MAGÁNYOS ÉJSZAKA

Tally és Shay értek elsőként a barlanghoz. Croy néhány perccel később érkezett, figyelmeztetés nélkül robbant be fröcskölve és káromkodva a vízesésen át. Bezuhant a sötétbe, csak úgy gurult a sziklaaljzaton, és többször ijesztően a kőhöz csapódott.

Tally zseblámpával a kezében mászott elő a barlang mélyéről.

– Leráztam őket – hörgött Croy a fejét rázva.

Tally a barlang bejáratára nézett. A vízfüggöny áthatol hatatlannak tűnt az éjszaka sötétjében.

– Remélem is. Hol vannak a többiek?

– Fogalmam sincs. Maddy azt mondta, hogy mindenki másfelé menjen. Mivel én egyedül voltam, először teljesen megkerültem a zöldövezetet, hogy félrevezessem őket.

– Még mindig lihegve tette le a fejét a földre. Egyik kezéből helyzetmeghatározó hullott ki.

– Hű, de gyors voltál!

– Te mondod? És zuhanásgátló nélkül.

– Azt én is kipróbáltam már. De rajtad legalább volt cipő – mondta Tally. – Üldöztek?

Croy bólintott.

– Addig tartogattam a mikrocsipet, amíg csak lehetett. A legtöbb Különleges engem követett, de az övezetben egy csomó deszkás röpdösött. Tudjátok, városi gyerekek. A Különlegesek állandóan összetévesztették őket velem.

Tally elmosolyodott. Dex, An és Sussy jól végezték a feladatukat.

– David és Maddy rendben van?

– Azt nem tudom, hogy rendben-e – felelt Croy halkan. – De mindjárt utánatok elindultak, és nem úgy tűnt, mintha valaki követné őket. Maddy azt mondta, egyenesen a romokhoz mennek. Ott kell találkoznunk velük holnap este.

– Holnap? – kérdezte Tally.

– Tudod, Maddy egyedül akart maradni egy kicsit Daviddel.

Tally bólintott, de a szíve összeszorult. Davidnek szüksége van rá. Vagy legalábbis azt remélte. A gondolat, hogy Davidnek egyedül kell feldolgoznia apja halálát, még jegesebben ült a gyomrában, mint eddig.

Persze Maddy vele van. Hiszen Azel a férje volt, és Tally csak egyetlenegyszer találkozott vele. De akkor is.

Felsóhajtott. Megpróbált visszaemlékezni az utolsó szavakra, amiket Davidnek mondott, s azt kívánta, bárcsak vigasztalóbbak lettek volna. Nem volt ideje megölelni Davidét. Füstös elfoglalása óta nem voltak külön többet, mint azt az órányit a vihar idején, most pedig egy egész napig nem fogja látni.

– Talán a romokhoz kellene mennem. Éjjel odaérnék.

– Ne őrülj meg! – mondta Croy. – A Különlegesek még mindig keresnek.

– De hátha szükségük van valamire…

– Maddy megkért, hogy mondjam meg neked, hogy ne menj oda.

Astrix és Ryde fél órával később kerültek elő. Elegánsabban jöttek be a barlangba, mint Croy, de saját sztorijaik voltak a légautók elől való menekülésről. A Különlegeseket annyira megzavarta az éjszaka számtalan történése, hogy nem tudták őket rendesen követni.

– Még a közelünkbe sem jutottak – mondta Astrix.

Ryde a fejét csóválta.

– Tele volt velük minden.

– Olyan, mintha csatát nyertünk volna, nem? – mondta Croy. – A saját városukban győztük le őket. Most tiszta idiótáknak néznek ki.

– Talán nem kell többé a vadonban bujkálnunk – jegyezte meg Ryde. – Olyan lehet, mint amikor csúf korunkban csínyeket csináltunk. Csak most elárulnánk az igazat az egész városnak.

– És ha elkapnak, jön Tally és kiszabadít – rikkantott Croy.

Tally az éljenzés hallatán igyekezett mosolyogni, de tudta, hogy nem fog megnyugodni, míg Davidét nem láthatja. Holnap estig. Úgy érezte, kizárták valamiből, az egyetlen igazán fontos dologból.

Shay elaludt egy kis hasadékban, miután hosszasan panaszkodott amiatt, hogy a nedvesség tönkreteszi a haját, és megkérdezte, hogy mikor viszik őt haza. Tally bemászott barátnőjéhez és szorosan melléfeküdt, miközben igyekezett megfeledkezni a Shay agyában végbement rombolásról. Shay új teste legalább nem volt olyan kényelmetlenül sovány; puha és meleg volt a barlang nedves hűvösében. Mellébújva Tallynek sikerült abbahagynia a vacogást.

Ennek ellenére sokáig nem tudott elaludni.

ÉdSavKín illatára ébredt.

Croy megtalálta az ételcsomagokat és a víztisztítót Tally oldalzsákjában és éppen ennivalót készített a vízesés vizével, miközben Shayt próbálta kiengesztelni.

– Egy kis szökés az egy dolog, de arról fogalmam sem volt, hogy egész idáig kivonszoltok engem. Én befejeztem ezt az egész lázadozósdit. Irtózatosan másnapos vagyok és komolyan hajat kell mosnom.

