Ötvenkettedik fejezet

A Részeg Táncos hazaérkezett. A fekete, jéghideg semmiben úszott, fényévekre a lakott rendszerektől. A HoloHálózat adásai napok, néha hetek alatt érték el ezt a rendszert. A minőségük sokat romlott a hosszú utazás alatt, de most elég tiszták maradtak ahhoz, hogy Starstone és társai egyértelműen felismerjék a képeken Iwo Kulka és Siadem Forte tetemét.

– ... a csata során valamennyi Jedi életét vesztette – közölte éppen a bemondó, amikor Starstone megkérte Fillit, hogy némítsa el a készüléket. Mindannyian látták már az eredeti híranyagokat, amelyeket azóta teletűzdeltek átlátszó hazugságokkal, és nyilvánvaló túlzásokkal.

Starstone körülhordozta tekintetét a megmaradt csapaton – Jambe-on, Namon, Deran Nalualon, valamint Klossi Annón –, és önkéntelenül arra gondolt, hogy íme, ők öten alkotják azt, amit jobb híján az utolsó Jedi-tanácsnak lehet nevezni. Kínosan érezte magát, amiért padavan létére ebbe a helyzetbe került, de nem vonhatta ki magát a tanácskozás alól. Ráadásul, a többiek ezúttal is hallgatólagosan ráhagyták a vezéri szerepkört: ő vezette az ülést. Egyedül az szolgált némi vigaszául, hogy eszébe jutott, mit mondott Shryne a Murkhanán: „a háború felér egy tucat próbával". Vagyis, félig-meddig Jedilovagnak tekinthette magát.

– Amit mondani szeretnék – kezdte végül Starstone –, azt már Shryne mester elmondta nekünk. Arra intett mindnyájunkat, hogy ne gyűljünk össze egy helyen, mert azzal nagyobb veszélynek tesszük ki magunkat, és másokat is belerángathatunk a saját balsorsunkba. Nem kockáztathatjuk meg, hogy még egyszer előforduljon az, ami a Kashyyykon történt. Nem adhatunk újabb indokot a Birodalomnak a beavatkozásra.

A lány elhallgatott, mélyet lélegzett, és kimondta:

– Mert a Jedik nincsenek többé. Most már én is belátom, és sosem bocsátom meg magamnak, hogy nem ismertem fel hamarabb ezt a keserű igazságot. Sokan meghaltak amiatt, hogy nem voltam hajlandó szembenézni a valódi helyzetünkkel. Viszont, ha nem lehetünk Jedik, azért a magunk módján ápolhatjuk a Rend emlékét, és gondozhatjuk a hagyatékát.

Starstone a vukira pillantva folytatta:

– Közvetlenül azelőtt, hogy a hiperűrbe ugrottunk a Kashyyyknál, Csubakka azt mondta, hogy többet segíthet a népén a távolból. Én ugyanígy érzek, és tudom, hogy közületek néhányan szintén így gondolják.

Ismét nagyot lélegzett és bejelentette:

– Úgy döntöttem, hogy a Részeg Táncoson maradok Julával, Fillivel, Archyrral, meg a többi eszelős űrkalandorral – halványan elmosolyodott. – Csubakka és Dorong egy darabig szintén velünk maradnak. Mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy kiderítsük, mi történt Csubakka népével, és megpróbáljuk kiszabadítani őket, ha egyáltalán lehetséges. Remélem, ha rájuk találunk, azt is megtudjuk, hogy a Birodalom miért éppen a Kashyyykot rohanta le elsőnek.

– Menet közben... – Starstone hangja elcsuklott, de nyomban erőt vett magán, és folytatta: – Menet közben nyitva tartjuk a szemünket, hátha összeakadunk egy-két életben maradt Jedivel. Nem fogjuk még egyszer elkövetni ugyanazt a hibát, amit a vukik bolygóján, de segíteni akarunk nekik, hogy biztos helyre jussanak. A többi csempész révén majd fokozatosan híre megy annak, amit csinálunk, és talán megkeres minket néhány túlélő Jedi.

– Ezen felül – jelentette ki végül –, minden lehetséges alkalommal és módszerrel gyengíteni fogjuk a Birodalmat.

– És megőrizzük magunkban a fiam emléket – tette hozzá halkan Jula.

A kabinra mély csend telepedett, amelyet néhány pillanattal később Jambe Lu tört meg:

– Tudom, hogy egyesek árulásnak fogják hinni, de azt tervezem, hogy jelentkezem az egyik pilótaiskolába. Ha sikerül bejutnom valamelyik birodalmi akadémiára, gondoskodom róla, hogy lehetőleg minél többen elforduljanak a császártól.

– Mi is hasonló ötletet forgatunk a fejünkben – mondta Nam, a saját, valamint Klossi Anno és Deran Nalual nevében. – Megpróbálunk bekapcsolódni a Birodalom valamelyik mezőgazdasági vagy építészeti programjába, hogy aztán hibás terveket készíthessünk a Birodalomnak.

Starstone csillogó szemmel, elégedetten bólogatott, de szinte rögtön elkomorult, és szomorúan megjegyezte:

– Remélem, valamennyien megértettétek, hogy a jövőben nem léphetünk kapcsolatba egymással. Soha többé. Részemről ez lesz a legkeményebb próbatétel. – Mélyet sóhajtott. – A jelekből ítélve igencsak kötődöm hozzátok. Viszont, egyvalamiben biztos vagyok: Palpatine Birodalma belülről rothad, és valaki végül le fogja taszítani őt a trónjáról. Csak azt remélem, hogy mi valamennyien megérjük azt a napot.

Starstone felállt, és előhúzta a fénykardját.

– És ezektől is búcsút kell vennünk – mondta szomorúan, azzal aktiválta a fegyvert, tisztelgett vele, majd kikapcsolta, és letette a lába elé, a fedélzet sima fémpadlójára.

Végignézett a társain, és még egyszer megszólalt:

– Az Erő legyen velünk!