A Pierre Boileau – Thomas Narcejac szerzőpár regényeinek Franciaországban igen nagy az olvasótábora. Nem egy könyvükből sikeres film készült. Az „Ördöngösök”-ből Henri Clouzot forgatott filmet, amelyet a magyar közönség a Filmmúzeumban láthatott.

„Hová lett a holttest? Ravinel öt óra tájban sajgó tagokkal, émelygő gyomorral, felpüffedt arccal, izzadó tenyérrel ébredt… Amikor feltette magának a kérdést: „Mi történt a holttesttel?”, azonnal megtalálta rá a nyilvánvaló feleletet: „A holttestet ellopták.” … De amikor közelebbről is megvizsgálta ezt a gondolatot, egyre több kételye támadt. Ellopni egy hullát? Ugyan minek?”

Aki elolvassa ezt a regényt, soha nem felejti. Az „Ördöngösök” az emberi számítás, a sötét kétségbeesés, a hidegvérű árulás halhatatlan története.

"- Tudod, mi jár a fejemben? – morogta. – El kéne rabolnunk a Bringát.

– Te buggyant vagy! – mondta Lucien.

– Eleget nyúz bennünket. Most már igazán rajtunk a sor.

Lucien elképzelte Chatelier kisasszonyt megkötözte: mint egy szál kolbászt. Mulatságos kép volt. Belement a játékba.

– Mi is harisnyát húznánk a kobakunkra – mondta, – és hopp, erre van a kijárat… Most már csak azt nem tudom, hová zárjuk be.

– Egyszerű. Ott az a viskó az Erdre partján."

"…Bernard sikolya kés gyanánt hatolt belém, elállt a lélegzetem… Futtában megjegyeztem a felirat hatalmas, világos betűit: AMBERIEUX-MARSEILLE. Bernard nyöszörgött, s én fejvesztetten kutattam utána a sínek között…

Amikor megérintettem a testét, rám tört a félelem:

– Bernard…Öregfiú…

– Nekem végem – lihegte Bernard. – A lábam… Vérzik…

– Mentőt hívok.

– Hogy elkapjanak?… Hagyj engem…

Fogd a levéltárcámat, az irataimat, mindent… Menj oda, ő majd elrejt…

Egy röpke pillanatra elvesztette az eszméletét. A kavicsos földön térdeltem, fogtam a kezét… Vagonok gördültek jobbra-balra kettesével, hármasával vagy magányosan, én meg azt kívántam, bárcsak átrobogna fölöttem az egyik, és feledést, nyugalmat hozna.

– Ügyelj a járőrökre! – suttogta Bernard.

– Ne fuss… mert rád lőnek… Mondd meg Héléne-nek…

Hörgő hang tört elő a torkából, s én megértettem, hogy vége, ki vagyok téve minden veszélynek, itt állok védelem és támasz nélkül…"