Apollinaire (1880 - 1918) 1906-ban írta a XX. század kétség kívül legbotrányosabb költői remekét, a Les Onze mille verges, vagyis a Tizenegyezer vessző című erotikus/pornográf csúcsművét.
Apollinaire mindössze a szignójával (« G. A. ») jelentette meg könyvét. Nincs olyan erotikus sorozat, amelyben ne szerepelne, nincs olyan, az erotikus irodalomról szóló írás, amely ne hivatkozna rá. A Tizenegyezer vessző az erotikus irodalom csúcsteljesítménye, elképesztően trágár, obszcén, vad és kegyetlen (a kritikusok megegyeznek abban, hogy messze fölülmúlja Sade-ot, akit Apollinaire egyébként igen nagyra tartott): nincs még egy olyan írás, amely ennyire gátlástalanul szabaddá engedné a legalantasabb vágyképeket is; és mégis, még a legsötétebb kéjgyilkosságok is úgy vannak megírva, hogy van bennük valami humoros, az egész felszabadítóan elvetemült. Kicsit a pornográfia paródiája is, meg a háború paródiája, elképesztő nyelvi leleménnyel megírva, s van benne több igen jól sikerült versbetét, melyek persze ugyancsak obszcén körülmények közt hangzanak el.
Végül egy érdekes időbeni egybeesés: a Tizenegyezer vessző 1906/07 telén jelenik meg; Freud meghökkenést és botrányt okozó, de "tudománytörténeti jelentőséggel bíró" (Ferenczi Sándor) kis könyve - a Három értekezés a szexualitásról -1905-ben lát napvilágot...
Admirateur de Sade, Apollinaire a retenu les leçons du Marquis dont on sent ici la nette influence. "Les onze mille verges" sont celles auxquelles le prince Mony Vibescu se condamne s’il ne parvient pas à honorer vingt fois de suite la délicieuse Culculine. L’auteur d’"Alcools" s’amuse à faire passer son héros par tous les interdits sexuels: masochisme, scatophilie, gérontophilie, pédophilie, saphisme et vampirisme. Un précis de pornographie tempéré par l’utilisation du deuxième degré, qui rend le résultat moins vil que chez son maître d’écriture.
"Apollinaire est sur le motif comme les peintres qu'il soutient. Il est même dans le motif. Il le pénètre, il veut à toute force savoir ce qu'il y a à l'intérieur, dans les têtes et les ventres. Il n'hésite
devant aucune expérience. Il pousse au plus loin l'abnégation du savant, allant jusqu'à plonger dans les abîmes les plus ténébreux de la fureur et de la haine. Son héros, Vibescu, meurt châtié pour avoir poussé un peu trop loin ses essais d'analyste. Il est puni pour avoir poussé un peu trop loin une dissection in vivo. Allégorie du romancier, naturellement. Que cesaventures
innommables aient pour théâtre l'Europe et l'Asie, la garçonnière d'un sénateur, des chancelleries, l'Orient-Express, des champs de bataille et le carnaval de Nice, rien de plus logique. Au délire de l'histoire, les personnages ajoutent le délire des sens, qui est la matrice de l'autre. Les Onze Mille Verges parurent à l'hiver de 1906, les Trois Essais sur la théorie de la sexualité de Freud en 1905. La primauté de l'écrivain sur le médecin est évidente. Il s'aventure plus avant." (Philippe Dagen)
All languages
English
Español
Deutsch
Français
Bulgaria
Netherlands
Italiano
Hungary
Spanish
România
Українська
Catalonia
Polski
Belarus
Lithuania
Latvia
Serbian
Czech
Esperanto
Portugal
Swedish
Slovensko
Hrvatski
Србија
Latine
Chinese
Ελληνική(Greece)
Uzbek
Norsk
Turkish
Việt Nam
Denmark
Azerbaijan
Qazaqstan
Galician
Chuvashia
Indonesian
Other Languages
