Tizenhatodik fejezet

Vader kompja függőleges helyzetbe állította a vízszintes vezérsíkjait, az irányt jelző futófényeket követve besiklott az Exactor fődokkjába, majd döccenés nélkül leereszkedett a fényes, tükörsima fedélzetre. A közelében már ott állt a Hasonmás, egy nagy tűzerejű lézerlövegekkel és kiváló hiperhajtóművel felszerelt teherhajó. A legénység tagjai – a hét koorivari rohamosztagos gyűrűjében – kezüket szarvas fejük fölé emelve várták, hogy egy osztag befejezze a hajójuk átkutatását. Néhány klón a zömök gép jobb oldali rámpája elé kirakott szállítókonténerek tartalmát vizsgálta.

Vader és Appo leereszkedtek a komp rámpáján, és odamentek a foglyul ejtett személyzethez. Az egyik klón megmutatta a kapitányt, mire Vader odaállt elé, és ráförmedt:

– Mi a rakományuk, kapitány?

A koorivari bátran felnézett rá, és megszólalt:

– A rangidős tiszttel akarok beszélni!

– Azzal beszél – válaszolta egyszerűen Vader.

A koorivari meglepetten pislogott, de megőrizte a tartását, és amikor újra megszólalt, hangjában továbbra is harag bujkált:

– Nézze, én nem tudom, hogy ki maga, de figyelmeztetem, hogy ha a vonósugaruk kárt tett a hajómban, illetve, ha valami eltűnik a rakományból, hivatalos panaszt fogok tenni a szektorkormányzónál!

– Tegye azt, kapitány! – Vader halálos nyugalommal bólintott. – Biztosra veszem, hogy a kormányzót érdekelni fogja az eset, miután megtudja, hogy maga tiltólistás fegyvereket szállít! – Azzal az őrszemélyzet parancsnokához fordulva folytatta: – Vigyék őket a börtönbe!

– Vader Nagyúr! – szólította meg Appo a fekete alakot, miután a klónok elkísérték az őrizeteseket. – A kutatócsapat két emberi teremtményt talált a hajókonyha alatt, egy titkos rekeszben.

Vader a teherhajó felé fordult, az orrától a tatjáig végigmérte, majd gúnyosan kijelentette:

– Hát ez érdekes! Látni akarom őket.

Mire Vader és Appo átértek a Hasonmás másik oldalára, egy újabb rohamosztagos egység bukkant fel a bal oldali zsilipajtóban. A klónok két, vonakodva lépkedő embert tereltek maguk előtt: egy magas, hosszú hajú, középkorú férfit, és egy fiatal, szemlátomást rettegő lányt. A páros ugyanolyan ruhákat viselt, mint a Murkhanán harcoló zsoldosok túlnyomó többsége. Vader láttán mindketten mélységesen megdöbbentek.

– Nincs náluk fegyver, Nagyúr! – jelentette a kíséret egyik tagja.

– Elrejtőztünk a hajón, a legénység tudta nélkül. – A férfi minden kérdés nélkül belekezdett a magyarázkodásba: – Mi csak szerettünk volna eljutni az Ord Mantellre.

– Maguk nem potyautasok – vágott vissza Vader –, a kapitány pénzt kapott, hogy a fedélzetre vegye magukat!

A lány már reszketett a félelemtől.

– Mi nem csináltunk semmit! – tiltakozott sírós hangon. – Nem követtünk el semmi bűnt! Nem vagyunk sem csempészek, sem gyilkosok. Az igazat mondom, uram. Pénzért csináltuk az egészet!

Vader végigmérte a lányt, majd biccentett:

– Talán futni hagyom önöket, ha elárulják, hogy ki bérelte fel magukat erre a kis fortélyra.

A férfi előbb szorosan összepréselte az ajkait, nagyot nyelt, majd kibökte:

– Cash Garrulan egyik testőre.

Vader biccentett.

– Sejtettem – dörmögte halkan, azzal Appóhoz fordult: – Van valami a radarokon, parancsnok?

