The information contained in this book or books is provided for informational purposes only and includes the book title, author name, and a brief description or abstract. For the full text of the book, please contact the author or publisher.
"Tegyen vagy mondjon bárki bármit: nekem jónak kell lennem. Mint ahogyan az arany, a smaragd, a bíbor is egyre azt hajtogatná: tegyen vagy mondjon bárki bármit, nekem smaragdnak kell lennem, meg kell őriznem színemet." "Az emberek búvóhelyeket keresnek maguknak: falun, tengerparton, hegyeken. Te magad is szoktál effélére vágyva vágyni. Micsoda korlátoltság! Hiszen megteheted, amikor csak akarod, hogy önmagadba visszavonulj." "Már most élhetsz úgy, ahogy akkor akarsz, amikor majd távoznod kell. Ha pedig a körülmények nem engedik ezt meg, akkor távozz az életből, de ne úgy, mintha méltánytalanság ért volna. Itt füst van, távozom... miért hiszed ezt olyan nagy dolognak?" Gyengéd humanizmus, félénk magányba menekülés, tépelődő önvizsgálat, fáradt-rezignált gondolatok - ez Marcus Aurelius világa; a császáré, aki korlátlan hatalommal uralkodott az akkori világ leghatalmasabb birodalma fölött, a hadvezéré, aki rettenetes hadjáratokban irtotta a birodalom ellenségeit - de a csaták szünetében, valahol a Garam partján, félrevonult naplót írni. Marcus Aurelius Elmélkedései gondolatforgácsok a sztoikus filozófia műhelyéből. Olvasmányélménnyé a mű és az alkotó különös ellentmondásának feszültsége, a kitárulkozás szenvedélyes vágya, a vallomás közvetlen hitelessége avatja.
<
Az özönvíz éve nem prófécia, de riasztóan közeli lehetőség.
A világvége egy rejtélyes járvány képében érkezik, amely egymástól távol eső helyeken, egyidejűleg üti fel a fejét, és áldozatait először cseppfolyóssá teszi, majd kiszárítja. Csak ketten élik túl a katasztrófát: Ren, a fiatal trapéztáncosnő, aki bent ragadt a munkahelyén ?a Pikkelyek és Farkak fantázianevű szexklubban, és Toby, Isten Kertésze, egy zöld vallási szekta tagja, aki a MegÚj Spa luxusfürdőjében barikádozta el magát. Vajon vannak más túlélők is? Él-e még Ren bioművész barátnője, Amanda? Vagy ökoharcos mostohaapja, Zeb? Vagy egykori szeretője, Jimmy? Hát a KínGolyóból szabadult üldözői, vagy a kormányzat korrupt rendőrei?
Egy biztos: míg az emberiség nagy része kipusztult, boldogan élik világukat a különféle génmanipulált életformák – az oroszlán és a juh párosításából származó juszlánok, az emberi hajat növesztő műhajbirkák, az emberi agyvelővel rendelkező disznók. Miközben Ádám Egy, Isten Kertészeinek vezetője társaival együtt próbál utat törni magának ebben a kegyetlen, szép új világban, Ren és Toby a szabadulásán dolgozik…
<
Egy neves londoni kiadó kortárs szerzőknek kínált föl megbízást: válasszanak egy-egy Shakespeare-drámát, s ezek témájára írjanak regényt.
Az évtizedek óta népszerű, számos nemzetközi díjjal elismert kanadai író A vihart választotta.
A mű főhőse Felix, egy színházi fesztivál nagynevű művészeti igazgatója, akit riválisa kifúr az állásából. Felix tizenkét éven át remeteként él egy kunyhóban. Vadul lobog benne a bosszúvágy, de hőn áhított vágya A Vihar színpadra állítása is: ezzel akarja új életre kelteni Mirandát, korán elveszített kislányát. Színházi kurzust vezet egy börtönben, és amikor a véletlen útjába sodorja ellenségeit, felvillan a lehetőség, hogy egy csapásra két tervét is megvalósítsa: megrendezheti a darabot, és elégtételt vehet nagyhatalmú ellenségein is.
