TIZENKETTEDIK FEJEZET

– Megállt az órám – mondta Gombos alezredes, és az órájára nézett. Megrázta, babrált a felhúzó gombján, de a mutató csak nem indult el.

– Három óra – mondta Jármai főhadnagy. – Május tizenötödike, kedd, délután három óra. – Fárasztó volt az út?

– Eléggé. A köd miatt négy órát várakoztunk Moszkvában a repülőtéren.

– Kérsz kávét?

– Brazília saját halottjának fog tekinteni, ha kávémérgezésben meghalok. De hát főzess! Moszkvában nem úgy főzik a kávét, mint nálunk. Még szerencse, hogy a követségen jó kávét készítenek.

Jármai kiszólt a titkárnőnek, hogy hozzon be két csésze jó erős kávét.

– Mit mondtak az orvosok? – kérdezte aztán. Gombos hátradőlt, sovány arcára kesernyés mosoly ült, kigombolta inggallérját, nyakkendője csomóját meglazította.

– Befekszem a kórházba – mondta. – Muszáj.

– Mikor?

– Holnap reggel. Egy nap haladékot sem adtak. Jármai cigarettára gyújtott.

– Bocsáss meg – mondta –, de én még most sem tudom, hogyan kerültél Moszkvában kórházba? Kiutaztál egy munkamegbeszélésre és a kórházból szállítottak haza.

– Rosszul lettem. A mentők vittek el az értekezletről. Az előző napokban nagyon jól éreztem magam. Ettem, ittam, még szódabikarbónát sem kellett bevennem. Aztán egy héttel ezelőtt beütött a krach. Lejmetov professzor megállapította, hogy daganatom van, meg kell műteni. Felhívta telefonon a főnököket és a kórházat; közölte velük, hogy azonnal operálni kell. Ha sikerül a műtét, ötven százalék esélyem van az életben maradásra.

Jármai szomorúan nézte a sápadt, beesett arcú alezredest, s azt gondolta: drága főnököm, én nem adok neked huszonöt százalékot sem, pedig adnék ennél sokkal többet is, mert szeretlek. Rekedt hangon megkérdezte.

– Tehát holnap reggel befekszel. – Nem is kérdés volt ez, inkább megállapítás.

– Igen, holnap reggel. Most csak azért jöttem be, hogy az ügyeket átadjam. Aztán majd meglátogatsz a kórházban és referálsz a dolgokról.

– Ahogy akarod, főnök. – Jármai az órájára pillantott. – Kara késik – mondta –, pedig nem szokása.

– Nyilván forgalmi dugóba került – vélekedett az alezredes, de még jószerivel be sem fejezte a mondatot, amikor Kara Ernő belépett. Barátságosan megölelte Gombost, Jármaival kezet fogott.

– Hallom, holnap belépsz – mondta, ahogy leült a tárgyalóasztal mellé.

Gombos széttárta a karját.

– Mit csináljak? Ez van. Pedig nagyon szerettem volna megvárni az ügy befejezését.

– Nem maradsz ki belőle – mondta Kara. – Egyébként szépen alakulnak a dolgok. Jármai már tájékoztatott a legújabb eseményekről?

– Még nem – mondta a főhadnagy –, megvártuk az ezredes elvtársat.

– Helyes – bólintott Kara és elővette aktatáskájából a feljegyzéseit. – Akkor lássuk a medvét. Magáé a szó, főhadnagy elvtárs.

