Disclaimer

Kockás utazósapka, kurta szárú angol pipa és a nyeles nagyító – ezek az utolérhetetlen Sherlock Holmes, minden idők legnagyobb detektívjének örök kellékei, no meg az elmaradhatatlan Dr. Watson, Holme hűséges barátja, jobbkeze, krónikaírója. Doyle, maga is kalandos pályát futott be. 1859-ben született Edinburghban, ugyanott végezte egyetemi tanulmányait, az orvoskaron. Jólértesültek szerint egyik egyetemi professzorának diagnosztikai módszereiből merített ihletet Sherlock Holmes alakjának és nyomozási szisztémájának megteremtéséhez. Conan Doyle orvosként kezdte pályafutását, és mert kezdetben gyéren szállingóztak southsea-i rendelőjébe a páciensek, üres óráiban írogatott. Szenvedélyesen pártjára kelt mindazoknak, akiket szerinte ártatlanul ítéltek el; sportolt; műkedvelő módra detektívkedett; katonaorvos volt a búr háborúban; de volt prédikátor, sőt misszionárius is. Nevét azonban Sherlock Holmes közvetítésével ismerte meg a világ; a mesebeli Sherlock Holmes rezidenciáját, a Baker Street 221/b-t máig is megkeresik a turisták – még a komoly angol útikönyvek is megemlítik. Sherlock Holmes, aki az elszórt cigarettahamuból megállapította a dohányos korát, nemét, hajszínét és kedvenc ételét, aki ellopott versenylovakat csakúgy megtalált és visszaszármaztatott jogos tulajdonosának, mint ellopott titkos államszerződéseket, akinek megfigyelőképességével csak a kombinációs és következtetőkészsége versenyezhet, aki nem ismer reménytelen és megoldhatatlan esetet, egyszóval minden idők legnagyobb detektívje – az a Holmes e könyv utolsó esetében magával ragadja legyőzhetetlen ellenfelét a halálba; ám hogy mennyire nincs számára lehetetlen, azt mi sem bizonyítja ékesebben, mint hogy milliós olvasótáborának elkeseredett követelésére Conan Doyle kénytelen volt hősét teltámasztani, és a jó Dr. Watsonnal megíratni Sherlock Holmes tucatnyi újabb esetének krónikáját.

A kis Korosko teljes gőzerővel igyekezett a folyón fölfelé, s amint suhogva, zakatolva paskolta a vizet, nagyobb zajt csapott, mint akármelyik nagy tengerjáró gőzös. Utasai a födélzeten ültek, a vastag vászonponyva alatt, s a hajó minden pár órában megállt, kikötött, hogy a társaság megnézhesse a templomok végtelen sorozatát. A műemlékek azonban, amint Kairótól távolodunk, egyre korábbi keletűek, modernebbek lesznek: s aki Szakaránál és Gizeh mellett betelt az emberi kéz alkotta legrégibb csodák bámulatával, türelmetlenül, kicsinylően nézi az oly templomokat, melyek alig épültek pár száz évvel a kereszténység kezdete előtt.

La tecnología nos ha traído toda clase de comodidades, pero también una serie de riesgos que hasta hace poco eran desconocidos para la mayoría de la gente. En los últimos tiempos, las noticias sobre incidentes de ciberseguridad son cada vez más habituales: a diario se roban millones de cuentas de correo, datos de tarjetas de crédito, credenciales de banca online y se cometen toda clase de delitos informáticos. Todo ello ha motivado que cada vez seamos más conscientes de los riesgos implícitos que conlleva nuestra dependencia de la tecnología. En este libro, sucinto y práctico, Deepak Daswani, ingeniero y experto en ciberseguridad, analiza en detalle los riesgos a los que estamos expuestos y explica cómo podemos hacerles frente, evitándolos cuando es posible o minimizando su amenaza. Con ejemplos y anécdotas recabados de su experiencia personal, un firme dominio técnico y una gran capacidad para transmitir con claridad, La amenaza permite comprender, incluso a quienes no disponen de conocimientos técnicos, los entresijos de la relación entre el mundo físico y el virtual. Proporciona, además, un dominio básico para advertir las oportunidades y los riesgos del mundo digital, así como los recursos necesarios para promover buenas prácticas y fortalecer la seguridad y la privacidad en la red, tanto en nuestro uso particular como en las empresas en las que trabajamos. Una obra, en definitiva, dirigida a todos aquellos que necesitamos conocer y saber cómo se originan las amenazas a las que todos estamos expuestos, en nuestra vida privada y en la profesional.<

