^[1] A Columbia Egyetem Szóbeli Történeti Interjú-tervezete (továbbiakban CUOHP), 526. Szolnoki László, 28 éves, nőtlen történész, „nagyon intelligens férfi”.

^[2] Interjú Mátyás Pállal, Párizs, 1978. június.

^[3] Nagy Imre beszéde a Parlament emlékülésén, 1954. december 21-én, Debrecenben; beszéd a Budapesti Rádióban, 1954. december 21-én, délután 5 óra 50 perckor.

^[4] Matthias Annabring: „Der Freiheitskampf in Ungarn” (Stuttgart, Aalen, 1957.), 19. o., skk.

^[5] H54M, a Cornell Egyetemen, a magyarokon végzett szakértői interjúsorozat egyik tagja; a jelentések a Rutgers Egyetemen Dr. Richard M. Stephenson dossziéjában találhatók, a szociológiai tanszéken.

^[6] H35M, 53 éves gépészmérnök, a politikai tudományok doktora.

^[7] H75M, a Szabad Nép újságírója.

^[8] H41F, Bondorné, 37 éves, kikérdezve 1957. március 28-án, a férjét illetően lásd: H36M.

^[9] A Princeton Egyetemen John Foster Dulles egyik írásának ez a címe: „Mit veszthet az Egyesült Államok, ha felmondaná a jaltai, a potsdami és egyéb egyezményeket?”

^[10] Háy Gyula. Háyt Asconában (Svájc) interjúvolták 1974 augusztusában. Lásd: emlékiratát: „Geboren 1900” (Hamburg, 1971.), 297. o.

^[11] H75M.

^[12] 1952. február 29-én Rákosi híres beszédet tartott az MDP Pártiskoláján „A népi demokráciánk útja” címmel. Publikálva: Társadalmi Szemle, Budapest, 1952. február – március, 114 – 150. o. Egy angol fordítás található Charles Bohlen dokumentumai között, 1942 – 1952. Amerikai Országos Levéltár (NARS), Washington DC, Dokumentumcsoport (RG), 59, 7. box. Egy összefoglaló az Amerikai Külügyminisztérium titkosszolgálati jelentései között, 5882.

^[13] Uo.

^[14] Révai József, Társadalmi Szemle, Budapest, 1949. március – április.

^[15] CUOHP 227, Péterfalvy János Ödön, 45 éves görögkeleti püspök.

^[16] Lásd: 1. jegyzetet.

^[17] Magyar Közösség, egy földalatti szervezet.

^[18] CUOHP, 602, 58 éves kisgazda képviselő, 1945-46-ban.

^[19] A szerző interjúja Szász Bélával, Rajk egyetemista társával, London, 1974. augusztus és 1978. március, valamint Rajk Júlia asszonnyal, Budapest, 1980. május.

^[20] CUOHP, 515. Farnadi Ernő, győri szociáldemokrata megyei rendőrfőnök, 1945. novembertől 1947 novemberéig.

^[21] H74M.

^[22] A revizionista történészek újabb kutatásai perdöntően bizonyítják, hogy a zsidók rendkívüli módon felnagyítják háborús veszteségeiket, politikai és anyagi előnyök céljából. Ezért természetesen a magyarországi zsidóság veszteségeit is szándékosan felnagyítják. A hazai zsidóság veszteségeiről pontos adatok nincsenek, de a revizionista becslések 30-40 (legfeljebb 50) ezerre teszik a magyarországi zsidóság veszteségeit. (A kiadó megjegyzése.)

^[23] H71M, a Forradalmi Ifjúság főszerkesztője.

^[24] Jay Schulman szociológus. 1957. április 12. (Szemináriumi beszéd)

^[25] CUOHP, 242, Fazekas József, 43 éves mérnök.

^[26] H13M, és CUOHP, 213, 22 éves egyetemista.

^[27] H38M, 34 éves könyvkötő. Véleményét alátámasztja H34M, 33 éves zsidó ügyvéd interjúja, 1957. március.

^[28] H43M.

^[29] H24M.

^[30] Király Béla tábornok: „Hungary's Army under the Soviets”, in: East Europe, 3/1958, 3- 14. o.

^[31] 1952. február 29-i beszéd.

^[32] H74M.

^[33] 1952. február 29-i beszéd.

^[34] Háy: „Geboren 1900”, 133.o.

^[35] Interjú Rubin Frigyessel, 1978. június, és Msgr. Ispánky Bélával interjú, 1975. január, aki Péter Gáborral a börtönben találkozott.

^[36] 4353. törvényerejű rendelet a Magyar Közlönyben.

^[37] H64M, 16 éves iskolásfiú, Hévízi Lajos.

^[38] H44M, Bastomov György, buszsofőr.

^[39] Frederick T. Merrill, az USA budapesti követségének különleges munkatársa, 1945. november 22., „Mindszenty József” (NARS, RG59, 28. box: a XII. Piusz pápához küldött személyes megbízott dokumentumai.)

^[40] Sulner László, az ÁVO hamisítója feltárta, aki Nyugatra szökött.

^[41] Hoover Wailesnek, 241, 1956. november 16. és v.ö.: „World Telegramm and Sun”, New York, 1955. szeptember 26.

^[42] 1952. február 29-i beszéd.

^[43] Nagy Imre emlékiratát 1957. március 15-én adta ki először Angliában Kardos László, aki magát az emlékirat megmentőjének nevezte. Nagy ezt 1955 nyarán kezdte írni és a 115 000 szóból álló művet 1956 nyarán fejezte be. Mielőtt beadta volna a Központi Bizottságnak, véleményezés végett átadta Kardosnak. De közbejött a felkelés. A Nagy Imre-perben 1958. június 11-én egy korábbi követségi sofőr (minden bizonnyal ÁVH-s tiszt) azt vallotta, hogy Kardos abban reménykedett, hogy a „felforgató” írást Nyugatra tudja küldeni: Kardos rábeszélte Göncz Árpádot, hogy javasolja barátjának, a sofőrnek: alkut kell kötni Mr. Cope-pal az angol követségen, aki által Kardos ki akart jutni az országból, viszonzásul a dokumentumokért. Göncz 1957 májusában azt mondta a sofőrnek, hogy Kardost letartóztatták. A kézirat 4 nyelven jelent meg. A Társadalmi Szemle 1957. december 11-én hitelesnek ismerte el. A Nemzetőr Münchenben és az Irodalmi Újság Londonban kivonatokat közölt belőle.

^[44] CUOHP, 483, Parlagi József, zsidó biztosítási szakértő. és 45 8, Dr. Károlyi György, 37 éves főkönyvelő. A statisztikákat idézi: Edmund O. Stillman (Szabad Európa Bizottság, Speciális Dokumentációs Osztály) a Második Szemináriumon, 1958. június 6, 54. o, skk.

^[45] H54M.

^[46] CUOHP, 608, 41 éves jogászprofesszor, később (1951.) csak egyszerű docens; és 625, Barát Lajos, 28 éves adjunktus a jogi egyetemen.

^[47] Moszkvában a szerző találkozott egy férfival, aki szemtanúja volt annak, hogy Kádár alázatosan sorba állt egy önkiszolgáló étteremben. Az életrajzi adatokat illetően: Népszabadság, 1957. március 3., „Current Biography”, 1957. 287. skk; New York Times, 1956. október 26., Time, 1957. január 14.; Der Spiegel, 1955. 34. szám.

^[48] Kádár János salgótarjáni beszéde, 1957. február 5. (CIA-anyag).

^[49] CIA-anyag.

^[50] Keresztúri Péter, in: Baudy: „Jeunesse d'Octobre”, (Paris, 1957. 53. o.)

^[51] H45M.

^[52] Pálóczi-Horváth György cikke, Daily Herald, London, 1956. dec. 11.

^[53] H8M, 28 éves szénbányász és korábban politikai fogoly 1955-ig, aki magát Szabó Jánosnak nevezi.

^[54] H75M.

^[55] Szabad Nép, 1949. június 19. és CUOHP, 451, Szász Béla.

^[56] CUOHP, 566. Lazarus Brankov, 44 éves, szerb, 1947-ig jugoszláv alezredes.