– Egyelőre semmi, uram!

– Hamarosan lesz... – jósolta Vader, és intett a klónoknak: – Zárják be ezeket is a legénység mellé!

A lány arcából minden szín kifutott.

– De uram, azt ígérte...

– Azt mondtam, talán futni hagyom magukat – vágott a szavába Vader.

– Nagyúr, a híd radarkapcsolatot jelent! – szólalt meg váratlanul Appo. – Az elmúlt percekben egy Palást-osztályú egység szállt fel a főváros egyik külső kerületéből. Ha tartja a jelenlegi irányt, hamarosan el fog haladni az Exactor eredeti pozíciójának közelében.

– A Jedik ott vannak a fedélzetén – jelentette ki magabiztosan Vader. – Fel tudjuk tartóztatni őket innen, parancsnok?

– Nem, uram. A Palást a vonósugaraink hatósugarán kívül repül.

Vader elégedetlenül felmordult, és folytatta:

– Akkor más módszerrel fogjuk csinálni. Előkészítették a vadászgépemet?

– Természetesen, Nagyúr! – vágta rá gondolkodás nélkül Appo. – A hármas dokkban várja önt.

– Küldjenek mellém két pilótát! – rendelkezett Vader. – Mondják meg nekik, hogy a dokkban találkozunk! Továbbá, parancsnok, hamarosan az a twilek bűnöző is megpróbálja elhagyni a Murkhanát. Nem muszáj élve elkapni. Lőjék szét a hajót! Gondoskodjanak róla, hogy a fedélzetén ne maradjon senki életben!

A Palást-osztályú, eredetileg légköri repülésre tervezett hajót jelentősen átalakították, hogy alkalmassá tegyék az űrben való közlekedésre. A pilótafülkét kibővítették, hogy egy navigátornak is jusson benne hely, továbbá egy hátrafelé néző lövészkabint építettek, a farrekesz felső részébe. Shryne elöl ült, Starstone hátul, míg a pilótaülést egy Brudi Gayn nevezetű szabadúszó csempész foglalta el, aki néha Garrulannek is lebonyolított egy-két fuvart. A vékony testalkatú, fekete hajú férfi erős, a Külső Gyűrűben gyakran hallható akcentussal beszélte a közös nyelvet.

Shryne azt máris látta, hogy Gaynnél lezserebb pilótához még sosem volt szerencséje. Messzebb már nem is ülhetett volna a műszerfaltól, és hanyagul, legfeljebb három ujjával fogta a kormányt. Viszont, mesterien bánt a hajójával, Shryne egyetlen hibát sem tudott felfedezni a manővereiben.

– Ha jól látom, hamarosan ránk másznak – szólt oda Gayn a Jedinek a sisakrádión keresztül. – Azt hiszem, meg kell tennünk néhány óvintézkedést.

Shryne kinézett a jobb oldali, háromszög alakú ablakon, és Vader hatalmas hajóját pillantotta meg a messzeségben.

– Nekem egyáltalán nem tetszenek ezek az új, Imperator-osztályú csillagrombolók. Ki merem jelenteni, hogy határozottan ocsmányak. – A pilóta gondtalanul fecsegett, mintha csak sétarepülésre indult volna. – A régebbiek, azok igen! Az Acclamatorok és a Venatorok kimondottan szépek voltak. De ezek! Ennyit az eleganciáról.

– A háború már csak ilyen – bölcselkedett Shryne. – Ma már a célszerűség az egyetlen szempont, nem számít semmi más.

A műszerfalon megszólalt egy riadócsengő, mire Gayn kissé előrehajolt, hogy szemügyre vegye az egyik képernyőt.

– Na, ránk uszítottak három vadászt – közölte a legteljesebb lelki nyugalommal. – Ha jól látom itt, akkor két V-szárnyú, a harmadik meg egy módosított Jedi-vadász. Ez az a Vader nevű illető lesz?

– Lefogadhatod. – Shryne komoran bólogatott.

