Mátyás, a magyar „Napkirály” pályája fénylik fel e regényben delelőjétől napnyugtáig. Ragyogó korszaka ez nem éppen felhőtlen történelmünknek. Mátyás, a messze jövőbe tekintő uralkodó energikusan valósítja meg nagy államkoncepciós terveit, s a nemzet pedig nemcsak kevesei jobbjában, de vezetőrétege nagy részében is együtt lélegzik Európával. Jankovich Ferenc a művészi ábrázolás sokrétűségével állítja elénk az udvari életet, Mátyás ravasz és konok ellenfeleit, az itáliai hétpróbás cselvetőket, a kevély német gondolatokat forgató császári udvaroncokat, katonákat. De dühös szerelmi harc dúl az uralkodó szívében is: Borbálához való romantikus vonzódása, szerelme mellett lángra lobban Beatrixért, a kiismerhetetlenségével, hideg szépségével hódító olasz királylányért. Így szövődik egybe a férfi és uralkodó küzdelmes és eszméltető, de végnapjaiban mégis tragikus élete izgalmas regénnyé.

A fáklya – aminek fényénél a gyors és harmonikus fejlődés útjára lépett a XV. század Magyarországa – Mátyás halálával kilobbant. Fekete füstje mögött egy vulkáni világ – a megzabolázott főurak – roppant ereje feszült. Ezeknek az elszabaduló történelmi erőknek kegyetlen tobzódását látjuk megelevenedni Jankovich Ferenc regényében. A trónkövetelők harca, az apja nyomába lépő, de fiatal és tapasztalatlan Corvin János bukása, a kiskirályok nekivadulása, végül a tehetségtelen, gyenge akaratú Ulászló megkoronázása, a boldogtalan Beatrix elüldözése, a központi hatalom szétzüllése a tragikus bukásra ítélt parasztháborúhoz, végül pedig Mohácshoz és a középkori magyar állam megszűnéséhez vezetett. A világverő, A budai napkirály a történelemformáló Hunyadi Mátyás életútját rajzolta meg. Jankovich Ferenc trilógiája zárókötetében – A fáklya kilobbant – is mindvégig, még a kisebb epizódokban is alárendeli fantáziáját a történelmi hitelességnek. Mégis könyvében regényesen-színesen elevenedik meg a kor a mai olvasó előtt.

Mátyás király neve egyet jelentett az igazsággal, s ma is így él népünk emlékezetében. De a kortárs humanistáktól, majd Zrínyitől Ady Endréig sok kiváló írónkat foglalkoztatta rendkívüli egyénisége. Jankovich Ferenc, az ismert költő és író regényben elevenítette meg történelmünk e legendás alakját és korát. Hunyadi Mátyás királlyá választásával már a regény elején magasra csapnak az események. A főurak, bárók egy cselszövő csoportjával szemben – mintha a földből nőttek volna ki – ott dübörög, heveskedik a végre szóhoz jutó köznemesség rengetege, s zajongásuk egybeolvad a pesti utcagyerekek lármájával. A későbbiek során színesen kavargó képekben elevenednek meg előttünk a cseh hadjárat epizódjai, a Vitéz János körüli összeesküvés bonyodalmai s a törökök elleni szabácsi diadal. Véres és komoly események mögött bontakozik ki Borbála, a boroszlói polgárleány és Mátyás romantikus szerelme.

"Karinthy Ferenc 1982-ben megjelent könyvének egyik nagy érdeme, hogy megjelent ,,a párt" által uralt Magyarországon. Ezzel a magyar olvasó lehetõséget kapott arra, hogy 56-ról immár - nemcsak tiltott forrásból - ne csupán a Kádár-rendszer legitimitását igazolni akaró pártállam hazugságáradatával találkozhasson. A Rádiónál ,,állítólag lövik a népet". Így kezdõdik a regény, tehát október 23-át írjuk. És azzal fejezõdik be, hogy "Az utolsó töltényig harcolunk." E két feltételezett puskaropogás között játszódik le ennek a drámai õsznek az a tizenhárom napja, ami - egy másik magyar szerzõ szavaival élve - megrengette a világot. A dokumentálás igényével megírt regényrõl van szó. A fõhõs szinte mindenrõl tud, ami történik, minden fontosabb helyen megfordul. Részt vesz október 24-ére virradóra a Rádió elfoglalásában, barátnõjével együtt ott van másnap a Parlament elõtti ávós mészárlásnál is; látja, amint éppen leveszik az utcatáblát a Sztálin útról. Ott látjuk õt a Köztársaság téri csatánál s az azt követõ borzalmas lincseléseknél; részt vesz a Nemzetõrség szervezésében, sõt tagja lesz egy fegyveres csoportnak is. Közben színésznõ szeretõjénél dekkol, orvosnõ feleségét látogatja a zsúfolt kórházban, Szabad Európa Rádiót hallgat, világnézeti vitákat folytat.Noha a regény egyes kritikusai hiányolják a forradalom és szabadságharc - kitalált szereplõkön keresztül történõ - hiteles írói ábrázolását, a történeti hûség alapvetõen nem vitatható. Mindemellett a könyv elolvasása nem mindennapi irodalmi élményt is jelent."

Ephraim Kishon (Kishont Ferenc) a humorról: „Az emberi kapcsolatok, a szülő-gyermek, a férfi-nő és a házastársak közöttiek a világon mindenütt ugyanazok. A bürokrácia is. Csordultig vagyok életbölcsességgel. Sajnos ismerem a játékszabályokat.” "A szatíraíró legfőbb sajátossága abban áll, hogy a gyógyíthatatlan emberi gyengeségeket diagnosztizálja, nem pedig kihasználja. Ez az adottságom segített abban, hogy kiszabaduljak a náci pokolból, és ez tett szatíraíróvá."

