Inkák és konkisztádorok
A szerző méltán viseli az Inka nevet, hiszen valóban az volt: gyermeke
egy inka királyi hercegnőnek és egy előkelő családból származó spanyol
kapitánynak, aki Francisco Pizarro csapatában harcolt a legendás hírű
inka birodalom, Peru meghódításáért. Garcilaso de la Vega két világ fia
volt és két világ határán állt: nemcsak az indián és a spanyol vér
keveredett benne, hanem a dél-amerikai és az európai civilizáció is.
Közvetlenül a hódítás után jött a világra, kortársa volt az első
konkisztádoroknak és az utolsó inkáknak, akik nemcsak a hódítás véres
tetteit, hanem az inka birodalom fényét és pompáját is még személyes
élményként őrizték emlékezetükben. Két nyelve volt, a kecsua meg a
spanyol, és minden bizonnyal két lelke is: ifjúkorát felváltva töltötte
hol apja, hol anyja mellett. Képzeletét felgyújtották apjának és apja
bajtársainak elbeszélései a félelmet nem ismerő spanyolok merész
haditetteiről, anyja házában pedig csodálattal eltelve hallgatta inka
rokonainak visszaemlékezéseit birodalmuk letűnt nagyságáról. Ez a kettős
szemlélet, hogy a hazájában lejátszódott történelmi drámát egyszerre
látta „kívülről” és „belülről”, sajátos atmoszférát s egyúttal
viszonylagos tárgyilagosságot kölcsönöz művének. Hajlott korában,
spanyol földön írta három krónikáját, melyeknek legérdekesebb fejezeteit
tartalmazza ez a kötet. Az első, A királyok története, visszapillantás
az inka birodalom múltjára; a második, Peru meghódítása, Pizarrónak és
konkisztádor-társainak merész vállalkozását mondja el, melynek nyomán a
hatalmas birodalom porba hullt; a harmadik krónikából, A floridai
hadjáratból Hernando de Soto észak-amerikai expedíciójának eseményeit
ismerjük meg. Garcilaso de la Vega írása a történelmi krónika, a korrajz
és az útleírás ötvözete. Lapjain minden regénynél lebilincselőbb
érdekességgel bontakozik ki a gyarmati hódítások kezdetének
kalandos-véres története, melyet a szerző nemcsak kortársi
hitelességgel, de egyben kiváló írásművészettel is ad elő.