Huszonhatodik fejezet

Armand Isard a titkosszolgálat két technikusával együtt a Templom vészjeladójának vezérlőpultja mögött kuporgott. Vader a hátuk mögött állt, a jobbján Appóval.

– Tudni akarom, hogyan lehet kapcsolatot teremteni ezzel a készülékkel – mennydörögte Vader, és összefonta vaskos kezeit a mellkasa előtt.

– Egy különleges adóvevővel, Vader Nagyúr! – válaszolta alázatosan az egyik technikus. – Minden Jedi rendelkezett egy ilyennel.

– Már összevetettük az adóvevő kódját a személyi adatbázissal – magyarázott az egyik technikus, miközben félve sandított a fölé tornyosuló, félelmetes alakra.

– Pillanatok alatt megkapjuk a nevet – tette hozzá a másik, tekintetét az egyik képernyőn pergő adatsorokra tapasztva. – Meg is van. Chatak. Bol Chatak.

A bejelentést követő csendben csak a Szith hangos, kissé szörcsögő légzése hallatszott.

Shryne és Starstone – gondolta Vader. Nyilván maguknál tartották Chatak különleges adóvevőjét, amikor megszöktek a Murkhanáról. Most pedig megpróbálják kideríteni, hogy hol tartózkodtak a Jedik a hatvanhatos parancs kiadásának pillanataiban. Bizonyára azt remélik, hogy kapcsolatba léphetnek a túlélőkkel, és még össze tudják szedegetni a rendjük széttöredezett darabjait.

De... vajon minek?

Bosszút forralnak? Aligha, mivel mindannyian jól tudják, hogy a bosszú a sötét oldalra tereli a Jediket. A császár életére akarnak törni? Talán. Ám fogalmuk sincs arról, hogy Palpatine egy Szith Nagyúr, ezért aligha szőnek ellene összeesküvést. Esetleg, a császár első számú végrehajtóját szemelték ki célpontnak?

– Honnan származik az adás? – kérdezte végül.

– A Jaguada-rendszerből, Nagyúr! – válaszolt az elsőnek megszólaló technikus. – Pontosabban, a rendszer egyetlen lakott bolygójának a holdjáról.

A másik technikus közben intézkedett, és egy nagy léptékű holotérkép sugárzott elő az egyik pult vetítőjéből. A Templom temérdek adatbázisával összeköttetésben álló térkép különböző színekkel jelezte a problémás területeket. A rendszer a hatvanhatos parancs elrendelését követő percek helyzetét ábrázolta – legalább kétszáz bolygó vérvörös színben játszott.

A keresőrendszer egyre jobban és jobban ráközelített a Külső Gyűrű egyik távoli szektorára. Amikor már csupán a Jaguada-rendszer égitestjeit jelképező kis, színes fénygömbök lebegtek a terem közepén, Vader besétált a bolygók közé.

– Ez az a hold – dörmögte, és rámutatott az egyik fénylő, anyagtalan golyóra.

– Igen, Nagyúr! – vágta rá nyomban a technikus.

Vader ekkor Appóra pillantott, aki máris rádiókapcsolatban állt a Hadműveleti Parancsnoksággal.

– Azon a holdon van egy elhagyott szeparatista bázis – adta tovább Appo a fülébe érkező információkat. – A különleges adóvevő birtokosának be kellett kapcsolnia a telep hiperhullámú adóvevőjét.

– Vannak hajóink abban a szektorban, parancsnok? – szólt közbe Vader.

– Nincsenek, Nagyúr – válaszolta Appo –, viszont, van egy kisebb helyőrségünk a Jaguadán.

Vader ezúttal egy pillanatig sem gondolkodott, azonnal rendelkezett:

– Utasítsa a bázis parancsnokát, hogy haladéktalanul indítsa el az alakulatát!

– Élve vagy halva, Vader Nagyúr? – kérdezte tömören Appo.

– Nekem mindkét megoldás megfelel – válaszolta komoran Vader.

– Értettem!

Vader felnyúlt a jobbjával, tenyerét az aprócska hold alá helyezte, és lassan begörbítette az ujjait.

– Most elkaplak! – dünnyögte, és hirtelen ökölbe szorította kezét.

A Klossi Annótól kapott fénykard furcsán állt Shryne kezében, de megbízhatóan működött, és sűrű, kék energiapengéje tökéletesen megfelelt a célnak. A Jedi könnyűszerrel hárította az elszabadult lövészdroidok dühödt sortüzeit. Jula mellette állt, és lenyűgöző pontossággal, sorra kilőtte azokat a gépeket, amelyek átvészelték a Shryne pengéjéről visszaverődő lézernyalábok záporát. Filli és Dix félig a vezérlőpult mögött, félig alatta lapultak, és szélsebesen tovább gépelték a parancsokat, mialatt Starstone, Forte és Kulka minden erejükkel azon voltak, hogy villámgyorsan hol ide, hol oda villanó fénykardjaikkal felfogják a csempészeknek szánt lövedékeket.

