Disclaimer

The information contained in this book or books is provided for informational purposes only and includes the book title, author name, and a brief description or abstract. For the full text of the book, please contact the author or publisher.

"– Rendes kislány volt, bizonyára a szüleivel élt...

Hanem egyszer csak Georges Bompard belépett az életébe. Udvarolt magának, maga nekiajándékozta az ártatlanságát, õ pedig végképp a bûvkörébe vonta.

Céline elfordította az arcát, mert rájött, a felügyelõ csak azért beszél, hogy lássa, miként reagál rá.

– Ponyvaregényt ír? – csúfolódott, de a hangja nem volt olyan közönséges, mint szerette volna.

– Ez tényleg olyasmi: a csábítás után jön a hûtlen elhagyás.

– Aha. Szóval Georges közli velem, hogy elválnak útjaink, mire én megölöm, elrejtem a kést... Tényleg! Vajon hova rejthettem a kést?

– Bocsánat! Honnan tudja, hogy késsel ölték meg?"

Az éjszakai őrjárat ismeretlen férfi holttestére bukkan a Bois de Boulogne-ban. Maigret felügyelő régi ügyfelét, Cuendet betörőt ismeri fel benne. A betörőt a párizsi alvilágban „szolíd” embernek ismerték. Nem voltak bűntársai, mindig egyedül dolgozott, így szó sem lehet személyes bosszúról vagy leszámolásról. A párizsi rendőrséget egy fegyveres rablótámadás ügye foglalkoztatja, Maigret azonban nem mond le arról, hogy megfejtse Cuendet életének és halálának titkát.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Maigret, a kitűnő mesterdetektív sok reménytelennek látszó bűnügyet oldott meg az elmúlt évek és a Simenon-kötetek során. S olykor különös figurák keresik fel az Aranyművesek rakpartjának azt az épületét, melyben a párizsi rendőrség bűnügyi osztálya működik. Léonard Planchon, a jelentéktelen, nyúlszájú szobafestő is sok szombat délutánt tölt Maigret hivatali előszobájában, de mindig inába száll a bátorsága, s mielőtt a nagy detektív fogadná, nyomtalanul eltűnik. Végül azonban az esett kis ember mégis elmondja szomorú történetét: felesége nyíltan csalja őt a nyalka segéddel, ágyától-asztalától, műhelyéből, kislánya szívéből kitúrták őt, s nincs más megoldás: meg kell ölnie mindkettejüket. Néhány hét múlva Planchon eltűnik Párizsból. Az eset világos: lemondott gyilkos szándékáról, új életet kezd valahol. Vagy mégsem? Maigret kitűnő szimata bűntettet gyanít.

Picratt's egy kis éjszakai klub Párizsban, ami hajnali négykor zár be. Mindenki hazafelé igyekszik, kivéve Arlette-et, az egyik táncosnőt, aki a körzeti rendőrőrsre indul, hogy bejelentsen egy tervezett gyilkosságot. Állítása szerint két férfi arról beszélgetett a mulatóban, hogy másnap megölnek egy grófnőt. Bár az elmondottak részletei meglehetősen ködösek, reggel a bűnügyi rendőrségen Maigret felügyelő és kollégái kihallgatják a lányt, aki viszont visszavonja a bejelentést arra hivatkozva, hogy előző éjjel részeg mámorában nem is tudta, mit beszél. Maigret-nek azonban bogarat ültet a fülébe a történet, majd délelőtt befut egy telefonhívás; gyilkosság történt, de az áldozat nem az, akire számítottak…
Georges Simenon 1950 decemberében fejezte be a Maigret és az éjszaka örömei című művét, ami az egyik legismertebb Maigret-regénnyé vált: mind a francia, mind az angol televízióban számos feldolgozás készült belőle.

A hajnalban a templomba sietõ ministránsfiú állítja, hogy gyilkosságot látott, de a kisvárosi rendõrök nem hisznek neki, hiszen se holttest, se vérnyom, se másik szemtanú.