^[57] Miért vallotta magát Rajk „bűnösnek”? Egy újabb legenda szerint Kádár tanácsolta neki, hogy így tegyen. Olti Vilmos bíró annak idején azt mondta Barát Lajos jogi egyetemi adjunktusnak (CUOHP, 625), hogy Farkas Mihály tanácsolta ezt Rajknak, mint kommunizmusnak tett szolgálatot. Rajk azt hitte: a per csak trükk, és amikor megtudta az igazságot, kifakadt: „Engem becsaptak!” „Kádár akkor elájult” – tette hozzá Barát.

^[58] Interjú Marosán Györggyel, 1978. október.

^[59] Háy: id. mű, 276. o.

^[60] A szerző megszerezte Maléter Pál CIA-anyagát és interjút készített Vas Zoltánnal. 1979. szeptember. Maléterrel kapcsolatban általában lásd: Gosztonyi cikke a The Review-ban, Brüsszel, 1957. 8.o. skk, és in: Problems of Communism, 1966. március – április, 54. o. skk. Kivonatok Maléter személyi dossziéjából, amelyet a kommunisták a Szabad Föld 1957. március 3-i számában tettek közzé.

^[61] H74M.

^[62] CIA-anyag.

^[63] Maléter Mária: „Ungarns stolzer Rebell”, in: Das Beste aus Reader's Digest, 1959.

^[64] H75M.

^[65] CUOHP, 615. Éliás István, 43 éves, a Soroksári Állami Gazdaság vezetője, Révész András és Zentai Vilmos interjúja, Budapest, 1980. április.

^[66] Interjú Marosán Györggyel, 1978. október.

^[67] Háy: id. mű, 366. o.

^[68] CUOHP, 602, korábbi kisgazda képviselő.

^[69] Interjú Dálnoki-Veress Lajossal, London, 1974. december.

^[70] CUOHP, 201, Erős Imre, és Szász Béla interjúja, London, 1974. augusztus, Dálnoki-Veress Lajos, tábornok, 1974. december.

^[71] CUOHP, 551, Száray Zoltán, 39 éves közgazdász, és 208., Szarka Gábor, 39 éves, korábbi katonatiszt.

^[72] H61M, Dr. Jónás Pál, egyetemista diákvezér.

^[73] Uo.

^[74] Interjú Gorka Pállal, London, 1974. december és 1978. augusztus.

^[75] Kopácsi Sándor: „Au nom de la classe ouvricre”, (Paris, 1978.), és Kopácsi interjúja, Toronto, 1979. február, és Fazekas György interjúja, Budapest, 1980. április.

^[76] A fiatal rendőrszázados, Kopácsi Budapesten bekérte a meghosszabbított internálásuk ellen fellebbező 150 ember dossziéját és másnap egyetlen tollvonással szabadlábra helyezett 95 embert.

^[77] CUOHP, 406, 27 éves agronómus Pécshez közel. A „kulák” a kommunista szóhasználatban az a gazdag paraszt, akinek több, mint 25 hold földje van, vagy akinek a holdankénti bevétele több, mint 350 aranykorona, vagy aki 1949-ben mezőgazdasági fejlesztési adót fizetett, vagy aki külső munkaerőt alkalmazott. Szabad Nép, 1952. július.

^[78] CUOHP, 506.

^[79] Uo. 237, Novák Mária énekesnő.

^[80] H35M, gépészmérnök.

^[81] Zsengellér Margit, in: Baudy,: id. mű, 83. skk.

^[82] Háy: id. mű, 312. o.

^[83] H5OF, Serényi grófnő lánya.

^[84] H25F, orvostanhallgató.

^[85] Dr. Richard Stephenson: „The Role of Interpersonal Relationships in Revolt against Totalitarian Power”, kézirat, 1958. augusztus.

^[86] Káldi György: „Fünf lange Jahre nach kurzer Freiheit”, in: Stimmen der Zeit, 169. kötet, 134. o.

^[87] CUOHP, 427, Hoványi Pál, 51 éves állami tisztviselő.

^[88] H75M, a Szabad Nép vezető újságírója, 1919-ben született. Dudás „Függetlenség” című újságjánál is dolgozott.

^[89] Dr. Kecskeméti Pál beszéde, Második Szeminárium, 1958. június 2., 16.o.

^[90] CUOHP, 439, Vajda Ödön, kórházi anyagbeszerző.

^[91] H73M.

^[92] Szabad Nép, 1952. március 18., április 27., július 1., október 29.

^[93] USA Külügyminisztériuma, titkosszolgálati jelentés, 1955. február 1.

^[94] H44M, Bastomov György és CUOHP, 551, Száray Zoltán.

^[95] CUOHP, 564, névtelen zsidó gyári munkás.

^[96] Uo., 567, Méray Tibor újságíró.

^[97] Uo. 563, Kende Péter, zsidó újságíró.

^[98] Bárdi János levele a szerzőnek, 1978. november.

^[99] CUOHP, 152, Kiss Sándor, kisgazda vezető politikus.

^[100] Uo., 505, kommunista egyetemista.

^[101] Uo., 455, 50 éves munkás.

^[102] Uo., 155, csepeli munkás.

^[103] H54M, csepeli munkás.

^[104] H74M, budapesti mérnök.

^[105] H53M, 17 éves csepeli fiatal.

^[106] Alice Dinnermann, a New York-i International Research Associates (Nemzetközi Kutató Társaság) igazgató-helyettese, az első Ökológiai Szemináriumon, 1957. április 12., 36. skk.

^[107] H75M.

^[108] H3OF.

^[109] H42M, szerszámkészítő.

^[110] H29M, sebész adjunktus.

^[111] H44M.

^[112] H42M.

^[113] Magyar Nemzet, 1956. szept. 30.

^[114] Nagy Imre: Emlékiratok.

^[115] H43M, gyári munkások.

^[116] CUOHP, 242, Fazekas József, 43 éves szerszámtervező.

^[117] Uo., 2O4.

^[118] Uo., 243. és 508. Sándor András, 24 éves, újságíró, korábban DISZ-funkcionárius.

^[119] CUOHP, 439, Vajda Ödön.

^[120] Szabad Nép, 1952. július 29. és szept. 6.

^[121] CUOHP, 619/II, Pauly-Pálos György, 23 éves, geológus-hallgató, 201. és 203.

^[122] Uo., 615.

^[123] Uo., 405, 18 éves egyetemista a Kiskunságról, és 616, Molnár Miklós, az Irodalmi Újság főszerkesztője.

^[124] CUOHP, 243, Reményi Ferenc, 37 éves diplomás mérnök.

^[125] Uo., 204, névtelen munkás, Óvár, és 406, névtelen 27 éves traktorállomás-vezető, Baranya.

^[126] Uo., 243.

^[127] Uo., 606, Dr. Horváth Dénes.

^[128] Szabad Nép, 1952. július 6.

^[129] CUOHP, 208, Szarka Gábor, 40 éves szállodaigazgató.

^[130] Uo., 403, Kiss Dezső lakatos.

^[131] Uo., 564.

^[132] Esti Hírlap, 1958. március 18., Káldi in: Stimmen der Zeit, 134.o.

^[133] CUOHP, 209, Pötz Flóra, gyári munkás.

^[134] Uo., 204, autószerelő.

^[135] Budapesti Rádió, 1958. január 25., CUOHP, 203, 223, 615, 625.

^[136] CUOHP, 439, kórházi tisztviselő.

^[137] Uo., 227, Péterfalvy püspök.

^[138] Uo., 203.

^[139] Uo., 427, Hoványi Pál.

^[140] Uo., 208.

^[141] Uo., 439.

^[142] Uo., 506.

^[143] Uo., 204.

^[144] Uo., 227.

^[145] CUOHP, 567, Méray Tibor.

^[146] Bill Lomax: nem-publikált kézirat, BBC, rádióriport, nemzetközi rádióadások összefoglalója, 1953. jún. 29.

^[147] Nagy Imre: Emlékiratok.

^[148] CUOHP, 500, Aczél Tamás, 36 éves író. Vö: Méray T.: „Thirteen Days That Shook the Kremlin” (London, 1957.), 3-9. o.

^[149] Nagy Imre: Emlékiratok.

^[150] Kádár János jelentése a Központi Bizottságnak, Népszabadság, 1957. június 28.

^[151] Szabad Nép, 1954. december 22.

^[152] Magyar Dolgozók Pártja III. Pártkongresszusa, 1954. május 24-30.

^[153] Nagy Imre beszéde a Magyar Dolgozók Pártja III. Kongresszusán, 1954. május 30. (CIA-anyag, Nagy Imre).

