AMENNYIBEN MEGSEMMISÜL

A főhadiszállássá átalakított könyvtárhoz kísérték. A hosszú asztalokon sorakozó hordozható képernyőknél Különlegesek dolgoztak. A megszokott csend helyett kurta párbeszédek és parancsok zaja fogadta. A kegyetlen szépek hangjától végigfutott a hideg a hátán.

Dr. Cable az egyik hosszú asztal végén várta. Egy régi magazint olvasgatva jóformán lazának tűnt, mintha nem sok köze lenne a körülötte folyó munkához.

– Á, Tally! – mutatta ki fogait mosolyogni próbálva. – Örülök, hogy látlak. Ülj le!

Tally egy pillanatra elgondolkodott azon, hogy mi is lehet a doktornő üdvözlő szavai mögött. A Különlegesek úgy kezelték, mint cinkostársukat. Talán elért hozzájuk valamiféle jelzés a medálból, még mielőtt megsemmisítette?

Bármi legyen is a valóság, egyetlen esélye a szökésre az, ha az ő szabályaik szerint játszik. Kihúzott egy széket és leült.

– Te jó ég! Hogy nézel ki? – kérdezte Dr. Cable. – Ahhoz képest, hogy szép akarsz lenni, csuda egy látványt nyújtasz mindig.

– Nehéz délelőttöm volt.

– Igencsak benne lehettél a csetepaté kellős közepében.

Tally vállat vont.

– Csak megpróbáltam félreállni az útból.

– Hát persze – tette le Dr. Cable a magazint fejjel lefelé az asztalra. – Abban úgy tűnik, nem vagy valami jó.

Tally kettőt köhintett, ahogy a paprika maradéka elhagyta a tüdejét.

– Szerintem sem.

Dr. Cable a képernyőjére pillantott.

– Úgy látom, az ellenállók között találtak rád.

– Néhány füstös már gyanakodott, ezért amikor hallottam, hogy jönnek, igyekeztem elhúzni a csíkot. Nem akartam itt lenni, amikor mindenki rájön, mi történt. Hogy eszükbe se jussak.

– Önfenntartás. Nos, legalább egyvalamiben jó vagy.

– Nem én kértem, hogy jöjjenek.

– Nem. Ráadásul nem is sietted el a dolgot valami túlzottan.

– Dr. Cable hátradőlt, és hosszú, vékony ujjai hegyét összerakta.

– Egészen pontosan mennyi ideje vagy itt?

Tally erőltetetten köhögött, s azon gondolkodott, hogy merjen-e hazudni. A paprikától még mindig reszelős és akadozó hangja valószínűleg nem fogja elárulni. S ámbár Dr. Cable asztala a városi irodájában talán nem más, mint egy hatalmas hazugságvizsgáló készülék, ez az asztal és ez a szék tömör fából van, s nincs benne semmiféle ketyere.

– Nem olyan régen – próbált mellébeszélni Tally.

– Azt reméltem, gyorsabban ideérsz.

– Kis híja volt, hogy egyáltalán ne érkezzek meg. És amikor itt voltam, már ezer éve elmúlt a szülinapom. Ezért voltam gyanús nekik.

Dr. Cable a fejét csóválta.

– Nyilván aggódnom kellett volna, amiért egyedül voltál odakint a vadonban. Szegény Tally!

– Köszönöm az aggodalmat.

– Biztos vagyok benne, hogy ha valóban bajba jutottál volna, használtad volna a medált, hiszen az önfenntartás az egyetlen képességed.

– Hacsak le nem esem egy sziklaszirtről – mosolygott gúnyosan Tally –, ami majdnem megtörtént.

– Akkor is eljöttünk volna érted. Ha a medál megsérült volna, automatikusan jelzett volna.

Időbe telt, mire Tally felfogta a szavakat: ha a medál megsérült volna… Megragadta az asztal szélét, s igyekezett rezzenéstelen arcot vágni.

Dr. Cable felvonta a szemöldökét. Az lehet, hogy nincsenek gondolatolvasó masinái, amik mérnék Tally hangját, szívverését és izzadságát, de a saját érzékszervei résen vannak. Azért választotta ezeket a szavakat, hogy reakciót váltson ki velük.

– Jut eszembe, hol van?