<
Egy férfi, aki valamikor Jimmy volt, most Hóembernek nevezi magát, és egy fán él nem messze a tengerparttól, óvakodva a kigykányoktól, a görmenyektől és a világot ellepő egyéb különös állatoktól. Egyetlen feladata, hogy vigyázzon a guvatkák csapatára, ezekre a tiszta lelkű, egyszerű gondolkodású, tökéletes emberekre, akik az ő menthetetlen faját felváltották a földön. Nem tudja, maradt-e még életben valaki az egykori emberiségből a nagy járvány után, s fejében minduntalan azok az események zakatolnak, amelyek elvezettek idáig: ehhez a pusztuló – vagy épp most megújuló – világhoz. És egyfolytában egy nő hangja kísérti: Gazelláé, aki a szeretője volt, de nemcsak az övé, hanem legjobb barátjáé, a zseniális Guvaté is, aki a guvatkákat létrehozta… Margaret Atwood áradó fantáziával képzeli el a közeljövőt, amikor a kiváltságos kevesek a tudományos városaikban kedvükre alakítgatják az emberek és állatok génjeit, s közben a többség kaotikus plebsztelepeken éli egyre nyomorúságosabb életét… Margaret Atwood kanadai írónő ötvennél több regény, verses- és esszékötet szerzője; műveit több mint negyven nyelvre fordították le. Számos jelentős díjat nyert el, A vak bérgyilkos-ért megkapta a Booker-díjat 2000-ben.
Magyarul megjelent művei: Fellélegzés (Surfacing; 1984); A vak bérgyilkos (The Blind Assassin; 2003); A szolgálólány meséje (The Handmaid's Tale; 2006); Pénelopeia (The Penelopiad; 2007).
<
A MaddAdam-trilógia befejező kötetének főszereplői Az Özönvíz évében megismert Zeb és Toby, akik a többi túlélővel együtt új életet kezdenek az elpusztult civilizáció romjain. A táborukba érkeznek a guvatkák, akiknél épp kezdődik a párzási időszak. A Guvat és Gazellában megismert Hóember súlyos sérüléséből lábadozik, így Tobyra hárul a feladat, hogy átvegye a próféta szerepét a guvatkák közt. A járvány előtti világról szóló történeteiből lassan kiderül, mi és hogyan okozta valójában az emberiség pusztulását. A tábor lakóinak mindennapjai folyamatos küzdelemben telnek: a börtönként szolgáló gladiátorarénából kiszabadult vérszomjas bűnözők mellett a hiperintelligens hibrid disznófaj, a gömböcök is támadásra készülnek ellenük. Margaret Atwood egyik legnagyobb szabású disztópiája a MaddAddam-trilógia. A Guvat és Gazella, valamint Az Özönvíz éve javított kiadásban jelenik meg a Jelenkor Kiadó gondozásában, a befejező kötet, a MaddAddam pedig most először olvasható magyarul. "Igen, vissza fogunk jönni ide. Remélem, hogy vissza fogunk jönni.
A remény az, amikor valamit nagyon akarunk, de nem tudjuk, hogy az a dolog, amit akarunk, valóban bekövetkezik-e.
Most jó éjszakát fogok kívánni.
Jó éjszakát."
