KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Mindig arra vágytam, hogy egyszer egy könyv köszönetnyilvánításában ezt olvassam: „Az egészet egyedül csináltam!" Persze ide aligha írhatnám, hiszen sokaknak tartozom hálával segítségükért az Egy fiú az Örökkévalóságnak megszületésében és népszerűsítésében.

Az írás, szerkesztés és korrektúrázás terén nélkülözhetetlennek bizonyultak:

Debby Marshall, egy író lehető legjobb barátja...

O'Malley, a Vörös Királynő („Kit érdekel, Ann? Senki nem törődik az ilyen hülye részletekkel; és nem is viszi előbbre a sztorit. Ki vele! Le a fejével!"), aki fantasztikus szerkesztő - de sose kérd, hogy belűzzön el valamit,..

Hope és George Tickell, édesanyám és édesapám, akik korrektúráztak és fénymásoltak...

Faith E. Trcadwell, a nővérem, aki olvasott és kommentált...

Jamie és Norman Jette, a fizikaórákért...

Sam R. Covington, amiért megtanított a kutatómunka értékére...

Róbert B. és I. Lois Fleas, amiért megfontoltan véleményezték egy idegen munkáját...

Beverly Volker, egy remek szerkesztő cs az ember, akivel érdemes kapcsolatba lépni...

Randy L. Crispin, a férjem, amiért okot adott nekem az írásra...

Delma Frankéi, a „sasszemű" korrektor, aki, mint kiderült, tele van meglepetésekkel...

Erkölcsi támogatást és bátorítást nyújtottak a bizonytalanság hosszú évei során:

Andre Norton, aki oly sok embert varázsolt el számolatlanul ontott csodáival...

Jacqueline Lichlenberg, aki nemcsak hogy jó író, de kedves, bájos személy is, és mindent megtesz azért, hogy mások esélyt kaphassanak a kiugrásra...

Anne Moroz, aki végre biztonságos helyre talált...