Tally ujjai a nyakához tévedtek. Hát persze! Dr. Cable azonnal észrevette, hogy nincs rajta a nyaklánc. Kérdései pontosan erre irányultak. Tally lázasan törte a fejét. A bilincseket levették róla. Ki kell jutnia innen, a cserebolthoz kell mennie. A légdeszkája remélhetőleg még mindig ott van kinyitva a tetőn, s töltődik a délelőtti napon.

– Eldugtam – mondta. – Féltem.

– Mitől féltél?

– Tegnap este, amikor már biztos voltam benne, hogy ez tényleg Füstös, aktiváltam a medált. De van valami poloska érzékelőjük. Azt is megtalálták, amelyik a deszkámon volt – amelyiket a tudtomon kívül tett oda.

Dr. Cable elmosolyodott és tehetetlenül tárta szét a karját.

– Attól majdnem az egész akciónak befellegzett – folytatta Tally. – Úgyhogy miután aktiváltam a medált, attól tartottam, hogy tudni fogják, hogy üzenetet küldtem. Eldugtam, hátha keresni fogják.

– Értem. Előfordul, hogy némi intelligencia is párosul az erős önfenntartási ösztönnel. Örülök, hogy úgy döntöttél, segítesz nekünk.

– Mintha lett volna más választásom.

– Mindig is volt más választásod, Tally. De te helyesen döntöttél. Úgy döntöttél, hogy eljössz és megkeresed a barátnődet, hogy megmentsd attól, hogy csúf maradjon egy életre. Örülnöd kellene.

– Teljesen odavagyok.

– Ti csúfok olyan akadékoskodóak vagytok. Nos, hamarosan felnőtt leszel.

E szavak hallatán Tallynek végigfutott a hideg a hátán. Dr. Cable számára a felnőtté válás azt jelentette, hogy megváltoztatják az agyát.

– Már csupán egyetlen dolgot kell megtenned, Tally. Elhoznád a medált onnan, ahová rejtetted? Nem szeretek elvarratlan szálakat hagyni magam után.

– Boldogan – mosolyodott el Tally.

– Ez a tiszt elkísér. – Dr. Cable felemelte az ujját, mire egy Különleges jelent meg mellette. – S csakis azért, hogy biztonságban légy füstös barátaid elől, úgy teszünk, mintha bátor ellenálló volnál.

A Különleges hátracsavarta Tally kezét, aki érezte, ahogy újra húsába mar a műanyag bilincs.

Nagy levegőt vett, a szíve csak úgy kalapált, majd ennyit sikerült kinyögnie:

– Nekem mindegy.

○ ○ ○

– Erre!

Tally a cserebolt felé vezette a Különlegest, s közben jól megfigyelte a helyzetet. Füstöst leverték. Néma csend uralkodott. A tüzeket hagyták szabadon égni. Némelyik már kezdett elhamvadni, s csak a megfeketedett fa füstje szállt fel és tekergett a táborban.

Néhány arc gyanakodva fordult Tally felé. Ő volt az egyetlen füstös, aki még ment valahová. Mindenki más a földön feküdt megbilincselve és az őrök árgus tekintetének kitéve. Legtöbbjüket a nyúlketrec közelében gyűjtötték össze.

Megpróbált baljósan mosolyogni azokra, akiket látott, hátha észreveszik, hogy őt is megbilincselték.

Amikor a cserebolthoz értek, felnézett.

– A tetőn dugtam el.

A Különleges gyanakodva szemlélte az épületet.

– Jól van – mondta. – Várj meg itt! Ülj le, és ne mozdulj!

Tally vállat vont és óvatosan letérdelt.

Tally megborzongott a könnyed lendület láttán, mellyel a Különleges felugrott a tetőre. Hogy fogja legyőzni ezt a kegyetlen szépet? Még ha nem lenne megkötözve a keze, a férfi akkor is nagyobb, erősebb, gyorsabb.

Egy pillanat múlva megjelent a Különleges feje a tető széle fölött.

– Hol van?

– A zörgőtokmány alatt.

– Mi alatt?

– A zörgőtokmány. Tudja, az a régimódi izé, ahol a tető széle a halkantyúhoz csatlakozik.

– Mi a fenéről dumálsz?

– Füstös szleng, azt hiszem. Hadd mutassam meg!

A Különleges kifejezéstelen arcán egy pillanatra gyanakvással vegyes bosszúság jelent meg, de aztán újra leugrott és egymásra rakott néhány ládát. Felugrott rájuk, és felhúzta Tallyt is. Úgy ültette fel a tető szélére, mintha semmi súlya nem volna.

