[545] CUOHP, 508, 563, Kende, valamint interjú Donáthtal, Bp., 1980. május.
[546] Márkus István vallomása, Procčs, 49. o.
[547] CUOHP, 563.
[548] Interjú Vásárhelyivel, 1978. o. október.
[549] Gosztonyi: „Aufstand”, 193., skk.
[550] H53M.
[551] Hollós: id. mű, 38. o. skk.
[552] Interjú Vassal, 1979. szeptember.
[553] Hollós: id. mű.
[554] CUOHP, 428. Nyírádi Szabó Imre, korábbi pilótatiszt.
[555] Nikos ezt mondta a történész dr. Gogolák Lajosnak, aki a Corvin közzel szemben lakott (CUOHP, 441).
[556] CUOHP, 222, 17 éves iskolásfiú.
[557] Procčs, 70. o.
[558] Berecz: id. mű, 99. o.
[559] Interjú Vassal.
[560] Mikes György: „The Hungarian Revolution”, London, 1957., 91.o.
[561] A Szabad Európa Rádió által Münchenben végzett elemzés szerint az aktív harcosok közül 13% volt gyári munkás, 6% mezőgazdasági dolgozó és 20% egyetemista. A „fehér gallérosok” közül 82% volt azoknak az arányszáma, akik a harcokban aktív módon nem vettek részt. Az irodákban dolgozók nyilván teljesen demoralizáltak. Ezzel szemben az intelligenciának csupán 6%-a maradt inaktív ebben az értelemben: lázasan kezdtek szervezni új politikai pártokat, újságokat alapítottak és más módon fordították energiáikat nem sürgető nem harci feladatokra.
[562] A telefonhívások, in: Dulles Iratai, 1956. október 23., 24.
[563] Hétfői Hírlap, 1956. október 29., és Gosztonyi: „Aufstand”, 211. o.
[564] CUOHP, 403, Kiss Dezső lakatos, és Gosztonyi: id. mű, 217. o.
[565] CUOHP, 206, Sultz Árpád.
[566] Uo., 231.
[567] Micsunovics: Napló, 1956. október 15., 23-25.
[568] H36M, 41 éves korábbi katona.
[569] Egy lengyelt megöltek és többeket megsebesítettek (a tolmácsuk, Lovas György szerint) (CUOHP, 207.).
[570] CUOHP, 441.
[571] H32M.
[572] Kosák Dezső, in: Franc Tireur, Paris, 1956. december 18.
[573] Uo.
[574] Interjú Katona Gézával, Virginia, 1979. március 25.
[575] Október 25-én az amerikai követség hosszú táviratot tudott küldeni Washingtonba, amelyben kommentálta az eseményeket.
[576] Interjú Erdőssel, Bp., 1980. április.
[577] CUOHP, 500, Aczél.
[578] Uo., 229.
[579] Hajdú fényképész felvételei a birtokomban vannak. „Délelőtt 11 órakor az átállt szovjet tankok a Parlament felé tartanak a Bajcsy-Zsilinszky úton.” Az időpontot valamivel korábbra teszi a követségi telex-beszámoló. „10h 30'-kor nagy tömeg menetelt északi irányban a követség előtt, a Parlament felé.”
[580] A Műegyetem egyik adjunktusa szerint (561) „a Nemzeti Múzeum előtt 8 szovjet tank állt át a felkelők oldalára, és 3-4 kísérte a tüntetőket.”
[581] Interjú Dr. Hanák Péterrel, Bp., 1979. szeptember.
[582] Leslie Bain: Washington, Evening Star, 1956. október 31.
[583] Interjú Hegedűssel, 1980. április.
[584] ENSZ-jelentés, 254.
[585] Interjú Vásárhelyivel, 1978. október.
[586] New York Times, 1956. október 24.
[587] Október 25-én 6 óra 30 perctől délután 5 óra 3 percig telex összeköttetés volt Budapest és Washington között. A telexen keresztül történt drámai „beszélgetés” nyitva tartotta a vonalat. Egy másolatot elküldtek Eisenhower elnöknek, ez megtalálható a dossziéjában; egy másik másolat a Külügyminisztérium dokumentumai között található.
[588] CUOHP, 243.
[589] Katona: Napló, 1956. október 25., interjú, 1978. május.
[590] CUOHP, 413, Józsa Gyula egyetemista és Marton Endre.
[591] Uo., 561, a Műszaki Egyetem adjunktusa és 205.
[592] Marton Endre október 25-i és 26-i távirata, New York Times, 1956. október 27.
[593] Az angol hivatalos jelentés „300 – 800 közé” teszi a meggyilkoltak számát (UN Report, 482.), míg a Magyar Központi Statisztikai Hivatal bizalmas jelentése 106 meggyilkoltról beszél az V. kerületben a felkelés alatt. Ez utóbbit kell megbízhatónak tekintenünk.
[594] Kopácsi elmondja, hogy kapott egy telefonhívást egy rendőr hadnagynőtől: a hadnagynő közölte, hogy a Parlamenthez közeli egyik középület padlásán egy ÁVH-s hadnagy parancsnoksága alatt géppuskaállások vannak felállítva. Ez az ÁVH-s hadnagy éppen most kiabálta: nem fogja engedni, hogy a tömeg továbbra is a téren maradjon. A hadnagynő három perccel később megint telefonált Kopácsinak: közölte, hogy folyik a lövöldözés. Ezek alapján Kopácsi az egyetlen forrása annak, hogy az ÁVH közvetlenül felelős a Parlament előtti tömegmészárlásért.
[595] Hanák elmondotta e sorok írójának az egész epizódot Budapesten, 1979 szeptemberében. 1956-ban Szolnoki László történész idézte Hanákot, amint a csoportnak ezt mondta: (CUOHP, 526): „Ennek a válságnak az egyetlen megoldása az ÁVH feloszlatása, a lövöldözés leállítása és a szabad választások engedélyezése.” Erre ilyen ellenvetések hangzottak el: „Ez micsoda abszurd gondolat!” Különösen akkor kiabáltak megbotránkozva, amikor Hanák a szabad választások engedélyezéséről beszélt: „Ez tiszta ellenforradalmi beszéd, semmi más!” Nagy Imre azt mondta: „Elvtársak, ez korántsem egyszerű dolog!” Később a felkelőkre akarták hárítani Tóth lelövését, pedig ezt – igaz, nem szándékosan – a Pártközpont őrei követték el. Ilyenformán a kommunista Magyarország mártírnak tekintette.
[596] CUOHP, 205, Varga Zsigmond könyvelő.
[597] Uo., 615.
[598] H35M, mérnök.
[599] Joós Imre, in: Hétfői Hírlap, október 29.
[600] CUOHP, 430.
[601] Uo., 227, Péterfalvy püspök, valamint 615, Éliás kertész.
[602] Uo., 439, Vajda Ödön, kereskedelmi ügynök.
[603] Csiba Lajos, akivel a Nyugatnémet Televízió készített interjút 1968. június 17-én „Die Toten kehren wieder” címmel, valamint a Gosztonyi Péterrel készített interjú ugyanebben a programban.
[604] Maléter 1956. november 2-i kijelentése, valamint Mecséri János, Madarász Vlagyimir és Tari János tanúvallomása, Procčs, 72., 73. o.
[605] Nagy Imre egyik, 1954. júniusi beszédében idézi Lenin mondását.
[606] Szabad Föld, 1957. március 3. Ezt megerősíti Madarász százados tanúvallomása.
[607] Tari vallomása, Procčs, 73.o.
[608] Herman Phlegerrel készített szóbeli interjú, 1964. július 21. (Princeton egyetem) és levél James McCargarhez, 1966. március 18. Eisenhower megjegyzései a kétpárti törvényhozói gyűlésen, 1956. november 9. (Eisenhower Könyvtár).
[609] Jackson Hon. Walt W. Rostownak, 1962. szeptember 28. (Eisenhower-könyvtár, Jackson-iratok, 57. box).
[610] Conor Cruise O'Brien könyvszemléje a Washington Postban, 1973. február 4.
[611] Barnes jelentése, 157. telex, október 24. délután 3 órakor. Washingtonban a következő reggel vették. New York Times, október 26.
[612] Telefonhívások John Foster Dulles irataiban. Eisenhower könyvtára és Eisenhower Naplója, 18. box, 1956-os októberi telefonhívások.
[613] Henry Cabot Lodge jelentése, 403. telex, október 25. este 7 óra és levél C.D. Jackson-hoz, 1957. március 4. (Eisenhower könyvtára). Dulles a londoni követségekhez stb. és Lodge-hez, este 7h 30' (október 25.); Wily T. Buchanan (külügyminisztériumi protokollfőnök) interjúja, 1966. június 15. (Princeton egyetem). Ő nem értett egyet Dulles magyarokat nem segítő politikájával. „Akkor sem hittem, és miután 2 héten át útitársa voltam Hruscsovnak, még biztosabb voltam abban, hogy ők sohasem vetnék be az atombombát… Önök tudják, hogy szinte mindenki tudatában volt egy ledobott atombomba veszélyének.”
[614] TASZSZ-jelentés, Budapest, október 24.
[615] Bohlen jelentése, 439. telex, Moszkva, október 25.
[616] CUOHP, 211.
[617] Interjú Kuruczcal, London, 1978. április.
[618] Ernst Halperin.