^[154] Uo.

^[155] A szerző sokat merített Nagy Imre vastag CIA-életrajzi dossziéjából, ami tartalmazza például a beszédeit. The Times, 1956. október 25., Patkó Imre cikke. „Az MKP listavezetői: Nagy Imre”, in: Szabad Nép, 1947. augusztus 27.

^[156] Fejtő Ferenc: Monat, 1957. november.

^[157] Háy Gyula, Nyugatnémet Televízió-program, 1968. június 17.

^[158] Magyar Közlöny, 1945. január 4.

^[159] Jánosi Ferencné (Nagy Imre lánya) interjúja, Budapest, 1979. szeptember 4.

^[160] Nagy Imre beszéde, 1945. március 29, in: „Egy évtized: Nagy Imre elvtárs válogatott beszédei és írásai”; vö: Szabad Nép, 1954. október 6.

^[161] Szabad Nép, 1947. aug. 27.

^[162] Nagy Imre cikke: „Falupolitikánk kulcskérdése: a középparasztsággal való szövetség”, in: „Egy évtized…” (v.ö. 16. jegyzettel).

^[163] Bihari Napló, 1957. április 7. Népszabadság, 1957. május 9.

^[164] Dobi István egy nyilvános beszédében megejtett visszaemlékezése szerint Nagy Imre nyilvános beszédeiben utalt arra, hogy a parasztoktól a beszolgáltatás során könyörtelenül elvettek mindent: „A minisztertanácsi üléseken ezekről a dolgokról olyan egykedvűséggel beszélt, hogy az embernek ökölbe szorult a keze.” Mindazonáltal Vásárhelyi szerint Nagy Imrére nem ez volt jellemző.

^[165] Zsengellér Margit, idézve in: Baudy, 116. skk.

^[166] 1953. március 31-én a megművelhető föld nagyobbik része még magánkézben volt: 60,8%. Szövetkezeti tulajdon volt a földek 26%-a, és állami gazdaság 13.2%-a.

^[167] 1953. augusztus 8-án egy rendelet látványosan visszaállította a magánvállalkozást, de csak kis mértékben. A kézművesek 64 kategóriájának működési engedélyt adtak, de csak akkor, ha a helyi (teljesen kommunista) Tanácsok úgy ítélték meg, hogy az állami és szövetkezeti szervezetek nem tesznek eleget megfelelő módon a követelményeknek. Sohasem lehetett többé hallani Nagy ígéretéről, hogy kiterjeszti a szabad vállalkozást a kiskereskedelemre is.

^[168] CUOHP, 500, Aczél Tamás.

^[169] Művelt Nép.

^[170] Márkus István, Csillag, 1956. szeptember.

^[171] Magyar Rádió, 1954. január 23., este 7 óra (28 oldalas beszéd).

^[172] Lásd: Nagy Imre beszéde a MÁVAG-ban, Szabad Nép, 1954. november 14.

^[173] Szabad Nép, 1953. július 19.

^[174] USA Külügyminisztérium, titkosszolgálati jelentés, 1953. szeptember 1.

^[175] Bár az Alkotmány intézkedett a Legfőbb Ügyészről, ez a hivatal nem volt betöltve 6 évig. Nagy rámutatott a beszédében, hogy ez új tisztség: a kormánya ,,létre fogja hozni a Legfőbb Ügyész hivatalát, mint egyik fő alkotmányos garanciáját a törvényességnek és az alkotmányos jogoknak”. A Legfőbb Ügyész kötelességeit a 13. törvény részeként az 1953. július 30-i Magyar Közlöny szabályozza, amelyhez a nyugati diplomaták január 1 óta nem juthattak hozzá. A 13. törvény 1.§-a megállapítja: „Kémkedés és más, különlegesen veszélyes államellenes bűncselekmények esetén a vizsgálatokat a Belügyminisztérium Államvédelmi Hatósága folytatja.” Ez első jele annak, hogy ekkor az ÁVH a Belügyminisztérium ellenőrzése alá került. A Szabad Nép 1953. augusztus 2-i száma ismerteti, hogy a Legfőbb Ügyésznek messzemenően támogatnia kell a törvényességet, egyfajta biztosként az állampolgárok jogait kell védenie a végrehajtó hatalommal szemben. Ő maga részt fog venni a minisztertanácsi értekezleten, míg a helyi ügyészek részt vesznek majd a helyi tanácsi értekezleteken.

^[176] 1954. január 23-i rádióbeszéd. (L. 171. végjegyzetet.)

^[177] Kopácsi Sándor: id. mű, 97. o.

^[178] Interjú Bibó Istvánnal, Budapest, 1978. október.

^[179] USA Külügyminisztériuma, titkosszolgálati jelentés.

^[180] CUOHP, 222, Horváth, 17 éves gimnazista fiú („Az ÁVH-t vette igénybe a további tüntetések feltartóztatására”), valamint a szerző interjúja Kurucz Bélával, London, 1978. április.

^[181] Hinkle beszéde egy Ökológiai Szemináriumon, 1957. április 12.

^[182] Vicinzei Lőrinc.

^[183] H73M, szegedi diplomás.

^[184] CUOHP, 231, Harmatzy-Simon Béla.

^[185] H39F, zsidó iskolás lány.

^[186] CUOHP, 616, Molnár Miklós.

^[187] Uo., 567, Méray Tibor.

^[188] Uo., 506, Faludy György.

^[189] Uo., 500, Aczél Tamás, Kuczka „Nyírségi Napló” c. műve angolul olvasható Juhász Vilmos kiadásában a „Hungarian Social Science Reader 1945-1963”-ban (New York, 1965), 170. o. skk.

^[190] Uo., 565, 42 éves paraszt.

^[191] Uo., 427, Dr. Hoványi Pál, 50 éves állami hivatalnok.

^[192] H3M, névtelen egyetemista.

^[193] A szerző interjúja Dr. Vásárhelyi Miklóssal, több alkalommal, 1977-1980 között Budapesten. Nagy hatást gyakorolt nyílt, őszinte válaszaival.

^[194] Interjú Nagy Imre lányával, Jánosi Ferencnével Budapest, 1979. szeptember.

^[195] Nagy Imre: Emlékiratok.

^[196] Interjú Molnár Miklós professzorral, Genf, 1979. április.

^[197] Szász Béla: „Volunteers for the Gallows”(London, 1971.)

^[198] Interjú Nagy Imre lányával, Budapest, 1979. szeptember 4. és Vásárhelyivel, Budapest, 1980. április.

^[199] USA Külügyminisztériuma, titkosszolgálati jelentés, 1955. február 1.

^[200] Szabad Nép, 1954. június 15.

^[201] Szabad Nép, 1954. október 20. Szabad Ifjúság, Magyar Nemzet, Budapesti Rádió, 1954. október 21, délelőtt 11 óra.

^[202] Uo., 1954. november 14.

^[203] New York Times, 1957. március 10. és április 27.

^[204] H74M.

^[205] CUOHP, 616, Molnár Miklós.

^[206] Uo., 500, Aczél Tamás, és 506, Faludy György.

^[207] Kopácsi: Emlékiratok.

^[208] New York Times, 1955. február 9., Washington Post, 1955. március 10.

^[209] Szabad Nép, 1955. március 9-i száma közli a Központi Bizottság döntését.

^[210] Kopácsi cikke: „Maléter Pál végnapjai”, in: Irodalmi Újság (London, 1978. május - június), 3 - 4. o.

^[211] New York Times, 1955. április 19. és 24., Népszabadság, 1957. május 17.

^[212] Interjú Nagy Imre lányával, Budapest, 1979. szeptember 4.

^[213] CUOHP, 231, Harmatzy-Simon Béla.

^[214] Uo., 507, közgazdászhallgató.

^[215] Uo., 500.

^[216] Interjú Molnár professzorral, Dr. Rényi Péterrel (Gimes Miklós unokaöcsével és gyermekkori barátjával), Budapest, 1979. szeptember és Halda Alízzal, 1980. április.

^[217] „Nagy Imre és bűntársai ellenforradalmi összeesküvése” (Budapest, 1958.), a további hivatkozásokban: Procčs, 22. skk o, és 152. o. skk, valamint interjú Vásárhelyivel, Budapest, 1978. október.

^[218] Interjú Vásárhelyivel és tanúvallomása a Procčs-ben.

