Huszonkettedik fejezet

– Mindjárt... mindjárt..., most! – kurjantotta Filli diadalittasan.

A kommunikációs pult halkan csilingelt, mire Filli, Starstone és Eyl Dix az egyik képernyő fölé hajolt.

– A Jedik hajója kitört a hiperűrből – jelentette álmélkodva Dix.

Filli felpattant, karjait a feje fölé lendítve kihúzta magát, és bár csak úgy sugárzott belőle az elégedettség, megpróbálta közömbösnek mutatni magát, amikor megjegyezte:

– Tudjátok, imádom, ha igazam van!

– Ordít rólad! – közölte Starstone, miután felpillantott rá.

– Jaj, ne kezdjük újra! – sóhajtotta Filli.

– Nem bírálatnak szántam – magyarázta sietve Starstone. – Csak arról beszélek, hogy ismerem ezt az érzést. Tudod, amikor még a Templomban dolgoztam, gyakran megesett, hogy bejött valaki, akinek szüksége volt valamilyen adatra, én meg szinte mindig egyenesen a megfelelő anyagokhoz irányítottam. Volt hozzá érzékem. – A hangja egy pillanatra elcsuklott, de nyomban erőt vett magán, és folytatta: – Azt hiszem, hogy joggal lehetünk büszkék, ha valamit jól csinálunk, és nem volna szabad álszerénység mögé rejtenünk az örömünket. És nem volna szabad hagynunk – lopva Shryne felé pillantott – hogy pillanatnyi fellángolások tévútra vezessenek minket.

Shryne felállt, és sietve kijelentette:

– Na, ez volt az én végszóm, úgyhogy, távozom is!

Egy droid végigvezette a Jedit egy folyosón, amely a Részeg Táncos tágas pilótafülkéjébe vezetett. Jula és Brudi Gayn egymás mellett ültek a hatalmasan ívelő, zöldes fényben derengő műszerfal előtt.

Az elülső ablakban egy vörös bolygó negyedkaréja látszott. A környező űrben temérdek, kisebb-nagyobb törmelék lebegett.

Shryne halkan megkopogtatta a kabin nyitott ajtaját, és megszólalt:

– Engedélyt kérek a belépésre, kapitány!

Jula hátrapillantott, és mosolyogva megjegyezte:

– Azzal a feltétellel, ha nem szólsz bele, hogyan vezetek!

– Befogom a számat! – fogadkozott vigyorogva Shryne.

Az asszony megfordult, és megveregette a háta mögötti ülést.

– Tedd le magad!

Brudi rámutatott egy fényes pontra, amely a hajójuktól balra csillogott a messzeségben.

– Ott vannak. Éppen idejében.

Shryne megkereste a műszerfalon az ellenség-barát felismerőrendszer képernyőjét, amelyen egy hegyes orrú, széles stabilizátorokkal felszerelt hajó vázlatképe forgott.

– SX-osztályú köztársasági teherszállító – állapított meg félhangosan. – Ezt vajon honnan szerezték?

– Majd elmesélik – Brudi hanyagul megvonta a vállát. Shryne felnézett, és a törmelékmezőt fürkészte.

– Mi történhetett itt?

Jula is felkapta a fejét, körülnézett, és magyarázni kezdett:

– A szeparatisták felvonulási területnek használták ezt a szektort. Innen indították az erősítésnek szánt kötelékeket. Aztán a Köztársaság váratlanul lecsapott rájuk, és szétcsapott köztük. – Rámutatott néhány jókora, antennákkal felszerelt fémgömbre, amelyeket Shryne mindeddig irányjelző bójáknak vélt. – Azok ott aknák. Elméletileg csak rádióparancsra robbannak, de attól még veszélyesek. Figyelj, Brudi, nem ártana figyelmeztetni azt a teherhajót, hogy vigyázzanak!

Gayn az egyik rádió felé fordult a székével, közben visszaszólt:

– Máris csinálom!

Shryne továbbra is a roncsokat bámulta, és hirtelen felkurjantott:

Hé, az ott egy Lucrehulk-hordozó dokkolókarja! Legalábbis, ami megmaradt belőle...

Jula sokáig hallgatott, és amikor végül megszólalt, aggodalom csengett a hangjában:

– Itt valami nincs rendjén.

Brudi félig-meddig a kapitány felé fordult, és kijelentette:

– A teherhajó megismételte azt a jelzést, amit az indulás előtt is leadtak!

