Huszonharmadik fejezet

Brudi egyetlen szóval sem mondta, hogy a teherhajó biztonságosan dokkolt, és amikor Shryne belépett a dokkba, azt is megtudta, hogy miért nem. Az ék alakú hajó, miután beszáguldott a szögletes bejárati nyíláson, az oldalán landolt, aztán végigkorcsolyázott a fémpadlón, kilapított néhány droidot, végül az orrát szétroncsolva belecsapódott az egyik belső válaszfalba.

Viszont, a fedélzetén senki sem sérült meg a balesetben. De az utasok már így is éppen eléggé sérültek voltak.

A hat, szedett-vedett, mocskos ruhákat viselő Jedi szó szerint letántorgott a teherhajó meggyűrődött rámpáján. Shryne és Starstone egyiküket sem ismerte, sem látásból, sem pedig névről, de még a dokkban kölcsönösen bemutatkoztak egymásnak.

Az arcán és karján megsebesült Siadem Forte alacsony, köpcös ember volt. A padavanja, a Deran Nalual nevű, fiatal togruta elvesztette a szeme világát ugyanabban a tűzharcban, amelyben Forte megsérült. Egy további tanítvány akadt köztük, egy Klossi Anno nevű chalactan, akinek a mestere feláldozta érte az életét. Ennek pontosan az ellenkezője történt Iwo Kulkával, az erősen bicegő hodin Jedilovaggal – őt a padavanja mentette meg az élete árán. Két olyan Jedi is akadt közöttük, akiket nem avattak lovaggá. Az emberi fajhoz tartozó Jambe Lu és Nam Poorf mezőgazdasági szakértőként szolgálták a Rendet.

A hetedik társuk holtan feküdt az egyik kabinban – belehalt sérüléseibe, mialatt a hajó a Tion-köd felé indulva belépett a hiperűrbe.

A Részeg Táncos orvosdroidjai nyomban nekiláttak, hogy ellássák az újonnan érkezettek sebeit. Aztán, miután a Jedik ettek, majd aludtak néhány órát, valamennyien összegyűltek a központi kabinban, ahol Shryne, Starstone, valamint a csempészek végighallgatták a véres összecsapásokról, és vad hajszákról szóló történetet.

Ahogyan azt Shryne korábban feltételezte, senki sem hallott olyan esetről, hogy a klónok megtagadták volna a hírhedt hatvanhatos parancsot. Két Jedinek sikerült megölnie a kíséretükre rendelt klónokat, amikor azok ellenük fordultak. Egy másik úgy szökött meg, hogy felvette egy elesett klón páncélját. A mezőgazdasági szakértők azért élhették túl a csapást, mert a kritikus percekben egyetlen katona sem tartózkodott a közelükben, viszont, azonnal tüzet nyitottak rájuk, és üldözőbe vették őket, amikor az őket szállító komp megérkezett a Köztársaság egyik űrállomására.

Az eredetileg tíz főt számláló csapat a Dellalton gyűlt össze, miután megkapták a rangidős Forte által leadott 913-as kódot. Ezen a bolygón zsákmányolták a teherhajót, egy ádáz összecsapás árán, amelynek során két társuk életét vesztette, és gyakorlatilag valamennyien megsebesültek. Valószínűnek tűnt továbbá, hogy a könnyűcirkáló és az ARC-170-esek a Dellalt óta üldözték őket.

Mire a beszámolók véget értek, és meg is vitatták azokat, a Részeg Táncos kilépett a hiperűrből egy lakatlan bolygókkal teli csillagrendszerben, amelyet Jula és legénysége már évek óta használt búvóhelyül. Jula végre otthagyhatta a pilótafülkét. Nyomban besietett a központi kabinba, ahol letelepedett Shryne mellé. A társaság éppen Palpatine rendeletét tárgyalta, amelyben Birodalommá nyilvánította a Köztársaságot.

– Szerintem, egyes hírek vagy álhírek, vagy eltúlzottak – vélekedett Jambe Lu. – A HoloHálózaton bemutattak néhány képet, amelyek valóban azt bizonyították, hogy a Templomot megtámadták. De nem hiszem el, hogy ott mindenki meghalt. Palpatine biztosan parancsba adta, hogy a klónok nem ölhetik meg a növendékeket. Talán néhány oktatót és hivatalnokot is megkíméltek.

– Egyetértek – vágta rá a társa, Nam Proof. – Ha Palpatine császár valamilyen oknál fogva ki akarta volna irtani a Jediket, azt már a háború elején is megtehette volna.

Forte gúnyosan vicsorgott a feltételezés hallatán, és visszavágott:

– Ugyan már! Mégis, ki vezette volna a hadsereget? Talán a szenátorok? Továbbá, ha igazad van a Templommal kapcsolatban, akkor a legjobb, amit remélhetünk, hogy néhány Jedit csupán börtönbe vetettek. Egyedül azt tudhatjuk biztosan, hogy Windu, Tiin, Fisto és Kolar mesterek meghaltak, amikor megpróbálták letartóztatni a főkancellárt. Ezen kívül, megbízható forrásból értesültem, hogy Ki-Adi-Mundit, Plo Koont, és a Tanács többi tagját is meggyilkolták.

