20. fejezet - Az őserdőben, Peru

A tábor reggelre úgy nézett ki, mintha bennszülöttek ostromolták volna meg. A laboratórium falán hatalmas lyuk tátongott, emellett tucatnyinál több golyót szedtek össze odabent. Az áldozatok száma elérte a fél tucatot, s ebből az volt a legszörnyűbb, hogy egyikükkel golyók végeztek.

A környéket átkutatták az idegen nyomai után, ám a testét nem találták meg. Mindössze néhány zöld színű, gyanús nyálkát találtak, melyet utóbb a földönkívüli vérének azonosítottak.

Fargas nem beszélt a megérzéseiről.

A lelke mélyén tudta, hogy a démon nem halt meg. Csupán visszavonult erőt gyűjteni.

S ha visszatér, az maga lesz a halál.

Vajon képes leszek-e megállítani?

A barlang szájában egy hatalmas, majd' három méter magas, rovarszerű lény jelent meg. Hosszúkás fejét gyanakodva forgatta jobbra-balra, tekintete az előtte elterülő őserdőt pásztázta.

Torkából dühös rikoltás tört fel.

A hang nyomán a közelben tanyázó majmok eszeveszett pánikkal menekültek, s még az egyik faágon pihenő jaguár is jobbnak látta, ha csendben eloldalog.