<
«A veces nos vamos para tratar de encontrarnos. No sabemos qué hacer con tanta sabiduría. Preferiríamos que nos lavaran y quedar desnudos frente a la intemperie de la ignorancia». Mazarine es una joven estudiante de pintura que vive sola en el Barrio Latino de París. En su casa encierra un valioso secreto que ha sido conservado a través de generaciones y que puede cambiar el rumbo del arte. Su vida se verá conmocionada por la aparición de Cádiz, un genio de la pintura, creador de un movimiento revolucionario que despierta en ella una pasión sin límites. Con esta fascinante novela, Ángela Becerra, reconocida como creadora del «Idealismo mágico», penetra en lo más hondo del alma de los personajes y lleva al límite la eterna dualidad humana. Una historia magnética y conmovedora que desborda la pasión y la razón, la inocencia y la lujuria, lo material y lo espiritual, la inquietud y la calma, en un imparable torbellino de emociones y sentimientos que línea a línea y hasta el final harán vibrar al lector. Premio Latino Literary Award 2008, de la BookExpo América, en dos categorías: mejor novela de misterio y mejor novela de sentimientos por «Lo que le falta al tiempo».<
Memorias de un sinvergüenza de siete suelas, de Ángela Becerra, escritora de otras obras como El penúltimo sueño y Lo que le falta al tiempo, es una novela llena de erotismo y sensualidad cargada del realismo mágico tan habitual en esta gran narradora. Esta obra de la narrativa hispanoamericana es un magnífico relato con muchos toques de humor y lleno de sensualidad con apasionantes escenas eróticas. La novela recrea la vida de un casanova contemporáneo que muere de forma repentina. Durante su funeral, su esposa y su amante (quien es, además, su cuñada) irán contando su peculiar vida. Lo que no saben es que el muerto también las está escuchando y que tendrá mucha voz en ese entierro. Ambientada en Sevilla, el protagonista participa de todas las ceremonias tradicionales de la ciudad. La obra refleja con acierto la hipocresía social y sus estúpidas leyes basadas en la apariencia. Sevilla se paraliza cuando Francisco Valiente, un triunfador hecho a sí mismo y que consiguió tener a toda la ciudad rendida a sus pies, muere de forma repentina. Su funeral congrega a las personalidades sociales y políticas más importantes del lugar mientras su mujer y su eterna amante van desgranando la vida del difunto. Lo que no imaginan ninguna de las dos es que él también las está viendo, y que tendrá mucha voz en su propio entierro. El lector disfrutará con las peripecias vitales de este casanova moderno que encontró en el cortejo una inagotable fuente de diversión. Cada vez que una mujer caía en sus redes, se compraba un pavo real para celebrarlo. En su fantástica casa hay miles de ellos para desesperación de su esposa que, una vez muerto Francisco, tiene previsto liquidarlos a todos.<
Ángela Figuera Aymerich (1902-1984) estudió Filosofía y Letras y en 1930 se trasladó con su familia a Madrid, donde trabajó en la enseñanza. En 1933 obtuvo una plaza de catedrático de instituto y se casó. Expulsada al acabar la guerra (lo mismo que su marido) de su plaza de funcionario público, se dedicó durante cerca de diez años a su familia, trabajando luego en la Biblioteca Nacional y en los primeros Bibliobuses y después haciendo traducciones para varias editoriales. Desde muy joven tuvo gran facilidad para escribir, aunque hasta 1948 no apareció su primer libro, “Mujer de barro”, al que siguió “Soria pura” (1949). Se inició en la poesía dentro de una línea que puede considerarse heredera de Antonio Machado por su apego a lo cotidiano y paisajístico. La preocupación por el mundo femenino constituyó una de las marcas temáticas de su obra, aunque alejándose de tópicos e idealizaciones. Posteriormente, la influencia de Gabriel Celaya llevó a Ángela Figuera a la poesía social, en la que se inscribirá el resto de su obra: “Vencida por el ángel” (1950), “El grito inútil” (1952), “Víspera de la vida” (1953), “Los días duros” (1953), “Belleza cruel” (1958), “Toco la tierra” (1962)… El nacimiento de sus nietos Ana y Gabriel le impulsó a escribir, en los últimos años de su vida, dos libros de poemas para niños “Cuentos tontos para niños listos” (1979) y “Canciones para todo el año” (1984). La gran poeta supo encontrar el tono adecuado para interesar a los niños con estos cuentos en verso, entretenidos, chispeantes, llenos de sorpresas: los cuentos “tontos”, “tontísimos” (o no tan tontos) del ciempiés a quien nombraron cartero, del pirata Piratón, de la jirafita que no tenía bufanda, de la sirenita del culito verde, de la brujita que no pudo sacar el carnet, de la gallina Papamoscas, del pulpo enamorado, de las cigüeñas, de Patita Pata y Patico Pato, del oso Peludín y siete niñas, del gato bandolero, y de la rana y el pez…<
