6.

A FAROK NÉLKÜLI TEHENEK

Béni barátnak vajból volt a szíve. A szakács már egy hónapja beteg volt, és borzasztóan nyűgös kezdett lenni.

– Béni testvér, légy szíves, hozd azt az üveget, hozz egy másik párnát, hozd a borogatást, vidd el ezt a tányért...

Mindene fájt: a feje, a lába, a keze, a veséje, a szíve, az orra, a füle, az ujjai... Este nem tudott elaludni, amíg Béni nem mondott neki egy mesét. Egy éjjel felébredt és azt mondta:

– Nagyon rosszul vagyok. Csak egyvalami tudna meggyógyítani. Egy jó marhafarokleves.

Béni barát percig sem gondolkodott. Reggel fogott egy hatalmas kést, és felment a hegyre, ahol tehenek legelésztek. Lassan hozzájuk settenkedett, és nyissz-nyassz, levágta kettőnek a farkát. A két tehén zihálva, fújtatva rohant Béni után, de az, mint a villám, száguldott lefelé a lejtőn a kolostor felé. Ciprus testvér, a kertész éppen énekelgetve jött az úton egy nagy kosár paradicsommal. Most eldobta a paradicsomokat, és úgy elrohant, mint egy ámokfutó. Sisebuto testvér a kohó tüzét élesztgette, de ijedtében majdnem a kémény tetejéig ugrott. Az öreg Olegario testvér, aki arrafelé ment, hirtelen eldobta botját, és fenn termett egy fán. A többiek a kolostor kapuja előtt sétálgattak imakönyvüket bújva, de most ijedtében mind felrohant a harangtoronyba, messzire hajítva könyveiket.

Béni barát a kolostorhoz ért, és az ablakon át beugrott a konyhába. A tehenek meg utána! Szegény Ferke ijedtében olyan erővel dobta fel a palacsintát, amit sütött éppen, hogy az odaragadt a plafonra, ő maga pedig – feledve betegségét, gyengeségét – eltűnt a szenesládában, serpenyővel, mindennel együtt. A macska, mikor meglátta, milyen veszedelem közeledik, felborzolt szőrrel fújt egy nagyot, aztán hihetetlen sebességgel elinalt. Béni barát folytatta a száguldást keresztül a kolostoron, és a másik kapun át megint kijutott a mezőre. A kaput azonnal bezárta, de a tehenek már ott is voltak, kiszakították a kaput, és fogpiszkálóvá aprították. Végül is mind eltűntek egy porfelhőben. Ekkor előkerült a gulyás, aki dühében szétverte a konyhában az üvegeket, és rablóknak nevezte a szerzeteseket.

– Ezért még börtönbe kerülnek! – fenyegetődzött elmenőben.

Mikor visszaérkezett Béni, mindent összevissza törve talált. Nagyon megszidták, és elküldték, hogy kérjen bocsánatot a pásztortól is, meg a tehenektől is. Béni testvér letérdelt a pásztor elé, mire az rugdosni kezdte. Béni meg csak biztatta:

– Csak üssél, rúgjál! Megérdemlem!

A gulyás végül is megnyugodott, sőt, meghatódva Béni barát alázatosságán, még meg is ölelte búcsúzóul. Béni egy-egy puszit nyomott a tehenek orrára, aztán visszament a kolostorba. Nagyon finom levest csinált a két farokból, Ferke testvér nem győzte az ujját nyalni utána.

Ferke testvér, a szakács valóban meggyógyult a levestől, és Béni barát Szent Ferenchez ment, megköszönni a segítséget. De a tehenek érdekében is volt mit kérnie.

– Szent Ferenc, könyörgöm, intézd el, hogy újból kinőjön a tehenek farka!

– Elég furcsa dolgokat kérsz, hallod-e?

– Farok nélkül nem tudnák elhessegetni a legyeket!

– Igazad van. Kérni fogom.

A szent imádkozott, és pár nap múlva szép hosszú farka nőtt a két tehénnek.