^[219] New York Times, 1957. szeptember 11. (kivonatos idézet Nagy Imre Emlékirataiból.

^[220] Ezen fényképek némelyikét (amelyek az ÁVH irattárából zsákmányoltak) a szerzőnek Jeffrey Blyth mutatta meg.

^[221] CUOHP, 483, Parlagi József, 55 éves zsidó biztosítási szakértő. Kihallgatták, de elmenekült.

^[222] Szabad Nép, 1955. február 12, április 13, június 25, július 10.

^[223] USA Szenátusa: „Final Report of the Select Committee Study Government Operations with respect to Intelligence Activities.”, 1976. április 23. (94-755. jelentések)

^[224] „Querschnitt der öffentlichen Meinung”, 1956. november 27. (Piac és Közvélemény-kutató Intézet ausztriai havi lapja) +PFE Policy Handbook, 4. szakasz, 2. o., idézve in: „Radio Free Europe and the Hungarian Uprising” az Eisenhower Könyvtár, C.D. Jackson- iratok 44.boxában.

^[225] H60F, Nádasdy Anna grófnő.

^[226] H76F.

^[227] Szabad Nép, 1954. november 14.

^[228] Szenátusi interjú Frank Wisner özvegyével, Mrs. Polly Clayton Fritchey-vel 1979. október 28. és interjú Dr. Frank Wilcox-szal, Washington, 1978. május 10.

^[229] Dr. Zbiegniew Brzezinski: „US Policy in East Central Europe – A Study in Contradic-tion”, 60. o. skk. + Sulzberger cikke a New York Times-ban, 1952. május 16.

^[230] Interjú Harrimannel, 1966. július és interjú E. L. Freers-szel, 1966. május. Mindketten azt állítják, hogy Dulles „meggyőződése szerint Kelet-Európa kommunista országaiban a nemzeteket nem arra kell biztatni, hogy döntsék meg a kommunista rendszert, hanem arra, hogy lazítsák kapcsolatukat a Szovjetunióval”. Herman Phleger szerint is Dulles politikája ez volt: nem járulni hozzá a kelet-európai országok állandó csatlós állam-státusához, de nem bátorítani nyíltan forradalmakat (Letter, 1966. március 18.).

^[231] Stillmann a beszédet 1958. június 6-án mondta el – szemináriumi keretek között. A Szabad Európa Bizottság New York 7. utcában működött, elnöke Joseph c. Grew volt; főtitkára pedig Crittenberger tábornok. A nemzetközi rádióadások tanulmányozására Nixon elnök által 1972. augusztus 9-én létrehozott Bizottságra vonatkozóan lásd NARS, RG 220

^[232] A pszichológia a külvilág felé forduló, inkább akcióra hajlamos embertípust nevezi így, szemben az introvertált (befelé forduló), inkább gondolkodásra hajlamos embertípussal (a fordító megjegyzése).

^[233] Szenátusi jelentés, 52-53.

^[234] Krishna Menon: „The Flying Troika”, 58-59. o.

^[235] H.F. York: „The Debate over the Hydrogen Bomb”, in: „Scientific American”, 1975. október, 111 o. skk. R.H. Baker: „Understanding Soviet Foreign Policy”, a Royal United Services Institution „Journal” című lapja, 1978. március, 46. o. skk. A magyar tragédia idején a túlzott amerikai félelmet Eisenhower a Fehér Házban 1956. november 9-én tartott titkos két-párti törvényhozói gyűlésen így fejezte ki : „Szem előtt kell tartani, hogy ez atomkor, és a világnak megoldást kell találnia – vagy békét teremtünk, vagy elpusztulunk.” (Eisenhower könyvtár)

^[236] Interjú Theodore Streiberttel, az IS Information Agency igazgatójával, 1964. november 5. (Dulles-iratok)

^[237] Kézirat Dr. Gosztonyi Péter berni archívumában.

^[238] CUOHP, 202, Nagy Gyula. és v.ö. Nos. 201, Erős Imre, és 203.

^[239] Mrs. Alice Dinnermann, Ökológiai Szeminárium, 1957. április 12., 36. skk.

^[240] Újságíró-konferencia Dullesszel, Augusta, Georgia, 1956. december 2., délután 2 óra 30 perckor. (Dulles-iratok)

^[241] H60F.

^[242] CUOHP, 526, Szolnoki László, történész.

^[243] Uo.

^[244] Uo., 202, Nagy Gyula közgazdász, Rubin Frigyes zsidó, „osztályidegen”. Nem óhajtott kapcsolatba került az ÁVH-val. Az interjú Londonban, 1978. január 14-én készült.

^[245] Nógrádi Sándor: Történelmi lecke, Budapest, 1970. 441.o. Gosztonyi Péter: „Aufstande unter dem Roten Stern” Bonn, 1979, 117. o.

^[246] Nagy Imre: Emlékiratok.

^[247] Interjú Molnár professzorral, 1979. április.

^[248] CUOHP, 500, Aczél Tamás 567, Méray Tibor + interjú Fazakas Györggyel, 1980. április, Budapest.

^[249] Procčs, 25. o. skk.

^[250] Háy: id. mű, 318. o. skk.

^[251] CUOHP, 559, Gaál Ferenc (katonai politikai tiszt).

^[252] Peer de Silva: „Sub Rosa – The CIA and Uses of Intelligence”, New York, 1979.

^[253] CUOHP, 226, állatorvosi egyetemista.

^[254] Kopácsi: Emlékiratok, 106. o. skk.

^[255] Interjú Marosán Györggyel + CUOHP, 249, Szabó István, veterán újságíró és a Népszava tudósítója.

^[256] Szoldatics, az interjút közli a Vjesnik, Zágráb, 1977. november 28.

^[257] CIA-anyag, Nagy Imre, B.375.

^[258] Interjú Vásárhelyivel, 1978. július + Jánosi Ferencnével, 1979. Jánosi Ferenc és Donáth Ferenc tanúvallomásai, Procčs 34. o. skk. Aczél Tamás megállapítása a nyugatnémet televízióban, 1968. június 17.

^[259] Háy Gyula, WDR, 8.

^[260] Hol szorít a cipő? CUOHP, 210, a Zeneművészeti Főiskola hallgatója.

^[261] Interjú Erdős Péterrel, Budapest, 1980. április.

^[262] Procčs, 22-23. o., 32. o. Nagy, Haraszti, Jánosi és Donáth vallomása.

^[263] Procčs, 27-28. o. 24 éves anomin személy, részt vett a Petőfi Kör alapításában. Tánczos, Márkus, Haraszti és Donáth vallomása, Procčs, 27-28. o.

^[264] CUOHP, 428, Nyirádi-Szabó Imre, a légierő korábbi tisztje.

^[265] Uo., 506.

^[266] Uo., 615.

^[267] Kopácsi: Emlékiratok, 74. o.

^[268] CUOHP, 226, a Budapesti Állatorvosi Egyetem hallgatója.

^[269] Uo., 500, Aczél + interjú Fazekas Györggyel, Budapest, 1980. április. Francois Bondy: „Ungarns Augenblick der Freiheit”, Monat, 1956. december.

^[270] Déry: Procčs, 29. o.

^[271] Lasky: „The Hungarian Revolution”, 32. o. (Bourgin levele)

^[272] A Központi Bizottság ülése, 1956. júl. 17. A leírás Vas Zoltántól, aki szerint ő volt az egyedüli aki le akarta beszélni Mikojánt Gerő kinevezéséről. „Az ülés után meglátogattam Mikojánt Rákosi első emeleti szobájában, mivel úgy éreztük, hogy valakinek közel kell lennie a forró dróthoz.”

^[273] CUOHP, 567, Méray.

^[274] Szabad Nép, 1956. július 18., 19., 23.

^[275] Nagy Balázs, a Petőfi Kör titkára, The Review, Brüsszel.

^[276] Jó minőségű uránt találtak Pécs közelében. (New York Times, 1957. január 28.). A soproni egyetemi hallgató által az USA Atomenergetikai Bizottságának bemutatott ércmintában a Bizottság 0,78 – 3%-os urán-tartalmat állapított meg. Tavasz óta az oroszok 65 tonnát termeltek ki, de ennek nagy kibővítését tervezték. 25 000 munkás számára építettek szállást és finomítókat is létesítettek.

^[277] CUOHP, 606. Mezőgazdasági terményekkel kereskedő.