Tűzkovács Kova, a Napszónok rejtélyes hívásának eleget téve a mesés Elf városba, Qualinostba utazik. Itt találkozik Tanisszal, a félig elf, félig ember ifjúval, akivel csakhamar barátságot köt. Kova városba érkezését követően azonban egy hatalmas elf urat különös körülmények között megölnek, és egy másik elf is ugyanerre a sorsra jut. Tanis a gyanúsított, és ha barátja segítségével nem tudja ártatlanságát bizonyítani, a félelfet mindörökre száműzhetik. A rejtély megoldása rendkívül veszélyes feladat elé állítja őket, ám az idő a gyilkosnak dolgozik, aki még korántsem érte be ennyivel.<
Estas cincuenta fábulas tienen poco que ver con las fábulas clásicas. No tienen moraleja ni son, salvo excepciones, maliciosas. Breves sí que lo son, ceñidas como están a la solemne forma del soneto. Los animales brillan por su ausencia y su afán pedagógico es leve, casi nulo. Pretenden ser alegres, divertidas, dramáticas a veces y, en algún caso, trágicas. Como dijo el filósofo, humanas sí lo son, aunque no demasiado.<
El hecho de que al título de este libro, Nicodemo, lo acompañe el subtítulo tragedia puede, quizás, sugerir a algún lector algo así como un intento de recreación de lo que tradicionalmente se entiende por «Tragedia griega». Es evidente que no es éste el caso, puesto que nadie es capaz de «saltar sobre su propia sombra». Si en algún momento Nicodemo, como tragedia, rozase la «altura» literaria de aquélla, lo haría por ser, sencillamente, una tragedia moderna.<
En El faro de los libros, Adiga nos habla de la vida en la pequeña ciudad de Kittur, entre los años 1984 (asesinato de Indira Ghandi) y 1991 (asesinato de su hijo Rajiv). Bramanes y descastados, musulmanes y cristianos pueblan sus páginas, como Xerox un librero que fotocopia los ejemplares que va a vender y al que no le importa haber sido arrestado en 21 ocasiones porque el suyo es un oficio mejor que el de su padre, que apilaba excrementos. O Jayamma, la pequeña de ocho hijas, quien debe ponerse a trabajar porque sólo tenía dinero para casar a las primeras y que acaba enganchada el pegamento y que sólo se consuela con la pequeña estatua de Buda que posee.<
Los mitos clásicos; las grandes hazañas de dioses, héroes, monstruos y mortales; y el encuentro entre éstos y el destino, no siempre afortunado están en este Cursillo de Mitología, publicado originalmente en El Espectador. Argos, igual a aquel gigante de cien ojos, resuelve, como un oráculo gracioso y sabio a la vez, todos los misterios sobre la antigüedad greco-romana, sin dejar atrás la pícara descripción de las pasiones, los vicios y las virtudes de los dioses, creados a semejanza de los humanos. De esta manera trae a nuestros días las historias de aquella época con un humor inigualable, demostrándonos una vez más que podemos aprender divirtiéndonos.<
El arenario es una obra de Arquímedes en la que el autor intenta establecer un límite superior para el número de granos de arena necesarios para llenar el universo. Para hacer esto tuvo que estimar el tamaño del universo según el modelo vigente en ese momento y, además, inventar una manera de expresar números muy grandes.<
Anglia éjszakája... A sötét középkor éveiben a föld megosztott volt, birtoklásáért seregek csaptak össze. E zavaros századokban született meg a legenda - Merlinről, a varázslóról, egy új királyról, és a hatalom kardjáról, melynek neve Excalibur.
<
Shadon, az egyistenhitű birodalom az Élet és a Rend bástyája az ynevi Délvidéken. Papjai, lovagjai és bölcsei mindeható uruk, Domvik hatalmát szegezik szembe Krán pusztító erejével. A játszmák árnyékában azonban titkos csatározások folynak – összecsapások, melyek végkimenetelét csak kalandozók dönthetik el. Martin Clark Ashton regényének hősei új esélyt kapnak a sorstól, hogy rátermettségüket bizonyítsák, ám meglehet, hogy a végzet űz kíméletlen játékot velük. Mert Shadonban sem az angyalok, sem az ördögök nem alszanak.
We use cookies to understand how you use our site, to personalize content and to improve your experience. By continuing to use our site, you accept our use of cookies and you agree with Privacy Policy and Terms of Use