– Yodáról vagy Obi-vanról nincs hír? – kérdezett közbe Shryne.

– Csak a HoloHálózaton keringő pletykák és feltételezések – válaszolta Forte.

– És Skywalkerről sincs – tette hozzá Nam Proof-, bár állítólag ő is meghalt a Coruscanton.

A hodin fajhoz tartozó Jedi jelentőségteljes pillantást vetett Shryne-ra, és halkan megkérdezte:

– Ha Skywalker meghalt, akkor vajon a prófécia is a sírba szállt vele?

– Miféle prófécia? – kérdezett közbe Jula.

Ekkor Iwo Kulka is Shryne-ra pillantott, és kijelentette:

– Szerintem, most már nincs értelme a titkolózásnak, Roan.

– Igaz, szóval, ez egy régi jövendölés – magyarázta Shryne a kapitány, továbbá Nalual, Klossi Anno, és a két mezőgazdász kedvéért. – Arról szól, hogy a sötét kor hajnalán megszületik a Kiválasztott, akinek az a rendeltetése, hogy helyreállítsa az Erő egyensúlyát.

– Ezek szerint Anakin Skywalker lett volna ez a Kiválasztott? – kérdezte meglepetten Jambe.

– A Tanács tagjai közül néhányan így gondolták – Shryne szembefordult Iwo Kulkával – és hogy válaszoljak a kérdésedre, sejtelmem sincs, hogy a történtek mennyire illenek bele a próféciába. Sosem értettem a jövendőmondáshoz.

A kijelentés durvább hangvételűre sikerült, mint ahogy Shryne valójában szerette volna. Ám bosszantotta, hogy körülötte mindenki kerülgeti a valódi, igazán fontos témákat. Senki sem akart arról beszélni, hogy a Jedik egy csapásra irányítás és otthon nélkül maradtak, így alighanem sorsfordító döntések várnak rájuk.

– Egyedül az számít – folytatta néhány pillanattal később –, hogy valamennyi Jedi célponttá vált. Valószínűleg egyikünk sem láthatta előre, hogy mire készül Palpatine. Ezt a kérdést hagyjuk meg a történészeknek, majd ők eldöntik. Viszont, most már tudjuk, hogy a fél klónsereg ránk vadászik, és úgy vélem, hogy nagyobb veszélyben vagyunk, ha összegyűlünk egy helyen – ahogyan most is tettük –, mint ha külön-külön elrejtőzünk.

– De hát pontosan ezt kell tennünk! – tiltakozott felháborodva Starstone. – Hiszen éppen most soroltuk fel, hogy miért kell együtt maradnunk! Egyes Jediket valószínűleg fogságban tartanak. Aztán, ki tudja, hol vannak a gyerekek. Nem tudjuk, mi lett a sorsa Yoda és Kenobi mestereknek...

– És mi lenne a cél, ifjú padavan? – szólt közbe komoran Forte. – Miért maradjunk együtt?

– Ha más nem is, hát az, hogy ne irthassák ki a Jediket! – Starstone kétségbeesetten körülnézett, ám, senkin sem látta, hogy egyetértene vele, de ez nem akadályozta meg abban, hogy folytassa. – Nem ez lesz az első eset, hogy a Jedi-rend a kihalás peremére kerül. Ötezer évvel ezelőtt a Szithek azt hitték, hogy meg tudják semmisíteni a Jediket, de kudarcot vallottak. Az lett a vége, hogy a Nagyurak összevesztek, és szépen végeztek egymással. Szóval, Palpatine ugyan nem Szith-lovag, de a kapzsisága és a hatalomvágya miatt neki is vesznie kell. Előbb vagy utóbb, de bizonyosan bukni fog.

– Igazán vigasztalóan hangzik – jegyezte meg gúnyosan Forte –, de nem látom be, hogy ez mennyiben segít rajtunk.

– Szerintem, a Tingel-kar kínálja nektek a legtöbb esélyt – szólalt meg váratlanul Jula –, tudniillik a császári hatalom jelenleg még csupán a belső rendszerekre korlátozódik. És ez alighanem sokáig így is marad.

– Tételezzük fel, hogy odautazunk – vetette fel Starstone, mialatt a társaság néhány tagja külön eszmecserét folytatott egymással. – Rendben, új bőrbe bújunk, és keresünk magunknak néhány eldugott világot. Elrejthetjük a képességeinket mások elől. De tényleg ezt akarjuk tenni? Ezt kívánja tőlünk az Erő?

Mialatt a Jedik magukba mélyedtek, és némán fontolgatták a padavan szavait, Shryne megkérdezte tőlük:

– Hallottátok már azt a nevet, hogy Vader Nagyúr?