[619] Bruno Tedeschi, in: II Giornale d'Italia, 1956. november 18.
[620] H70M.
[621] Manchester Guardian, 1956. október 27.
[622] Neue Kurier, Wien, 1956. október 26.
[623] Kopácsi Rendőr-főkapitányságának ostromáról készült beszámolóm forrásai: Fazekassal készített interjúm (Budapest, 1980. május), Kopácsival készített interjúm (Toronto, 1979. március), Kopácsi: Emlékiratok és Oláh Vilmos tanúvallomása. (Procčs, 54. o.).
[624] BBC-jelentés Lasky a „The Hungarian Revolution” című könyvben közli a korrekt szöveget annak félelmetes marxista zsargonjával, amit ezeknek a rádióadásoknak RFE- antológiája taktikusan elhallgat. Később Mikes György: „The Hungarian Revolution” című könyvében (London, 1957.) azt állítja: bár Mikoján és Szuszlov megengedte Nagynak, hogy az orosz csapatok behívásának felelősségét Gerőre hárítsa, Nagy Imre nem élt ezzel a lehetőséggel. Mikes azt is állította, hogy Nagy rádiónyilatkozata közben a két szovjet ott állt mögötte, kezüket mélyen a zsebükben tartva. Ez azonban nehezen egyeztethető össze a Hanák által megrajzolt képpel, hogy Nagy Imre aznap délben a helyzet ura volt.
[625] John MacCormac: New York Times, október 27. Gordon Shepard: Daily Telegraph, október 27; a röplap szövege Barnes 161. telexében, október 26, reggel 7 óra. The Times, október 27.
[626] Barnes jelentése, 161. telex, október 26., reggel 7 óra.
[627] Dr. George Devereux: H42M, 1957. április 4. (a Rutgers-egyetemen)
[628] Gosztonyi: id. mű, 213. o. skk.
[629] Farnadi Ernő (515).
[630] CUOHP, 221, 21 éves győri egyetemista.
[631] Adolph Rastén, in: Politiken, Koppenhága. 1956. október 29.
[632] UN Report, 85. o., The Times, 1956. október 29.
[633] Tedeschi, in: II Giornale d'Italia, Róma, október 30. A számot 82-re teszi. Dominique Auclcres a Le Figaróban (1956. október 29.) 50 helyi halottról ír. Szerinte 27 holttest a szomszéd falu lakosa volt. Az ENSZ-jelentés (497.§) szerint 101 embert öltek meg. A The Times tudósítója összesen 31 holttestet számlált össze, de elfogadja, hogy „mintegy 80” halott lehetett. Noel Barber (Daily Mail, 1957. október 23.) azt írja, hogy ő és segítője, Horváth Dénes 82 halottat számoltak össze. A KHS jelentése szerint Magyaróváron a felkelés alatt összesen 50 embert öltek meg. Ez egyezik Pötz Flóra becslésével: 40 halott, 150 sebesült.
[634] Farnadi Ernő szerint Földest először megverték az ÁVH-sok, majd a tömeg majdnem meglincselte, mert védte az ÁVH-sokat (CUOHP, 515): „Fekete szemmel tért vissza Győrbe, de bízott abban, hogy teljesítette a kötelességét.” A New York Times 1957. május 26-án jelentette, hogy Földest felakasztották, azzal a váddal, hogy ő vezette Győrben az ÁVH központja elleni támadást.
[635] CUOHP, 209, Pötz Flóra, a helyi gyárban elektrotechnikus.
[636] Uo., 204, gyári munkás.
[637] Barnes jelentése, 162., 165. és 167. telexek, 1956. október 26.
[638] Kádár néhány hónappal később (1957 júniusában egy konferencián) azt mondta, hogy Nagy Imre követői a Központi Bizottság összejövetelén, október 26-án követelték, hogy a felkelést a maga egészében nemzeti-demokratikus tömegmozgalomnak ismerje el a Központi Bizottság, de ezt a követelést elutasították.
[639] Népszabadság, 1957. május 17.
[640] Interjú Donáthtal, Budapest, 1980. május.
[641] CUOHP, 406.
[642] Uo., 525, Palkovics László szobafestő.
[643] Hétfői Hírlap, 1956. október 29. „Forradalmi ország – kedd estétől péntek estéig” című cikk.
[644] CUOHP, 301, Mikes Ferenc lelkész.
[645] Neue Zürcher Zeitung, 1957. január 29. Az ENSZ-jelentés szerint Debrecenben két embert lőttek agyon.
[646] Egyikük „Dr. Hardy”, 35 éves pécsi biokémikus volt.(CUOHP,517.).
[647] CUOHP, 517.
[648] H56M, a Kecskeméti Forradalmi Bizottság egyik tagja.
[649] Sultz Árpád, 28 éves katolikus teológus (CUOHP, 206). A kikérdezése 1957. júniusban Feldafingben történt. Az interjúvolókat nyugtalanították a története fantasztikus elemei, de ahol képesek voltak ellenőrizni az általa elmondottakat, ott a története hitelesnek bizonyult. A miskolci küzdelemnek egy meglehetős fantasztikus leírását illetően lásd: Új Hungária (1956. december 14.).
[650] Népszabadság, 1957. április 14. cikke az ÁVH-s tisztek szenvedéseiről; ENSZ-jelentés (497.§)
[651] CUOHP, 430, Bálint.
[652] Uo., 505, Márton László újságíró. és 508, valamint interjú Bárdi Jánossal (Wetzlar, 1978. július 3.)
[653] Szabad Miskolc Rádió, október 26., hajnali 1 óra 10 perc. Budapesti Rádió délután 1h (V. ö. Lasky: id. mű, 90. o. skk.)
[654] Budapesti Rádió, október 26., délután 4 óra 45 perc és este 9 óra. V. ö. Viktor Zorka, Manchester Guardian, október 26.
[655] CUOHP, 560., csepeli gyári munkásnő. Magyar Ifjúság, 1957. szeptember 7.
[656] Uo., 560.
[657] Fehér Könyv, II, 153-154. o. és CUOHP, 560.
[658] Fehér Könyv, II, 159-162. o. A fénykép most Münnich asztalán van.
[659] CUOHP, 204.
[660] Népszava, London, 1961. október 1. Tőke Ferenc: „Experiences wirth Workers' Councils during the Hungarian Revolution”, in: The Review, 74 – 78. o.
[661] Budapesti Rádió, október 26., délután 4 óra 45 perc.
[662] Budapesti Rádió, október 26., este 8 óra 45 perc.
[663] CUOHP, 231.
[664] Gosztonyi: Napló.
[665] Maléter Mária: „Ungarns stolzer Rebell”, in: Das Besse aus Reader's Digest, 1959. február.
[666] A szerző Batovval készített interjúja, Moszkva, 1978. április.
[667] Vaszilij Sitnyikovval készített interjú, Moszkva, 1978. április.
[668] Ilario Fiore budapesti olasz követ naplója, Bp., 1956. október 25-26.
[669] CUOHP, 213, egyetemista.
[670] Uo., 207, Lovas György tolmács.
[671] Szegedi, akit a szovjet hadsereg mellé jelöltek ki tolmácsnak, beszámolt erről az 1957-es interjúja során Vajda István újságírónak. (Bécs, 1978. október 25.)
[672] CUOHP, 231.
[673] Peer de Silva: „Sub Rosa”, 128 – 129. o. A tipikus újságírói túlzásokat illetően lásd: Expressen, Stockholm, 1956. november 4.
[674] Barnes jelentése, 168. telex, október 27., délelőtt 11 óra.
[675] Uo.
[676] Jegyzőkönyv az NSC 1956. október 26-i üléséről (Eisenhower könyvtára) és Allen W. Dulles, Oral History, 1965. június 3. (Princeton egyetem).
[677] Eisenhower és Dulles telefonbeszélgetései Eisenhower Naplójában rögzítve vannak, valamint a Dulles- és Dulles – Herter iratokban, Eisenhower könyvtárában.
[678] CUOHP, 407.
[679] Bill Lomax, kézirat, idézve Berecz id. könyvében, 86 – 90.o.
[680] H24M.
[681] H47M. Dr. William N. Christensen által készített interjú.
[682] H71M.
[683] H24M.
[684] H55F.
[685] CUOHP, 212.
[686] Dudást és Szabót 1957. január 15-én ítélték halálra. (New York Times, 1957. január 20.). Dudással kapcsolatban lásd még az 1956. december 31-i számot + Bányász Dezső: „Dudás fejvadászainak nyomában” című írását a Népakaratban (Budapest, 1957.)
[687] Baudy: id. mű, 383. o.
[688] CUOHP, 442, Ilosvay. Most Franz Ilosvay néven Bécsben él.
[689] Uo., 500, Aczél.
[690] A Dudás kivégzése után megjelent Fehér Könyv szerint Dudás a román titkosrendőrség ügynöke volt a háború előtt, de ez nem felel meg a valóságnak.
[691] Dudás háború alatti részvétele a moszkvai fegyverszüneti tárgyalások előkészítésében tény. Ezt megerősítette Jónás Pál a „Portrat eines Revolutionars” című cikkében, + in: Hinter dem Eisernen Vorhang, 10, 1957, valamint Kiss Sándor (H62M) és dr. Rényi Péter az 1979. szeptemberi interjúikban.
[692] Interjú „J.T.”-vel, 1974. január 17.
