LEFELÉ A FOLYÓN

Indulás előtt Tally írt magának egy levelet.

Maddy ötlete volt, hogy vesse papírra a beleegyezését. Így még ha szép lesz is és nem fogja megérteni, hogy miért akarná helyreállíttatni az agyát, legalább saját szavait olvashatja és megtudja, hogy mi fog történni.

– Bármit leírok, ami neked jó – mondta Tally. – Csak gyógyíts meg, bármit is mondok. Ne hagyj úgy, mint Shayt!

– Meggyógyítalak Tally, ezt megígérem. De szükségem van az írásos beleegyezésedre – mondta Maddy és tollat, meg egy kis darab értékes papírt adott neki.

– Nem tanultam kézzel írni – mondta Tally. – Már nincs rá szükség.

Maddy szomorúan ingatta a fejét, majd azt mondta:

– Na jó. Akkor diktáld, én meg írom.

– Ne te! Shay le tudja írni nekem. Ő elvégzett egy tanfolyamot, amikor Füstösbe készült. – Tally lelki szemei előtt megjelent barátnője ügyetlen, de olvasható kézírása a cédulán, melyen meghagyta neki a Füstösbe vezető útmutatást.

○ ○ ○

Nem telt sok időbe a levél megírása. Shay kacarászott Tally szívből jövő szavai hallatán, de lejegyezte őket a kérésnek megfelelően. Volt valami komolyság abban, ahogy a tollhegy a papírhoz ért, mint amikor egy picur olvasni tanul.

David, aki eldeszkázott a romok közt, még mindig nem jött vissza, mire elkészültek. Tally csomagolás közben egyfolytában kifelé nézegetett az ablakon abban a reményben, hogy visszaér.

De Maddynek valószínűleg igaza volt. Ha Tally újra látná, meggondolná magát. Vagy David tartaná vissza.

Vagy ami még rosszabb lenne: nem tartaná vissza.

De bármit mondana is David ezután, sosem fogja elfelejteni, hogy Tally mit tett, hogy hány életbe került a titka. Csak így bizonyosodhatott meg arról, hogy a fiú megbocsátott neki. Ha eljön és megmenti, akkor tudni fogja.

– Akkor, indulás! – szólt Shay, amikor elkészültek.

– Shay, én nem maradok ott örökre. Jobban örülnék, ha te…

– Ugyan már. Agyamra megy ez a hely.

Tally az ajkába harapott. Mi értelme feladnia magát, ha Shay is vele megy? Persze bármikor eltéríthetik őt is újra. Ha már bebizonyosodott, hogy működik a gyógymód, bárkinek beadhatják a szert. Vagy akár mindenkinek.

– Csakis azért töltöttem a drága időmet ezen a szeméttelepen, hogy megpróbáljalak rábeszélni, hogy gyere haza – mondta Shay, majd suttogóra fogta. – Tudod, hogy én tehetek arról, hogy még nem vagy szép. Én kutyultam össze mindent azzal, hogy megszöktem. Tartozom neked.

– Jaj, Shay – nyögte Tally és forogni kezdett vele a világ. Lehunyta a szemét.

– Maddy mindig azt mondja, hogy bármikor elmehetek. Ugye nem akarod, hogy egyedül menjek vissza?

Tally megpróbálta maga elé képzelni, ahogy Shay egyedül kutyagol vissza a folyóhoz.

– Azt hiszem, nem.

Ahogy barátnője arcába nézett, látta, hogy szikrázik a szeme, mintha valami valóságos dolog lépett volna működésbe az elképzeléstől, hogy Tallyvel mennek erre a kis útra.

– Naa! Akkorát bulizunk Újszéphelyen!

Tally kitárta a karját.

– Na jó. Azt hiszem, nem tarthatlak vissza.

Együtt repültek egy deszkán. Croy elkísérte őket egy másikon, hogy visszavigye az övékét, amikor a város szélére érnek.

Croy egész úton egy szót sem szólt. A többi új füstös mind hallotta az odakint lezajlott veszekedést, így végül megtudták, mit tett Tally. Croy számára rosszabb lehetett, mint a többieknek. Ő eleve gyanakodott, és Tally a szemébe hazudott. Valószínűleg azt kívánta, bárcsak megállította volna Tallyt, még mielőtt lehetősége adódott elárulni őket.

