Harmincnyolcadik fejezet

– Tudni akarják, miért érdekel titeket, hogy voltak-e itt Jedik a harcok idején – magyarázta Dorong a jövevényeknek, mialatt a vukik továbbra is rájuk szegezték a sugárvetőiket.

– Puszta kíváncsiság – próbálkozott Filli, de az esetlen magyarázat csupán vészjósló morgásokat csalt elő a hatalmas termetű, tetőtőltalpig szőrös teremtményekből.

– Ezt nem vették be – állapította meg feleslegesen Dorong. Starstone félénken belesandított a pontosan vele szemben ásítozó, vaskos bronziumcsőbe. Gyanította, hogy már ahhoz is az Erőhöz kellene folyamodnia, hogy egyáltalán felemelje a súlyos sugárvetőt. A szeme sarkából meglátta, hogy a környezetükben egyre többen felfigyelnek rájuk – leginkább a lövésre emelt fegyverek vonzották a tekinteteket. Úgy az emberi, mint a más fajokhoz tartozó teremtmények sorban felhagytak az eddigi tevékenységükkel, és éberen figyelték a feszült jelenetet.

Starstone hirtelen elhatározta, hogy bevallja az igazat, még akkor is, ha ezzel mindent kockára tesz.

– Jedik vagyunk – lehelte alig hallhatóan.

A vukik oldalra billentették fejüket, amiből a lány rájött, hogy megértették rövidre szabott válaszát. Továbbra is lövésre készen tartották a sugárvetőket, de ezzel együtt kissé mintha megenyhültek volna, legalábbis, kevésbé haragosan méregették a hívatlan vendégeket.

Egyikük kurta megjegyzést vakkantott Dorongnak, aki válaszképpen megvakarta dús szakállal borított állát, és megkérdezte:

– Nem gondolod, hogy ezt a magyarázatot még az előbbinél is nehezebb elhinni? Ugyebár, valamennyien tudjuk, hogy a Jediket gyakorlatilag kiirtották.

Az imént is megszólaló vuki mély, dallamos mordulásokat hallatott. Dorong biccentett, és tekintetét Starstone-ra szegezve folytatta:

– Talán meg tudtál volna győzni minket, ha azt állítod, hogy te magad Jedi vagy. Viszont... – gyorsan megszámolta a többieket – ... nehogy már azzal gyere, hogy mind a nyolcan Jedik vagytok! Bocsánat, csak heten, mert tudom, hogy Fillitől olyan távol áll az ilyesmi, amennyire csak lehetséges.

– Az imént csak magamra gondoltam – helyesbített kétségbeesetten a lány –, én vagyok Jedi.

– Tehát csakis te?

– Hazudik – szólt közbe Siadem Forte, még mielőtt Starstone válaszolhatott volna.

Két vuki haragosan felhördült.

Dorong meglepett arcot vágva pillantott Forte-ra, és a lány felé biccentve megkérdezte:

– Szóval hazudik? Nahát, most már kezdek végképp összezavarodni. Én egészen idáig úgy tudtam, hogy a Jedik mindig igazat mondanak.

A vukik gyors, halk mordulásokkal megtárgyaltak valamit, aztán egyikük odavakkantott néhányszor Dorongnak is.

– Guania barátom azt mondja – fordította a férfi –, hogy egy katonai teherhajóval érkeztetek ide. Úgy néztek ki, mint akik tudnak vigyázni magukra. A Jedik felől kérdezősködtök... Szóval, szerinte akár fejvadászok is lehettek.

Starstone a fejét csóválva tiltakozott:

– Menjetek be a hajónkba! A navigációs számítógép pultja alatt hat fénykardot fogtok találni...

Az nem jelent semmit – szakította félbe Dorong –, lehet, hogy csak zsákmányoltátok őket, ahogy annak idején Grievous tábornok csinálta.

– Akkor hogyan bizonyítsuk be? – csattant fel mérgesen Starstone. – Mit akarsz, mutassunk be néhány Jedi-trükköt?