– Két vonalat kell élesen megkülönböztetni – kezdte a főhadnagy. – Bár a két vonal szervesen kapcsolódik egymáshoz, mégis meggyőződésem szerint szétválasztható. Az egyik vonal az Endrődy-kódexek felkutatása, illetve külföldre csempészésük megakadályozása. A másik vonal az úgynevezett Kard és Kereszt Szövetség elnevezésű illegális szervezet ügye. Nézzük először a kódexeket. Az ügynöki jelentések szerint valószínűnek látszik, hogy a kódexek léteznek. Endrődy Baba rejtette el őket. Persze, biztosat csak akkor mondhatunk, ha a kódexeket megtaláltuk. A jelentések szerint a kódexeket a Táncsics Mihály utcai volt Endrődy palotában rejtették el. A ház földszintjén és alagsorában egy Kozmann Győző nevű műanyagkészítő kisiparos lakik, az emeleten pedig Bánáti Imre Kossuth-díjas festőművész a családjával. Kozmann műhelye a tizenharmadik kerületben, a Sallai utcában egy társasház pincéjében van. Az adóhivatal szerint többszörös milliomos. Rokonai élnek az Egyesült Államokban és Svédországban. Luxusnyaralója van Leányfalun.

– Hány emberrel dolgozik? – kérdezte Kara.

– Hárommal. Illetve ennyit jelentett be. De a környezettanulmányunk szerint illegális bedolgozói is vannak.

– Miket gyárt? – kíváncsiskodott Kara.

– Állami vállalatoknak készít műanyag alkatrészeket nagy szériában. Az Orionnak, a Mechanikai Műveknek…

– Várj csak, Sándor – mondta elgondolkodva Gombos. – Hogyan oldja meg a szerszámkészítést? Vannak saját szerszámkészítői? Vagy bérmunkában csináltatja a szerszámokat?

– Is-is – mondta Jármai. – A szerszámokat részben a vállalattól kapja, részben feketén csináltatja.

– Kikkel?

– Vállalati szerszámkészítőkkel. Munkaidő után. Dupla órabért fizet nekik, azok pedig otthon vagy a kisiparos barátaik műhelyében fusiznak. Kozmann Győzőnek így is kifizetődő, mert olcsó. Tudomásunk szerint most egy gépműhelyt akar létesíteni a Révész utcában. Az iparengedélyt egy gépészmérnök barátja kérte, a tőkét viszont Kozmann adja. A terv szerint több nagy teljesítményű esztergapadot, egy marógépet, egy gyalut, két síkköszörűt és fúróberendezéseket rendelt. Szamosi István mérnök az iparengedélyt már megkapta, a műhely berendezése folyamatban van.

– Tulajdonképpen el lehetne kapni a fekete üzleti ügyeiért – mondta Kara.

– Semmit sem tudnánk még rábizonyítani – mondta Jármai –, nagyon ügyes és óvatos.

– Tehát, ez Kozmann! Szép munkát végeztek, főhadnagy elvtárs. Menjünk tovább!

– Értettem! – bólintott Jármai. Nem kért engedélyt, cigarettára gyújtott. – Nos – folytatta aztán –, ha Endrődy Babát őrizetbe vennénk az összeesküvésben való részvételért, véleményem szerint rá lehetne bírni a kódexek átadására.

– Nem, nem! – tiltakozott Kara. – Egyelőre nem szabad senkit őrizetbe venni. Nagyobb, fontosabb ügyekről van szó. Várjunk türelemmel, Baba elő fogja venni a kódexeket, az események kényszerítik majd rá. És még valami, ez az asszony megszállott, ez inkább meghal, de nem adja át a kódexeket. Nekünk nem. Ami pedig a Kard és Kereszt Szövetséget illeti: az üggyel Dombai őrnagy és csoportja foglalkozik.

A szervezetet a Münchenben és Bécsben lakó doktor Ervin Höttl irányítja a CIA megbízásából. Doktor Höttl már több alkalommal járt Magyarországon Wolfgang Küchnemann névre kiállított útlevéllel. Megtaláltuk a vízumkérő lapját és a szállodai bejelentőlapját is. Legjobb, legmegbízhatóbb embere Szentgáli Mátyás, bécsi lakos, ugyancsak amerikai ügynök. Szentgáli az Interpol adatai szerint együtt ült a Zürichi kantoni börtönben Joe Parkerral és Varga Zsolttal.

– A mi Parkerünkkel és a mi eltűnt Vargánkkal – szólt közbe Gombos.