Amikor azonban a zöldövezethez értek, erőt vett magán és Tally re nézett.

– Mellesleg mit tettek veled, amivel ilyesmire rá tudtak kényszeríteni?

– Azt mondták, addig nem lehetek szép, míg Shayt meg nem találom.

Croy elfordította a fejét és Újszéphely fényesen szikrázó fényeit bámulta a tiszta, hideg novemberi éjszakában.

– Akkor végre teljesül a kívánságod.

– Aha. Azt hiszem, igen.

– Tally szép lesz – mondta Shay.

Croy nem figyelt rá, hanem újra Tallyre nézett.

– Azért kösz, hogy kiszabadítottál. Jó kis trükköt dobtatok be ti ketten. Remélem… – majd vállat vont és a fejét csóválta – még találkozunk.

– Én is remélem.

Croy összerakta a két deszkát, és elindult vissza a folyó felett.

– Mekkora poén lesz! – örvendezett Shay. – Alig várom, hogy megismerd az összes új barátomat. És végre bemutathatsz Perisnek.

– Hát persze.

Csúfszállás felé mentek, míg a Kleopátra parkba nem értek. A késő őszi hűvösben kemény volt a föld a lábuk alatt, ők pedig összebújtak, hogy ne fázzanak. Tally a Füstösben készült pulcsiját viselte. Szerette volna, ha Maddy vigyáz rá, de inkább a mikroszálas dzsekijét hagyta nála. A városi holmik túl értékesek voltak ahhoz, hogy olyasvalakire pazarolják, aki visszamegy a civilizációba.

– Tudod, már kezdtem közkedvelt lenni – magyarázta Shay. – A legjobb bulikra az jut be, aki elkövetett valami törvényelleneset. Persze arra senki nem kíváncsi, hogy mit tanultál a csúf suliban – kacarászott.

– Akkor irtóra menők leszünk.

– De még mennyire! Majd azt figyeld meg, milyen lesz, amikor elmeséljük, ahogy elraboltál a Különleges Körülmények főhadiszállásának a kellős közepéről. Meg azt, ahogy rábeszéltelek, hogy menekülj el ettől az eszement bagázstól. De azért vissza kell fognunk a dumát egy kicsit, Bandzsi. Az igazat soha senki nem hinné el.

– Ebben igazad van.

Tally a Maddynél hagyott levélre gondolt. Ő maga vajon el fogja hinni az igazat néhány hét múlva? Hogyan fogja látni egy elkeseredett, nevetséges, szökevény csúf szavait egy szép szemével?

Milyennek látja majd Davidét, miután napi huszonnégy órában csakis szép arcok veszik körül? Vajon újra el fogja hinni azt a sok mindent a csúfságról, vagy emlékezni fog arra, hogy az ember műtét nélkül is lehet szép? Megpróbálta maga elé képzelni David arcát, de túl fájdalmas volt arra gondolnia, hogy milyen sokára fogja viszontlátni.

Azon tűnődött, hogy vajon mennyi ideig fog hiányozni neki David. Maddy figyelmeztette arra, hogy talán néhány napba is beletelik, míg a defektusok teljesen kifejtik a hatásukat. De ez nem azt jelenti, hogy a saját agya változtatja meg önmagát. Talán ha úgy dönt, hogy továbbra is hiányozni fog neki, bármi történjék is, megakadályozhatja, hogy megváltozzon a gondolkodása. A legtöbb emberrel ellenétben ő tud a defektusról. Talán legyőzheti.

Sötét tárgy repült el felettük, az őrök légautója. Tally akaratlanul is megdermedt. A városi csúfok mesélték, hogy mostanában több a járőr. A városi vezetés végre észrevette, hogy valami történik.

A jármű megállt a levegőben, majd halkan leszállt mellettük a fűre. Kinyílt egy ajtó, és vakító fény világította meg őket.

– Jól van gyerekek… ó, elnézést hölgyem!

A fény Shay arcára esett, majd Tallyre ugrott.

– Mit csináltok itt ti ketten…? – dadogott az őr. Ki érti ezt, egy szép és egy csúf együtt sétálgat? Az őr középszép arcán zavarodott kifejezéssel jött közelebb.

Tally rámosolygott. Legalább az utolsó pillanatig okoz némi galibát.

– Tally Youngblood vagyok – mondta. – Tegyenek széppé!

Vége