Részlet:

Ennek a Jégszfinx című históriának senki sem fog hitelt adni, ehhez kétely nem fér. Sebaj, véleményem szerint igen érdekes történet, tehát föltétlenül közre kell bocsátanom. Mármost a nyájas olvasó választhat, hogy elhiszi-e, vagy nem hiszi el.
E csodálatos és hajmeresztő kalandok színhelyéül igazán nehéz lenne jobban illő elnevezést találni, mint a Désolation-szigetek, valóban oly sivárak, kopárak, terméketlenek és szomorúan elhagyottak - Cook kapitány nevezte el őket ekként, 1779-ben. Nos, igaz, bár mindössze néhány hetet töltöttem azokon a sziklákon, ám abból ítélve, amit ott láttam és megértem, bízvást állíthatom, hogy a híres angol utazó találó nevezettel illette ezt az Isten háta mögötti zugát a világnak. Szomorúság-szigetek: ez pontosan kifejez mindent.
Jól tudom, persze, hogy a földrajzi szójegyzékekben többnyire a Kerguélen név alatt szerepel ez a szigetcsoport, amely egyébiránt a déli szélesség 49. foka 54. perce, valamint a keleti hosszúság 69 fok 6. percén található meg a térképen. És helyénvaló is, hogy így hívják, hiszen az Úr 1772. esztendejében a francia Kerguélen báró járt elsőként a több mint háromszáz kisebb-nagyobb szigetből álló csoporton az Indiai-óceán déli részén. Való igaz, a hajóraj parancsnoka az utazás során abban a hibában leledzett, hogy valamiféle új szárazföldet fedezett föl a délsarki övezet határán; ám aztán a második expedíció alkalmával rá kellett döbbennie: tévedett. Bizony, nem szárazulatra bukkant, hanem jókora szigetvilágra. Ha az ember alaposan szemügyre veszi őket - mint ahogy jómagam is tettem -, tanúsíthatja, hogy a Szomorúság-szigetek elnevezés az egyetlen, amely illik a háromszáz kisebb-nagyobb szigetre ama roppant óceáni pusztaságban, amelyet szinte szakadatlan egymásutánisággal dúlnak végig újra meg újra a szilaj délsarki viharok.

Részlet:

Ennek a Jégszfinx című históriának senki sem fog hitelt adni, ehhez kétely nem fér. Sebaj, véleményem szerint igen érdekes történet, tehát föltétlenül közre kell bocsátanom. Mármost a nyájas olvasó választhat, hogy elhiszi-e, vagy nem hiszi el.
E csodálatos és hajmeresztő kalandok színhelyéül igazán nehéz lenne jobban illő elnevezést találni, mint a Désolation-szigetek, valóban oly sivárak, kopárak, terméketlenek és szomorúan elhagyottak - Cook kapitány nevezte el őket ekként, 1779-ben. Nos, igaz, bár mindössze néhány hetet töltöttem azokon a sziklákon, ám abból ítélve, amit ott láttam és megértem, bízvást állíthatom, hogy a híres angol utazó találó nevezettel illette ezt az Isten háta mögötti zugát a világnak. Szomorúság-szigetek: ez pontosan kifejez mindent.
Jól tudom, persze, hogy a földrajzi szójegyzékekben többnyire a Kerguélen név alatt szerepel ez a szigetcsoport, amely egyébiránt a déli szélesség 49. foka 54. perce, valamint a keleti hosszúság 69 fok 6. percén található meg a térképen. És helyénvaló is, hogy így hívják, hiszen az Úr 1772. esztendejében a francia Kerguélen báró járt elsőként a több mint háromszáz kisebb-nagyobb szigetből álló csoporton az Indiai-óceán déli részén. Való igaz, a hajóraj parancsnoka az utazás során abban a hibában leledzett, hogy valamiféle új szárazföldet fedezett föl a délsarki övezet határán; ám aztán a második expedíció alkalmával rá kellett döbbennie: tévedett. Bizony, nem szárazulatra bukkant, hanem jókora szigetvilágra. Ha az ember alaposan szemügyre veszi őket - mint ahogy jómagam is tettem -, tanúsíthatja, hogy a Szomorúság-szigetek elnevezés az egyetlen, amely illik a háromszáz kisebb-nagyobb szigetre ama roppant óceáni pusztaságban, amelyet szinte szakadatlan egymásutánisággal dúlnak végig újra meg újra a szilaj délsarki viharok.

Részlet:

A két Kip-testvér
Negyvenhat évvel azután, hogy Nagy-Britannia elfoglalta Új-Zélandot, 1885 táján az aranyláz még javában dühöngött ebben a tartományban. Bár a hirtelen meggazdagodás mohó vágyával járó zavargások ezt a gyarmatot sem kímélték meg, a személy- és vagyonbiztonság aránylag mégis állandóbb és szilárdabb volt ott, mint Ausztrália többi aranytermő vidékein.
A szerencsevadászok ezért tömegesen özönlöttek Új-Zélandra is. És nem csupán az ausztráliai gyarmatosok meg a kínaiak csaptak le a gazdag aranyterületekre, mint a ragadozó madarak, hanem Európából és Amerikából is hajószámra érkeztek egyre újabb kalandorok. Nem csoda, ha az aranymezők (placers) aranytermelésének értéke 1864 és 1889 között szédületesen megemelkedett.