– Ha hozzá mersz nyúlni azokhoz a légdeszkákhoz, megnézheted magad – fenyegette meg csak úgy mellesleg.

– Vannak itt fent légdeszkák?

A férfi felugrott mellőle, majd őt is felhúzta a tetőre.

– Keresd meg azt a vackot!

– Persze, persze.

Óvatosan lépkedett a ferde tetőn, kezével kalimpálva eltúlozta az egyensúlyozás nehézségét. A töltődő légdeszkák napkollektorai fényesen villogtak a napsütésben. Saját deszkája túl messze volt, a tető túloldalán, és nyolcrét ki volt hajtva. Legalább egy teljes percébe telne összehajtogatni. Látott azonban egyet a közelben, talán Croyét, aminek csak egy eleme volt kinyitva. Zölden világított. Egy rúgással becsukhatja és a deszka készen áll a repülésre.

Összebilincselt kézzel azonban nem tudott repülni. Az első kanyarban leesne.

Nagy levegőt vett, és kikapcsolta agyának azt a részét, amelyik csak a földtől való távolságot látta. Ha a Különleges olyan gyors, mint amilyen erősnek tűnik…

Bungeedzseki van rajtam – ámította önmagát. – Nem történhet semmi baj.

Azzal szándékosan megbotlott és legurult a lejtőn.

A durva zsindely gurulás közben felsértette a térdét és a könyökét. Fájdalmában felsikoltott. Küzdött, hogy a tetőn maradjon, kalimpálva próbálta lefékezni magát.

Abban a pillanatban, amikor a tető széléhez ért, vasmarok szorította meg a vállát. Ő kigurult a levegőbe, s a mélység ott tátongott alatta. Ekkor egy rántással megállt a levegőben. Karja majd kiszakadt a vállgödréből, s hallotta, ahogy a Különleges metsző hangon káromkodik.

Tally egy pillanatig lengett, megállt estében, majd mindketten csúszni kezdtek.

Hallotta, ahogy a Különleges ujjaival és lábával igyekszik megtartani magát. Azonban bármilyen erős volt is, nem volt mibe belekapaszkodnia. Tally érezte, hogy le fog esni, de legalább a Különlegest is magával rántja.

Ekkor a férfi felhorkant és Tally érezte, ahogy hatalmas rántással megemelkedik. Visszarepült a tetőre és egy árnyék haladt el felette. Valami földet ért odalent. A Különleges ledobta saját magát, hogy őt megmentse!

Tally a gurulásból felguggolt, felállt, majd lábával kissé megemelte Croy deszkáját és becsukta. Ekkor zajt hallott a tető széle felől. Ellépett Croy deszkájától.

Megjelentek a Különleges ujjai, majd fellendült a teste is. Egy karcolás sem volt rajta.

– Jól van? – kérdezte Tally. – Hűha! Hogy maguk milyen erősek! Kösz, hogy megmentett!

A férfi hűvösen nézett rá.

– Csak vakard elő, amiért jöttünk. És igyekezz nem megölni magad!

– Rendben – fordult el Tally, s mindjárt sikerült fél lábbal beleakadnia egy zsindelybe, s újra meginognia. A Különleges egy másodperc alatt átkarolta. Ekkor már valódi düh érződött a hangjából.

– Ti csúfok olyan… inkompetensek vagytok!

– Hát, ha esetleg meg tudná…

De még mielőtt kimondta volna, érezte, ahogy megszűnik csuklóján a szorítás. Maga elé emelte a kezét és megmasszírozta a vállát. – Aú! Kösz.

– Ide hallgass! – mondta a férfi, s pengeéles hangja fülsértőbb volt, mint valaha. – Nem akarlak bántani, de…

– Ha muszáj, megteszi – mosolygott Tally. A férfi tökéletes helyen állt.

– Csak keresd meg, amit Dr. Cable akar! És ne merj hozzányúlni azokhoz a légdeszkákhoz!

– Ne aggódjon, nem szükséges – mondta Tally, és olyan hangosat csattintott, amilyet csak bírt.

Croy légdeszkája felugrott a levegőbe, és kirúgta a Különleges lábát. A férfi másodszor is legurult a tetőről, Tally pedig felugrott a deszkára.