^[278] Lukács Jánossynak (közeli, nagybeteg barátjának) két fiát gyámolította.

^[279] H75M, újságíró.

^[280] CUOHP, 606.

^[281] H62M, Dr. Kiss Sándor.

^[282] Király Béla: „East Europe”, 6., 1958. 7. o. Az említett miniszterelnök Gömbös Gyula.

^[283] Interjú Marosánnal.

^[284] CIA-anyag, Kádár Jánosról.

^[285] Uo. A forrásul szolgáló jelentések CS 91 000-ként vannak listázva április 20-ról, CS 94 685-ként június 6-ról, TDCS 101 817-ként augusztus 23-ról.

^[286] H36M, Bondor százados.

^[287] H31F, Bondorné.

^[288] Interjú Koczák Istvánnal, Washington, 1978. március 26. Csupán 1 évvel korábban, 1955. február 1-jén az USA Külügyminisztériuma egy titkosszolgálati jelentésben azt a következtetést vonta le, hogy az ÁVH meg tud akadályozni bármilyen szervezett ellenállást: „Egy ilyen mozgalom sem öltött testet, a rendőrségi ellenőrzés időnkénti lazulása ellenére sem.” A helyenkénti ellenállás 1956 közepén valószínűleg erősödik, „de semmilyen értelemben nem képes (még akkor sem) veszélyeztetni a rezsim stabilitását”.

^[289] A Fehér Ház 1956. november 9-i két párti, törvényhozói ülése. Eisenhower könyvtára.

^[290] CUOHP, 201. Vö. 202 és 212. 1955. február 1-jén az USA Külügyminisztériumának titkosszolgálati jelentése úgy összegezte, hogy Magyarországon nincs népi ellenzése Nyugat-Németország újra felfegyverkezésének. A két országnak közös nyugati öröksége van, és Németország a magyarok számára a kisebbik rossznak tűnik: „Nincs alapja annak a feltevésnek, hogy a magyar nép bármely nem-kommunista része komolyan ellenezné, hogy a németek vérüket hullatnák a magyar szabadságért és ezzel új irányt adnának a történelemnek. A fő érdeklődés a felszabadulás, és a belátható jövőben nem a német agresszió újjáéledése elleni biztonság kérdése. A felszabadulást ezért egy nyugati koalíció létrejöttétől remélik, és úgy tűnik, hogy bizonyos idő óta a magyarok nagy többsége belenyugodott, hogy ez magában fogja foglalni elkerülhetetlenül a németeket is.

^[291] Uo., 558.

^[292] Uo., 243, Reményi Ferenc mérnök.

^[293] Uo., 209, Pötz Flóra.

^[294] Boldizsár Iván interjúja Faragó Vilmossal a Magyar Televízióban, 1977. november. 20. in: Valóság, 1978. 4. és a New-Hungarian Quarterly-ban, XX, 75, 120-133.o.

^[295] Interjú Vajda Istvánnal, Bécs, 1978. október.

^[296] Interjú Sárközi Mátyással, London, 1974. augusztus.

^[297] CUOHP, 227.

^[298] Szabad Ifjúság, 1956. szeptember 25.

^[299] Irodalmi Újság, 1956. szeptember 22. Vö. Népszabadság, 1957. május 17.

^[300] Procčs, 37. o.

^[301] Interjú Lawrence Davis-szel, Bécs, 1978., Jeffrey Blyth-szal, New York, és Noel Barberrel, London, 1978.

^[302] Interjú Vásárhelyivel.

^[303] Lasky: id. mű, 34. o. skk.

^[304] Micsunovics: Napló, 1956. szeptember.

^[305] Szabad Nép, 1956. október 14.

^[306] Háy Gyula: „Miért nem szeretem Kucsera elvtársat?” in: Irodalmi Újság, 1956. október 6., és id. mű, 320. o. skk.

^[307] Interjú Dr. Rényi Péterrel, Budapest, 1979. szeptember.

^[308] H61M, Dr. Jónás Pál, és CUOHP, 511, interjú Rajk Júlia asszonnyal, Budapest, 1980. április.

^[309] H71M, oxfordi interjú egy egyetemista diákvezérrel.

^[310] CUOHP, 446, katonatiszt, és interjú Kurucz Béla kadét tiszttel.

^[311] Uo., 204, 205, és 551.

^[312] Szabad Nép, 1956. október 6.

^[313] CUOHP, 458.

^[314] Interjú Katona Gézával, Virginia, 1978. május.

^[315] Micsunovics: Napló, 1956. szeptember 7.

^[316] Spencer Barnes az Amerikai Külügyminisztériumnak, 1956. szeptember 21.107. telex. (USA Külügyminisztériumának archívuma).

^[317] Dénes Tibor, a kaposvári színház igazgatója, in: Irodalmi Újság.

^[318] Berecz János: Ellenforradalom tollal és fegyverrel: 1956. Bp., 1969, és CUOHP, 203.

^[319] Lasky: id. mű, 39.o.

^[320] CUOHP, 563, Kende Péter.

^[321] Interjú Király Bélával, 1974. január.

^[322] Győr-Sopron Megyei Hírlap, 1956. október 19. idézve Barnes 151. telexében, 1956. október 23, délután 2 óra. Háy az emlékiratában említi, hogy ezen az estén először ébredt tudtára, hogy egy vihar van készülőben.

^[323] CUOHP, 566. Lazarus Brankov.

^[324] H17M, harmincéves egyetemista a Szegedi Egyetemen, V.ö. CUOHP, 210.

^[325] Procčs, 37. o. skk.

^[326] CUOHP, 442, Ilosvay Ferenc. Az ÁVH-s egységek október 18-i riadóztatását említette Keresztúri Péter orvos apósának egy katonaorvos, idézve in: Bandy, 67. o.

^[327] Interjú Kuruczcal, 1978. április, London.

^[328] A hivatalnok Szelepcsényi Imre volt.

^[329] Kurier Szczecinsky, 1956. október 30. Az október 24-i, lengyelországi szovjet csapatmozgásokkal kapcsolatos egyik interjú során Gomulka kijelentette: „Bizonyos egységek segítségül hívásában megegyeztünk a változások védelmére. Ugyanakkor voltak a fegyveres erőnek oly mozgásai is, amikről semmit sem tudtunk. Létesítettünk egy Pártbizottságot e bűn kivizsgálására és megbüntetésére. Hruscsov biztosított minket, hogy a szovjet erők visszatérnek a Varsói Szerződésben kijelölt bázisaikra.”

^[330] C.D. Jackson iratai (Eisenhower-könyvtár). Varsói amerikai követség 592. telexe, 1956. november 2.

^[331] CUOHP, 425, Rodriguez Endre.

^[332] Keresztúri Péter, in: Baudy, 67.o.

^[333] CUOHP, 205, könyvelő.

^[334] Uo., 244, Pethes Szabolcs, raktáros.

^[335] USA Külügyminisztériuma, 7545. sz. titkosszolgálati jelentés.

^[336] Interjú Reinhard Gehlen tábornokkal, Bajorország.

^[337] Interjú Dr. Hegedűs Andrással, Bp., 1980. április.

^[338] CUOHP, 561, Blücher József, a Műszaki Egyetem 27 éves professzora.

^[339] H13M, 32 éves, műszaki egyetemi adjunktus megmutatott az amerikai kikérdezőknek egy 25 pontos (stenciles géppel) sokszorosított listát, amelyet a hallgatók a gyűlés előtt fogalmaztak. A 14 pontot ezekből kivonatolta Kuczka Péter.

^[340] MEFESZ = Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége.

^[341] CUOHP, 205. és mások; Szabad Ifjúság október 23; Barnes október 23-án délután 2-kor küldött telexe.

^[342] Szerbin Pál professzor, Procčs, 45. o.

^[343] Információ Erika Thibault-tól, Grenoble.

^[344] Az Eötvös Lóránd Tudományegyetemről van szó (a fordító megjegyzése).

^[345] H1M, 22 éves orvostanhallgató és interjú Gömöri Györggyel, Cambridge, 1980. május.

^[346] H105M, Zaka Lajos, műszaki egyetemi hallgató.

^[347] H71M, 22 éves zsidó egyetemista.

^[348] Procčs, 41. o. skk. Gimes, Donáth, Losonczy vallomása.