[693] Fehér Könyv, II, 105. o. skk. Hollós: id. mű, 120. o. skk. Interjú Gáti Róberttel, Leicester, 1980. augusztus 25.
[694] CUOHP, 429, Dr. Szappanos Pál, zsidó.
[695] Az ENSZ Magyarországgal kapcsolatos akcióinak összefoglalása (1956. október 28. – december 31.).
[696] Dulles dallasi beszéde. NSC 5616/2.
[697] Memorandum a magyarországi helyzettel kapcsolatos megbeszélésről (1956. október 27., délben), Amerikai Külügyminisztérium irattára.
[698] Rényivel készített interjú, 1978. július + CUOHP, 500, Aczél
[699] Kopácsi, Procčs, 57.o. és Emlékiratok, 159 – 161.o.
[700] Ilario Fiore Naplója, és interjú, Madrid, 1979. május.
[701] Times Talk, 1956. november, 1957. február.
[702] Interjú Jeffrey Blyth-szal, New York, 1978. május és Noel Barberrel, London, 1978. június, Lawrence Davis-szel, Bécs, 1978. július. Barber beszámolója. Daily Mail, 1956. október 27: „Ma este Budapest gyászoló város. Fekete zászlók lógnak minden ablakból…”
[703] Fabrizio Franco Naplója, október 27.
[704] Igazság, 1956. október 30.
[705] Interjú Kosáryval, Bp., 1980. április.
[706] Hollós; interjú Vásárhelyivel, Budapest, 1979. szeptember.
[707] Barnes jelentése, 169. telex, október 27., délután 4 óra és 171. telex, október 28., délután 2 óra.
[708] A Szabad Európa Rádió Maléterről, 1957. december 13.
[709] Gosztonyi Naplója, október 27.
[710] CUOHP, 615.
[711] Daily Telegraph, október 29.
[712] Kocsis László: „Kovács Béla utolsó napjai”, in: Új Magyarország, Bp., 1959. augusztus.
[713] Kovács Béla beszéde, október 31., in: Kis Újság, 1956. november 1. Rádióbeszéd Budapestről franciául, délután 5 óra 7 perckor október 31-én; MTI- közlemény, 1956. október 31.
[714] Kopácsi szerint ez október 25-én este történt. Úgy hitték, hogy Münnich már október 25-én is ténylegesen belügyminiszter volt, de kinevezését csak október 27-én hozták nyilvánosságra. Az ÁVH feloszlatását a következő nap jelentették be. (Emlékiratok: 175. o.).
[715] Ez volt a szöveg, amit Dimitrij T. Sepilov szovjet külügyminiszter felolvasott az ENSZ közgyűlésén november 19-én. „A táviratot a Szovjetunió Minisztertanácsa a Magyar Népköztársaság miniszterelnökétől október 24-én kapta.”
[716] Interjú Hegedűssel, Bp., 1980. április.
[717] Balogh József, Gimes Miklós és Szilágyi József vallomása, Procčs, o. 87. skk.
[718] Kopácsi: Emlékiratok, 172 – 173.
[719] Kádár konferenciai beszéde.
[720] Janza és Tóth vallomása. Procčs, 93. o. + Hollós: id. mű
[721] CUOHP, 448, Bánkúti Géza motorbicikli-versenyző, esetleg megbízhatatlannak tekintették, Pethes Szabolcs, 20 éves (CUOHP, 244), és H39F, egy régi zsidó ékszerész 18 éves lánya, aki ápolta a sebesülteket és a kabátja alatt fegyvereket és gránátokat csempészett az alagútban rejtőző felkelőkhöz. Lásd: Gordon Shepard, Daily Telegraph, 1956. október 29.
[722] Fehér Könyv, II, 35-37. o.
[723] Dr. Roland Nietsche cikke a Bild-Telegraphban, Bécs, 1956. október 29. Győrött október 27-én tartózkodott.
[724] Győri Szabad Rádió, október 28., reggel 8 óra 13 perc.
[725] Uo. + CUOHP, 221. és 515.
[726] Győri Nemzeti Bizottság.
[727] Dr. Roland Nietsche. CUOHP, 501., 507. Egy 24 éves egykori DISZ- tisztségviselő + CUOHP, 566, Lazarus Brankov.
[728] CUOHP, 566.
[729] Uo., 515, Farnadi Ernő, győri szociáldemokrata.
[730] Uo., 515, és 507, 20 éves budapesti egyetemista.
[731] Hommer Bigart a New York Timesban, október 30. Giorgio Bontempi szerint (H Paese, Roma, 1956. október 29.) az ultimátum (amelyről akkor szerzett értesülést, mielőtt elhagyta Győrt október 28-án délelőtt 10 óra 50 perckor) így hangzott: „Ha Nagy nem nyújtja a leglényegesebb garanciát 8 óráig, a győri forradalmárok Budapestre vonulnak.”
[732] Budapesti Rádió, október 28., hajnali 4 , 6 és reggel 7 óra 20 perckor.
[733] Interjú Hegedűssel, Bp., 1980. április. Ő a konferenciáról később hallott. „Mindig misztérium volt számomra, hogy pontosan mi történt ezen a konferencián.”
[734] Peter Eder, Echo, Bécs, 1956. november 4.
[735] Győri Szabad Rádió, október 29. Miskolci Szabad Rádió, október 28, délután 6 óra 40 perc, és október 29, délután 2 óra 15 perc.
[736] Interjú Hegedűssel.
[737] Sir Anthony Eden kritikája az ENSZ-ben az Egyesült Államoknak a magyar kérdésben tanúsított magatartására vonatkozóan. Lásd: Full Circle, 609. o.
[738] New York Times, 1956. október 30.
[739] Thompson jelentése, 918. telex, Bécs, október 28., délután 3 óra. Barnes jelentése, 171.telex, október 29., este 9 óra.
[740] Barnes jelentése, 180. telex, október 29., este 9 óra.
[741] Baranyai György és Nógrádi Gábor: „A Rákosi-villa titkai”, in: Népakarat, 1956. november 2.
[742] Hollós: id. mű.
[743] CUOHP, 615.
[744] H13M.
[745] ENSZ-jelentés. 523, §. + Interjú Nagy Tamás professzorral, Budapest,1980. április.
[746] CUOHP, 561.
[747] Baudy, id. mű: 382. o. skk. A fogalmazvány Horváth kéziratában október 30-án este akadt a kezébe a Szabad Nép szerkesztőségében, ahová az Egyetemi Ifjúság legutolsó számának kéziratával érkezett. + Interjú Molnár professzorral, Genf, 1979. április.
[748] Interjú Noel Barberrel, London, 1978. június.
[749] Az elnökkel folytatott ezen beszélgetések félig szószerinti szövege Eisenhower Naplója, Eisenhower-Könyvtár.+ Dulles – Horter iratok (Eisenhower-könyvtár)
[750] New York Times, 1956. október 30.
[751] CUOHP, 616, Molnár: „Nem akarta meglovagolni ezt a forradalmat.”
[752] Méray a Nyugatnémet TV-ben, 1968. június 17. „Die Toten kehren wieder.”
[753] Interjú Erdőssel, 1980. április.
[754] Interjú Vásárhelyivel, 1980. október.
[755] Gosztonyi: „The General of the Revolution”, in: Allgemeine Schweizer Militarzeitschrift, 10. 1964., 668-674.o.
[756] Budapesti Rádió, november 1.
[757] Daily Express, október 31. Igazság, november 1, Nemzetőr, München, 1962. november 1.
[758] Interjú Dr. Révész Andrással, 1980. április.
[759] Uo.
[760] Interjú Zentai Vilmossal, Bp., 1980. április.
[761] Tildy, Procčs, 105. o.
[762] Szabad Kossuth Rádió, október 30, és lásd: H45M.
[763] CUOHP, 606, Dr. Horváth Dénes, az Erdei testvérek osztálytársa.
[764] Uo., 561, Blücher professzor.
[765] Barnes jelentése, 182. telex, október 28., este 10 óra, + 186. telex. október 30., hajnali 1 óra
[766] CUOHP, 231, traktorállomás vezetője.
[767] Interjú Király Bélával, New York, 1974. január. 1957. február 18-án Király közzétette az események drámai verzióját a Life-ban. Az időmegjelölése a részleteket illetően nagyvonalú. Jánosihoz intézett levele facsimilében, in: Procčs, 58. o. skk.
[768] Király, East Europe, VI, 1958.
[769] CUOHP, 428, Nyirádi Szabó Imre.
[770] Uo., 446, katonai szakértő. Az ő egysége is tudott a szovjet egységek bejöveteléről, de senki sem tudta, hová kell küldeni ezt az információt. A Honvédelmi Minisztérium nem tartott rá igényt.
[771] H61M, Jónás Pál és cikke: „My Generation”, in: East Europe, 6. kötet, 7. szám. Ő a recski táborban 35 éves volt. ENSZ-jelentés, 523. § + interjú Nagy professzorral, 1980. április, Budapest.
[772] Barnes jelentése, 180. telex, október 29., este 9 óra. + Katona naplója.
[773] CUOHP, 206, Sultz Árpád, akit a Miskolci Tanács propaganda-főnökévé neveztek ki.
[774] Varsói amerikai követség jelentése, 592. telex, 1956. november 2. Dühödten megtámadták Saillant-ot a Glose Pracy nevű lengyel szakszervezeti lapban (október 30.).