A jég birodalmában
Az 18... esztendő május havának 12. napján, hajnali öt órakor Dunkerque ódon székesegyházának lelkésze fölkelt, hogy misét mondjon, amint szokta; ezen az első csöndes szertartáson egyébiránt általában csak néhány öreg halász vett részt.
Felöltötte a miseruhát, és már elindult az oltár felé, amikor valaki bejött a sekrestyébe; a váratlan látogató szeméből öröm és izgatottság sugárzott. A szélcserzette arcú, öregedő tengerész a hatvanadik éve felé közeledett, de még jó erőnek örvendett; fürge lépteiről látszott, milyen rugalmas izmok mozgatják szikár testét, nyílt arcvonásai pedig jó kedélyről és becsületes lélekről tanúskodtak.
- Főtisztelendő úr, legyen szíves, álljon meg egy pillanatra!... Nagyon kérem... - szólította meg a papot.
- Mit kíván ilyen kora reggel, Jean Cornbutte? - kérdezte a lelkész.
- Hogy mit?... Legszívesebben a nyakába borulnék, tisztelendő atyám!... Se többet, se kevesebbet nem kívánok...
- No de ezt majd csak a mise után tegye meg, és előbb persze legyen jelen a szertartáson....
- Ugyan, hagyja, tisztelendő úr!... - felelte mosolyogva a vén tengeri medve. - Még ne törődjék a misével, előbb más szolgálatot kellene tennie a kedvemért...

Részlet:

A két Kip-testvér
Negyvenhat évvel azután, hogy Nagy-Britannia elfoglalta Új-Zélandot, 1885 táján az aranyláz még javában dühöngött ebben a tartományban. Bár a hirtelen meggazdagodás mohó vágyával járó zavargások ezt a gyarmatot sem kímélték meg, a személy- és vagyonbiztonság aránylag mégis állandóbb és szilárdabb volt ott, mint Ausztrália többi aranytermő vidékein.
A szerencsevadászok ezért tömegesen özönlöttek Új-Zélandra is. És nem csupán az ausztráliai gyarmatosok meg a kínaiak csaptak le a gazdag aranyterületekre, mint a ragadozó madarak, hanem Európából és Amerikából is hajószámra érkeztek egyre újabb kalandorok. Nem csoda, ha az aranymezők (placers) aranytermelésének értéke 1864 és 1889 között szédületesen megemelkedett.

A jég birodalmában
Az 18... esztendő május havának 12. napján, hajnali öt órakor Dunkerque ódon székesegyházának lelkésze fölkelt, hogy misét mondjon, amint szokta; ezen az első csöndes szertartáson egyébiránt általában csak néhány öreg halász vett részt.
Felöltötte a miseruhát, és már elindult az oltár felé, amikor valaki bejött a sekrestyébe; a váratlan látogató szeméből öröm és izgatottság sugárzott. A szélcserzette arcú, öregedő tengerész a hatvanadik éve felé közeledett, de még jó erőnek örvendett; fürge lépteiről látszott, milyen rugalmas izmok mozgatják szikár testét, nyílt arcvonásai pedig jó kedélyről és becsületes lélekről tanúskodtak.
- Főtisztelendő úr, legyen szíves, álljon meg egy pillanatra!... Nagyon kérem... - szólította meg a papot.
- Mit kíván ilyen kora reggel, Jean Cornbutte? - kérdezte a lelkész.
- Hogy mit?... Legszívesebben a nyakába borulnék, tisztelendő atyám!... Se többet, se kevesebbet nem kívánok...
- No de ezt majd csak a mise után tegye meg, és előbb persze legyen jelen a szertartáson....
- Ugyan, hagyja, tisztelendő úr!... - felelte mosolyogva a vén tengeri medve. - Még ne törődjék a misével, előbb más szolgálatot kellene tennie a kedvemért...

Részlet:

Az ünneplő város
Chicagóban, Illinois fővárosában, az 1897. esztendő április havának harmadik napján ugyancsak sok látnivalójuk akadt mindazoknak az idegeneknek, akik a sors különös kegyéből éppen ekkor vetődtek oda.
Reggel nyolc órától kezdve valóságos népáradat indult meg a város minden részében, s a huszonkettedik kerület felé hömpölygött.
Ez a sűrűn lakott és nagyon gazdag városrész a North Avenue meg a Division Street közt terül el, s a North Halsted Street meg a Lake Shore Drive és a Michigan-tó hullámai határolják dél felől.
- Ej, a teringettét! - fakadt ki az egyik rendőr, aki a Beethoven Street meg a Nort Wells Street kereszteződésében, az utcasarkon posztolt. - Hát ma egész Chicago lakossága idecsődül ebbe a negyedbe?...
- No hiszen, busás aratásra számíthatnak a zsebmetszők! - jegyezte meg a bajtársa. Mindketten jó magasra nőttek, látszott rajtuk, hogy Írországból származnak, mint a városi rendfenntartó testület tagjai közül legtöbben.
- Vigyázzon is mindenki a zsebére, ha nem akarja, hogy hazaérve bottal üsse nyomát a pénztárcájának, mert mi bizony nem akadályozhatjuk meg a rengeteg gazfickót áldatlan működésében...