– A jelekből ítélve az új fejesek nem válogatósak – folytatta higgadtan Gayn. – Nekik aztán mindegy, hogy Jedi-cucc vagy szeparatista.

– Igen, gondolom, a háború végére a flotta kifogyott a csillaghajókból, meg a mindenféle-fajta harci masinákból – magyarázta Shryne, és rajta sem látszott, hogy a helyzetük akár egy kicsit is felkavarná.

– Hé, ti, ott elöl! – csattant fel idegesen Starstone. – Tudatosult bennetek, hogy vadászgépek üldöznek minket?

– Igazán köszönjük az észrevételt, édesem, de már rajta vagyunk az ügyön – válaszolta Gayn.

– Na, akkor mondok még valamit, nagyfiú – vágott vissza hevesen Starstone. – Közelednek hozzánk! Nem tudsz kicsalogatni még egy kis teljesítményt ebből a repülő szemetes konténerből? Ugyanolyan fásult, mint te!

Gayn derűsen felkacagott, majd a Jedire pillantva előállt egy javaslattal:

– Szerintem dobjuk ki a faroklövészt! Megszabadulnánk némi súlyfeleslegtől.

– Előbb talán próbáld meg összekapni magad! – dühösködött Starstone.

Gayn vigyorogva csóválgatta a fejét, és Shryne felé fordulva megkérdezte:

– Az ifjú hölgy mindig ilyen harapós?

– Az ifjú hölgy könyvtáros. – Shryne roppant komoly képet vágott, holott majd szétvetette a röhögés. – Ugye, tudod, hogy azok milyenek!

– Egy könyvtáros, akit áthat az Erő... Veszedelmes párosítás! – A pilóta néhány pillanatig még jókedvűen kuncogott, aztán valamennyire megkomolyodott, és ismét Shryne-hoz fordult: – Jut eszembe, mi lesz most az Erővel? Úgy értem, a Jedi-rend nélkül?

– Fogalmam sincs. – Shryne elkomorodott, és lassan ingatta a fejét. – Talán megdermed, vagy eltűnik... nem tudom.

Gayn kinézett a jobb oldali ablakon, aztán előreállította az ülését, valamivel szorosabb fogást vett a kormányon, végül a bal oldali ablak felé bökve kijelentette:

– Na, akkor most figyelj! Hamarosan látni fogod, hogy az ész is van akkora fegyver, mint az Erő!

Shryne a tekintetével követte a Gayn fekete kesztyűs keze által mutatott irányt, és meglátott egy nagy hatótávolságú űrjachtot, amely bal felől száguldott a Palást felé.

– Remélem, a mi oldalunkon áll – dünnyögte komoran a Jedi.

Gayn ismét felkacagott, és derűsen válaszolt:

– Nemhogy a szövetségesünk, de egyenesen a megmentőnk, barátom!

Vader éppen csak bele tudta préselni páncéllal és gépekkel körülvett, hatalmas testét a kelleténél jóval szűkebb kabinba, de így is tökéletesen uralta az éjfekete vadászgépet. Alacsonyra állította a gép tehetetlenségi kiegyenlítőinek teljesítményét, így valamennyire megkönnyebbült a súlytalanságközeli állapot érzésétől. Az előző életében mindig sisak és pilótaöltözet nélkül repült, ezért meg kellett szoknia a megváltozott körülményeket.

Korántsem volt elégedett a Jedi-vadásszal, de tudta, hogy be kell érnie vele, legalábbis addig, amíg a Sienar Gépgyár titkos műhelyében be nem fejezik az új, a testméreteihez igazított csillagvadászát.

Így sem aggódott a közeljövő összecsapásai miatt, mert azzal is tisztában volt, hogy – testének súlyos torzulásai ellenére – továbbra is ő a Galaxis legjobb pilótája.

A vadászkötelék felgyorsított, így a Palást előnye gyorsan fogyatkozott. Első pillantásra úgy tűnt, hogy a szorult helyzetbe került Jedik csupán kényszerűségből választották ezt a nyomorúságos gépet, amelynek nem volt semmiféle hiperhajtása. De Vader ekkor már tudta, hogy az ellenfelei mit forgatnak a fejükben. Azt remélték, hogy átszállhatnak arra a Sorosuub-gyártmányú űrjachtra, amely a bal oldaluk felől, hosszan elnyúló befogópályán közeledett hozzájuk.