[775] Radványi János: „Hungary and the Superpowers” (Stanford, California, 1972.).
[776] BBC összefoglaló, 1956. november 2.
[777] Bohlen jelentése, 992. telex, Moszkva, október 30., délután 1 óra. A vételt jelentette T. Popovski (Borba, Belgrád, október 30.).
[778] Dulles telexe Bukarestbe, Budapestre, Bécsbe és Belgrádba, október 30.
[779] CUOHP, 526, Szolnoki László, történész.
[780] Rádió Times Hulton Picture, M 70975.
[781] Barnes jelentése, 187. telex, október 30., hajnali 1 óra.
[782] Mayer Antal és Szolnoki László tanúvallomása.
[783] CUOHP, 407, Braunecker Antal, 29 éves közgazdász-hallgató, valamint 220, Kábor Gábor, 21 éves hallgató.
[784] Interjú Vajda Istvánnal, Bécs, 1978. október.
[785] Vlado Teslic, Borba, 1956. november 1.
[786] Politikai üzenetek a müncheni Szabad Európa Rádiótól a Szabad Európa Bizottsághoz New York-ba, Jackson-iratok, 44. box, Eisenhower könyvtára. Október 29-én egy üzenet érkezett a Szabad Európa Rádiótól: „A Győri , Miskolci és a Pécsi Katonai Rádió anyagát használjuk fel, amennyiben az tükrözi a forradalmárok hiteles követeléseit, hangsúlyozva a szovjet csapatok azonnali kivonását, az ÁVH lefegyverzését és felosztását.”
[787] Weltpresse, Bécs, október 30. és Neues Österreich, október 31.
[788] Marian Bielicki, in: Po Prostu, 1956. december 9.
[789] CUOHP, 564, újságíró.
[790] Függetlenség, 1956. október 30.
[791] Hanka Adamieska, idézi Wiktor Woroszylski, in: Nowa Kultura, Varsó, 1956. december 2.
[792] CUOHP, 564.
[793] Interjú Bárdi Jánossal, Wetzlar, 1978. június.
[794] CUOHP, 564.
[795] Benkő Zoltán és H75M.
[796] Marian Bielicki, Po Prostu, november 25., december 2., december 9. Hanka Adamiocka, in: Sztandar Mlodych, november 27, Wiktor Woroszylski: Napló, in: Nowa Kultura és France Observateur, 1957. január 3.
[797] CUOHP, 429, Dr. Szappanos Pál.
[798] H31M.
[799] A Magyar Függetlenség első száma október 30-án, az utolsó november 3-án jelent meg.
[800] H75M.
[801] CUOHP, 564.
[802] Jónás Pál, id. mű.
[803] CUOHP, 563, Kende.
[804] Uo. De Kopácsi ennek az epizódnak idejét október 30. estére teszi.
[805] Kővágó József levele a szerzőhöz, 1978. április és CUOHP, 615, Éliás.
[806] Borba, Belgrád, 1956. október 31.
[807] Király, Life, 1957. február.
[808] Király titkárnőjének, vallomása, Procčs, 68 – 70. o.
[809] Népszabadság, 1959. december 3.
[810] Bohlen jelentése, 1006. telex, Moszkva, október 31.
[811] Tito október 29-i üzenete, Szabad Ifjúság, október 30. Neues Österreich, 1956. október 30. interjú Erdőssel, Budapest, 198. o. április.
[812] Bohlen jelentése, Moszkva, október 31., délután 1 óra.
[813] Barnes jelentése, 191. telex, október 30., délután 4 óra.
[814] Time, 1956. november 12. Interjú Blyth-szal, New-York, 1978. május; interjú Mátyással, Párizs, 1978. június; interjú Katonával, Virginia, 1978. március; interjú Tedeschivel, Róma, 1979. május.
[815] Hollós: id. mű. 120. o.
[816] Interjú Mátyással.
[817] Wiktor Woroszylski: Nowa Kultura, 1956. november 25.
[818] Interjú Vásárhelyivel, Bp., 1980. április. Ez Baloghnénak Nagy Imrével való összeütközése során merült fel, amelyet ő tanúsított. az 1958. június 13-i vallomása, Procčs, 98.o.
[819] Hollós: id. mű, 151.o.
[820] CUOHP, 508.
[821] Uo., 563, Kende, Gimest idézve.
[822] Uo., 508.
[823] H24M.
[824] Háy Gyula: id. mű, 365. o. H61M, Jónás Pál.
[825] Kádár 1957. június 27-i beszéde
[826] Ezek a telefonbeszélgetések dokumentálva in: Dulles- és Dulles Herder-iratok, és Eisenhower Naplója, 18. box.
[827] CUOHP, 213, egyetemista.
[828] Alberto Cavallari riportja a Corriera della Sera-ban. Times Hulton Rádió M68 955, 68 960, 71 140, 80 285.
[829] Katona Naplója.
[830] Barnes jelentése, 197. telex, október 30., éjjel 11 óra.
[831] Barnes jelentése, 191. telex, október 30., délután 4 óra.
[832] A Szabad Európa Rádió összefoglalója azt állítja, hogy a felkelő-követelések ismertetésének elve „le lett fektetve a New York és München közötti egyik üzenetváltásban. A Szabad Európa Rádió azon volt, hogy a számos szétszórt hazafias csoport gondolkodását egyesítse, azáltal, hogy visszajátssza az ő programjukat és óhajaikat – nem pedig rájuk erőltetvén a müncheni programot”.
[833] Miskolci Rádió, október 30., este 6 óra 30 perc.
[834] BBC összefoglaló, október 30. Budapesti Rádió francia adása, október 30-31, éjfélkor.
[835] CUOHP, 501.
[836] Uo., 213, 22 éves egyetemista.
[837] Kádár 1957. május 11-én azt mondta: „A történelem folyamán sohasem voltak helyi háborúk Európa szívében. Azok mindig világháborúkká terebélyesedtek.”
[838] Heltai György a Nyugatnémet TV-ben, 1968. június 17. „Die Toten kehren wieder.”
[839] Kővágó József beszéde, 1957. január 29. (lásd: 13. jegyzet.)
[840] Budapesti Rádió, október 30., este 7 óra; Miskolci Rádió, este 10 óra 5 perc.
[841] Procčs, 73. o. Interjú Vassal, 1979. szeptember; Gosztonyival, Bern, 1978. június
[842] Balogh Józsefné vallomása, Procčs, 101. o.
[843] Kopácsi: Emlékiratok, 179-181. o. Az ő dátumozása sebezhető. A Kádár által létrehozott új Politikai Bizottság november 1-jén este 10 órakor lett bejelentve.
[844] Molnár Ferencné vallomása, Procčs, 103. o.
[845] Magyar Függetlenség, október 31.
[846] Budapesti Rádió, október 30 – 31., éjfél.
[847] Kossuth Rádió, október 30., este 10 óra 40 perc. Waroszylski, Nowa Kultura, Varsó, 1956. november 25.
[848] ENSZ-jelentés, 509. §. Budapesti Rádió, október 31, délután 5 óra 15 perc.
[849] Mielőtt Fazekas a szerzővel 1980 áprilisában találkozott, beugrott a Hungária étterembe borozni, ami emlékeztette arra a jelenetre: az ember egyike volt a teherautóban lévő rendőröknek. Nagy Imre lánya megerősítette, hogy apja aznap hazament, amikor Mindszenty kiszabadult.
[850] Pauly-Pálos György geológushallgató tanúsága (CUOHP, 619, II).
[851] Budapesti Rádió francia adása, október 30 – 31., éjfélkor.
[852] Háy Gyula találkozott vele a börtönben, id. mű, 360 o. skk. Lásd Mindszenty titkárának, Turcsányi Egonnak vallomását, Procčs, 107 – 110. o.
[853] „A Szovjetunió Kormányának nyilatkozata a Szovjetunió és a többi szocialista állam közötti barátság és együttműködés fejlődésének és további megszilárdulásának elveiről”, in: Pravda, Moszkva, 1956. október 31; a fordítás in: Current Press, 1956. november 14, 10-11. o.
[854] Magyar Néphadsereg Forradalmi Tanácsa.
[855] Budapesti Rádió, október 31.
[856] MTI-jelentés.
[857] Woroszylski, Nowa Kultura, december 2.
[858] CUOHP, 619/II.
[859] Radio Times Hulton Picture M 75107.
[860] Szabad Kossuth Rádió, 1956. november 3.
[861] Interjú Révésszel, 1980. április.
[862] Katona: Napló, október 31.
[863] Szabad Európa Rádió belső irányelvei, október 30.
[864] CUOHP, 599.
[865] Djuka Julius, Politika, Belgrád, 1956. nov 1.
[866] Teslic, Borba.
[867] Kopácsi, Irodalmi Újság.
[868] Heltai a Nyugatnémet TV-ben, 1968. június 17. és a „November 1956: The End in Budapest”, in: East Europe, 10. o. skk.
[869] Miskolci Rádió, október 31., délután 1 óra 17 perc.
[870] Interjú David W. Wainhouse-vel, 1972. nov. 20. (Eisenhower könyvtára).
[871] JCS, 2066/14, 1956. július 10., NARS. Az NSC 5608/1. számú, 1956. július 18-i záradékot részben feloldották a titkosítás alól a szerző kérésére.