Az éjszaka közepén csöng a telefon a rendõrség központjában. A telefonáló a rendõröket szidalmazza, majd lövés dörren. A nyilvános telefonfülke közelében egy gyémántkereskedõ holtteste hever, mellette pisztoly, zsebében gyémántok.

Egy családapát lõnek le este az ablakon át, miközben lefekvéshez készülõdik. Vagyona és haragosa nincs, ahogy indíték sincs.

A párizsi kávézó a szokott idõben kinyit, és a korán érkezõ vendég egész nap nem mozdul a helyérõl. Alig fogyaszt, nem beszél, csak ül és figyel, mindössze egyszer telefonál, és rövid idõre egy nõ ül le mellé. Záráskor nehezen akar távozni, majd abban a pillanatban lövés dörren, ahogy kilép a kávézóból. Az összesereglõ járókelõk lába elõtt azonban egy másik férfi holtteste hever.

Négy, eddig magyarul meg nem jelent rejtélyes történet, amelyekben Maigret a tõle megszokott komótos következetességgel gombolyítja fel a szálakat.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Mme Maigret váratlan látogatót kap egy kétségbeesett fiatalember személyében, aki a férjével szeretne beszélni. Aztán hirtelen eltűnik a lakásból, ellopja a felügyelő revolverét. Maigret hamarosan találkozik egy beteg, szerencsétlen emberrel, akiről kiderül, hogy a fiú apja. De hogy került egy pályaudvari csomagmegőrzőjébe egy hulla? Delteil, az igazságszeretetéről, harciasságáról híres képviselő politikai gyilkosság áldozata lett-e, vagy nőügy keresendő a háttérben? Miért lopta el a fiú a revolvert, ha nem ő a gyilkos? Miért utazik Maigret Londonba, miért eszik óriási vacsorát a luxusszállóban? Úgy tűnik, nincs összefüggés több keveredő elem között…

Maigret ezúttal a szokottnál is kínosabb helyzetbe kerül, gyilkossággal vádolják, ráadásul megakadályozzák, hogy összeszedje a védelméhez szükséges bizonyítékokat...

Az angol történész 24 fejezetre osztott könyve a történelem legnagyobb és legrosszabb hadvezéreinek portréit rajzolja meg Makedóniai Nagy Sándortól, Hannibáltól Attilán, Dzsingisz kánon, a középkor és az újkor hadvezérein át Napóleonig, Wellingtonig, Moltkéig s az első és második világháború jeles és kétbalkezes tábornokaiig. A hadvezér-zsenikkel szemben felvonultatja egy-egy korszak melléfogásairól, baklövéseiről, rendkívüli vereségeiről elhíresült katonai vezetőit is (az ókori perzsa Dareiosztól a spanyol Medina Sidonián át a brit Lord Raglanig és az amerikai Westmorelandig. Ez a csaknem három évezredet felölelő munka nemcsak roppant élvezetes, és – a fanyar angol humornak köszönhetően – mulatságos olvasmány, hanem remek kis hadtörténet is egyben, hiszen az egyes hadvezérek portréit úgy rajzolja meg, hogy koruk hadtudományi, hadművészeti és haditechnikai körülményeit is bemutatja.

Mi a teendő, ha valaki nem nagyon kedveli a vőlegényt, akit az anyja tukmált rá? Monika Beer szerint ilyenkor nyugodtan lehet mással is járni. És mi a teendő, ha valakinek a menyasszonya mással jár? Megveretni, megölni azt a másikat, de akár még a lányt is? Mario Pirkheimerről feltételezhetünk ilyesmit. Hogy aztán ő volt-e a tettes, vagy a gazdag vadászbérlő, a török vendégmunkás vagy másvalaki, annak kiderítését már bízzuk Lehnert főfelügyelőre, akinek néhány mozzanat, például a helyszínen talált hosszú, szőke hajszál annyira szeget üt a fejébe, hogy főnöke kézenfekvő és kényelmes megoldását nem hajlandó elfogadni. Hiába veszik ki kezéből és zárják le az ügyet, most már munkatársai nélkül, önkéntes segítőire támaszkodva, nem nyugszik addig, ameddig le nem leplezi a gyilkost.

