26.

MINDEN ÁLLAT DICSÉRJE AZ URAT!

Azon az éjjelen Béni barát a baromfiólban aludt, ahol több mint háromszáz mindenféle színű csirke szundított, fejüket a szárnyuk alá dugva. A kakasok a magasban aludtak, beképzeltek voltak, mint a kínai mandarinok, a csibék meg kosarakban, szépen betakargatva.

Éjféltájt beszűrődött a szerzetesek éneke és a zsolozsmák eddig mozdulatlan szavai új életre keltek itt a langyos baromfiólban, úgy, ahogyan a nap sugarai is életre keltik a növények alvó nedveit.

– "Minden, állat dicsérje az Urat! Minden szárnyasa a földnek! Dicsérjétek mind, ti tollas állatok..."

Béni csak hallgatta a testvérek monoton éneklését. Aztán egyszerre csak felemelte a fejét, végignézett ezen a sok lusta állaton, akik jól tápláltan az igazak álmát aludták, anélkül, hogy a zsoltárok vagy az Úr dicsérete, a szerzetesek könyörgései érdekelte volna őket. Hát ezt nem lehetett elviselni!

Fogott egy nagy dorongot, és nagyokat csapkodva, kiabálva felébresztette az egész baromfitársaságot, aztán kihajtotta őket az ólból.

– Lusta banda! Hát nem halljátok, hogy hívnak? Gyerünk, gyerünk! Megyünk Istent dicsérni!

A riadt szárnyasok ideges röpködéssel, rikoltozással törtettek kifelé, ahol Béni a dorong segítségével a templomkapuig terelte őket.

Másodperc alatt úgy tele lett az egész templom csirkékkel, kacsákkal, libákkal, pulykákkal, hogy a szerzeteseknek torkukon akadt a zsoltár. Sebestyén testvér, látva, hogy ellepték a birtokát, a gyertyaoltó pálcával állta útját a merészebbeknek. A többi szerzetes is úgy hajkurászta őket, ahogy tudta, átugorva a padokon, hogy csakhamar minden tele lett tollakkal, kukorékolással, hápogással! Sőt iá– zással is, mert Csutak testvért megcsípte egy kakas, mire ő üvöltve szétrúgott egy imazsámolyt. Bautista testvérnek meg az orgonafújtatójába telepedett három kakas, és ahányszor megnyomta a billentyűt, mindig kirepült egy valamelyik sípból. Sisebuto testvér úgy csapkodta le magáról a tyúkokat, mint a szúnyogokat, a házfőnök atyának pedig az egyik a jobb vállára pottyantott egyet.

De most mégsem haragudott, mert látta, milyen elégedett Szent Ferenc arca, körülvéve a rengeteg csőrtől, tarajtól, szárnytól! Így hát folytatták a gyönyörű zsoltár következő versét:

– Dicsérjétek az Urat, égnek és földnek szárnyasai!

Mire az összes baromfi olyan hangos, összevissza rikoltozást csapott az Úr dicséretére, hogy biztosan be kellett fognia a fülét, hogy meg ne süketüljön. A legjobb még az volt, hogy egy tyúk a Szent Ferenc csuklyájába tojta a tojását, mire a többi is tojni kezdett, és minden tele lett tojásokkal.

Én csak azt tudom, hogy Ferke testvér rántottát csinált reggelire egész éven át, és hogy a csirkék minden éjjel, amikor meghallották az örömteli szenténeket, felébredtek, egetverő rikoltozásba kezdtek, és utána mindegyik tyúk legalább fél tucat tojást tojt, és némelyik tojásban dupla sárgája volt.