– Épp itt egy vízesés – javasolta Croy.

– De az hideg! Olyan elegem van ebből a táborozós marhaságból!

Tally előmászott a hasítékból, a barlang öblösebb részébe. Minden izma elgémberedett, minden kő, melyen feküdt, meghagyta a nyomát. A vízesés függönyén át látta, hogy odakint szürkül. Eszébe jutott, hogy vajon képes lesz-e még valaha éjjel aludni.

Shay egy sziklán guggolt és tömte magába az ÉdSavKínt, miközben amiatt méltatlankodott, hogy az nem elég fűszeres. Piszkosan, összekoszolt kimenőruhában, arcára ragadt hajjal még mindig gyönyörű volt. Ryde és Astrix szépségétől lenyűgözve, némán figyelték őt. Mindketten Shay régi barátai közül valók voltak, abból a csapatból, amely akkor szökött el, amikor Shaynek inába szállt a bátorsága, vagyis bizonyára hónapok óta nem láttak szép arcot. Úgy tűnt, mindenki hajlandó elviselni a nyavalygását.

Az egyik jó dolog abban, ha valaki szép, hogy az emberek lenyelik a kellemetlen szokásait.

– Jó reggelt! – szólt Croy. – SvédGót vagy VegeRizst?

– Amelyik gyorsabb – nyújtózkodott Tally. A romokhoz akart érni, amilyen gyorsan csak lehet.

Amikor leszállt az este, Tally és Croy kimászott a vízesés fedezékéből. Az égen a Különlegeseknek híre-hamva sem volt. Tally kételkedett benne, hogy ilyen messze is folytatnák a keresést. Negyvenpercnyire a várostól gyors deszkán – bizony nagy távolság volt.

Jeleztek a többieknek, hogy tiszta a levegő, mire mindenki továbbrepült fel a folyón, egy olyan helyhez, ahol az közelebb kanyarodott a romokhoz. Hosszú gyaloglás következett, s a négy csúf közös erővel cipelte a deszkákat és a felszerelést. Shay abbahagyta a nyavalygást, és ajkát biggyesztve másnapos hallgatásba burkolódzott. Két hét alatt nem múlt el jó erőnléte, amit a Füstösben végzett munkával szerzett, s a műtét még tovább is fejlesztette az újszépek izmait, legalábbis egy időre. Bár Shay egyszer kijelentette, hogy haza akar menni, úgy tűnt, az nem merült fel benne, hogy egyedül is útnak indulhatna.

Tally azon morfondírozott, hogy mihez kezdenek majd vele. Tudta, hogy ezt nem lehet egyszerűen rendbe tenni. Maddy és Azel hiábavalóan dolgoztak a gyógymódon már húsz éve. Azonban mégsem hagyhatják így Shayt.

Persze abban a pillanatban, amikor meggyógyul, vissza fog térni Tally iránti gyűlölete.

De melyik rosszabb: egy agykárosodott barátnő, vagy egy olyan, aki utál?

Éjfélkor értek a romokhoz. Berepültek az elhagyatott épülethez, ahol Tally és David táborozott.

David odakint várta őket.

Kimerültnek látszott, szeme alatt a sötét karikák még a holdfénynél is jól kivehetőek voltak. De amint Tally lelépett a deszkáról, David magához ölelte, megszorongatta, a lány pedig erősen visszaölelte.

– Jól vagy? – suttogta, de aztán hülyén érezte magát. Most mit lehet erre felelni? – Jaj, David, hát persze, hogy nem. Ne haragudj, én…

– Psszt! Tudom – bontakozott ki a fiú az ölelésből mosolyogva.

Tally megkönnyebbülten szorította meg David kezét, hogy megbizonyosodjon róla, hogy valódi.

– Hiányoztál – mondta.

– Te is – csókolta meg David.

– Olyan édik vagytok együtt – mondta Shay, miközben a haját gereblyézte az ujjaival a szeles repülés után.

– Szia, Shay – mosolygott rá fáradtan David. – Elég éhesnek tűntök.

– Csak ha van rendes kajád – felelt Shay.

– Sajnos az nincs. Csak háromféle zacskós indiai rizzsel szolgálhatok.

Shay morogva ment el mellette, be a roskadozó épületbe. David pillantásával követte, de arcán nem látszott a Ryde-éhoz és Astrixéhoz hasonló csodálat. Mintha ő nem vette volna észre a szépségét.

Újra Tallyhez fordult.

– Végre ránk mosolygott a szerencse.

– Tényleg? – nézett Tally a fiú gyűrött, kimerült arcába.

– Sikerült bekapcsolnunk Dr. Cable munkapultját, azt, ami nála volt. Anya kiszedte a telefon részt, hogy ne tudjanak követni bennünket, és sikerült megjelenítenie Dr. Cable munkaadatait.

– Miről?

– Minden feljegyzését arról, hogy hogyan kell szépekből Különlegeseket csinálni. Nem csak fizikailag – vonta közelebb magához Tallyt –, hanem a defektus működését is. Mindent, amit a szüleim nem tudhattak meg, amikor orvosok voltak.

Tally nyelt egyet.

– Shay…?

– Anya szerint meg fogja találni a gyógymódot – bólogatott David.