[872] ICS 2066/17: A lengyelországi és magyarországi fejleményekkel kapcsolatos USA- politika Egyesült Stratégiai Szemle-bizottság jelentése (NSC 5616), a Honvédelmi Minisztérium memorandumát tartalmazó függelékkel, 1956. október 31, in: NARS, dokumentum csoport 218. Ezt a dokumentumot a szerzőnek 1979 májusában mutatták meg, de a fontos függeléke csak részben vált hozzáférhetővé 1980-ban. Egy későbbi iratból, a JCS 2066/19-ből, amit a november 15-i NSC-értekezletnek bemutattak, az NSC-értekezletnek egy további paragrafusa ismeretes: „Ha a Szovjetunió katonai erőt alkalmaz a Gomulka-rezsim elnyomására és a nemzeti függetlenségre irányuló tendencia megfordítására, és ha a lengyel rezsim ellenáll és alkalmas időben segítséget kér az ENSZ-től, az USA kezdeményezzen és legyen kész támogatni bármilyen megfelelő ENSZ-akciót, a katonai erő alkalmazását beleértve, ami szükséges ahhoz, hogy megakadályozza, hogy a Szovjetunió sikeresen ráerőszakolja uralmát Lengyelországra.” A kiemelt szavakat törölte a JSC, mint „túlzottan megszorítókat”, valószínűleg azért, hogy elkötelezze az USA-t a legjobb érdekeire káros akcióirány mellett.
[873] Magyarországot „törölték az NSC-teendők köréből, mivel elsőbbsége van a közép-keleti problémáknak”. 1626 – 1628 NSC-akciók, NSC-akciók jegyzéke, az 1956. november 1-jén tartott 302. konferencián. NLE 78-2,2 Eisenhower könyvtárában.
[874] JCS 2066/19: a JSSC jelentése a JCS-nek a lengyelországi és magyarországi fejleményekkel kapcsolatos pillanatnyi USA-politikánál NSC 5616/1, 1956. november 14.
[875] John Foster Dulles üzenete a New York-i Egyesített Vezérkari üléshez (Dulles iratai).
[876] Interjú Allen Dullesszel, 1965. június 3. (Princeton Egyetem).
[877] Micsunovics Naplója, nov. 2-3.
[878] Balogh Józsefné vallomása 1958. június 13-án (Procčs, 98.o.).
[879] „Nyilvános igazságszolgáltatás a Köztársaság téren”, Magyar Függetlenség, 1956. november 1.
[880] Barnes jelentése, 200. telex, október 31., délután 1 óra. Vö. Wiener Presse (november 1.): „Mihelyt kivonulnak az orosz csapatok délután 1/2 1 előtt 5 perccel a főváros központjából, ahol a Honvédelmi Minisztériumot és a Belügyminisztériumot őrizték, elkezdődött a Hosszú Kések Napja. Mindenhol rejtőző ÁVH-s emberekre vadásztak.”
[881] Kádár rádióbeszéde, 1956. november 26.
[882] „Szemtől szemben Mikojánnal és Szuszlovval”, Igazság, 1956. nov 1.
[883] Igazság, október 31. V. ö. Budapesti Rádió (október 31.) a Szilágyival, Aczéllal, Gimessel és Lőcseivel október 27-i beszélgetés során ugyanezt mondta: Procčs, 87. o. skk.
[884] A röplapot teljes egészében ismertette a Budapesti Rádió október 31-én este 10 órakor.
[885] Interjú Kopácsival, Magyar Világ, november 2.
[886] Nagy beszéde a Budapesti Rádióban, október 31., délután 5 óra 20 perckor.
[887] Franco olasz követ olasz nyelvű átirata.
[888] Trybuna Ludu, Varsó, november 5. A november 4—5-i lengyel sajtó és Rádió nem említette a második orosz beavatkozást Magyarországon. Ez is alátámasztja Gomulka bűnrészességét. Az ő megváltozása decemberben teljes volt, amikor 3 000 aktivista előtt Varsóban kijelentette: „A szovjet csapatok alkalmazását szükségesnek véltük.” Kevéssel Nagy Imre kivégzése után gdanszki beszédében még ezt is jóváhagyta.
[889] Neue Zürcher Zeitung, nov. 1. Lásd a varsói amerikai követség 596. és 600. telexét (november 2.): a francia követ megtudta, hogy a lengyel vezetők Mikojánhoz látogattak a Magyarországgal kapcsolatos szovjet-lengyel politikai koordinálására + 171. telex (Varsó, 1956. november 5.)
[890] Új Magyarország, nov 2.
[891] Len Waernbergnek a szerzőhöz eljuttatott Naplója. Vecke Journden, Stockholm, 46. kötet, 1956.
[892] Fehér Könyv, II.
[893] CUOHP, 231.
[894] „Amikor november 4-én hajnalban megérkeztek a követségre, (teljesen más körülmények között) befogadtuk őket.” Vlajko Begovics, Borba, 1957. április 5. A belgrádi Internationale Politik 1957. április 16-i összefoglalója a tapogatózás időpontját november 1-re teszi, egy korábban kiadott jugoszláv külügyminisztériumi közlemény pedig november 2-re (közzétéve in: Népakarat, AP56 november 24.): a követségi tartózkodás hetei alatt elmondta Nagynak, Losonczynak és Donáthnak, hogy milyen szerepe volt neki ebben.
[895] Budapesti Rádió, nov .1.
[896] Függetlenség, nov. 2.
[897] CUOHP, 508, 23 éves újságíró az Igazság-nál.
[898] Budapesti Rádió, október 31., délelőtt 10 óra 45 perc.
[899] Szabad Miskolci Rádió, október 31.
[900] Népszabadság, 1969. november 2.
[901] Katona: Napló, nov. 1.
[902] Barnes jelentése, 204. telex, nov. 1., délelőtt 11 óra.
[903] Cavallari cikke a Corriere della Sera-ban, nov. 5. Bruce Renton, in: New Stateman, 1956. november 10; Adolph Raster, in: Politiken, Koppenhága, 1956. november 2.
[904] Hollós: id. mű, 120. o. skk. Magyar Függetlenség, 1956. november 1.
[905] Filippo Raffaelli, II Corriere Lombardo. Az ő interjúi megtalálhatók Fabrizio Franco irataiban.
[906] Új Magyarország, nov. 2.
[907] „Nyissuk fel a cellákat!”, Hétfői Hírlap, október 29.
[908] Zsadányi Oszkár: „Riport a Központi Börtönből: 800 politikai fogoly szabad!”, Igazság, nov. 3. Procčs, 63. o. skk. Interjú Gorka Pállal, London + H23M, műszaki egyetemi hallgató.
[909] Barnes jelentése, 212. telex, nov. 1., éjfélkor. Kis újság, november 2. Interjú Révészszel, Budapest, 1980. április. A későbbiek során a kommunisták megpróbáltak elterjeszteni félrevezető történeteket. Kéthlynek a budapesti új fehér terrorral kapcsolatos kijelentései nyomán. Bjarne Bractoy (a Szocialista Internacionálé titkára) levele Morgan Phillips-hez (1956. november 27.)
[910] Volksstimme, nov. 27.
[911] Thompson jelentése, 993. telex, Bécs, október 30.
[912] Interjú Kiss-sel, Washington, 1974. január.
[913] Procčs, 140. Nyugatnémet TV-program, 1968. június 17.
[914] Interjú Heltaival, 1974. január, és Erdőssel, 1980. április.
[915] Procčs, 140. o. skk.
[916] ENSZ-jelentés, 74. §§, 336 – 340. Kádár állítólag ez alkalommal hangsúlyozta Andropovnak, hogy minden magyar teljes egyetértésben van: „A szovjet sajtó ezt magyar ellenforradalomnak nevezi. Önök nagyon jól tudják, hogy nem az, noha azzá válhat —, és ha azzá válik, ez a szovjet tankok hibája lesz.” Mint magyar kommunistáknak nem lesz más választása, mint csatlakozni a munkásokhoz az utcán. Ez a romantikus változat – Kádár későbbi tetteit figyelembe véve – valószínűtlen.
[917] Interjú Vásárhelyivel, 1980. április.: „Donáth és Haraszti azt mondták nekem, hogy Szántó és Lukács ellenezték.”
[918] Gordon Gaskill: „Timetable of a failure”, újranyomtatva 1958-ban, Virginia Quarterly Review-ban, in: Best Articles and Stories, 1958. december.
[919] Egy november 5-i cikkében Cavallari azt írta, hogy Kádár kiáltott, de az eredeti történetben („Budapest and Vienna, November 2 nd” in: Corriere delle Sera) Tildy volt az, aki kiáltott.
[920] Barnes jelentése, 213. telex, nov. 2., délelőtt 10 óra. A francia szöveg az olasz dossziéban.