Diderotpresenta en Jacques el fatalista dos personajes que se asemejan dealguna manera a los de Don Quijote de la Mancha. En efecto, la trama de sunovela gira en torno a Jacques y su amo, dos hombres que viajan a través de loscampos de Francia y que, en el ínterin, cuentan con el tiempo suficiente parareferirse anécdotas de su pasado, recordar personajes o situaciones y colegirde todo reflexiones filosóficas. Además, como Sancho y don Alonso Quijano, lospersonajes de Diderot también viven aventuras, pernoctan en posadas en las queescuchan toda clase de intrigas, se ven inmersos en duelos y conflictos dehonor, y discrepan en sus opiniones sobre la vida, el amor o el destino. Al iniciodel relato, el amo de Jacques pide a éste que le cuente la historia de susamores, a lo cual accede el sirviente, dado su gusto por las narraciones. Sinembargo, a raíz de los detalles con que Jacques aborda su descripción y lasinevitables interrupciones que sufre ésta, su discurso se prolonga hasta elfinal de la novela. Así, tenemos un argumento distendido, una historia central(compuesta por el viaje y el relato de Jacques) que ocurre en el presente, perotambién un sinnúmero de referencias al pasado, analepsis de todo tipo (losantiguos patronos de Jacques, su vida militar, los enredos amorosos del amo) y,además, digresiones causadas por la inclusión de personajes secundarios,debates filosóficos y las constantes intervenciones de Diderot. Frente acada situación que vayan descubriendo en su itinerario —el engaño de una mujera su patrón, la obsesión de dos sujetos por los duelos a muerte, lasacusaciones cernidas sobre un buen fraile— siempre sentenciará Jacques con lamisma fórmula: «Todo lo ocurrido estaba escrito allá arriba». Su amo,contribuirá a hacer más evidente el determinismo del criado, pues él es unhombre práctico, y se sorprenderá continuamente con los alcances que aquelladoctrina puede tener; a veces, incluso, se verá doblegado por la fuerza deésta, hecho que invertirá las relaciones de poder que existen entre ambos hombres. ALEJANDRO JIMÉNEZ<

«La paradoja del comediante» es una obra maestra de galanura y sutileza. Diderot, hombre de saber ecuménico y escritor admirable, reunió en la páginas de este ensayo en forma de dialogo sus reflexiones sobre el actor y el arte de la interpretación. Para Diderot, el verdadero actor no vive su papel, sino lo representa. Y es más veraz y más comunicativo y capaz de suscitar la emoción cuanto más reflexivo y frío es en el desempeño de su tarea. De ahí la paradoja.<

Questo romanzo del 1758 è basato su un caso di cronaca dell'epoca. Susanna è una giovane di 16 anni e mezzo costretta dalla famiglia a entrare in convento come educanda. Dopo il noviziato Susanna si rifuta di prendere i voti, ma, nonostante l'opposizione, finisce ugualmente in monastero. Le disavventure e le privazioni che derivano dalla segregazione conventuale non impediranno alla protagonista di trovare il modo di tornare libera.<

2063. A Föld újjászületett, régóta szunnyadó mágikus erőket szabadítva el a bolygón. A megavállalatok erőket szabadítva el a bolygón. A megavállalatok irányítják a társadalmat, míg a szervezett bűnözők szindikátusai az alvilágot. A két világ mezsgyéjén élnek az árnyvadászok: vérbeli profik, akik a pénzért és a túlélésért bármire hajlandók. A Kriptaként ismert elhagyatott gyártelepen már csak a társadalom kitaszítottjai élnek. Néhányuk csak zűrösebb árnyvadászok miatt bujkál itt, másoknak egyszerűen nincs hová menniók. A Kripta védelmet nyújt az utcakölyköknek, valamint orvosi és mágikus segítséget a rászorulóknak. Illegális Mátrixkapcsolata miatt még a tapasztaltabb árnyvadászok is gyakran megszállnak falai közt.