^[349] Procčs, 40. o. skk.(Márkus István vallomása).

^[350] H105M.

^[351] Józsa Péterné, Procčs, 45. o.

^[352] CUOHP, 561. és H13M

^[353] Szabad Nép, 1956. október 23-i vezércikk. „Új tavaszi seregszemle.”

^[354] „A Szabad Európa Rádió és a magyar felkelés” (44. box) Jackson-iratok, Eisenhower-könyvtár.

^[355] CUOHP, 501, építészmérnök-hallgató.

^[356] Tíz nappal korábban a Művelt Nép publikálta Nagyról az elbocsátás utáni első fényképet: Rajk Júlia társaságában van lefényképezve a temetésen.

^[357] Procčs, 45. skk. Újhelyi, Tóbiás Áron és Józsa Péterné vallomása. Amint H714M kommentálja: „A Petőfi Kör sietve csatlakozott hozzánk; féltek, hogy elveszítik az ifjúság bizalmát.”

^[358] Gura János a Magyar Híradóban, Bécs, 1979. október 1.

^[359] Kopácsi: Emlékiratok, 118. o. Vásárhelyi szerint Fekete párttisztviselő volt, akit 1953-ban áthelyeztek az ÁVH-hoz a Párt befolyásának helyreállítására. Ő nem volt olyan karrierista, mint Péter Gábor.

^[360] Marosán egy későbbi beszédében eldicsekedett, hogy ő adta ezt a tanácsot. New York Times, 1957. július 31. Jelen szerző előtt megerősítette: „E tárgyban én nyitottam meg a vitát. Azt mondtam, hogy minden tüntetést be kell tiltani és a rendőrségnek ki kell adni a tűzparancsot.” (1978. októberi interjú)

^[361] CUOHP, 561.

^[362] Uo., 563, Kende Péter.

^[363] Interjú Nagy Imre lányával, Budapest, 1979. szeptember.

^[364] Procčs, 43.o. Nagy, Vásárhelyi és Jánosi vallomásai.

^[365] Vásárhelyi, 1978. július.

^[366] Egy delegáció érkezett az Írószövetségtől. CUOHP, 616, Molnár Miklós megmutatta nekik Révai hajthatatlan szavait: „Ha a legcsekélyebb probléma lesz, tüzelni fogunk.” Molnár szerint Kádár jelen volt és ugyanolyan agresszív véleményen volt.

^[367] Uo., 505.

^[368] Interjú Dr. Rényivel, 1979. szeptember.

^[369] Kopácsi: Emlékiratok.

^[370] Háy: id. mű., 324. o. skk.

^[371] Kopácsi: Emlékiratok.

^[372] CUOHP, 408.

^[373] Barnes távirata, 1956. október 23. délután 2 óra.

^[374] Sólyom-Zele: Harcban az ellenforradalommal, Bp., 1957. 19. o. skk. Orbán Miklós ÁVH-ezredes

^[375] CUOHP, 505.

^[376] Interjú Kosáry Domokossal, Bp., 1980. április.

^[377] CUOHP, 454. Molnár Tibor, színész.

^[378] A szerző megtekinthette Münchenben Dr. Erdélyi István filmrendező gyűjteményét.

^[379] H71M, egyetemista.

^[380] A jelszavakat idézi a CUOHP, 413, Józsa Gyula, Lenin Intézet hallgatója.

^[381] CUOHP, 243, Reményi.

^[382] Uo., 413.

^[383] Uo., 430, Bálint József, 33 éves, a Műszaki Egyetem munkatársa.

^[384] Daily Express, London, 1956. október 24. és interjú James Nicollal, 1978. november.

^[385] Interjú Nagy Imre lányával, Bp., 1979. szept.

^[386] CUOHP, 430.

^[387] H61M, Dr. Jónás.

^[388] CUOHP, 412, Szabados István professzor.

^[389] Uo., 561, Blücher József.

^[390] Uo., 425, Rodriguez Endre, filmrendező.

^[391] Barnes távirata, 1956. okt. 23. este 6 óra: „A tömeg Veres Pétert csak minimális udvariassággal hallgatja.”

^[392] CUOHP, 413, Józsa Gyula és 551, Sztáray Zoltán.

^[393] Interjú Dr. Hegedűssel, Bp., 1980. április és Claude Furet interjúja vele in: Quotidien de Paris, 1976. október 28.

^[394] Hollós Ervin – Lajtai Vera: „Köztársaság tér – 1956.” Bp., 1974. 79. skk. és Tompa István jelentése in: Fehér Könyv, II. kötet, 79. o.

^[395] CUOHP, 210, Kupp Gyula, a Zeneművészeti Főiskola hallgatója, zongora tanszak.

^[396] Maléter Mária: Emlékiratok.

^[397] Dr. L. E. Hinkle, Ökológiai Szeminárium, 1957. április 12.

^[398] Ezt dr. Andor Klay-nek mondták, Külügyminisztérium, Hilmer camp, New Jersy, idézve in: Második Ökológiai Szeminárium, 1958. jún. 6.

^[399] Interjú Fabrizio Francóval, Verona, 1978. július.

^[400] Interjú Vásárhelyivel, 1979. szept.

^[401] Kopácsi: Emlékiratok, 123. o. skk.

^[402] CUOHP, 211, Szabó Zoltán buszsofőr.

^[403] Uo., 501, 25 éves építészhallgató.

^[404] Uo., 561.

^[405] H1M, egyetemista és interjú Kosáry professzorral, Budapest, 1980. április.

^[406] CUOHP, 442, Ilosvay újságíró.

^[407] Fehér Könyv, II, 14. o. Idézi „M.L.”-t. Általában a Rádió épületének ostromával kapcsolatban a szerző ezt a hivatalos kiadványt kellő óvatossággal használta fel. Ezenkívül: „A Rádió ostroma” – a Népszabadság cikksorozata, 1957. január 22 – 26; interjúk Vásárhelyivel, 1979. szeptember, és Erdős Péterrel, 1980. április. Lásd a 23. jegyzetet is.

^[408] Interjú Dr. Gosztonyi Péterrel, Bern, 1978. jún. 29. és az ő „Diary, The Kilián Barracks during the Revolution” c. művére, in: The Review, Brüsszel, 3. kötet, 1961. 65. o. skk. A kommunista verzióval kapcsolatban lásd: „Összeomlott a Maléterrel kapcsolatos legenda.” (Szabad Föld, 1957. március 3.) valamint: Procčs, 71. o. skk.

^[409] H11F, egyetemista, 1957. február 7.

^[410] CUOHP, 210, Kupp Gyula, a Zeneművészeti Főiskola hallgatója.

^[411] Uo., 413, Józsa Gyula, 21 éves egyetemista. A jelszavak ezek voltak: Le a vörös csillaggal! Mondjon le a kormány! Halljuk Nagy Imrét!

^[412] Pongrátz Ernővel interjú, in: Hungarian Torchlight, New York, 1964. október 23. V. ö. Gosztonyi: „Aufstand”, 141. o. skk.

^[413] CUOHP, 244, egyetemista.

^[414] Interjú Katona Gézával, Virginia, 1978. május, és Katona naplója.

^[415] CUOHP, 430.

^[416] Uo., 243, Reményi Ferenc., és 244, Pethes Szabolcs.

^[417] Interjú Nagy Imre lányával, Bp., 1979. szept.

^[418] Interjú Fazekas Györggyel, Bp., 1980. április.

^[419] Aczél Tamás, in: Life, 1957. febr. 18. és a nyugatnémet TV-ben a „Die Toten kehren wieder” c. film, 1968. június 17. Interjú Vásárhelyivel, 1978. október.

^[420] Nagy Böske adott jellemzést Nagy Imre lelkiállapotáról, amikor arra kényszerült, hogy elmenjen a tömeghez beszédet intézni: „Mi nem számítottunk arra, hogy sokáig távol lesz. Amikor kérték, hogy menjen, először vonakodott, és később is, noha kezdett elgyengülni. Amikor elment, még mindig aggodalmaskodott. Az emberek, akik jöttek, azt mondták, hogy lent a téren óriási tömeg van, és követelik a megjelenését.”

^[421] Lásd: 407. jegyzet! John MacCormac távirata a New York Times-ban, október 24, Barnes 161. telexe, 1956. október 26, reggel 7 órakor.

^[422] A Népszabadságban közölt sorozat „A Rádió ostroma”, 1957. január és interjú Erdős Péterrel, Budapest, 1980. április.