A telep egész területén szirénák üvöltöttek, színes fények villóztak, miközben bezáródtak az utolsó ajtók is.

– Akármit csináltatok, csináljátok vissza! – harsogta Shryne anélkül, hogy egyetlen energianyalábot is kihagyott volna. – Kapcsoljátok ki a droidokat!

Villámgyors pillantást vetett az egyik, néhány pillanattal korábban még fekete, de immár üzemelő képernyőre, és meglátta, hogy lövészdroidok, sőt droidekák tódulnak a kommunikációs központ felé a komplexum valamennyi pontjáról.

– Filli, siess! – kiabálta Jula, aki szintén ránézett a kinti kamerákra kötött monitorokra. – Az összes gép felénk tart!

Shryne néhány hárítás között tudott némi időt szakítani arra, hogy villámgyorsan körülnézzen. A teremnek összesen három bejárata volt, így fennállt a veszély, hogy hátba támadják őket.

– Filli, le tudod zárni a másik két ajtót? – kiáltotta a Jedi.

– Talán – kurjantotta a szépfiú –, de lesz itt egy kis gond!

– Te csak csináld, mi elbánunk a droidokkal – biztosította Forte.

Filli kidugta a fejét a pult mögül, és tagadólag megrázta.

– Nem az itteni helyzetről beszélek – magyarázta izgatottan. – Valaki a Templomban rájött, hogy behatoltunk!

Starstone felé perdült, és rákiáltott:

– Honnan veszed?

– Kaptunk egy visszhangot a jeladóból – magyarázta Eyl Dix.

Shryne őrült vagdalkozás közepette, szempillantás alatt visszavert vagy tucatnyi lövést, amelyekkel fémszilánkokká robbantott hat lövészdroidot, majd odakiáltott Filliéknek:

– Mennyi időnk van még, mielőtt bemérik a helyzetünket?

– Az attól függ, hogy ki van a másik masina mellett – bölcselkedett Bitters.

– Akkor szakítsd meg a kapcsolatot! – kiabálta Jula.

– Még tart a letöltés – válaszolta Starstone –, minden elérhető adatra szükségünk van!

Shryne mogorva pillantás vetett a lányra, és ráförmedt:

– Feleslegesen szedjük össze az adatokat, ha nem lesz, aki felhasználja őket!

– Tudtam, hogy ezt fogod mondani! – fakadt ki dühösen Starstone, majd a válla felett hátraszólt Bittersnek: – Csináld, Filli! Bontsd a kapcsolatot! – Aztán bocsánatkérő pillantást vetett Fortéra és Kulkára, és odaszólt nekik: – Megtesszük, ami tőlünk telik!

– Kész! – kurjantott fel Filli.

Shryne eltérített egy újabb energianyalábot, amely a falról lepattanva kettéhasított egy lövészdroidot, és türelmét vesztve felordított:

– Most már tényleg kapcsoljátok ki az áramot!

Néhány pillanattal később a droidok ismét mozdulatlanná dermedtek, és újra sötétség borult a teremre. Csupán az öt, hordozható fénycsőből származott valami halvány, bizonytalan, zöldes derengés.

– Remélem, ismeri valaki a kivezető utat – jegyezte meg Forte a hirtelen beálló csendben.

– Én ismerem – válaszolta Dix.

– Akkor reménykedjünk, hogy a kijárat még mindig nyitva áll – tette hozzá Shryne.

– Nyitva van! – rikkantotta vidáman Filli. – Láttam az egyik monitoron, mielőtt elment az áram.

– Szép munka... – Shryne nem folytathatta, mert újabb lövések hallatszottak a folyosók felől.

– Azt mondtad, elaltattad a droidokat, Filli! – csattant fel szemrehányó hangon Jula.

– Úgy is van! – válaszolta Bitters, és tehetetlenül széttárta karjait.

Shryne néhány pillanatig a fülét hegyezve figyelt, majd kijelentette:

– Ezek nem droidok. Ha jól hallom, DC-15-ösök tüzelnek.

Starstone döbbenten meredt rá, és megkérdezte:

– Rohamosztagosok? Itt?

Ebben a pillanatban csipogni kezdett Jula adóvevője. Villámgyorsan felkapta, rápillantott, és odaszólt a többieknek:

– Archyr jelentkezik.

– Kapitány, társaságot kaptunk – jelentette higgadtan Archyr a leszállóegység fedélzetéről. – A jaguadai helyőrség klónjai.