– Igen. De róluk majd később. Szentgáli tavaly szabadult. Plasztikai műtétet hajtottak végre az arcán, és nevet változtatott. Új neve Walter Baumann. Már járt Csehszlovákiában, Lengyelországban és Magyarországon. A határon való belépésének azonban nem találtuk nyomát. Az Interpol jelentése szerint ezekben a napokban is Magyarországon tartózkodik.

– Nyilván hamis útlevéllel érkezett.

– Valószínűleg. De megtaláljuk. El kell kapnunk a fickót, mert bizonyos jelek arra utalnak, hogy a háború alatt Magyarországon súlyos bűncselekményeket követett el. Szovjet hadifoglyokat lőtt agyon, a Majestic Szállóban emberek megkínzásában is részt vett. És ez nem minden. Adataink szerint Endrődy bárót és feleségét ezerkilencszáznegyvenöt január tizedikén ő ölte meg Höttl doktor segítségével, Bregenzben.

– Ez csak feltételezés vagy bizonyítható tény? – kérdezte Gombos.

– Bizonyítható! – mondta határozottan Kara Ernő.

– Kérdeznék valamit, Ernő! – szólalt meg Gombos némi töprengés után.

– Parancsolj!

– A Szentgálira vonatkozó adatok csak az Interpoltól származnak?

– Nemcsak az Interpoltól. De ezzel már mindent megmondtam.

Gombosnak az volt az érzése, hogy Kara sok mindent eltitkol előttük. De nem vitatkozott, fáradtnak érezte magát. Reggel befekszik a kórházba, elaltatják, megműtik, s ki tudja, hogy felébred-e a műtét után.

– Nos, hogy befejezzem – folytatta Kara és Gombosra nézett –, te reggel befekszel a kórházba, a csoportodat Jármai főhadnagy veszi át, és a kódexügyben a további intézkedésig velünk fog dolgozni. Ez a nagyfőnök döntése. Most nézzük át az összeesküvés felderítési adatait. – Kara lapozott a mappában. – Kard és Kereszt Szövetség. Jármai főhadnagy felderítési adatai pontosak. Kemény Frigyest Dombai őrnagyék megfigyelés alatt tartják. Mindenre elszánt fickó, célja elérése érdekében semmitől sem riad vissza. Megszállott. Valószínű, hogy Kemény báró felső kapcsolata Walter Baumann. Azt még nem sikerült megállapítanunk, hogy Baumann-nal hol, mikor találkozik. – Kara cigarettára gyújtott. – És még valami: egyes feltételezések szerint a Vadász Mónikánál lakó Fekete Miklós, azonos Joe Parker amerikai kapitánnyal. Jó lenne, ha ti is megerősítenétek ezt a hipotézist.

Jármai főhadnagy indulattal kérdezte:

– És ezt az ezredes elvtárs elhiszi? Mert én nem! Meggyőződésem, hogy itt valami átverésről van szó. Valaki vagy valakik etetnek minket vagy etetni akarnak.

Gombos szigorúan nézett Jármaira.

– Sándor – mondta korholó hangon –, fegyelmezd magad!

– Hagyd csak, Vilmos! – védte Kara a főhadnagyot – Jármai nem mondott butaságot. Halljuk az érveket, főhadnagy elvtárs.

– Elnézést kérek ezredes elvtárs a közbeszólásért, de most is azt állítom, ha elfogadjuk azokat a jelentéseket, miszerint Fekete Miklós marosvásárhelyi színész azonos Joe Parker CIA-ügynökkel, nagy hibát követünk el. Én a Béke presszóban többször beszélgettem Fekete Miklóssal. Jobban és szebben beszél magyarul, mint én. Joe Parker kapitány hol tanult volna meg magyarul? Mikor? Lehet, hogy az Egyesült Államokban magyarul is tanult, de azt meg lehetne állapítani a kiejtésén. És ha a jelentés igaz, akkor én azt is tudni szeretném, hogy Fekete Miklós, a színész jelenleg hol tartózkodik? Ezredes elvtárs, én ezeknek a jelentéseknek nem hiszek. Meggyőződésem, hogy valami nem stimmel.