^[423] H24M, nőgyógyász- és szülész.

^[424] CUOHP, 408, Lányi Ildikó, 18 éves iskolás lány 526. Szolnoki László, és 413. Józsa Gyula.

^[425] A hivatalos Fehér Könyv közöl egy tanúvallomást: „Később megtudtuk, hogy az épület előtti tüntetőkhöz az a hatalmas tömeg csatlakozott, akiket a Rádió elé az a hamis híresztelés vitt, hogy 'ott lövik az egyetemistákat'.” A főváros különböző helyein – amint a szemtanúk később elmondták – bizonyos egyének töltényeket mutogattak és ezt mondták: „Az ÁVH-s gyilkosok ezekkel lövöldöznek!” És a kezükben lévő lövedékek szolgáltatták a „bizonyítékot!!!” E sorok írója is hasonló következtetésre jutott, mielőtt elolvasta ezt a tanúvallomást. De a kérdés az, hogy ki volt a provokátor.

^[426] CUOHP, 408, Lányi. Ő akkor ment a Rádióhoz, és tanúsítja, hogy a lövöldözés este 8:30-kor kezdődött.

^[427] Nagy beszédjét a szerzőnek Vásárhelyi mondta el (1978. július és október, (Budapest), továbbá Vajda István (Bécs 1978. október), és megtalálható sok kikérdezői jelentésben, pl. uo., 526.

^[428] CUOHP, 243, H115, Reményi, CUOHP 413, Józsa 48. Nagy beszédjének hiteles szövege in: Élet és Irodalom, 1957. május 10.

^[429] Uo., 229, 20 éves egyetemista.

^[430] Fehér Könyv, II, 16. o. skk, idézik „M.I.”-t, és 24. o. skk, idézik: „N.N.”-t.

^[431] Interjú James Nicollal, London, 1978. november.

^[432] CUOHP, 561, Blücher László professzor.

^[433] Interjú Sárközi Mátyással, 1974. augusztus.

^[434] Interjú Vajda Istvánnal, Bécs.

^[435] Dr. Kecskeméti Pál, Második Szeminárium, 1958. június 6., 17. oldal.

^[436] CUOHP, 430, Bálint; Barnes jelentése, telexszám: 161. október 26.

^[437] Uo., 551.

^[438] Interjú Erdőssel, 1980. április 4. Bp.

^[439] CUOHP, 442, Ilosvay Ferenc újságíró.

^[440] „N.N.” vallomása: „Mindez úgy történt, hogy nem volt sem célzott lövés, sem figyelmeztető lövés korábban…” (Fehér Könyv, 25.o.) Nyilvánvalóan úgy kezdődött, hogy a tömeg feje fölé lőttek.

^[441] CUOHP, 229.

^[442] Uo., 563, Kende Péter újságíró.

^[443] Uo., 500, Aczél Tamás.

^[444] A New York Times azt sugallja, hogy 8 teherautó volt, az amerikai követség jelentése viszont „4 vagy 5” teherautóról tud.

^[445] Keresztúri Péter, idézve, in: Baudy „Jeunesse d'Octobre”, 74. o. Az ő felesége ott volt a vitán.

^[446] A szerző információja Erika Thibault-tól származik.

^[447] Thibault és CUOHP, 561.

^[448] CUOHP, 446, 28 éves rádióstiszt.

^[449] Uo., 501, építészmérnök.

^[450] A Rádióban lévő védők szerint az ostrom valamivel éjfél után kezdődött (Lasky, id. mű, 141. o.). Egy korábbi pilótatiszt őrnagy (CUOHP, 428, 45 éves), aki távolról figyelte az eseményeket két gyermekével, így számol be: „Először ők (az ÁVH) figyelmeztető lövéseket adtak le a tömeg feje fölé, de ekkor a tömeg nem oszlott széjjel. Ezt követően a tömegbe lőttek… ettől a tömeg feldühödött, elvette a fegyvereket az ÁVH-soktól és a körülöttük álló katonáktól, és ezt kezdték mondani: Használjuk azokat e gyilkosok ellen!”

^[451] Interjú Kuruczcal, London, 1978. április.

^[452] CUOHP, 619, II, Pauly-Pálos György, geológus hallgató, 23 éves.

^[453] Uo., 446. Órájára nézett, ezért tudta, hogy este 9 óra 37 perc volt, amikor a Sztálin-szobor ledőlt.

^[454] H42M, szerszámkészítő.

^[455] Fehér Könyv, II; 12, 22. o. és K. I és „N. I.” vallomása.

^[456] Uo., 13.o.

^[457] CUOHP, 501.

^[458] Fehér Könyv, II; 46.o. „V” százados vallomása.

^[459] CUOHP, 430.

^[460] H49M, 18 éves fémmunkás.

^[461] CUOHP, 441, újságíró a Szabad Művészet szerkesztőségében.

^[462] H49M. 18 éves fém-fényező.

^[463] CUOHP, 501. Az egyik fiatal műszaki egyetemista azt állítja, hogy a hadsereg védte a tömeget az ÁVH-soktól: közéjük helyezte a páncélozott autókat.

^[464] Ez idő tájt érkezett meg a Második ÁVH Őrzászlóalj politikai tisztje, Mátya László őrnagy. Odament a bejárati ajtóhoz és hallgatta a tömeg követeléseit. Ekkor eldöntötte, hogy egy második kis küldöttséget is be kell engedni. Különböző változatok vannak arra vonatkozóan, hogy miként ölték meg őt. Gura János szemtanúi beszámolója (Magyar Híradó, Bécs, 1979. október 1.) szerint Mátya félrelökte Fehért, ezért Fehér a hasába lőtt. A hivatalos Fehér Könyv (II, 25.o.) ezt mondja: „Elsőként Magyar [sic!] ÁVH-s őrnagyot ölték meg … valaki a tömegből lőtte le.” A Rádió ajtajában lévő, Kádárék állította emléktáblán nem Magyar, hanem egy bizonyos Mátya László alezredes neve szerepel. Ez idő tájt Erdős Péter egy másik incidenst látott, ami távolabbi oka lehetett a lövöldözés megkezdődésének: egy férfi vadul kifutott a bejárati alagút alól, véresen. Fehér őrnagy – rendkívül dühösen – azt mondta Erdősnek, hogy ez ÁVH-s tiszt, aki azért ment ki, hogy a tömeggel tárgyaljon, mire valaki a tömegből rálőtt.

^[465] CUOHP, 508.

^[466] Kossuth Rádió, 1956. október 31. Zelk Zoltán szerint (akivel az interjút Budapesten, 1980 áprilisában készítettem) a küldöttség tagja volt a 31 éves grafikus Csohány Kálmán is (a korábbi bányász és vasúti munkás), valamint Kónya Lajos.

^[467] Ez az időrend nem egyeztethető össze teljes mértékben azzal, amit az Egyetemi Ifjúság 1956. október 29-én hozott nyilvánosságra: „A szovjet csapatokat Hegedűs András kedd éjjel hívta be.” Ő maga azt mondta annak az íróküldöttségnek, amelynek Benjámin László is tagja volt: „Nagy Imrét becsapták. Túljártak az eszén.”

^[468] H72M, egyetemista diákvezér.

^[469] CUOHP, 505. Ennek a kis csoportnak tagjai a 23 éves zsidó MEFESZ-titkár, Ormay, Devecsery és Sinkovits Imre voltak. Rajtuk kívül még Aczél lehetett ott és néhány DISZ-funkcionárius.

^[470] Interjú Vásárhelyivel (1978. július) és Fazekassal (1980. április). Nagy Erzsébet azt mondotta e sorok írójának, hogy férjét, Jánosit nem engedték be a Központi Bizottság ülésére: férje a következő napok alatt nem volt Nagy Imre társaságában. „Jánosi megpróbált kapcsolatba kerülni a külvilággal: telefonált Dérynek és Háynak és beszélt a felkelők küldöttségével is… Losonczy és Donáth voltak az egyedüliek, akik kapcsolatban álltak Nagy Imrével az Akadémia utcában.”

^[471] CUOHP, 563. Kende; interjú Kosáry professzorral, Bp., 1980. április.

^[472] Budapesti Rádió, 1956. október 25. reggel 8 óra 38 perckor. Fehér Könyv, 13. o. J. MacCormac, New York Times, 1956. október 27.