Részlet:

Az ünneplő város
Chicagóban, Illinois fővárosában, az 1897. esztendő április havának harmadik napján ugyancsak sok látnivalójuk akadt mindazoknak az idegeneknek, akik a sors különös kegyéből éppen ekkor vetődtek oda.
Reggel nyolc órától kezdve valóságos népáradat indult meg a város minden részében, s a huszonkettedik kerület felé hömpölygött.
Ez a sűrűn lakott és nagyon gazdag városrész a North Avenue meg a Division Street közt terül el, s a North Halsted Street meg a Lake Shore Drive és a Michigan-tó hullámai határolják dél felől.
- Ej, a teringettét! - fakadt ki az egyik rendőr, aki a Beethoven Street meg a Nort Wells Street kereszteződésében, az utcasarkon posztolt. - Hát ma egész Chicago lakossága idecsődül ebbe a negyedbe?...
- No hiszen, busás aratásra számíthatnak a zsebmetszők! - jegyezte meg a bajtársa. Mindketten jó magasra nőttek, látszott rajtuk, hogy Írországból származnak, mint a városi rendfenntartó testület tagjai közül legtöbben.
- Vigyázzon is mindenki a zsebére, ha nem akarja, hogy hazaérve bottal üsse nyomát a pénztárcájának, mert mi bizony nem akadályozhatjuk meg a rengeteg gazfickót áldatlan működésében...

„1827. október 18-án délután öt óra tájban kis levantei hajó igyekezett előre szél mentén, hogy még az éj beállta előtt befusson a koroni öböl bejáratánál fekvő vitülói kikötőbe.” Így kezdődik ez a rendkívül izgalmas történelmi regény, amelyben a nagy francia író a görögség múlt század eleji szabadságharcáról ír. Görögország egy része lerázta már magáról a török igát, a Szigettengeren azonban még ádáz és elkeseredett küzdelem folyik. Vajon kivívja-e végül függetlenségét a sokat szenvedett, hős görög nép? Elnyeri-e állhatatossága jutalmát Hadzsine és Henry d'Albaret, a regény szerelmespárja? Erről szól ez az igen szép és tanulságos történet.

„1827. október 18-án délután öt óra tájban kis levantei hajó igyekezett előre szél mentén, hogy még az éj beállta előtt befusson a koroni öböl bejáratánál fekvő vitülói kikötőbe.” Így kezdődik ez a rendkívül izgalmas történelmi regény, amelyben a nagy francia író a görögség múlt század eleji szabadságharcáról ír. Görögország egy része lerázta már magáról a török igát, a Szigettengeren azonban még ádáz és elkeseredett küzdelem folyik. Vajon kivívja-e végül függetlenségét a sokat szenvedett, hős görög nép? Elnyeri-e állhatatossága jutalmát Hadzsine és Henry d'Albaret, a regény szerelmespárja? Erről szól ez az igen szép és tanulságos történet.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ezúttal a Jeges-tenger vadul szépséges tájaira vezet bennünket Jules Verne: prémvadász-expedíció indul Amerika jeges-tengeri partvidékére. Kitűnő, új vadászterületet fedeznek fel, s boldogan berendezkednek új állomáshelyükön. Egy különös esemény azonban ráébreszti őket a félelmes valóságra: úszó jégmezőn telepedtek meg, amely ismeretlen veszedelmek felé sodródik velük a végtelen sarki tengeren.

Az expedíció derék, bátor tagjainak hősies küzdelméről, izgalmas kalandjairól, csodálatos megmenekülésükről szól ez a könyv – amely a kalandos fordulatok izgalmán kívül sok érdekes tudnivalót is nyújt az olvasóinak.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ezúttal a Jeges-tenger vadul szépséges tájaira vezet bennünket Jules Verne: prémvadász-expedíció indul Amerika jeges-tengeri partvidékére. Kitűnő, új vadászterületet fedeznek fel, s boldogan berendezkednek új állomáshelyükön. Egy különös esemény azonban ráébreszti őket a félelmes valóságra: úszó jégmezőn telepedtek meg, amely ismeretlen veszedelmek felé sodródik velük a végtelen sarki tengeren.

Az expedíció derék, bátor tagjainak hősies küzdelméről, izgalmas kalandjairól, csodálatos megmenekülésükről szól ez a könyv – amely a kalandos fordulatok izgalmán kívül sok érdekes tudnivalót is nyújt az olvasóinak.