – A robbanás

Mikor befejezték a hajigálást, gondosan leporolták a kezüket. Utána Tok kezet fogott Diszting lorddal, és őt is a tengerbe dobta, mondván:

– Te mégy arra, én meg erre.

Ezek után nagyot ugrott Tok, és hatalmasat rikkantott:

– Végre egyedül!

– Jó estét! – szólalt meg közvetlenül mellette Kullancs.

Tok megint ugrott, de most az ijedtségtől. Mindjárt kivonta a kardját, és a két kalóz között véres harc kezdődött. A pengék szikrát vetettek, aztán hamarosan vörösek lettek a rengeteg összecsapástól. Némelyik kétkezes kardvágás a hajóköteleket is elvágta, és a vitorlák lassan hullani kezdtek a fedélzetre. Kullancs egyik hatalmas csapása majdnem kettészelte a főárbocot. Végül is eldobták a kardokat, és dühödt ökölharcba kezdtek.

– Egyik ide – bődült Kullancs.

– Másik oda – felelte Tok.

Kullancs egyszer csak nagy nyekkenéssel elterült a földön. Erre kinyílt egy ablakocska, és megjelent benne Floripondia feje. Velőtrázót sikoltott:

– Ó! Kullancs, egyetlenem! Meg ne halj nekem!

Több se kellett Kullancsnak! Fejjel nekiugrott Tok hasának, mire az beszorult egy üres hordóba. A hordó meg gurulva gurult, egyenesen bele a tengerbe.

– Éljen! Hurrááá!! – üvöltöztek boldogan Kullancs emberei, és vállukra emelték a kapitányukat. De az hamar szabaddá tette magát, és rohant Floripondia kabinjába, hogy gyengéden magához ölelje.

Floripondia elájult.

– Nahát! Elájult. Érdekes.

Kullancs beledobatta az üres hordókat a vízbe, és így a már rég kijózanodott "uborkás" kalózok ki tudtak menekülni a szigetre.

– Féket kiengedni!

A hajó elindult, és Kullancs ráfestette az orrára az új nevét: Csuka II.

– És most hova megyünk? – kérdezte az egyik matróz.

– Haza, Angliába!

– Levágják majd a fejünket, mert kalózok lettünk..

– Akkor folytatjuk az utazást a világ körül.

– De akkor el fogunk szédülni.

– Hajóraj a láthatáron! – kiabált most Kuki. Kullancs belenézett a távcsőbe, és elfehéredett.

– Egek! Nelson admirális, két másik hajóval.

– Meneküljünk! – kiabálták a matrózok.

– Ha elfognak, felakasztanak! – vacogott Fókapofa.

– Ali Baba szakállára! – kiáltott Kullancs. – Tíz francia hajó akarja megtámadni!

– Meneküljünk! Gyorsabban!

– Gyáva banda! Segíteni kell nekik. Talán nem vagytok angolok?

– De, igen...

– Akkor gyerünk segíteni Anglián! Dics övezi majd homlokunkat.

– Hurrá!!

A tengeri csata már megkezdődött. A francia hajók körülvették a három angol hajót. Az ágyúk bömböltek. A harc szörnyű volt. Az angolok nem tudtak ellenállni a túlerőnek.

A Csuka II duzzadó vitorlákkal vetette magát a francia hajók felé. Rabanet admirális, a franciák parancsnoka felkiáltott:

– Vigyázat! Jön egy másik!

Kezdetnek mindjárt a Csuka II belement egy francia kétárbocosba, és kettészelte.

– Négyszáz fok balra! – üvöltött Kullancs.

A hajó erre elkezdett szédületesen forogni, azzal a jellegzetes "daráló taktikával", amely az egész világon híressé tette Kullancsot a XVIII. században.

– Lőport ide, minden mennyiségben!

Egyszerre csak tűz– és füstgyűrű vette körül a kalózhajót.

– Vigyázzatok, minket is lőttök! – kiabált ijedten Nelson admirális, mivel a kalapja már csupa lyuk volt.

– Elnézést, admirális uram. Azonnal fékezek!

A Csuka II olyan hirtelenül blokkolt le, hogy majdnem tótágast állt. Ekkorra már a francia hajók is felocsúdtak, és minden erővel támadni kezdtek. Két hajó közrevette a kalózhajót, és fergetegesen lőni kezdték mindkét oldalról.