– Az meg ki? – kérdezett vissza Lu valamennyiük nevében.

– Az a Szith, aki megölte a mesteremet a Murkhanán – hadarta gyorsan Starstone, mielőtt Shryne megszólalhatott volna.

Iwo Kulka szigorú pillantást vetett Shryne-ra, és megkérdezte:

– Egy Szith?

Shryne felnézett a mennyezetre, nagyot sóhajtott, aztán rászólt Starstone-ra:

– Mintha megállapodtunk volna...

– Vader vörös pengével vívott – szakította félbe a lány. Shryne mélyeket lélegzett, hogy lehiggadjon, és a többiekhez fordult:

– Szóval, ez a Vader fénykarddal harcolt, viszont azzal állította le a klónokat a Murkhanán, hogy ő nem Jedi. Nem tudom, hogy kiféle-miféle. Valószínűleg emberi lény, de nem teljesen organikus.

– Olyasmi, mint Grievous volt? – vetette fel Forte.

– Valószínűleg, de ezt sem tudom biztosan. – Shryne tovább magyarázott: – Fekete ruházatot visel, amelyen műszerek is vannak, tehát valószínűleg az öltözete tartja életben. Ezt leszámítva nem tudom, hogy mennyire élőlény és menynyire gép.

Poorf zavarodottan pislogott, és megszólalt:

– Hát nem nagyon értem. Akkor ez a Vader egy birodalmi parancsnok?

– Gyanítom, hogy a parancsnokok parancsnoka – válaszolta Shryne. – A klónok olyan tiszteletet mutattak iránta, amilyent csak a legmagasabb rangúak iránt szoktak. Szerintem közvetlenül Palpatine alá tartozik. – Shryne érezte, hogy újra eluralkodik rajta a bosszúság, és gyorsan hozzátette: – Szóval az az érzésem, hogy elsősorban emiatt a Vader miatt kell aggódnunk. Ha mások nem is, ő meg fog találni minket. Ez teljesen biztos.

– És mi lenne, ha azzal kezdenénk, hogy elkapjuk ezt a Vadert? – vetette fel Forte.

Shryne széles gesztussal körbemutatott a csapaton.

– Nyolcan vagyunk egy feltételezett Szith ellen, akit a valaha létezett legnagyobb hadsereg támogat. Szerinted, mennyi esélyünk lenne?

– Mondjuk, nem támadnánk rá egyből – szólt közbe gyorsan Starstone, aki villámgyorsan lecsapott Forte kérdésére. – Nem mindenhol rajonganak Palpatine-ért. Az imént a kapitány azt mondta, hogy a hatalma a belső rendszerekre korlátozódik. Ami azt jelenti, hogy talán rábeszélhetnénk a Külső Gyűrű szenátorait és katonai vezetőit, hogy álljanak mellénk.

– Elfelejtkezel egy sajnálatos tényről – vetette ellen Shryne. – Jelenleg a legtöbb faj meg van győződve arról, hogy elsősorban mi, Jedik voltunk azok, akik kirobbantottuk és hosszúra nyújtottuk a háborút. De még azok is, akik nem így gondolják, sokat kockáztatnának, ha segítenének nekünk.

Starstone nem rettent vissza.

– Tegnap még csak ketten voltunk, ma már nyolcan vagyunk. Lehet, hogy holnap már húszan leszünk, vagy talán ötvenen. Újra meg újra leadjuk az üzenetet...

– Sajnos, azt nem engedhetem meg! – szólt közbe Jula, és körülhordozta tekintetét a Jediken. – Azt mondtátok, hogy valószínűleg már a Dellalt óta követtek titeket. És mi van, ha a birodalmiak azóta már ráálltak a Jedik által használt valamennyi titkos hullámhosszra? Palpatine-nak nincs más dolga, mint hogy kivárja, amíg valamennyien összegyűltök egy helyen, aztán rátok küldi a klónokat. Vagy ezt a Vader nevű illetőt.

Starstone éppen csak egy pillanatig hallgatott, és máris kijelentette:

– Van másik megoldás is! Ha megtudhatnánk valahonnan, hogy melyik Jedit melyik bolygóra küldték, szép sorban felkutathatnánk a túlélőket.

Jambe Lu néhány másodpercig fontolgatta az ötletet, aztán megjegyezte:

– Az csak úgy menne, ha hozzáférnénk a Jedi-templom adatbankjához.

– A Részeg Táncosról nem tehetitek, annyi biztos – szólalt meg szigorú hangon Jula.

– Egyébként sem működne a dolog, kapitány – szót közbe Eyl Dix. – Az adatbankba való behatoláshoz a mienkénél sokkal nagyobb teljesítményű hiperhullámú adóvevő kellene, márpedig az nem terem minden bokorban.

Dix megerősítést várva pillantott Fillire, aki lassan elvigyorodott, és diadalittasan kivágta:

– Dixnek igaza van. Viszont én tudom, hogy hol terem az ilyen masina!