A vukik figyelmeztetően felmordultak.

Dorong a hangját lehalkítva fordított:

– Akármilyen valószínűtlennek tűnik is, hogy Jedik vagytok, nem lenne bölcs dolog ilyesmit csinálni itt, ahol mindenki láthatja.

Starstone vett egy mély lélegzetet, és a vukikhoz fordult:

– Tudjuk, hogy Yoda mester, Luminara Unduli és Quinlan Vos jártak itt néhány klóncsapattal. – Amikor meglátta, hogy az óriási, barna szemekben felgyúlnak az érdeklődés fényei, felbátorodva folytatta: – Nagyon sokat kockáztattunk, hogy eljussunk idáig. De tudjuk, hogy Yoda mestert baráti szálak fűzték hozzátok, és reméljük, hogy ez a tény még most is számít valamit.

A vukik összenéztek, és bár továbbra is bizalmatlannak tűntek, sorban leeresztették a sugárvetőiket. Egyikük morgott valamit Dorongnak, aki nyomban fordított:

– Lacsicsuk azt javasolja, hogy a városban folytassuk ezt a beszélgetést.

Starstone megkérte Fillit és Derant, hogy maradjanak a hajónál, míg ő maga – Forte és Kulka társaságában – elindult Dorong és a vukik után, akik a Kacsirho favárosának közepén álló, minden elképzelést felülmúlóan hatalmas wroshyría felé vették az irányt. Mihelyt maguk mögött hagyták a légikikötőt, Dorong viselkedése megváltozott.

– Úgy hallottuk, hogy egyikőtök sem élte túl – mondta Starstone-nak együttérző hangon.

– Hát nagyon úgy fest, hogy csak mi maradtunk életben – válaszolta szomorúan a lány. Kezét a homlokához emelve felnézett a fákhoz kötözött hatalmas teraszokra, amelyek közül néhányon fekete égésnyomok, és egyéb sérülések látszottak.

– Szóval, tudsz arról, hogy mi történt az ideküldött Jedik-kel? – kérdezte halkan.

Dorong megrázta a fejét.

– A vukik még előttem is titkolóznak – felelte sajnálkozva. – Tudod, nagyon óvatosak, mert egy darabig úgy nézett ki, hogy a Kashyyyk is kap egy állandó helyőrséget. De szerencsére – miután a szeparatista droidok és harci gépezetek leálltak –, a klónok szedték a sátorfájukat, és eltakarodtak. Viszont a vukik azóta is jó hasznát veszik a hátrahagyott felszereléseknek.

– Például, a fegyvereknek?

– Főleg a fegyvereknek! – A férfi a fejét csóválva magyarázta: – A szeparatisták eltűntek, de így is bőven maradtak ellenségeik. Az a helyzet, hogy egyes fajok folyton megpróbálják elrabolni vagy kizsákmányolni őket.

Dorong bevezette a csapatot az irdatlan faóriás tövén tátongó üregek egyikébe. Alig néhány méter megtétele után megérkeztek egy turbólifthez, amelynek aknája a faváros legfelső szintjén végződött.

Az eddig látott tárgyakhoz, eszközökhöz és berendezésekhez hasonlóan a turbólift is fa, illetve fém leleményes ötvözetéből állt. A fülkét mozgató gépezeteket mesteri módon elrejtették. Mialatt az oldalain nyitott kabin felfelé siklott velük, Starstone egyre jobban elámult. Kiderült, hogy a wroshyr belseje hatalmas csarnokokat rejt, amelyeknek erezetes parkettával borított, fénylő padlója fölé fa- és fémmozaikokkal kirakott falak magasodtak. Egyetlen árva egyenes vonal sem akadt, minden egyes gerenda, deszka és berendezési tárgy hajlott, görbült, tekeredett és ívelt. Starstone akármerre nézett, mindenütt vukikat látott, akik lelkesen kalapáltak, véstek, fúrtak és faragtak – ugyanolyan átszellemülten dolgoztak, mint a Jedik a Templomban, amikor a fénykardjukat készítették. Azzal a különbséggel, hogy a vukik szemlátomást nem sokat adtak a szimmetriára, az arányosságra vagy a rendezettségre. Még a munkamódszerük is különös volt. Mintha nem is formálták volna a fát, hanem lehetővé tették volna, hogy az alkotásaik mintegy maguktól kialakuljanak, kiemelkedjenek a megmunkálásra váró tömbökből és tuskókból. Ráadásul mintha szándékosan hagytak volna helyet némi tökéletlenségnek. Mindenütt akadt egy parányi, elrontott részlet, amely vonzotta a tekintetet, és amelyhez képest az egész még tökéletesebbnek, még teljesebbnek tűnt.

