Ötvenharmadik fejezet

– Vader Nagyúr! – köszönt fennhangon a tüzértiszt, és fejet hajtott, mialatt Vader elhaladt az állomáshelye előtt.

– Vader Nagyúr! – ismételte a kommunikációs tiszt, és hasonló módon tisztelgett.

– Vader Nagyúr! – üdvözölte az Exactor parancsnoka.

Mostantól így fogadnak mindenütt, ahová beteszem a lábamat – gondolta Vader, mialatt döngő léptekkel végigsétált a híd központi futójárdáján.

Megállt az elülső ablakoknál, és töprengve fürkészte a csillagokat.

Immár ő őrködött a Galaxis felett, vagy legalábbis tekintélyes részt vállalt a feladatból. Már a Jedik sem számítottak neki, mert úgy gondolta, hogy semmiben sem különböznek másoktól, akik a jövőben esetleg háborgatni merészelik az ő és Palpatine birodalmát. A teljes győzelmet követően nem maradt más feladatuk, mint hogy minden eszközzel fenntartsák a rendet, örök időkre biztosítva ezzel a sötét oldal uralkodását.

Anakin Skywalker eltűnt. Vader olyan mélyre eltemette magában az emlékeit, hogy inkább csak zavaros álomképnek látta korábbi önmagát, mintsem valódi, hús-vér teremtménynek. És Anakinnal együtt elillant belőle az Erőnek az az oldala is, amelyet annak idején megismert.

Pontosan úgy, ahogyan Sidious ígérte, Darth Vadert immár eltéphetetlen kötelékek fűzték a Szith-rendhez, és nem volt szüksége más társra, csak az Erő sötét oldalára. Vader megbékélt valamennyi múltbéli cselekedetével – és minden bűnével is. Utólag belátta, hogy szükség volt a véres tettekre, mert csakis így állíthatta helyre az Erő egyensúlyát, hogy megdönthesse a romlott Köztársaságot, és vele együtt eltűnjenek a végtelenül korlátolt gondolkodású Jedik is.

Immár semmi sem gátolta meg abban, hogy fenékig kiélvezze hatalmát. Sidious igazat beszélt. Valóban mindent megkaphat, amit csak akar. Valóban nem kell mást tennie, csak elvenni azt, amit megkíván. Tetszése szerint, szabadon összezúzhat mindent és mindenkit, ami és aki az útjába áll.

Viszont...

Nem csupán a Szith-rendhez, de Sidioushoz is erős kötelékek fűzték, aki roppant szűkmarkúan adagolta a Szithek tudását. Éppen csak annyit adott át belőle, hogy egy kicsit mindig gyarapodjon a tanítványa hatalma, de ne tehessen szert döntő fölényre.

Ám Vader tudta, hogy egyszer így is eljön az a nap, amikor egyenlő felekké válnak.

Tovább bámulta a csillagokat, és némán szövögette terveit. Borzongató örömmel töltötte el a gondolat, hogy előbb vagy utóbb – egy kellően felkészített tanítvánnyal az oldalán – letaszítja Palpatine-t a trónjáról, és ő maga lép a helyére.

Darth Vader erőt merített ebből a jövőképből – egyedül ez adott értelmet és célt az életének.