– Gyújtsátok meg a matracokat!

– És hol fogunk aludni?

– Matracgyújtás, gyerünk!

A matrózok végrehajtották a parancsot, és egyszerre borzasztó füstfelleg töltötte be a levegőt. A büdös, fekete gomolyag leple alatt a Csuka II úgy eltűnt onnan, mintha soha ott sem lett volna. A mafla francia hajók meg továbbra is lövöldöztek a füstön keresztül, úgy, hogy mire észrevették magukat, már el is süllyesztették egymást.

– Ez már hármat jelent.

A csata egyre szörnyűségesebb lett. A franciák bátrak voltak, és minden áron le akarták győzni a híres Nelsont, éppúgy, mint a félelmetes Kullancs kapitányt, hét tenger veszedelmét. Egy jókora francia fregatt nagyban árboctalanította Nelson admirális hajóját, a Chesterfieldet. Ez persze védekezett a szokásos leleményével, de nem tudott egyszerre három hajó ellen harcolni.

– Jövök már! – kiáltott Kullancs, és nagy sebesen közeledett.

– Csáklyázásra felkészülni!

A kullancsisták villámgyorsan felmásztak az ellenséges hajóra, de a franciák hősiesen védekeztek karddal, ököllel. Már úgy tűnt, menekülni kell, amikor megjelent két hatalmas madár. Két szellem volt, akik a levegőben követték mindvégig a kalózokat.

– Vigyázz! – kiáltott ijedten Rabanet.

A franciák nem tudták, mik lehetnek, kíváncsian húzogatni kezdték a kísértetek bajuszait, mire azok dühösen szétcsaptak köztük a golyós kötelekkel, és azon nyomban kiütöttek vagy tizet. Ekkor jutott Kullancs eszébe a vértezet. Megkereste, felhúzta, és a konzervdoboz-ember félelmetes erővel kezdte csepülni az ellenséget.

Több matróz akkorát ugrott ijedtében, hogy fennakadtak a sudárvitorlák csücskén. Az egyik matróznak, akinek eddig nagyon fájtak a zápfogai, most a szellemek ingyen kigolyózták mindet egyszerre.

Közben Fókapofa bement a lőporos kamrába, és gyufaszálat tett a lőporos hordók tetejére. Utána nyugodtan bezárta az ajtót, ráült egy hordóra, és amerikaimogyorót szemelgetve bámulta a csatát.

– Hű, de meg fognak ijedni! – mosolygott magában.

– Mi van? – kérdezte Kullancs.

– Semmi. Csak égő gyufaszálat teltem a lőpor tetejére;

– Nem rossz ötlet. Adsz egy kis amerikaimogyorót?

De hirtelen nagyot ugrott Kullancs, és máris a Csuka II-n volt.

– Bolond, aki utolsónak marad! – üvöltötte.

Erre a kalózok, a vértezettél és a kísértetekkel együtt nagyot pattantak, és a Csuka H-n termettek.

– Mit csináltok? – kérdezte Fókapofa, tovább majszolva a hordón.

– Te őrült! Ugorj már!! – kiabált át Kullancs. Fókapofa ijedten átugrott, és ugyanabban a pillanatban a francia hajó darabokra szakadt a fülrepesztő robbanástól, A hajó elsüllyedt, és Rabanet admirális zokogva evickélt a hullámok között. Kullancs vigasztalni próbálta, még részvétét is kifejezte.

A Csuka II lankadatlanul folytatta az össztüzet. Bumm! Gönc lőtt, és még egy francia hajó indult a víz alá. Kullancsék addig ügyeskedtek, amíg egy másik francia hajó mögé nem kerültek, és megint

Bumm!, Bumm!; két ágyúlövés, és ez a hajó is elsüllyedt.

– Ez már a hatodik! – kiáltott Fókapofa.

Nelson admirális tátott szájjal bámulta a Csuka II manővereit.

Hirtelen újabb ellenséges hajó jött neki a Csuka II-nek, hogy kettéhasítsa. Gönc, egy váratlan kormánymozdulattal azonban beledöfte a Csuka II orrtőkéjét, és szilánkokká hasította az egész hajót. Az a pár francia hajó, ami még megmaradt, azt sem tudta, merre meneküljön.