A fa belsejében futó, tágas, függőleges aknát fedett járdák és kötélhidak százai keresztezték. Starstone-nak az a benyomása támadt, hogy a wroshyr törzsén tátongó, szabálytalan formájú lyukak valahogy belülre varázsolják a zöldellő bolygót. Minden egyes fordulóból, valamennyi csigalépcső aljából vagy turbólift-megállóból látni lehetett a tó, az erdő vagy a csupasz sziklák egy-egy darabkáját.

Nagyjából ötven méterrel a talaj felett a Jediket bekísérték egy jókora üregbe, amelyről első pillantásra nyilvánvalónak tűnt, hogy egyfajta központi vezérlő lehet. A terem szabálytalan formájú ablakaiból pompás kilátás nyílt a csillogó tóra. A berendezések és bútorok minden korábban látott példánál hívebben szemléltették, hogy a vukik milyen mesterien ötvözik a szerves anyagokat a fémmel, az ősi eszközöket a legmodernebb gépekkel. A pultokba süllyesztett képernyőkön, és az üreg különböző pontjain üzemelő holovetítőkön a légikikötőben és a bolygó körüli pályákon folyó munkálatokat lehetett nyomon követni.

A Jediket kísérő vukik fojtott morgásokat, horkantásokat és vakkantásokat váltottak a vezérlőben tartózkodó két társukkal.

– Ő Csubakka – közölte Dorong, és a páros alacsonyabb tagjára mutatott, majd a nagyobbikra bökve folytatta: – Ő pedig Tarfful, Kacsirho városának egyik hadvezére.

Starstone bemutatta magát és a kísérőit, majd a vukik intésére leült az egyik asztal mellé, egy emberi teremtmények méretéhez igazított, káprázatos faragásokkal díszített faszékre. Ehhez hasonló, trónnak is beillő ülőalkalmatosságok, továbbá óriási, párnázott fotelek, kanapék, és ételekkel megrakott kisasztalok álltak szerteszét a teremben.

Mialatt a jövevények kényelembe helyezték magukat, Lacsicsuk beszámolt Tarffulnak és Csubakkának a váratlan fejleményekről. A hadvezér bronziumgyűrűkkel fogatta össze a fejszőrzetének egyes fürtjeit, amelyek így vaskos fonatokat alkotva lelógtak egészen a jókora bőrzsebekkel ellátott derékszíjáig. A mellén keresztbe vetett, széles vállszíját keskeny bőrpántok kötötték mívesen kidolgozott melldíszéhez. Ezzel szemben Csubakka, akinek a tövüknél fekete szőrszálai fahéjszínben végződtek, csupán egy egyszerű vállszíjat viselt, amelyet Starstone töltényövnek vélt.

Miután mindenki helyet foglalt a jókora, kerek asztal körül, és a vukik befejezték a beszélgetést, Dorong megszólalt:

– Tarfful nagyvezér elismerését fejezi ki a bátorságotokért, amiért vállalkoztatok erre a hosszú és veszedelmes utazásra, de sajnálattal közli, hogy csupán rossz hírekkel szolgálhat.

– Szóval... meghaltak? – kérdezte letörten Starstone.