Kara elgondolkodva nézte a sovány főhadnagyot. Nem mond butaságokat ez a fiú. Tapsifüles tévedett, amikor azt jelentette, hogy Fekete azonos Joe Parkerral.

– Azt hiszem, főhadnagy elvtárs – mondta –, igaza van. Joe Parker nem beszél magyarul. – Valószínűleg az történt, hogy Fekete Joe Parkernak adja ki magát.

– Bocsánat, ezredes elvtárs – mondta Jármai –, de Fekete Miklós a KEOK adatai szerint magyarul, románul, franciául és németül beszél. Angolul nem. Márpedig az a férfi, aki Keményéket átverte és Parker néven mutatkozott be nekik, tökéletesen beszélt angolul. Tehát itt valami hézag van.

Kara kereste a megfelelő magyarázatot.

– Nos – kezdte és lapozott a feljegyzései között –, olyan jelentésünk is van, ami szerint Joe Parker jobb karjára egy margaréta van tetoválva, és egy női név, Angelika. Egyik nyomozónk jelentése szerint Fekete Miklós karján is ez a tetoválás található. Ebből vonták le azt a következtetést az értékelők, hogy Fekete azonos Joe Parkerral.

Jármai hirtelen felállt.

– Egy pillanat, ezredes elvtárs – mondta mosolyogva –, mutatok valamit! – Kara bólintott és a távozó főhadnagy után nézett.

– Értékes ember – mondta Gombosnak –, elfogadnám.

– Azt elhiszem. Nem véletlenül szeretem a fiút. Jármai kopogás nélkül lépett a szobába, sovány arcán elégedett mosoly ült. Kezében egy mappát tartott. Szétnyitotta és kivett belőle egy feljegyzést.

– Ezredes elvtárs, ez Varga Zsolt nyilvántartási anyaga, ha megengedi, felolvasok belőle. Tehát: Varga Zsolt született ezerkilencszázhuszonhárom május nyolcadikán, Bostonban, az Amerikai Egyesült Államokban, anyja neve Fekete Borbála és így tovább. Száznyolcvanöt centi, haja barna, szeme kék, és most tessék figyelni; különös ismertetőjele: jobb karjára egy margaréta és Angelika név van tetoválva.

– Ezek szerint megoldódott a rejtély. – vette át a szót Gombos. – Fekete Miklós Varga Zsolttal, az eltűnt Varga Zsolttal azonos. Így már érthető, hogy Parkernak adja ki magát, hiszen együtt szélhámoskodtak.

– És együtt ültek börtönben – tette hozzá Jármai.

– Gratulálok, főhadnagy elvtárs – mondta Kara. – Ez ügyes volt. Tehát nem Varga Zsolt tűnt el, hanem az áttelepült Fekete. Ezek szerint iratokat cseréltek.

– Megtehették, hiszen unokatestvérek – mondta Jármai Sándor. – Valamit azonban nem értek.

– Éspedig? – Kara kíváncsian nézett a fiatal tisztre.

– Azt nem értem, hogy Fekete, mikor a hazatelepülési kérelmét beadta a bukaresti magyar követségre, miért Vadász Mónikától kért befogadási nyilatkozatot, miért nem a nagynénjétől, Fekete Borbálától?

– Azt hiszem, ez világos, ha elfogadjuk, hogy iratokat cseréltek – mondta Kara. – Varga Zsolt valamiért Vadász Mónikánál akart lakni. És ez a valami nyilván az öt kódex. Tehát Varga Zsolt is azokat akarja megszerezni.

– Nem kellene őrizetbe venni? – kérdezte Gombos.

– Még nem – mondta Kara. – A társaságot szoros megfigyelés alatt tartjuk. Nemcsak Keményt, hanem Varga Zsoltot is. A további részleteket pedig megbeszéljük.