– Tudom, de akkor is... – Jula bizonytalanul csóválgatta a fejét.

– A Jedik ott vannak a fedélzetén – mondta Shryne.

Az asszony a szeme sarkából rápillantott, és kissé morcosan odaszólt neki:

– Ennyit még én is érzek. Nem, itt valami más baj van... – Halk, de éles sípolás vágott a szavába. Brudi a támadásjelző képernyőre meredt, és máris sorolta:

– Négy... hat... nem, nyolc gép tört ki a hiperűrből. Ha jól látom, nyílegyenesen a teherhajó felé tartanak.

Shryne rápillantott az egyik kijelzőre, és hozzátette:

– ARC százhetvenesek.

Az egyik monitoron a nagy hatótávolságú vizuális felderítőrendszer közelképet adott a birodalmi kötelékről. A vadászok szétnyitották, és rézsútos helyzetbe állították a vízszintes vezérsíkjaikat, hogy növeljék a tolóerejüket és a stabilitásukat. Jula bal kezével a műszereket állítgatta, mialatt jobbjával szorosan megmarkolta a kormányrudat.

– A teherhajó felfigyelt rájuk? – kérdezte.

– Minden bizonnyal – válaszolta Shryne máris kitérőpályán repül.

Brudi jobbjával a fülére szorította felhallgatóját, és eltorzult arccal erőlködött, hogy meghalljon valamit. Hirtelen felderült a képe, és felkurjantott:

– Óh, de rendesek! A teherhajó figyelmeztet, hogy tűnjünk el innen!

– Máris megkedveltem őket – Jula nagyokat bólogatott –, Brudi, állj rá a rádiójukra. Nem szeretném, ha bemérnék az azonosítójelünket!

– Lehet, hogy nem tudjuk zavarni az adásaikat! – figyelmeztette társait Shryne. – Ezek már nem V-szárnyúak. És a tűzerejük is nagyobb, mint azoké!

– Azért csak próbáld meg, Brudi! – parancsolta Jula. – A legkevésbé sem vágyom rá, hogy a Birodalom végigkergessen minket a Galaxison. És nincs pénzem új hajóra. – A mutatóujjával megpöccintett egy kapcsolót. – Skeck, Archyr, hallotok?

A kabin hangszóróiban felzendült Skeck hangja:

– A lövegek feltöltve, kapitány. Csak add ki a tűzparancsot!

Jula ekkor Shryne-ra pillantott:

– No, Jedi, van valami ötleted?

Shryne tekintetével végigsöpört a kisebb-nagyobb taktikai képernyőkön, majd megfontoltan megszólalt:

– A vadászok ék alakzatot tartanak. Várni fognak, amíg lőtávolságba nem érnek, akkor felbontják a formációt, és megpróbálják bekeríteni a teherhajót.

– Skeck! – kiáltotta Jula az egyik rejtett mikrofon felé. – Hallottad?

– Tisztán és érthetően!

– Az ARC-k belül vannak már a turbólézerek lőtávolságán? – kérdezte Shryne.

– Majdnem – felelte kurtán az első tiszt.

– Számítsatok rá, hogy pillanatokon belül szétválnak – jósolta Shryne. – Kövessétek őket, és nyissatok tüzet!

Brudi szempillantás alatt megbecsülte azt a sebességet, amellyel a birodalmi vadászgépek közeledtek a teherhajó felé, és felkiáltott:

– Kezdhetitek!

– Tüzelünk! – jelentette be Skeck.

Bíborszínű és lila fénysávok áradtak ki a Részeg Táncos elülső lövegtornyaiból. A kissé összetartó pályákon száguldó energianyalábok pillanatok alatt elérték a birodalmi köteléket. Négy tűzgömb villant, majd enyészett el a roncsmező pereménél.

A belső hangrendszer jóvoltából az egész teherhajón hallani lehetett Archyr ujjongását, és a bejelentését:

– Kapitány, az üldöző raj létszáma a felére csökkent!

– Szép munka! – Jula a dicséretet követően rávigyorgott Shryne-ra. – Na, ki vele, milyen trükköket tartogatsz még?

Shryne először nem válaszolt, csak komoran bámult kifelé az ablakon. A Murkhanán a történtek dacára is megpróbált vérontás nélkül kikeveredni a bajból. Nem akart klónokat ölni. Erre tessék, most az ő tanácsai alapján fogják szétlőni őket.