Vader elismerte magában, hogy aki a tervet kifőzte, használta a fejét. Az elterelő hadművelet sikeresnek bizonyult. Az ötlet akár be is válhatott volna, ám a szökevények rosszul időzítettek. A radar adataiból világosan látszott, hogy mire a jacht és a Palást összetalálkoznak, a vadászok elég közel lesznek hozzájuk ahhoz, hogy kilőhessék a protontorpedóikat.

– Zárkózzanak fel! – utasította rádión Vader a kísérőit. – A parancsomra nyissanak tüzet! A cél a megsemmisítés, nem az elfogás.

– Nagyúr, az Exactorról jelentik, hogy azonosították a Sorosuubot – közölte a Vadertől balra repülő V-szárnyú pilótája. -A Murkhanán jegyezték be. A tulajdonosa Cash Garrulan.

– Ezek szerint – dünnyögte Vader, elsősorban magának –, a történet itt mindenki számára véget is ér.

– De van még valami, Nagyúr – folytatta a pilóta –, szintén az Exactor jelenti, hogy a szenzorok szerint a Palástot módosították. Külső hipergyűrű rögzítésére alkalmas adapterek látszanak a tatján és a törzsén.

Vader arra a képernyőre pillantott, amelynek közepén a Palást vázlatképe forgott, és utasította az asztrodroidját, hogy egy másik monitorra adja be a jacht képét.

Amikor a fekete üveglapon felderengtek a Sorosuub zöld körvonalai, azonnal megértette, hogy a szökevények mit forgatnak a fejükben.

– Gyorsuljanak támadósebességre! – utasította a kísérőit. – A Jedik nem fognak átszállni. Mihelyt lőtávolon belül érnek, lőjék ki a torpedóikat!

Tehetetlen dühében Vader tüzet nyitott az összes fedélzeti lövegéből. A Palást meglepően gyorsan haladt, gyorsabban, mint hitte volna, ráadásul, szemmel láthatóan ügyes és tapasztalt pilóta ült a kormányánál. Ebből a távolságból a lőelemképző nem tudta befogni az apró gépet.

A fekete asztrodroid friss adatokat küldött a nyomkövető képernyőkre, és ezzel egy időben az egyik kísérőpilóta is beleszólt a sisakmikrofonjába:

– Nagyúr, az űrjacht beállt a Palást elé, és hátrahagyott egy külső hipergyűrűt!

Vader állított a maszkjába épített képalkotó rendszeren, hogy közelképet kapjon a vörös-fehér csíkosra festett hajtóműről. Aztán ismét lenyomta a kormányrúd tetején vöröslő gombot, mire újabb, vakító fényű energianyalábok törtek elő a vadászgép hosszú csövű lézerágyúiból.

Vader néhány pillanattal később már látta, hogy végképp elkésett. Nem tehetett mást, csupán bosszúsan figyelt, mialatt a Palást halálos pontossággal belesiklott a hipergyűrűbe. A fogókarmok azonnal egymásba kapcsolódtak, és a következő pillanatban a Palást fénysebességre váltott. Egy másodperccel később Cash Garrulan jachtja is begyújtotta hiperhajtóműveit, és eltűnt a fekete semmiben.

Vader teljes vereségének tudatában fürkészte a távoli csillagmezőket. Mélyen átjárta az érzés, hogy még rengeteg a tennivalója, mire újra visszakapja egykori képességeit, azaz egykori önmagát.

A jobb oldali kísérőpilóta ismét jelentkezett:

– Az Exactor megküldte a lehetséges hiperpályák adatait, Nagyúr!

– Töröljék a számításokat! – válaszolta mogorván Vader. – Ha a Jedik ennyire el akarnak tűnni, hát hagyjuk őket!