– Úgy tudni, Vos mesterrel egy harckocsiból leadott lövés végzett – magyarázta Dorong. – Unduli mester lézertűznek esett áldozatául.

– És Yoda mester? – kérdezte halkan a lány.

Tarfful és Csubakka hosszasan beszéltek egymással – talán vitatkoztak is –, aztán Dorongnak is odavetettek néhány mordulást, amelyek hallatán a férfi szemlátomást nagyon megdöbbent, de erőt vett magán, és lefordította a hallottakat:

– Nos, a helyzet az, hogy Yoda mester egy apró mentőkabinban elhagyta a Kashyyykot. Csubakka azt mondja, ő maga vitte oda a kabinhoz a mestert.

Starstone olyan lendülettel pattant fel, hogy majdnem átesett az asztalon.

– Yoda él? – hörögte elfulladva, és meg kellett kapaszkodnia, máskülönben összerogyott volna.

– Elképzelhető – válaszolta Dorong, miután meghallgatta a vukik válaszát. – Miután az utolsó klón is elhagyta a bolygót, a vukik átkutatták a környező űrt, de sehol sem fogtak vészjelzést.

– Annak a kabinnak volt hiperhajtóműve? – kérdezte a lány. Dorong a fejét csóválva válaszolt:

– Ahhoz túl kicsi volt, viszont felszedhette egy erre járó hajó.

A vukik ismét összedugták a fejüket, és megtárgyaltak valamit.

Dorong figyelmesen hallgatózott, majd közölte:

– Valószínűnek tartják, hogy így történt.

Starstone mélyeket lélegzett, hogy kissé lecsillapodjon, aztán Tarffulhoz fordult:

– Miből gondoljátok?

Dorong megvakargatta a szakállát, és megfontoltan válaszolt:

– A vukik képviselője, Yarua szenátor mesélte, hogy a Szenátusban keringő hírek szerint Yoda összecsapott Palpatine császárral, méghozzá magában a Nagy Rotundában.

– És?

– Ugyanezen hírek szerint Yoda meghalt.

– Az kizárt, hogy Yoda mester veszítsen – szólt közbe büszke hanghordozással Siadem Forte, és kissé felemelkedett a székéről.

Dorong biccentett neki, és halkan megjegyezte:

– Régebben az összes Jediről ezt hittük.

A gyászos mondatot követően néhány másodperces csend telepedett a vezérlőteremre, amelyet végül Starstone tört meg:

– Ha Yoda mester életben maradt, akkor újra van remény. Sőt talán hamarabb megtalál minket, mint mi őt.

A lány érezte, hogy visszatér az életkedve, és új erő költözik a tagjaiba.

– Tarfful tudni szeretné, hogy mit terveztek – mondta Dorong.

– Gondolom, folytatjuk a keresését... – Starstone bizonytalanul megvonta a vállát. – Kenobi mester az Utapaun volt, és még nem hallottunk felőle semmit.

Tarfful különös, hosszan elnyúló nyögésnek tűnő hangot hallatott, amelyet Dorong nyomban lefordított:

– A nagyvezér tisztelettel felajánlja nektek, hogy ha szeretnétek, itt maradhattok a Kashyyykon. Úgy gondolja, hogy itt biztonságosan elrejtőzhettek.

– Tényleg megtennétek értünk? – kérdezte a lány Tarffultól. A hadvezér válasza panaszosnak tűnt.

– A vukik sokkal tartoznak a Jediknek – tolmácsolta Dorong a vezér szavait –, és ők az ilyesmit nagyon komolyan veszik.

Ebben a pillanatban figyelmeztető jelzés szólalt meg az egyik pulton. A vukik felugrottak, és egy beépített képernyő köré sereglettek. Dorong is közéjük lépett, majd komor arccal visszafordult a Jedik felé, és odaszólt nekik:

– Egy birodalmi csapatszállító közeledik Kacsirho légikikötője felé.

Starstone arcából minden szín kifutott.

– Nem lett volna szabad idejönnünk – suttogta rémülten. – Mindenkit veszélybe sodortunk...