– Roan! – szólt rá Jula éles hangon.

Shryne megborzongott, és sóhajtva válaszolt:

– A megmaradt gépek alakzatba állnak a rajparancsnok mögött. – Megveregette Brudi vállát, és hozzátette: – Szólj a fehérhajónak, hogy tartsanak a bolygópálya vízszintes síkja fölé! Amikor az ARC-k elindulnak utánuk, a hasukat fogják felénk mutatni.

– Vettem – válaszolta Brudi, és továbbította az utasítást a teherhajónak.

Jula az egyik képernyőt tanulmányozta, és néhány másodperccel később megszólalt:

– Rendben, a tehergép emelkedik. A vadászok pedig utánozzák!

– És újra tüzelünk! – jelentette Skeck diadalittasan.

Egy ötödik tűzgömb is felragyogott a bolygó északi pólusa felett, de a többi lézernyaláb messze elkerülte a célpontját.

– Számítottak erre a sorozatra – magyarázta Shryne a mérsékelt sikert. – Most szét fognak szóródni.

– A teherhajó az aknák felé tart – közölte Brudi.

– A helyükben én is azt tenném – dünnyögte Jula. Ekkor a támadásjelző rendszer ismét riadójelzést adott.

Brudi a nagy hatótávolságú radar képernyőjére bökött, és bejelentette:

– Hat újabb vadászgép lépett ki a hiperűrből! Jula mélyet lélegzett, nagyot fújt, és megszólalt:

– Brudi, szólj a teherhajó pilótájának, hogy adjon bele mindent. Lehet, hogy észre sem vette az új vendégeket.

– Ezt biztosan észrevették – válaszolta Gayn komoran. Shryne egyből felfigyelt a Brudi hangulatában beállt változásra, és rákérdezett:

– Mi történt?

– Egy könnyűcirkáló is érkezett – felelte Gayn helyett Jula. – De ne aggódj, kimanőverezzük!

A felderítőműszerek a központi képernyőre varázsolták a felülről nézve homokóra formájú hadihajó vázlatképét. A rendszer figyelmeztetésképpen élesebb fényű vonalakkal ábrázolta annak tucatnyi turbólézer- és ionágyúját.

– Azokat a lövegeket nem fogod kimanőverezni – jósolta borúlátóan Shryne.

Jula is így gondolhatta, mert szempillantás alatt döntött, és megszólalt:

– Brudi, irányíts át minden energiát az elülső pajzsokra! Bemegyünk a Lucrehulk-roncs mögé. – Egy pillanatra hátranézett, és odaszólt Shryne-nak: – Azok a Jedik alighanem fontosabbak, mint gondoltam, ha a birodalmiak utánuk küldtek egy cirkálót is!

– A cirkáló tüzet nyitott – jelentette be Skeck a belső rádióhálózaton keresztül.

– Kapaszkodjatok! – kurjantotta Jula.

Vakító fénynyalábok villantak el az ablakok előtt. A Részeg Táncos megrázkódott. A fedélzetén hirtelen megszűnt az áramszolgáltatás, de csupán egyetlen másodpercre, aztán valamennyi rendszer gyorsan magához tért.

– Nálunk minden rendben – jelentette a monitorokat tanulmányozó Brudi –, de a teherhajó bajban van!

– Szólj rájuk, hogy koncentráljanak minden energiát a hátsó pajzsaikra – rendelkezett Jula és jöjjenek ők is a Lucrehulk dokkolókarja mögé! Mondd meg nekik, hogy feltartóztatjuk a cirkálót és a vadászokat, de siessenek.

Brudi továbbította az utasításokat, majd közölte a választ:

– Azt üzenik, hogy megpróbálják, de a pajzsaik súlyosan sérültek. Még egy találat, és végük.

Jula fojtott hangon káromkodott. A Részeg Táncos éppen besiklott a droidhordozó karjának roncsa mögé, amikor a nő ismét megszólalt:

– Rendben, visszamegyünk a nyílt részre. Készüljetek ion-tűzre! Lássuk, sikerül-e meglepnünk őket!

A csempészhajót két találat is érte, mialatt kiemelkedett a fedezékből, de egyik sem okozott jelentősebb károkat.

– Ajándékcsomag indul! – jelentette nagy vidáman Archyr.

– Sok szeretettel tőlünk, nektek! – tódította röhögve Skeck.