[921] Nagy nyilatkozatának a szövege: „Magyarország népe! A Magyar Nemzeti Kormány a magyar nemzet és a történelem iránti felelősségét mélységesen átérezve, és kifejezve a magyar nép osztatlan akaratát, kinyilvánítja a Magyar Népköztársaság semlegességét. A magyar nép a függetlenség, az egyenlőség alapján, összhangban az ENSZ alapokmányával igaz barátságban kíván élni szomszédjaival, a Szovjetunióval és a világ összes népeivel. A magyar nép óhajtja a konszolidációt és a nemzeti forradalmának eredményeit tovább kívánja fejleszteni, de nem akar csatlakozni egyetlen hatalmi tömbhöz sem. A magyar nép évszázados álma így teljesedett. A múlt és a jelen magyar hőseinek küzdelme a szabadságért és a függetlenségért végül is győzelemre vezetett. A hősi harc lehetővé tette, hogy népünk nemzetközi kapcsolataiban, érdekeinek megfelelően semleges legyen. Azt kérjük szomszédjainktól, a közeli és távoli országoktól, hogy tartsák tiszteletben népünknek ezt a megmásíthatatlan döntését. Tény, hogy jelenleg a népünk ebben a döntésben olyan egységes, amilyen talán soha nem volt a történelme folyamán. Magyarország dolgozó milliói! Forradalmi elhatározással, áldozatos munkánkkal és a rend, nyugalom megőrzésével oltalmazzuk és erősítsük hazánkat: a szabad, független, demokratikus és semleges Magyarországot!”
[922] Michael S. Samsonow: „Diplomacy of Force” (Redwood City, California,1960). + „A Case Study, Hungary's Delaration of Neutrality” (Hoover-könyvtár)
[923] Barnes jelentése, 208. telex, 1956. nov. 1., este 8 óra. Véve Washingtonban délután 2 óra után 5 perccel. (Az egész szöveg fordítása – 213. telex – november 2-i, délelőtt 10 órai dátumozással Washingtonba reggel 5 óra 3 perckor érkezett.)
[924] Lásd az USA sajtónyilatkozatát az 1956. nov. 2-i Közgyűlésről (Dulles iratai között).
[925] Interjú Münnich Ferencnével, Bp., 1980. május.
[926] Woroszylski: Nowa Kultura, 1956. dec. 9.
[927] Interjú Vásárhelyivel, 1980. május. Oszkó visszautasította az interjút.
[928] Kádár rádióbeszéde, 1956. nov. 26.
[929] Kádár kongresszusi beszéde, 1957. június 27. Vengerszkaja konferencia Vengerszkoj Szocialisztyicseszkoj Rabócsej Partyiji, Moszkva, 1958.
[930] Tedeschi, II Giornale d'Italia, nov. 2. és a szerző interjúja, Róma, 1979. május.
[931] Kádár kongresszusi beszéde. id. mű. Kádár sok alkalommal azt állította, hogy a Nagy-rezsimmel november 1-jén „szakította meg a kapcsolatait”. Így nyilatkozott pl. öt nappal később a Népszabadságban. Münnich ugyanezt mondta november 4-én a Szombathelyi Rádióban. November 26-i rádióban Kádár bővebben beszélt: „Megszakítottam vele november 2-án [sic!] a kapcsolataimat, amikor láttam, hogy az ellenforradalomnak nagyobb haszna van Nagy Imre forradalmából, mint a Magyar Népköztársaságnak.”
[932] CUOHP, 615, Éliás.
[933] Új Magyarország, nov. 3.
[934] Interjú Rényivel, 1979. szeptember, Bp.
[935] Magyar Honvéd, nov. 2. és Népszava, november 2.
[936] Kertész István vallomása, Budapest, 1956. dec. 15. Fehér Könyv, II, 84-88.o.
[937] Kis Újság, nov. 3.
[938] Bálvány svájci újságíró, idézi: Gosztonyi, id. mű, 326. o. skk.
[939] Baloghné vallomása, Procčs, 52.o.
[940] Király: Life, 1957. február. és a Nyugatnémet TV 1968. június 17-i programja.
[941] Interjú Sárközivel, 1974. aug.
[942] Igazság, nov. 3.
[943] Szabó István vallomása, Procčs, 50. o. skk.
[944] Procčs, 145.o.
[945] Cavallari: Corriere della Sera, nov. 5.
[946] Procčs, 51. o. (Minisztertanácsi jegyzőkönyvek.)
[947] Népakarat, 1957. július 5-6.
[948] Interjú Katonával, 1978. május.
[949] Interjú Marosánnal, 1978. október.
[950] Léderer Lajos: „The Men of Budapest”, in: Observer, London, 1958. június.
[951] Kerekes György vallomása, Procčs, 70. o. skk.
[952] Interjú Heltai Györggyel. Charleston, Dél-Karolina, 1974. január 7. és Király Bélával, 1974. január 22.
[953] Hollós: id. mű, 120. o. skk.
[954] H31M.
[955] Idézve Zalka Miklóstól, in: Minefield, II, Bp. 1962., 227. o. skk.
[956] Francois Bondy: „Ungarns Augenblick der Freiheit”, in: „Monat”, IX, 1956/57.
[957] Az olasz követség: „A helyzetet meghatározó tényezők a forradalom előtt”, 1956. nov. 2. és „Az események krónikája”, 1956. november 2.
[958] Bohlen jelentése, 1041. telex, Moszkva, nov. 2., este 9 óra.
[959] Bohlen jelentése, 1044, Moszkva, nov. 2., este 10 óra.
[960] Bohlen jelentése, 1044, Moszkva, nov. 2. este 10 óra. Véve Washingtonban délután 4 óra 44 perckor, és 1048. telex, november 3-án, délben.
[961] Daily Mail, 1956. nov. 3.
[962] Micsunovics: Napló, 1956. nov. 2.
[963] Eisenhower könyvtára, Dulles iratai.
[964] A táviratot Dulles írta alá, C.M. Phillips fogalmazta Lodge-nak, Washington, nov. 2., este 6 óra 53 perckor ment el a távirat.
[965] Interjú Frank Wilcox-szal, Washington, 1978. május és Winthrop Aldrich-csal, 1972. október 16 (Eisenhower könyvtára).
[966] CUOHP, 428, Nyirádi Szabó Imre.
[967] Wailes jelentése. 220. telex, nov. 3., délután 1 óra. Vették (washingtoni idő szerint) délután 2 óra 6 perckor.
[968] CUOHP, 501.
[969] Bohlen jelentése, 1057. telex. Moszkva, nov. 3., este 8 óra.
[970] Bohlen jelentése, 1048. telex, Moszkva nov. 3., délben.
[971] Uo. Washingtonba érkezett nov. 4-én hajnali 3 órakor.
[972] CUOHP, 430.
[973] Uo., 561, Blücher professzor.
[974] Uo., 563, Kende.
[975] Wailes jelentése, 219. telex, nov. 3., délután 1 órakor. Vették délelőtt 10 óra 5 perckor.
[976] Wailes jelentése, nov. 3., délután 4 óra 30 perckor.
[977] A tárcák így oszlottak meg: igazságügy miniszter Molnár Erik, kohó- és gépipari miniszter Csergő János, városfejlesztési miniszter Nezvál Ferenc, könnyűipari miniszter Nagy Józsefné, földművelésügyi miniszter Ribiánszky Miklós, külkereskedelmi miniszter Bognár József, belkereskedelmi miniszter Tausz János, élelmezésügyi miniszter Nyers Rezső, begyűjtési miniszter Gyenes Antal, építésügyi miniszter Apró Antal, egészségügyi miniszter Babics Antal.
[978] CUOHP, 616, Molnár. Interjú Molnárral (1979. április); Szabó János felszólalása a Biztonsági Tanács ülésén november 3-án este.
[979] Heltai levele Gosztonyinak.
[980] Interjú Erdőssel, 1980. április.
[981] Király, Life.
[982] Népszava, nov. 4.
[983] Uo. és Szabó János felszólalása a Biztonsági Tanács ülésén aznap este.
[984] Wailes jelentése, 224.telex, nov. 3., délután 5 óra, vették délután 2 óra 7 perckor.
[985] Interjú Fritz Moldennel, Bécs, 1980. május. Cikk a Die Presse-ben, Bécs, 1956. november 13.
[986] Interjú Erdőssel, 1980. április.
[987] Interjú Vásárhelyivel, 1978. október és 1979. szeptember. Wailes jelentése, 226. telex este 10 óra, vették Washingtonban este 6 óra 1 perckor. Az MTI-közlemény a sajtókonferenciáról megjelent a Népszabadságban (november 4.)
[988] CUOHP, 428.
[989] Interjú J.T. újságíróval.
[990] CUOHP, 517, „Dr. Hardy” biokémikus, Pécs.
[991] Interjú Bohlennel, 1970. december 17., Eisenhower-könyvtár.
[992] Bohlen jelentése, 1057. telex, Moszkva, nov. 3. este 8 óra, vették délután 4 óra 43 perckor.
[993] Interjú Bibó professzorral, Bp., 1978. október.
[994] Interjú Donáthtal, 1980. május.
[995] Gosztonyi és Csiba Lajos a Nyugatnémet TV-ben, 1968. jún. 17.
[996] Háy: id. mű, 342. o.
[997] CUOHP, 441, Gogolák Lajos történész.
[998] CUOHP, 500, Aczél; 567, Méray.
[999] Kopácsi: Emlékiratok, 212-215. o.
[1000] CUOHP, 561, Blücher professzor, most Nemzetőrségben parancsnok.
[1001] Washington Wailesnek, nov. 3. délután 4 óra 30 perc.
