1.

 HÚSZ SZERZETESRŐL SZÓL A TÖRTÉNET...

Hát igen. Húsz szerzetes élt a hegyekben egy ősrégi kolostorban, egészen közel Salamancához. Mindegyiknek meg volt borotválva a feje, mindegyiknek fehér volt a szakálla, mindegyiknek meg volt foltozva a csuhája, és mind libasorban baktatott egymás után a végtelen árkádok alatt.

Ha az egyik megállt, mind megállt; ha egy megbotlott, mind megbotlott, ha egy énekelt, mind énekelt. Élvezet volt hallgatni, ahogy dolgoztak! Az egyik a fát fűrészelte, a másik a konyhában zörgött, volt, aki ollóval dolgozott, volt, aki kalapáccsal, volt, aki tollal. Az egyik kéményt tisztított, a másik képeket festett, az egyik kinyitotta az ajtót, a másik becsukta.

Kikerikííí! – rikoltott hajnalban a kakas. Erre mind felkelt, kicsit nyújtózkodott, és ment imádkozni. Bim-bam. – kongatta a harangot Sebestyén testvér; szaladtak a szerzetesek enni, vagy énekelni, vagy dolgozni. Mindig együtt imádkoztak, együtt tanultak, egyszerre nyitották vagy csukták a szájukat.

Nicanor testvér, a házfőnök, magas, száraz, sárga ember volt, hosszú orral meg hosszú karokkal. Négy hosszú lépéssel az egész rendházát be tudta járni. Jóságos volt és bölcs. Igaz, hogy akadt egy nálánál még bölcsebb barát, akinek a fejében benne volt a könyvtár kb. milliónyi könyve. Ha Ázsia folyóit kérdezték tőle: tudta. Ha megkérdezték tőle, mennyi nyolcszor hét: azt is tudta. Mindent tudott! ö volt a százesztendős Olegario testvér, a könyvtáros. Ráncosabb volt, mint egy mazsola, és görbébb, mint a saját botja. Reuma kínozta, valahányszor esett az eső, az egyik lábára sántítani kezdett. A szerzetesek egész nap imádkoztak, olvastak, sokat dolgoztak és keveset aludtak.

A templomban állt egy Szent Ferenc-szobor, amelyet a szerzetesek mélységesen tiszteltek. Bautista testvér, az orgonista, kicsi és élénk, akárcsak egy mókus, csakis Szent Ferenc kedvéért igyekezett a legszebben orgonálni.

Az egyik szerzetes egész nap csokoládét készített, még mandulával is. Ő volt Carmelo testvér. Ferke testvér, a szakács, kövérkés és pirospozsgás volt, mint a legtöbb szakács. Jó széles lábakon állt, és úgy ment, mint a kacsák. Nagy fehér szakácssapka díszelgett a fején. A veteményesben Ciprus testvér dolgozott. Olyan hatalmas répacsomókat tudott cipelni, hogy csak na! És mennyire szerette Szent Ferenc a sárgarépát! De őrá nem gondoltak munka közben. A szobrot nagy néha körülvitték körmenetben a faluban, és aztán mindjárt tették is vissza a helyére.

A szerzetesek sosem játszottak. Éppen elég volt nekik a rengeteg munka. A toronyban egész nap feszülten figyelt Teleszkóp testvér a távcső mellett. Már kopasz volt a rengeteg számolástól meg az üvegcsékkel, folyadékokkal való kísérletektől. Egyszer szódabikarbónát vegyített kénsavval meg hipóval. Hű, mi lett ebből! "Bumm!" Repült a csuklya erre, a szandál meg arra, amarra pedig a pörkölt farkú macska! Silvino testvér a borral foglalkozott; már vörös volt az orra a folytonos szagolgatástól, a lába meg fekete a szőlőtaposástól. Szintén rengeteget dolgozott Ezékiel testvér a mézzel. Ő halk, mézes-mázos hangon beszélt, és még a szakálláról is méz csöpögött. Legyek kísérték mindenhova, még az ágyba is. Nehéz munkát végzett Ciflino testvér is, aki mindig tetőtől talpig lisztes volt, de hi– degben-melegben mindig pontosan elkészült időre a finom kenyér, meg ünnepre a kifli.

Hm, mennyire fázhatott Szent Ferenc ott az oltáron! A hideg otthonosan sétált ki meg be az ajtó alatt. Szegény Szent Ferenc zsebre dugta a kezét, amikor senki sem látta. Az meg már mindennek a teteje volt, hogy egyszer még a mennyezet is kilukadt a feje felett, és a nyakába csurgott az esővíz.

"Na, jól nézünk ki!" – gondolta Szent Ferenc.

Még jó, hogy aztán a sekrestyés esernyőt tett föléje. Másnap megvitatták a szerzetesek, hogy a templomot meg kell javítani, mert lassan összedől. Mindenki nekigyürkőzött hát, és egyik a köveket hordta fel, a másik szöget vert be, a harmadik pallót rakott, a negyedik habarcsot készített. Senki sem maradt tétlen. Az öreg Olegario barát irányított. Minimum testvérrel volt a legtöbb baj, mert vagy a lépcsőről pottyant le, vagy fordítva verte be a szöget, vagy a fejére esett a vödör, vagy görbén rakta a téglákat.

Ugyancsak sok baklövést követett el Mamerto testvér is, aki olyan süket volt, mint a fal. Ha szöget kértél tőle, követ hozott, de ha követ akartál, szöget adott.