A fehér energianyalábok pillanatok alatt befutották pályájukat. Sárga fény lobbant a messzeségben, majd hatalmas, kék kisülések táncoltak a cirkáló törzsén.

Brudi az egyik képernyő fölé hajolt, és jelentette:

– Telitalálat. És még csak nem is számítottak rá. Kiütöttük a pajzsaikat.

– Rendben, visszamegyünk a dokkolókar mögé – mondta Jula. – Hol van már az a nyavalyás teherhajó?

– Most kígyózik át az utolsó aknák között – válaszolta Brudi.

– Archyr, szedjétek már le róluk azokat az ARC-ket! – kiáltotta türelmetlenül Jula.

– Rajta vagyunk, kapitány!

A Részeg Táncos elülső lövegei ismét össztüzet adtak, amellyel megsemmisítettek egy újabb vadászgépet. Ám, a megmaradt ARC-k gyors ütemben közeledtek a teherhajó felé.

– Várható találkozás öt-pont-ötnél – sorolta Brudi –, a cirkáló közeledik, és viszonozza a tüzet.

Jula keményen ráharapott az alsó ajkára.

– Nem vagyunk elég mélyen a fedezék mögött – dünnyögte rosszkedvűen. – Ez kemény lesz!

Shryne megmarkolta széke karfáit. A cirkálóról érkező sortüzek java része a Lucrehulk amúgy is szétlőtt dokkolókarját érte, amely az újabb csapások nyomán kezdett széthullani. Néhány energianyaláb így is eltalálta a Részeg Táncost, amely a nevéhez méltó módon, jobbra-balra dülöngélt. Mély hangú szirénák bődültek fel a hajó mélyén, míg a műszerfalon figyelmeztető fények tucatjai villogtak.

– Végre itt a teherhajó! – jelentette Brudi, miután meg tudott szólalni.

– Figyelem a fedélzeten! – kiáltotta Jula, majd fennhangon sorolta utasításait, amelyeket a hajó valamennyi helyiségében hallani lehetett: – Vészdokkolás várható! Brudi, szólj a tehergépnek, hogy mi sem bírjuk tovább a cirkáló tüzét. Vagy megcsinálják most, vagy itt hagyjuk őket! Skeck, minden energiát az elülső lövegekre! Lőjetek, ahogy csak bírtok!

A Részeg Táncos hevesen rázkódott, mialatt az orrán lévő lövegtornyok iszonyú sortüzeket lőttek a közeledő ellenségre.

– A teherhajó felzárkózott mellénk – jelentette higgadtan Brudi.

Jula jobb keze ujjaival adatokat gépelt a navigációs rendszerbe.

– Most szépen kiszámítjuk a hiperugrás adatait – magyarázta közben Shryne kedvéért.

Ismét vakító fények villantak az ablakok előtt. A csempészhajó vadul ingadozott, mialatt a pajzsai elnyelték az ionlövedékek energiáját.

Brudi váratlanul felszisszent, és hadarva bejelentette:

– Kapitány, a tehergép elszúrta! Túlmentek rajtunk. Most fordulóznak, hogy újra megpróbálják!

– Késő! Nem bírjuk tovább – válaszolta Jula szomorúan, de elszántan. – Megvannak az ugrás koordinátái, visszaszámlálás indul! – Hátrafordult, mélyen belenézett Shryne szemébe, és halkan hozzátette: – Sajnálom, Roan...

Shryne pontosan tudta, hogy nem tehetnek mást, így megértőn bólogatott, és visszaszólt:

– Megtetted, amit tudtál.

A hajó ismét megrázkódott, de ezúttal másként, mint eddig.

– Hoppá! – rikkantotta vidáman Brudi. – Dokkolt a teherhajó! Másodjára megcsinálták!

Jula mindkét kezével keményen megmarkolta a kormányt, és ráparancsolt Gaynre:

– Irányítsd a tartalékenergiát a fény alatti hajtóműre! Csak amíg irányba állunk.

– Szét fogjuk égetni a tatot! – figyelmeztette Brudi.

– Még így is olcsón megússzuk!

A Részeg Táncos gyors félfordulatot vett a gyilkos energiavihar kellős közepén.

– A hiperhajtómű üzemkész, kapitány! – kurjantotta Brudi. Jula jobbjával elengedte a kormányt, és megfogta a tolóerőszabályzót.

– Kapaszkodjatok! – vezényelt. – Indulunk!

Azzal a távoli csillagok elmosódott, fénylő csíkokká váltak...