[1002] Larry Laybowne memoranduma Serrel Hillmannek, 1957. március 1. Eisenhower-könyvtár, 56. box. C.D. Jackson-iratok. Harry Cabot dosszié. A „Hungarian Quarterly” 1961. januári számában Dodd szenátor (Connectiut) éles hangú kritikát gyakorolt, de a következő számban Lodge megint azt válaszolta, hogy „Washingtonból származó utasítások” alapján cselekedett.
[1003] Magyar jegyzék Jugoszláviának, 1958. július 23.
[1004] A jelenetet Maléter mondta el Kopácsinak, egy magánszemély Gosztonyi Péternek és Szabó Zs. hadnagy egy katonatisztnek (CUOHP, 559.). A hivatalos magyar változat később (pl. Procčs, 71. o.) az volt, hogy a magyar küldöttség Tökölre hívatlanul érkezett; a szovjet parancsnokság Tökölön nem akarta magát lealacsonyítani azzal, hogy Maléterrel tárgyaljon, és Malétert a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány utasítására vették őrizetbe, mégpedig esküszegésért, árulásért és a demokratikus népi állam elleni támadásért (Procčs, 71.o.).
[1005] Tildy és Donáth vallomása, Procčs.; interjú Donáthtal.
[1006] Szántó vallomása, uo., 154. o. skk. A Jugoszláv Külügyminisztérium 1956. november 23-i nyilatkozata, in: Népakarat, 1956. december 10.
[1007] CUOHP, 561, Blücher. Szenes Imre: Utolsó napjuk (Budapest, 1957), 839. o.
[1008] Interjú Király Bélával, 1974. január.
[1009] Interjú Gelbergerrel, Toronto, 1979. március.
[1010] Interjú Vásárhelyivel.
[1011] Interjú Kuruczcal, 1978. április.
[1012] Gosztonyi.
[1013] CUOHP, 561.
[1014] Uo. 559, Gaál Ferenc. Gosztonyi: Der ungarische Volksaufstand, 410. o. skk. Gosztonyi az „Aufstande unter dem roten Stern” című könyvében is idéz egy parancsot, amelyet a Honvédelmi Minisztérium operatív szárnyának és kommunikációs központjának parancsnokai adtak ki az éj folyamán a fegyveres helyőrségnek: „Engedelmeskedjenek a Szovjet Parancsnokság rendelkezéseinek. Ne lőjenek az oroszokra! Tegyék le a fegyvert és engedjék behatolni a laktanyába.” Zalka Miklós: Aknamező (Budapest, 1962), II. kötet, 308. o.
[1015] Interjú Donáthtal.
[1016] MTI üzenet az AP-nek, Neue Kurier, 1956. nov. 4. Különkiadás. Részben: Lazky, id. mű, 230. o. skk.
[1017] Szabó vallomása, Procčs, Tildy később azt vallotta, hogy amikor megtudta az igazságot – vagyis azt, hogy Nagy a barátaival együtt elmenekült a jugoszláv követségre, ez életének egyik legnagyobb megrázkódtatása volt.
[1018] Háy: id. mű, 339.o.
[1019] Kopácsi: Emlékiratok, 217. o. skk.
[1020] Interjú Fazekassal, Bp., 1980. április.
[1021] CUOHP, 247, Szatmári tizedes.
[1022] Bibó üzenete a Budapest és Washington közötti telexváltások során el lett temetve. Egy másolata az Eisenhower-Könyvtár Dulles - Herter dossziéjában is (6.box) fennmaradt, azt ténylegesen megmutatták Eisenhowernek. Amíg meg nem mutattam Bibónak, ő nem tudta, hogy egy másolat fennmaradt.
[1023] Révész: „A béke volt veszélyben” (Bp., 1957., 53.o.).
[1024] James McCargar és Katona állítják, hogy Mindszenty már előzőleg megkapta a politikai menedékjogot (mielőtt a követség kapujához ért). (Napló: nov. 4.) Rejtélyes módon ennek semmi nyoma az oly messzemenően nyílt táviratokban.
[1025] UP telexek, nov. 4. (Theodor Kyriak-gyűjteményben. Hoover-intézet.)
[1026] Háy: id. mű, 346.o.
[1027] Interjú Bibóval, Budapest, 1978. okt. 23.
[1028] Vásárhelyi, Procčs, 155. o., 1978. okt. interjú.
[1029] Interjú Erdőssel, 1980. április.
[1030] Fehér Könyv, II, 110 – 114. o. A nyomdászok és a Corvin áruház alkalmazottainak vallomásai, Varga Rezső vádlott vallomása.
[1031] Jónás Pál „Porrat …” című cikke, CUOHP, 564. Az ő gárdájához tartozó 27 éves zsidó újságíró szerint: „Dudás sikertelen néptribun volt. Nagy harcot vívott az oroszok ellen és megsebesült. Személyes bátorsággal rendelkezett.”
[1032] Uo., 408.
[1033] Interjú Szásszal, 1974. augusztus. és Pálóczi-Horváth Györggyel, in: Der Monat, Berlin, 1957. március. Kádár november 1.-je utáni mozgásait hivatalosan még mindig a titok fátyla fedi. Ahogy most Donáth mondja (1980. májusi interjú): „Mi, kommunisták, azt megtanultuk! Ahol illegális kommunista volt, … nem sokat tudunk, de azt tudjuk!”
[1034] ENSZ-jelentés, 78. §; Micsunovics naplója, november 3; Kádár december 7-i beszéde, in: Népszabadság, 1959. december 8.
[1035] Kádár János kongresszusi beszéde. Id. mű.
[1036] Kádár a Szakszervezetek Kongresszusán, 1957. jan. 29. Hatvanadik születésnapján, 1972 májusában emlékeiről beszélt a pártfunkcionáriusoknak „…Vannak olyan helyzetek, ahol egy embernek olyan valamit kell megtennie, amit csak nagyon kevesen értenek meg. De azt mégis meg kell tenni abban a reményben, hogy később az okokat meg fogják érteni…” (Társadalmi Szemle. 6. szám, 1972.)
[1037] BBC jelentés, 1956. No. 5. 193, 1. és 2. o.
[1038] Gosztonyi.
[1039] H42M.
[1040] Sárkány Tamás, Baudy, id. mű, 48. o. Kopácsi: Emlékiratok, 192. o. skk. Vas Zoltán mondta a szerzőnek: „Szolnokon két kormányt alakítanak. Közülük egyiket Rákosi olyan követői, mint Andics és Berei. Ha tudtam volna, hogy Kádár, és nem Rákosi fogja átvenni a hatalmat, rohamosan menekültem volna a jugoszláv követségre. Én személy szerint Rákosi elől menekültem …!” COUOHP, 508. is említi ezt a rivális szolnoki kormányt.
[1041] Honvéd Újság, Bp., 1957. ápr. 25.
[1042] Magyar Közlöny, 93, 1956. nov. 12.
[1043] Gosztonyi: „Zur Geschichte des Ungarischen nationalen Widerstandes in der Anfangsperiode des Kádár-Regimes”, in: Osteurope, No. 10/11, 1968., 805-824. o.
[1044] Wailes jelentése, 232. telex, nov. 5., délelőtt 9 óra.
[1045] Eisenhower elnök részvételével folytatott konferencia memoranduma, nov. 4. délután 1 óra 30 perc (Eisenhower-könyvtár). Eisenhower levele Bulganyinhoz, november 4. (NARS, 76 400 11 – 456).
[1046] Wailes jelentése, nov. 5.
[1047] CUOHP, 226, 24 éves állatorvosi egyetemista. Adolf A. Berle vizsgálta ki a Szabad Európa Rádió elleni kifogásokat és úgy találta, hogy a gyújtó hangú felhívásokat kelet-német adó sugározta, felhasználva a Szabad Európa Rádió szignálját, mint agent provocateur. Továbbá ilyen felhívásokat Habsburg-monarchisták is intéztek, akiknek abban az időben a Madridi Rádió rendelkezésükre állt, valamint egy rádióállomást magyar emigránsok máshol is működtettek. „Azt állították, hogy washingtoni barátainknak” – a CIA-nak – „semmi közük nem volt a két utóbbihoz, de én ebben nem vagyok holtbiztos” (Napló, 1956. december 5; Roosevelt-könyvtár).
[1048] Telex: 239, nov. 5., este 9 óra. Vették este 6 óra 30 perckor.
[1049] Interjú Kuruczcal, London, 1978. április.
[1050] Wailes jelentése, 244. telex, nov. 6. délután 5, vették délután 7 óra 48 perckor.
[1051] CUOHP, 478, Végvári Vazul atya, 28 éves. Alátámasztotta részben H314M vallomása.
[1052] Bohlen, Moszkva, 1098. telex, nov. 6., éjjel 11 óra.
[1053] Levél Dr. Fábián Bélától Cloyce K. Huston-nak (Szabad Európa Bizottság), 1956. november 6, éjjel 11 óra (C. D. Jackson-iratok). „Szeretném megjegyezni, hogy ez a költségvetés szerény a március 15-i vagy augusztus 20-i ünnepségek költségeihez képest, amik általában 5 000 dollárt képeznek.”
