Arany János költői életművének (verseinek és elbeszélő költeményeinek) régóta nélkülözzük az irodalomtörténeti kutatás legújabb eredményeit is felhasználó, tudományos igényű, ugyanakkor széles körben is használható, népszerű kiadását. A félévszázaddal korábban készült, s már akkor is több ponton bírált kritikai kiadás óta napvilágot látott ugyan több, neves irodalomtörténészektől gondozott edíció, ám mind az életmű teljességét illetően, mind a kronológiai kérdésekben és a szöveg pontosságában számos alapvető kérdés megoldatlan maradt.Az Osiris Kiadó gondozásában megjelenő új kiadás arra tesz kísérletet, hogy valamit törlesszen a magyar irodalomtörténet-írás és textológia Arany iránti adósságából: úgy törekszik a költő teljes életművének kiadására, hogy revízió alá veszi a kiadások öröklődő hibáit, helyesbíti a tévedéseket, s részletes szó-magyarázatokkal és keletkezéstörténeti kommentárokkal segíti az olvasót a magyar irodalom egyik legnagyobb költőjének felfedezésében: a kétkötetes kiadás ilyenformán egy új Arany-kép kialakításához is hozzájárulhat.

Arany János balladái azon túl, hogy a Toldi mellett a legismertebbek a lírikus munkásságából: a nemzeti műveltségbe szervesen beépültek szinte keletkezésük óta. Nincs olyan diák vagy felnőtt, aki ne ismerne egy-egy balladát, néhány strófát, sort, némely motívumot és szállóigét. A ballada száraz műfaji szempontból átmenet a líra és az elbeszélő költészet között, jellemző jegyekkel. Az igazi költői ballada ősi, arche-érzést mozdít meg a mindenkori olvasóban. Arany emberi és művészi alkatához talán a ballada áll legközelebb. Nem véletlenül. Ahogy az sem véletlen, hogy balladái oly könnyen rezonálnak s oly maradandóak bárki lelkében.

ARANY BALLADÁI.
Arany eposi művészete balladáiban tetőzik. Első balladáját még tapogatódzva, 31 éves korában írta: de csakhamar megteremti magának saját stílusát és e műfajnak örök mintáit költi.
Remekmű mindig akkor keletkezik, ha valamely nagy tehetség megtalálja a tehetségének leginkább megfelelő műfajt és tárgyat. Ilyen volt Aranyra nézve a ballada. Ő mintegy a balladára termett, annyira alkalmatosak költői sajátságai a balladaköltésre. Stílusának mindig volt bizonyos hajlama a tömörség iránt, a mely a balladákban különösen beválik. Szerkezetérzéke szintén nagyobb, mint bármely más magyar költőé, a balladában pedig ez a legnehezebb. Képzeletében is van valami balladaszerű; szereti a gyorsan eltűnő, a futó jelenségeket reproducálni. Nagy érzékenységének a ballada izgatott előadása épen megfelelt. A népköltészetet, melynek balladái a legtökéletesebbek, mindig tanulmányozta és rendkívül szerette; különben is erős hajlama volt a bús tárgyak iránt, a mi őt szintén a balladához vonzta. Ehhez járult még egy külső ok is ; Arany hangulata az ötvenes években nem igen engedi meg a nagyobb compositiók (Toldi, Csaba, Bolond Istók) bevégzését; minthogy mégis erős epikus hajlama van, csak kisebb elbeszélő költeményekben fejezheti ki ihletét.

„A Beau Geste természetesen fekete-fehér film volt, a valóság azonban nagyon is színes: a sötétkék mundér, a térden alul érő vörös, buggyos nadrág élénken elüt a vég nélküli sivatag sárgálló homokjától. Az alsó lábszárt bőrkamásli takarja, a bakancsot ekrü színű bokavédő. A fejeken fehér egyensapka, a híres kepi blanc, négyszögletes ellenzővel és a sapka meghosszabbításának tűnő fehér vászonlebennyel, mely az afrikai nap gyilkos sugaraitól védi a nyakszirtet.” A régi, Hollywoodban előállított légiós romantika tehát nagyon színes volt, a valóság sokkal kevésbé. A valóság a hírhedt razziákat jelentett, a gyújtogatást, asszonyok, gyermekek öldöklését. A légiós valóság fegyelmezett csőcseléket jelentett, bűn nélküli bűnözőket, híres családok fekete bárányait, nemritkán háborús bűnösöket is. Aszódy János eleven színekkel megírt, első kézből származó dokumentumokra épített műve annak a 130 esztendőnek a véres krónikája, amely a gyarmati háborúk utolsó stádiumát jelzi: a francia hatalom még töretlen, a gyarmati hadsereg gépezete még minden törzset, minden népet maga alá tipor zsoldosaival, de hosszú távon a játszma már elveszett. A légiós romantika az utolsó évtizedekben már nem tudja feledtetni az új realitásokat…

1588 nyárutóján az angol hajóhad súlyos vereséget mért a rettenthetetlen spanyol Armadára, és ezzel megkezdődött egy nagy világbirodalom hanyatlása. Hatalmi harcokkal, forrongásokkal, véres ütközetekkel, csatákkal teli korszak elevenedik meg Erdődy János új kötetének lapjain. A főszerepet a II. Fülöp-korabeli Spanyolország és az Erzsébet királynő uralma alatt világbirodalommá növekvő anglia játssza. Itália, Franciaország, Németalföld, Málta, Lepanto, Spanyolország és Anglia a főbb színhelyei annak a történelmi drámának, amely az Armada pusztulásával ér véget. A mindvégig színes, izgalmas események leírását százötven korabeli illusztráció teszi még élvezetesebbé.