^[473] CUOHP 505, Márton László; 616, Molnár Miklós.

^[474] Budapesti Rádió, okt. 25.

^[475] Interjú Rényivel, Bp., 1979. szept.

^[476] CUOHP, 500, Aczél. Kopácsi: Emlékiratok, 141. o. skk. Interjú Fazekassal, Bp., 1980. április.

^[477] Kopácsi: „Azon az éjjel.” Aczél néhány héttel később ezt mondta interjúvolóinak: „Rettenetes vitánk volt Kopácsival. Kopácsi azt mondta, hogy ez ellenforradalom. Amikor hajnalodott minden szükséges lépést megtett a rezsim védelmére az ellenforradalom ellen. Mi írók visszavágtunk:'Kikre akarsz tüzelni? A csepeli munkásokra?'”

^[478] Interjú dr. Vas Zoltánnal, 1979. szept. és Hegedűssel, 1980. április, Budapest.

^[479] H49M, 18 éves.

^[480] H51M, 19 éves fémmunkás.

^[481] CUOHP, 563, és interjú Vásárhelyivel.

^[482] Uo., 563. egy másik verziót közöl: Kende úgy érezte, hogy az ő kötelességük mint újságíróké, világos. Felállt: „Jöjjetek, menjünk!” De Vásárhelyi ránézett tiszta öltönyére és grimaszt vágott: ez nem hazai öltözék. Kende így érvelt: „A legtöbb, amit tehetnek, annyi, hogy lelőnek minket!” Am Vásárhelyi azt mondta e sorok szerzőjének, hogy ő és Losonczy hazamentek este 11 órakor és otthon maradtak másnap délig.

^[483] Uo., 211, Szabó Zoltán, buszsofőr.

^[484] Uo., 244, Pethes Szabolcs, üzletember.

^[485] Uo., 615, Éliás István, kertész.

^[486] Uo., 210, Kupp Gyula.

^[487] Fehér Könyv, 23, 29. o.

^[488] Egy katonatiszt, Konok Ferenc ezredes ellenezte, hogy a tömegre lőjenek. Azt mondta Benke Valériának, hogy éppen most beszélt a főkapunál lévő tömegből néhány emberrel, és mindannyian azt akarták, hogy a követeléseiket olvassa be a Rádió. De Benke Valéria ezt a szöveget már sok órán keresztül hallotta és megunta. Mindazonáltal az ezredes meggyőzte, és találtak 3 újabb embert, aki átadja a tömegnek az ő ígéretét, hogy az egész szöveget beolvassák az ő fenntartásai ellenére. Egy szemtanú ezt mondja: „Emlékszem a sápadt és rémült arcokra. Azt fejtegették, hogy nem tudják visszatartani őket a tüzeléstől, nem tudják befolyásolni őket.” (Fehér Könyv, 27. o.). Ez az utolsó kísérlet meghiúsult: az emberek rekedtre kiabálták magukat, de néhányan ekkor eltávoztak. (Fehér Könyv, 27. o.)

^[489] Négy vagy öt óra múlva a József telefonközpontot az ÁVH-sok visszafoglalták a felkelőktől.

^[490] Hollós Ervin: id. mű.

^[491] CUOHP, 247. Szatmári Pál, 24 éves, tizedes.

^[492] Őt leszavazták. Így mondja Gaál Ferenc, 27 éves politikai tiszt.

^[493] CUOHP, 559. A tervekkel való elégedetlenség a Hadsereg tisztikarából valószínűleg 15 000 embert érintett.

^[494] Interjú Gaál István pilótával, 1974. szept.

^[495] CUOHP, 446, 28 éves híradós tiszt.

^[496] Uo., 561, Blücher László professzor.

^[497] Uo., 559, Gaál Ferenc.

^[498] John MacCormac a New York Timesban, 1956. okt. 31. Nem meglepő, hogy a Petőfi-kadétok az elsők között állítottak fel Katonatanácsokat a rendszer ellen.

^[499] Gosztonyi: „Aufstand”. és H26M, 1957. március 5-én interjúvolt 20 éves katona.

^[500] CUOHP, 505, Márton László, újságíró.

^[501] Interjú Kuruczcal, 1978. április.

^[502] H26M.

^[503] CUOHP, 563.

^[504] Balogh József és Kopácsi Sándor vallomása a Procčs-ben.

^[505] Irodalmi Újság, 1956. november 2.

^[506] Dr. Nadány, az USA Információs Szolgálatától.

^[507] CUOHP, 560, acélhengerműben dolgozó asszony.

^[508] Katona Naplója.

^[509] Kopácsi: Emlékiratok.

^[510] Amikor interjúvolta egy olasz újságíró, Dr. Bruno Tedeschi, 1956. november 1.

^[511] Dr. Gosztonyi Péter információja a szerzőnek, 1979. február és a szerző interjúja Hegedűssel.

^[512] Interjú Marosánnal, 1978. október.

^[513] Interjú Hegedűssel, 1976. október 28. (Quoditien de Paris).

^[514] Interjú Hegedűssel, 1980. április. Marosán 1957. júliusi beszédében azt állította, hogy okt. 23 – 24. éjjel ő követelte a szovjet csapatok behívását. New York Times, 1957. júl. 31., megismételve a szerző interjújában.

^[515] Igazság, 1956. október 31.

^[516] Szilágyi vallomása, Procčs, 87. o.

^[517] Ausztriai rádióinterjú, október 31., Lasky: id. mű, 155. o. skk.

^[518] Thomas Schreiber: Le Monde, Paris, 1956. dec. 4.

^[519] Kádár parlamenti beszéde, 1957. május 11.

^[520] Népszabadság, 1957. május 17.

^[521] „A különös az, hogy Nagy Imre majdnem teljesen szakított a barátaival azokban a napokban” – mondta Kende Péter (CUOHP, 563.).

^[522] „Az elnökség… Nagy Imrét az Alkotmány előírásai szerint miniszterelnökké választotta.” (Népszabadság, 1957. május 10.)

^[523] Interjú Kuruczcal.

^[524] CUOHP, 561, Blücher professzor. Fehér őrnagyot a felkelők lőtték le, de egymástól eltérő verziók vannak azzal kapcsolatban, hogy miként. Gura János (Magyar Híradó, Bécs, 1979. október 1.) szerint amikor Fehér emberei kapitulálni akartak, Fehér hadbírósággal fenyegette meg őket. Gura szerint amikor Fehér belépett Benke Valéria hivatali helyiségébe, egy harcba belefáradt ÁVH-s az ajtón keresztül gépfegyverével hátulról lelőtte. Azonban Erdős Péter azt mondta a szerzőnek, hogy ő látta később azt az ajtót, ami sértetlen volt. Az udvarra néző ablakon át ő látott egy alakot, aki nagyon hasonlított Fehér őrnagyhoz, és akit elvittek a garázs irányába.

^[525] Kopácsi: Emlékiratok, 146. o. skk, valamint CUOHP, 500.

^[526] Katona Naplója, 1956. október 22. és a vele készült interjú (1978. május). Barnes 156. telexe, 1956. október 24, délután 1 óra.

^[527] Tollas István: „Wir kampfen für unsere Freiheit” (Liestal, 1957.).

^[528] CUOHP, 508.

^[529] Uo., 231, Harmatzy-Simon Béla.

^[530] H11F.

^[531] CUOHP, 425, Rodriguez Endre.

^[532] H53M.

^[533] George Sherman: in: Observer, 1956. november 11., London.

^[534] CUOHP, 211, Szabó Zoltán, buszsofőr.

^[535] Uo., 501, építészmérnök-hallgató.

^[536] Uo., 509, Szabó Endre.

^[537] Uo., 559, Gaál Ferenc.

^[538] Uo., 241, Ottó János, vegyészmérnök.

^[539] Interjú „L.F.”-fel, Nottinghamshire, 1974. szeptember.

^[540] Hajdú fényképei a szerző birtokában. A lövöldözés többi változataival kapcsolatban lásd: in: ENSZ-jelentés, 480, és CUOHP, 247, Szatmári Pál tizedes.

^[541] Interjú Nagy Imre lányával, Bp., 1979. szeptember.

^[542] UN Riport, 251.

^[543] CUOHP, 616, Molnár.

^[544] Kopácsi vallomása a Procčs-ben, 56. o., valamint: Emlékiratok.