Shryne összenézett Starstone-nal, aki megjegyezte:

– Akárki van most a Templomban, nem vesztegette az időt!

Shryne bólintott.

– Valószínűleg már az első pillanatokban felfigyeltek ránk – dörmögte bosszúsan.

– Hányan vannak? – szólt bele Jula a rádiójába.

– Több osztag, nem tudom pontosan – válaszolta Archyr. – Skeck meg én lekötöttünk néhányat, de a többségük behatolt az épületekbe.

– Megpróbálom lezárni az átjárókat – ajánlotta Filli.

– Ne! Ne nyúlj semmihez! – szólt rá Shryne. – Mit gondolsz, be tudod állítani késleltetett indításra a generátorokat?

Filli előbb csak lassan, majd egyre ütemesebben bólogatott, és töprengve kijelentette:

– Azt hiszem, el lehet intézni...

Shryne ekkor Julához fordult:

– Szerinted, mennyi idő alatt érhetjük el a sziklákhoz legközelebb eső kijáratot?

A kapitány értetlenül meredt rá.

– Azzal a völgy másik végébe kerülünk, Roan – válaszolta –, egy jó kilométerre leszünk a hajótól.

Shryne bólogatott, és rámutatott:

– Viszont kikerüljük a befelé tartó klónokat. Jula továbbra is értetlenül ráncolta a homlokát.

– Akkor miért kérted az előbb... – Hirtelen elvigyorodott, amikor rátört a felismerés, és Bittershez fordult: – Filli, a késleltetés legyen tizenöt perc!

– Az egy kicsit szoros lesz, kapitány – figyelmeztette Dix. Jula szélesen vigyorogva bólogatott, és kijelentette:

– Minél szorosabb, annál jobb!

Mire a jaguadai helyőrség parancsnokának hologramja kirajzolódott a Templom kommunikációs központjában, Vader már tudta, hogy baj történt.

– Bocsánatát kérem, Nagyúr – kezdte a sisakot viselő rohamosztagos –, de csapdába estünk az épületekben. Pillanatnyilag több száz üzem- és harcképes lövészdroid és droideka vesz körül minket. – Lebukott néhány energianyaláb elől, és ő is tüzet nyitott egy távoli célpontra, amely kívül esett a kamera látómezőjén. Végül felegyenesedett, ismét rálépett a transzmissziós rácsra, és folytatta: – Továbbá valamennyi ajtó lezárult, amikor helyreállt az áramszolgáltatás.

– Hol vannak a Jedik? – kérdezte Vader.

– Elmenekültek, mielőtt a telep feléledt volna, Nagyúr! – válaszolta a klón. – Nem üldözhettük őket, mert beszorultunk. Még most sem találtuk meg a kiutat! Valószínűleg ki kell robbantanunk néhány falat.

– Megsemmisítették azt a hajót, amellyel a Jedik odarepültek? – tette fel a következő kérdést Vader.

– Nem, Nagyúr – felelte a rohamosztagos, mialatt újabb lövedékek süvítettek el mellette. – Elküldtem a kettes osztagot, de a csempészek felrobbantottak előttük egy elektromágneses töltetet. Az embereim számítottak rá, de mire újraindultak az elektronikus rendszereik, a hajó felszállt.

Ekkor egy másik klón ugrott a parancsnok mellé, és zihálva jelentett neki:

– Uram, a kettes és hármas tartalékállást lerohanták. Nem hátrálhatunk tovább, itt kell maradnunk!

– Rengetegen vannak, Nagyúr! – A parancsnok a kamera felé fordult, ám közben rézsútos, szürke csíkok tűntek fel a holovetítő fénymezőjében.

Aztán az elektronikus zavar elmosta a képet, és néhány pillanattal később megszakadt a kapcsolat.

Armand Isard és a technikusok izgatottan kapkodtak ide-oda a vezérlőpulton. Mindent elkövettek, csak ne kelljen Vaderre nézniük.

– Vader Nagyúr! – szólalt meg Appo. – A Jaguada-bázis jelenti, hogy abban a rendszerben nagyon kevés az ugrópont, illetve, hogy elfogták a Jediket szállító hajó jeleit. Valószínűleg ki tudják számítani a lehetséges indulóvektorokat.

Vader bólintott, aztán feldühödve sarkon fordult, és döngő léptekkel kiviharzott a teremből. Menet közben azt kívánta, bárcsak a markába kaphatná a Jediket, hogy egyetlen szorítással összezúzhassa őket.

Hogy egyszer s mindenkorra valamennyit eltüntesse a Galaxisból.

Sidious téved – mondta magának, mialatt végigsietett az üres folyosókon. – Igenis, veszélyesek.