1000 év – 100 híres történelmi személySzent Istvántól Antall JózsefigA szerző művében az elmúlt ezer esztendő magyar történelméből 100 híres alak portréja kerül bemutatásra. Valamennyi fejezetet rövid, általános korjellemzés nyit meg, melyben a szerző fölvázolja az évszázad fő tendenciáit és irányeszméit. Ezekhez igazítva választotta ki a bemutatandó személyeket, évszázadonként tízet-tízet, akiknek életműve – a szerző véleménye szerint – a század eszmeiségét leginkább megjelenítette.

Istvánt, az Árpád-házi Géza nagyfejedelem fiát 1000. december 25-én (vagy 1001. január 1-jén) a II. Szilveszter pápától kapott koronával Magyarország első királyává koronázták. Első és egyben az egyik legnagyobb királyunk, I. (Szent) István fokozatosan megteremtette az ország egységét, létrehozta a magyar feudális állam alapvető intézményeit, a korábban pogány hitet valló népét rákényszerítette a kereszténység felvételére, s ezzel együtt kiépítette az egyházi szervezetet. Halhatatlan művet alkotott, mert műve 1000 év múltán is él a Kárpát-medencében, Európa szívében.
Könyvem célja, hogy a keresztény magyar állam 1000 évéből 100 híres történelmi személyt (királyokat, hadvezéreket, politikusokat) bemutassak az életrajzuk és történelmi szerepük rövid, tömör leírásával.
A kötet 1000 év minden évszázadából - a XI. századtól a XX. századig - évszázadonként annak a 10 történelmi személynek a portréját villantja fel, akik (a szerző szubjektív véleménye szerint) a legnagyobb hatással voltak korukra, akik az adott évszázadot reprezentálják. A 10 évszázad 10-10 életrajza jelenti az "1000 év 100 híres történelmi személy"-ét.
Az évszázadok egyben egy-egy fejezetet alkotnak. A fejezetekhez rövid "bevezető" tartozik, amely átfogóan értékeli az adott századot, annak eredményeit és főbb mozzanatait, a politikai, hadászati, társadalmi, gazdasági, kulturális viszonyait. Így jobban megérthetőbbé válik a századból kiválasztott 10 híres személy életútja.
Az "1000 év - 100 híres történelmi személy" című kötet felöleli a magyar történelem eseménysorát I. (Szent) Istvántól egészen a XX. század végéig, az 1990-es rendszerváltásig, illetve Antall József miniszterelnök haláláig. A könyv a 100 híres történelmi személy életútján keresztül mutatja be a magyarság küzdelmes évszázadait, a középpontba a történelmi eseményeket formáló személyeket állítja. A szerző tudatában van annak, hogy sok fontos és híres személyiségnek nem jutott hely a kötetben, de bízik abban, hogy a válogatás megnyeri az értő olvasók tetszését és arra ösztönöz mindenkit, hogy a magyar történelem más nagyjainak életútját is tanulmányozzák. A kötethez nem készült szakirodalmi vagy ajánlott irodalmi jegyzék, hiszen az egy hasonló nagyságú könyvet megtöltene. Az érdeklődő olvasó bármely közkönyvtárban bármely korról és személyről tovább tájékozódhat.
A szerző arra törekedett, hogy az 1000 évről a bemutatott személyeken keresztül kialakulhasson egy összkép. A könyvben megtalálhatók a sikerek, a kudarcok és az eredmények, amelyek tanúsítják, hogy
"...annyi balszerencse közt,
Oly sok viszály után,
Megfogyva bár, de törve nem,
Él nemzet e hazán."
A könyvet jó szívvel ajánlom a felnövekvő ifjúságnak - köztük az általános és középiskolai diákoknak -, a pedagógus kollégáknak és minden történelem iránt érdeklődő olvasónak.

A századforduló pesti gyerekeinek élete elevenedik meg a regény lapjain. Izgalmas és meghatóan szép történetet beszél el az író iskolás gyerekeiről, akik csapatba tömörülve okos és hősies harccal megvédik szűkebb hazájukat, a "grundot" a nagyobb és erősebb füvészkertiek ellen. A harc halálos áldozatot is követel: a kis Nemecsek, aki "hadi" megbízatása teljesítése közben tüdőgyulladást kapott, magas lázzal elszökik hazulról, hogy részt vegyen a sorsdöntő csatában. Hőstettével győzelemhez is juttatja a Pál utcai fiúkat, de legyengült szervezete most már nem tud megbírkózni a halálos bajjal. E klasszikusszámba menő ifjúsági regény gyermekhősei feledhetetlen alakjai irodalmunknak.

A polihisztorként is ismert szépíró Móra Ferenc halála után összeállított kötet 1923 és 1934 között különböző lapokban megjelent cikkeinek gyűjteménye. Megírási módját és témáját tekintve egyaránt gazdag változatosságot mutat, de címéből következően mind a tudomány tárházából merít, a nyelvészettől, a pedagógián át egészen a botanikáig roppant széles skálán. Mint ő maga bevallja, amolyan "félbemaradt egzisztencia", ifjúkorában mindenbe belekapott, de semminek sem járt a végére, így belőle csak kettő válhatott: író vagy múzeumigazgató. S valóban mind a kettő lett, s csapódott az irodalom és a tudomány partjai közt hol az egyik, hol a másik felé, véglegesen egyiken se kötött ki. Örök kíváncsiság hajtja, s a fáradsággal összehordott ténykupacot imponálóan sokszínű, szuggesztív nyelvi formában rögtön igyekszik megosztani olvasóival.