HUSZONHATODIK FEJEZET

Melyben csinos politikai jövendő

körvonalai rajzolódnak ki Blaireau

sorsának horizontján.

Dubenoît úrnak igaza van, s gyerekes dolog is volna tagadni, hogy Montpaillard válságos időket él át.

Az elmék túlfűtöttek, s a forradalmi párt sikerei mind tapinthatóbbak.

Guilloche ügyvéd előadása (A bírói tévedés a történelemben – Áttekintés Szent Lajos tölgyfájától napjainkig) szolgáltatott alkalmat Blaireau-nak arra, hogy megkezdje díszelnöki pályáját. Meg kell mondanunk, hogy helyét, jóllehet ülőhely volt, tisztességgel megállta, mégpedig azzal a csakis rá jellemző, minden formaságtól mentes könnyedséggel, melynek mindig is voksok özöne volt és lesz a jutalma.

A söröző falai kis híján szétrepedtek, annyi nép gyűlt össze az előadásra. Nem csoda: vidéken az ingyencirkusz igencsak ritka!

És ez még csak a kezdet: másnap lesz Chaville-ék parkjában a nagy jótékonysági  ünnepség a boldogtalan áldozat tiszteletére és javára, méghozzá micsoda vonzó programmal!

A parkban, mely délután kettőkor nyílik, az alábbi szórakozások és attrakciók várják a vendégeket: mutatványossátrak, körhinta, egy alvajáró, továbbá egy tőle független cirkusz (városbéli amatőr ifjakkal mint artistákkal; virágárus leánykák; egy falusi csapszék meg egy amerikai mintájú bár, melyek egyikében is, másikában is Montpaillard legelőkelőbb családjainak hölgytagjai szolgálnak majd föl; nem szólva egy halom egyéb mulatságról, melyet előre részletesen fölsorolni lehetetlen.

Este nagy bál lesz, majd fényes tűzijáték zárja az ünnepséget.

Ami ezt a tűzijátékot illeti, Hautpertuis báró egész kis színművet képzelt el mindeme ragyogó pompának és vidámságnak mintegy betetőzéséül, mondhatnók megkoronázásául.

A báró lelki szemei előtt egy testes hölgy jelent meg, akit előbb vörös, majd irgalmatlanul erős fehér fény világít meg, s ekkor a fényárban úszó hölgy egy tűvel megvakítja magát.

Ez a szemkápráztató (a nézők szeméről  beszélünk) Ötlet – tán már rá is tetszettek jönni – afféle jelkép akart lenni, mely azt hivatott kifejezni, hogy Blaireau ártatlansága a napnál is világosabb, annyira, hogy valósággal kiszúrja az ember szemét!!!

Nincs a báróban álszemérem egy csipetnyi sem, s amikor az itt ecsetelt elképzelést körülötte mindenki egyszerűen lángelmére vallónak nevezi, Hautpertuis úr fölöttébb büszke a leleményére.

Egyszóval unatkozni senki nem fog holnap, s a megjelenteknek jócskán megér majd a mulatság száz sou-t, tudniillik a belépőjegy árát öt frankban állapították meg, mely összeg ellenében mindenki ellátogathat valamennyi mutatványossátorba, fölülhet a körhintára, sőt a bálon is részt vehet.

Az italok ára természetszerűleg nem foglaltatik benne a belépődíjban.

Hautpertuis báró elsőrangú szervező: ahelyett, hogy szétaprózva magát, saját maga foglalkoznék minden semmiséggel, istenáldotta szuggesztív erővel serkenti cselekvésre munkatársait, még a legtohonyább naplopóból is mérhetetlen munkakedvet csiholva elő.

És eközben egyetlen parányi részlet  sem kerüli el figyelmét; mindenre gondol, mindent előre kiszámít.

– Hoppá! Majdnem megfeledkeztünk a rendfönntartó szolgálatról! Itt jön a polgármester úr, éppen jókor.

– Miben állhatok szolgálatára, báró úr?

– Szolgálat? Nem az enyémről van szó, hanem a rendfönntartáséról.

– Magam is éppen ebben az ügyben jövök önhöz. Néhány csendőrt szeretnék titokban elrejteni a parkban, a fák sűrűjében. Remélem, nincs ellene kifogása.