Ε két regény előzménye s egyben folytatása is a szerző Sötét lovagok – Hiú királyok című kötetének. 1189-ben vagyunk, Richárd, Aquitánia hercege erővel ragadja ki a jogart beteg apja, II. Henrik kezéből. Ahhoz, hogy ellenségeit – öccsét, Jánost és néhány nagy hatalmú bárót – immár mint uralkodó sakkban tarthassa, segítségre van szüksége: feltűnik a színen Henrik hű bajnoka, William Marshal, Pembroke grófja, aki méltó párja az emlékezetes Ibelini Baliannak – erős, független, történelemalakító figura. Sorsa mindörökre összefonódik az angol uralkodókéval. Előbb Richárd királyt szolgálja, aki a Szentföldről visszatérőben osztrák, majd német fogságba esik, népe segítségével kiszabadul, háborúba kezd az elvesztett franciaországi területekért, de egy orgyilkos nyílvesszeje korán kioltja az életét. Ezután Marshal Földnélküli Jánost segíti trónra, aki folytatná a hadjáratot, de egyetlen komoly sikerét, Mirebeau várának felmentését sem tudja kamatoztatni. Az új király hatalomféltésében megöli unokaöccsét, Bretagne-i Artúrt, drámai körülmények között elveszti bátyja bevehetetlennek hitt franciaországi várát, Château Gaillard-t, a pápa kiátkozza a canterbury érsek kinevezése körüli viszálykodás során, a főurak rákényszerítik a Magna Charta elfogadására, majd dicstelen uralkodását dicstelen halállal végzi: rengeteg őszibarackot eszik és töméntelen almabort iszik rá. Az angol trónt János gyermek fia, III. Henrik foglalja el. E két regény előzménye s egyben folytatása is a szerző Sötét lovagok – Hiú királyok című kötetének. 1189-ben vagyunk, Richárd, Aquitánia hercege erővel ragadja ki a jogart beteg apja II.Henrik kezéből. Ahhoz, hogy ellenségeit – öccsét és Jánost, és néhány nagy hatalmú bárót – immár mint uralkodó sakkban tarthassa, segítségre van szüksége: feltűnik a színen Henrik hű bajnoka, William Marshal, Pembroke grófja, aki méltó párja az emlékezetes Ibelini Baliannak -erős, független, történelemalakító figura. Sorsa mindörökre összefonódik az angol uralkodókéval. Előbb Richárd királyt szolgálja, aki a Szentföldről visszatérőben osztrák, majd német fogságba esik, népe segítségével kiszabadul, háborúba kezd az elveszett franciaországi területekért, de egy orgyilkos nyílvesszeje korán kioltja életét. Ezután Marshal Földnélküli Jánost segíti trónra, aki folytatná a hadjáratot, de egyetlen komoly sikerét, Mierbeau várának felmentését sem tudja kamatoztatni. Az új király hatalomféltésében sem tudja kamatoztatni. Az új király hatalomféltésében megöli unokaöccsét, Bretagne-i Artúrt, drámai körülmények között elveszti bátyja bevehetetlennek hitt franciaországi várát, a Chateau Gaillard-t a pápa kiátkozza a canterburyi érsek kinevezése körüli viszálykodás során a főurak rákényszerítik a Magna Charta elfogadására, majd dicstelen uralkodását dicstelen halállal végzi: rengeteg őszibarackot eszik és töméntelen almabort iszik rá. Az angol trónt János gyermek fia, III.Henrik foglalja el.

Disclaimer

Fun books

Choose a genre