Fiala János harmadik kötetének már a címe is indulatkeltő. Hát még a folytatás! Az önmagát árbockosárból jelentő matrózként definiáló író mindenen kívül áll, nála mindenki megkapja a magáét. A közélet és belpolitika színe-javát felsorakoztató kötet nem öncélúan leplez le. Titkok tudójaként csak azok szobrát próbálja feldönteni, akik rászolgáltak erre.

Fiala János harmadik kötetének már a címe is indulatkeltő. Hát még a folytatás! Az önmagát árbockosárból jelentő matrózként definiáló író mindenen kívül áll, nála mindenki megkapja a magáét. A közélet és belpolitika színe-javát felsorakoztató kötet nem öncélúan leplez le. Titkok tudójaként csak azok szobrát próbálja feldönteni, akik rászolgáltak erre.

Leghőbb vágyam az volt, hogy az Isten kegyelméből még hátralevő éveimet a béke műveinek szentelhessem, és népeimet a háború áldozataitól és terheitől megóvhassam.
A gondviselés másként határozott.
Egy gyűlölettel telt ellenség üzelmei kényszerítenek, hogy a béke hosszú esztendei után kardot ragadjanak monarchiám becsületének védelmére, tekintélyének és hatalmi állásának megóvására, s területi épségének biztosítására.
A szerb királyság, amelyet állami létének első kezdetétől fogva egészen a legújabb időkig mind elődeim, mind én is támogatásban és segítségben részesítettünk, gyorsan felejtő hálátlansággal már évekkel ezelőtt az Ausztria-Magyarország elleni ellenségeskedés útjára lépett.
Nem teljesült az a reménység, hogy a szerb királyság méltányolni fogja kormányomnak hosszú tűrését és békeszeretetét. Mindig magasabb hullámokat vet az Ellenem és Házam ellen érzett gyűlölet. Mind leplezetlenebbül lép előtérbe az a törekvés, amely Ausztria-Magyarország elválaszthatatlanul egybetartozó területeinek elszakítására irányul.

Első fejezet,
amelyben elkezdődik a történet, irodalmi és kulturális utalások is vannak benne, de ezek nem zavarják a közérthetőséget
Második fejezet,
amelyben fölbukkan egy Piszkos Fred nevű nagyon koszos és büdös alak, és mindent összezavar
Harmadik,
betoldott fejezet, amely életképszerű elemeket vonultat fel érdekes jellemekkel körítve és tálalva
Negyedik fejezet,
amelyben egy másik cselekményszálon is elindulnak események
Negyedik fejezet,
amelyben egy másik cselekményszálon is elindulnak események
Ötödik fejezet,
amelyben irodalmi munkásságom részeként belekezdek a múlt feldolgozásába
Hatodik fejezet,
amelyben ígéretes szerelmi szál gombolyodása indul el, amely a továbbiakban vörös fonálként húzódik végig a történeten (a szerző reményei szerint)
Hetedik fejezet,
amelyben a vörös szál erőteljesen tovább húzódik, és kiváló ismeretekben részesülünk a Föld őskoráról
Nyolcadik fejezet,
amely a Marson folytatódik a fantasztikum
Kilencedik fejezet,
Amelyben az elbeszélés nehézségei ábrázolódnak
Tizedik fejezet
A sárga tengeralattjáró
Tizenegyedik fejezet
Etűdök gépzongorára
Tizenkettedik fejezet
A legvidámabb barakk
Tizenharmadik fejezet,
amelyben Vanek úr felvilágosító előadás tart Parkinsonról szokatlan helyszínen
Tizennegyedik fejezet
A boldogtalan ember
Tizenötödik fejezet
A regényírás további nehézségei
Tizenhatodik fejezet
Marsbéli krónika
Tizenhetedik fejezet
Egy médiahacker virágvasárnapja
Tizennyolcadik fejezet
A jellemábrázolás elviselhetetlen könnyűsége
Tizenkilencedik fejezet
Narratíva és valóság: New York
Huszadik fejezet
Agáta néni csodálatos élete
Huszonegyedik fejezet
Matta Harri belekavar
Huszonkettedik fejezet
New York határán állunk a vártán
Huszonharmadik fejezet,
amelyben megismerkedünk a yetikkel
Huszonnegyedik fejezet
Néhány rövid menet
Huszonötödik fejezet,
Amelyben Agáta néni mindent megtesz ellene, mégis megmenekül
Huszonhatodik fejezet
Az ember küzd és bízva bízik
Huszonhetedik fejezet
Élet a föld alatt
Huszonnyolcadik fejezet
Winnetou és a hősi eposz
Huszonkilencedik fejezet
Kirándulás a tudomány világába
Harmincadik fejezet
Harmincegyedik fejezet
Akkor föl volnánk fedezve, installálom!
Harminckettedik fejezet
Hódolat Tolsztojnak
Harmincharmadik fejezet
Epilógus

Igaz is, eddig nem mondtam: Vidor vagyok, a terrier. Be kell mutatkoznom, és elmondani, miért szerepelek ebben a történetben, mert a végén még azt fogják gondolni, hogy ember vagyok. Nem mintha bármi bajom volna az emberekkel, de hát végül is: az ember – ember, a kutya meg kutya… De ne vágjunk a dolgok elébe! – kezdi Vidor kalandos élettörténetének elbeszélését. Ő volt ugyanis az a kutyus, akiről még az újságok is megírták: Huszonnégy napig étlen és szomjan hánykolódott egy hajótörött matrózkutya a Csendes-óceánon. A kis foxterrier kutyust makacs hűsége tette világhírűvé, mert rendületlenül bízott gazdája segítségében. A gazda pedig expedíciót szervezett.. De ne vágjunk a dolgok elébe!