– Ellenkezőleg, a csendőrök mindig nagyon jól mutatnak, amikor el vannak rejtőzve a sűrűben.

– Továbbá figyelmeztetnem kell önt, hogy ha ez az ön Blaireau-ja, ez a mindnyájunk szégyene csak egyetlenegyszer is valamilyen, bármilyen, a rend és nyugalom ellen irányuló gesztusra ragadtatná magát, én bizony könyörtelenül lefogatom és visszajuttatom a börtönbe, ahová való.

– Blaireau nyugton fog maradni, efelől kezeskedem, kedves jó Dubenoît úr.

– Kívánom is neki, habár nemigen bízom ebben, tekintve, hogy egészen megszédítik ezzel a sok sületlenséggel, az ovációkkal, díszelnökségekkel, forradalmi előadásokkal, jótékonysági mulatságokkal!... Bizony, nem ismételhetjük el eléggé gyakran: Montpaillard válságos időket él át!

– Már elnézést, de ami a mi kerti mulatságunkat illeti, kedves Dubenoît uram, kénytelen vagyok minősítése ellen a legerélyesebben tiltakozni.

– Csak semmi tiltakozás, báró úr. Ez a mulatság erkölcstelen és társadalomellenes, utóvégre egy gonosztevő javára rendeztetik.

– Gonosztevő?!... Már megbocsásson.

– Még keveset is mondtam, hiszen az az alak ráadásul még hamis gonosztevő is, tehát kétszeres gazember. Tudja a nagy ég, mi lesz ebből a világból! Megőrjítették a lakosságomat!

– Akarja hallani a véleményemet, Dubenoît úr? Az ön helyében nem rágnám magam fölöslegesen. Montpaillard nagyon is nyugodt városka, csupán unatkozik. Elég egy negyedórácskát sétálgatni benne, hogy ezt észrevegye az ember. Ez a városka unatkozik, méghozzá alighanem jó régen cselekszi ezt.

– IV. Henrik óta. Akkor alapították.

– Elképesztő! Nem csoda, ha előbb-utóbb szükségét látta egy kis szórakozásnak. Ráharapott az első adódó alkalomra. Kérdezze csak meg Guilloche doktor urat. Jó napot, Guilloche úr! Polgármesterünk éppen azon sápítozik, hogy milyen rossz szellem kezd eluralkodni Montpaillard-on.

– Nos, igen – válaszol a fiatal ügyvéd –, anélkül, hogy átlagon fölül hivalkodni szeretnék, úgy vélem, a bírói tévedésekről tartott előadásom nem maradt minden hatás nélkül errefelé.

– Nem vitatom.

– Valamint, hogy a következő választásokon pártunk tizenhétnél valamivel több szavazatot mondhat majd magáénak. Nem gondolja, polgármester úr?

– Egészen bizonyos vagyok benne, kedves Guilloche, és csak gratulálni tudok az ön megejtő önzetlenségéhez!

– Mit akar mondani ezzel?

– Csupán azt, hogy ön milyen példásan egyengeti Blaireau politikai karrierjének útját. Hiszen mindenki azt kiabálja: „Éljen Blaireau!” És diadalmenetben hordozzák körül.

– Ez igaz.

– És önt? Önt is körülhordozzák diadalmenetben?

– Én sose hajhásztam az effajta népszerűséget.

– Derék dolog, Guilloche, sőt fölöttébb derék dolog föláldozni magunkat meggyőződésünk oltárán; Blaireau pedig igencsak hálás lehet majd önnek, amikor képviselő lesz.

– Blaireau? Képviselő? Tréfálni méltóztatik a polgármester úrnak?

– Eszem ágában sincs. Sőt elmondhatom, hogy még örülök is az ügyek ilyetén fordulatának.

– Ó... Még hogy örül?!

– Úgy van. A montpaillard-i körzetet egy ártatlan férfiú fogja reprezentálni. Erre a körülményre egészen bizonyosan föl fognak figyelni a képviselőházban, minek folytán talán némi kis dicsőség is háramlik majd végre hazánknak eme szerencsétlen zugára.

– Blaireau mint képviselő? Ön megbolondult.

És Guilloche elrévedezve tovasietett, de révedezésébe mintha valamelyes nyugtalanság is beszüremkedett volna.