[1054] Az 1955. május 14-én megkötött Varsói Szerződés idegen csapatok állomásozását csak az illető állam kérésére és a „kölcsönös védelem” érdekében engedi meg egy idegen állam fegyveres támadása ellen. Az agresszió szovjet definícióját 1953-ban terjesztették az ENSZ elé (lásd: A/2638. dokumentumot): agresszor az olyan állam, amely egy másik állam területére fegyveres erőket küld, annak kormánya beleegyezése nélkül. Actes dela comférence diplomatique de Genéve de 1949, Bern (1949); és: „Final Record of the Diplomatic Conference of Geneva of 1949”. (Bern, 1949). A szovjet delegátus 1949. május 16-án kijelentette: „A civilek, akik fegyvert fognak hazájuk szabadsága védelmében, ugyanolyan védelemre jogosultak, mint a fegyveres erők tagjai.” (U.o, 2. A kötet, 426. o.)
[1055] A Nemzetközi Jogászbizottság állásfoglalása a szovjet agresszió ügyében, Hága, 1956. nov. 16. „Hungary and the Soviet Definition of Agression” Valamint: „The Hungarian Situation in the Geneva Convention”,1956. december 7.
[1056] Kurucz.; és CUOHP, 247, Szatmári, aki azt állította, hogy ezen a módon a tömeges tankretorzió hatékonynak bizonyult a lázadók ellen.
[1057] Bohlen jelentése, Moszkva, 1170, 1184, 1185, 1188, 1213. telexek, 1956 nov. 12-15.
[1058] CUOHP, 508.
[1059] Interjú Vásárhelyivel, 1980. április.
[1060] Katona: Napló.
[1061] CUOHP, 558, a hajóosztag feje, 29 éves, Dunapentele, Dunai Vasművek.
[1062] Daily Herald, dec. 12.
[1063] H53M.
[1064] Wailes jelentése, 252. telex. nov. 8., délután 5 óra.
[1065] 253. telex és Wailes jelentése, 322. telex. nov. 19., délután 6 óra. December 2-án egy Washingtonból jött technikai biztonsági csoport úgy találta, hogy a titkosrendőrség egy mikrofont helyezett el Mindszenty helyiségének kéményébe.
[1066] Népszabadság, 1958. január 18.
[1067] Hoover Wailes-nek, nov. 11., 278. tel.
[1068] Eisenhower: Napló, november 12, Hoover Wailes-nek, 241. telex, 1956. november 16.
[1069] Wailes jelentése, nov. 11., Budapest.
[1070] Bohlen jelentése, Moszkva, nov. 11.
[1071] A Jugoszláv Külügyminisztérium bejelentése, 1956. nov. 23., in: Népakarat, 1956. november 10.
[1072] Interjú Vásárhelyivel, Bp., 1978. okt. 21.
[1073] Interjú Halda Alízzal, Bp., 1980. április, Molnár professzorral, Genf, 1979. április, CUOHP, 563, Kende.
[1074] Pozsár István, Ádám György, Bohó Róbert vallomása, Procčs, 160.
[1075] Tito Pulai beszéde, New York Times, 1956. nov. 16. és Népszabadság, 1956. november 25, ami mutatja Tito következetlenségét, aki a szovjet beavatkozást elkerülhetetlennek tartja, ugyanakkor a szovjet csapatok által a magyar rezsimnek nyújtott támogatást „tévedésnek”.
[1076] Szabad Európa Rádió, 1956. nov. 11.
[1077] A proletárhatalom megszilárdításáért, Bp., 1957. Idézi Gosztonyi P.; Népszabadság, 1956. november 14-15.
[1078] CUOHP, 429.
[1079] Nagybudapesti Központi Munkástanács, CUOHP, 439, Vajda Ödön, 54 éves, és Tőke.
[1080] Népszabadság, nov. 15. tartalmaz egy beszámolót a gyűlésről.
[1081] Tőke, Lasky: id. mű, 264. o. (Reuter-jelentés)
[1082] Dr. Mladen Ivekovic világossá tette ezt az ENSZ Közgyűlésén, New York Times, 1956. dec. 5.
[1083] Dalibor Szoldatics interjúja, Vjesnik, Zágráb, 1977. nov. 28.
[1084] Milan Georgievics ezt közölte Molnár Miklóssal néhány perccel később az Írószövetség éttermében.
[1085] Interjú Vásárhelyivel, 1980. április.
[1086] Ezek az üzenetváltások az 1958. június 24-i jugoszláv jegyzékre hivatkoznak; a Nagy kivégzése elleni tiltakozással szövegre vonatkozóan lásd: East Europe, 1958. aug. 55. o. skk. és Mészáros János: „The Kádár Regime charges Jugoszlavia with 'Conspiracy' and 'Interference' in Hungary's domestic Affairs”, in: Journal of Central Europear Affairs, 18. kötet, 1958/1959, 318-323. o.
[1087] Az ő halála után a Kádár-rezsim által hivatalossá tett verzió az adott körülmények között valószínűtlennek tűnik. E változat szerint ő november 8. körül barátjának, Kocsis Lászlónak az egykori miniszternek, Antall Józsefnek a lakásáról, ujjongva: „Pontosan az történt, aminek történnie kellett. Úgy gondolom, hogy Kádár János … úgy cselekedett, ahogy egy tisztességes magyar kommunistának cselekednie kellett.” Kovács visszatért Pécsre és leköszönt a Kisgazdapárt vezetéséről. 1958-ban az új Hazafias Népfront képviselője lett – lefényképezték Kádárral és Dobival együtt egy parlamenti ülés szünetében. De 1959-ben egészségi állapota rosszabbodott. 43 külföldi újságíró kért a Külügyminisztériumtól látogatási engedélyt. A kérést nem teljesítették; néhány újságíró elment a pécsi klinikára, de ott Angyal János professzor (,,a beteg kérésére”) nem járult hozzá, hogy lássák Kovácsot. 1959. június 14-én a Párt újságja közzétette, hogy Kovács Bélának Piroska lánya tagadta a hamis híreszteléseket édesapja egészségi állapotáról. Kovács Béla 1 héttel később meghalt. „Élete tele volt küzdelemmel és nehézséggel, de örömmel is bővelkedett” (Kocsis László, in: Új Magyarország, Budapest, 1959. augusztus).
[1088] Arthur Radford a Honvédelmi Minisztérium államtitkárságának, 1956. dec. 3.(JCS 2066/23), NARS dokumentum csoport 218. CCSO82 dosszié; az USA F stáb fejének memoranduma ICS-hez, 1956. november 30.
[1089] Bohlen jelentése, 1426. telex, Moszkva, 1956. dec. 11.
[1090] Bohlen jelentése, 1446 és 1462. telex, Moszkva, dec. 13. és 15.
[1091] Wailes jelentése, 255. telex, nov. 9. délután 3 óra 20 perc, és 294. telex, november 15.
[1092] Népakarat, dec. 16.
[1093] Interjú Halda Alízzal, Bp., 1980. április.
[1094] New York Times, 1956. dec. 4., 8. és 1957. jan. 6.
[1095] H43M, Gál, vasmunkás, 43 éves.
[1096] New York Times, 1956. dec. 4., 16., 17. és 1957. jan. 8.
[1097] Budapesti Rádió, 1956. dec. 12.; CUOHP, 439, Vajda.
[1098] Népszabadság, dec. 12.
[1099] Magyar Közlöny, 1956. dec. 13., 1957. jan. 8., márc. 19., jún. 15. Népszabadság, 1957. július 21. Dr. Varga László, kézirat: „A Kádár-rezsim legfőbb rendszabályai november 4. óta megsértik az emberi jogokat.” (Hoover-könyvtár)
[1100] CUOHP, 430, Bálint.
[1101] Király, Life, Kopácsi: Emlékiratok, 215. o.
[1102] A halottak 84%-a férfi volt és 20%-a 20 évesnél fiatalabb. Központi Statisztikai Hivatal: „Fontosabb adatok az 1956. október-novemberi időszakról.” Budapest, 1957. január 15. Budapesti Rádió; Esti Hírlap, 1956. december 28., és Népszabadság, 1956. december 30. Az utóbbi főszerkesztője úgy emlékezik, hogy „Mind a 3 000 halott” listáját 2 nyomtatott oldalra kalkulálta.
[1103] A számadatokat egy megbízható dokumentumból egy hivatalos budapesti történész közölte a szerzővel. A felkelők halálozásának hónaponkénti megoszlása Budapesten: október: 757, november: 926, december: 36, január: 6. nem meghatározott hónapban: 220. A dokumentum december 31-i számadata a sebesültekre vonatkozóan jól megegyezik a kormány december 1-i megállapításával: a korházak 12 961 sebesültet tartottak nyilván, de ezek a számok nem tartalmazzák az összes sebesülteket, mert a felkelők időnként inkább magánorvosokkal kezeltették sebesüléseiket. A sebesültek egynegyede 18 éven aluli és háromnegyede 30 év en aluli volt.
[1104] Interjú Vásárhelyivel, 1980. április; New York Times, 1957. május 26, június 3.; Háy: id. mű, 367. o.
[1105] Népszabadság, 1957. július. 5.
[1106] Háy Gyula: id. mű, 364. o. skk. Fehér Könyv, II, 44. o. és a New York Times sürgönyei.
[1107] Népszabadság és MTI bejelentés, 1957. dec. 11. és 12.
[1108] Interjú Fazekassal, 1980. április, Budapest.
[1109] Kádár a tagadását megismételte a Külügyminisztérium szóvivőjén keresztül 1957. február 27-én, és a külföldi sajtó képviselői előtt 1957 áprilisában.