SHAY

A háta mögött elhalkult a sziréna. Mintha egy örökkévalóságig zuhant volna, miközben a bámuló arcok egyre nagyobbak és nagyobbak lettek.

A föld süvítve közeledett, a pánikba esett tömeg félrehúzódott onnan, ahová be fog csapódni. Néhány pillanatig mintha hangtalan és csodálatos repülésről álmodott volna.

Aztán a valóság megrántotta a vállát és a combját, a dzseki hálós anyaga durván a húsába vágott. Tally tudta, hogy magasabb egy átlagos szépnél; a dzseki valószínűleg nem volt felkészülve ekkora súlyra.

Szaltózott egyet a levegőben, néhány rémítő pillanatra fejjel lefelé találta magát – olyan közel a földhöz, hogy még egy eldobott kupakot is észrevett a fűben. Azután már repült is újra felfelé, megtéve egy teljes kört, úgy, hogy a feje felett forgott az ég, majd ez megismétlődött, s egy másik helyen nyílt meg előtte a tömeg.

Tökéletesen működött. Elég erősen rugaszkodott el ahhoz, hogy egyre messzebb pattogjon a Garbó Palotától, le a domboldalon. Vitte a dzseki a sötét és biztonságos parkok felé.

Még kétszer megpördült, azután a dzseki letette a fűbe. Találomra rángatta a hevedereket, míg végül a ruhadarab sziszegve esett a földre.

Beletelt egy pillanatba, mire elmúlt a szédülése, és sikerült megkülönböztetnie a fentet a lenttől.

– Hát nem… csúf? – kérdezte valaki a tömeg széléről.

Két légi tűzoltóautó húzott el a feje felett, piros villogóval és fülsiketítő szirénázással. – Fantasztikus ötlet, Peris – motyogta. – Vaklárma.

Most aztán tényleg bajban lenne, ha elkapnák. Még soha nem is hallott róla, hogy valaki ekkora balhét csinált volna.

Futva indult a park felé.

○ ○ ○

Megnyugtató volt a fűzfák alatti sötétség.

Itt, félúton a folyó felé, alig ért el hozzá valami a város közepén folyó teljes tűzriadóból. Azt azonban látta, hogy a keresés folyik. A szokásosnál több légautó volt fent a levegőben, és mintha a folyó is szokatlanul fényesen ki lett volna világítva. De ez talán csak véletlen volt.

Bár valószínűleg nem.

Tally óvatosan haladt a fák között. Perisszel még sosem maradtak Újszéphelyen ilyen sokáig. A parkokban nagyobb volt a tömeg, főleg a sötétebb részeken. S most, amikor alábbhagyott a menekülés izgalma, Tally kezdett ráébredni, micsoda eszement ötlet volt ez.

Persze hogy Perisnek nem volt már meg a sebhelye. Amikor megvágták magukat és kezet fogtak, csak levélbontó kést használtak. Az orvosok sokkal élesebb és nagyobb szikét használnak a műtétekhez. Egészen a húsig eltávolították a bőrt, ami tökéletesen és pattanásmentesen nő vissza. Eltűnnek a balesetek, a helytelen étkezés és a gyermekbetegségek régi nyomai. Új élet kezdődhet, tiszta lappal.

Tally azonban elrontotta Peris új életét azzal, hogy megjelent, mint valami idegesítő picur, akire semmi szükség, s a csúfság rossz szájízét hagyta maga után, hogy arról már ne is beszéljünk, hogy nyakig besározta a fiút. Tally remélte, hogy Perisnek volt másik mellénye, amit átvehetett.

De legalább nem tűnt dühösnek. Azt mondta, újra barátok lesznek, amint ő is megszépül. De ahogy az arcába nézett… Talán ezért különítik el a csúfokat a szépektől. Rémes lehet csúnya arcot látni, amikor valakit állandóan szép emberek vesznek körül. Mi van, ha ma este mindent tönkretett, és Peris ezután mindig ilyennek fogja látni – bandzsának és kócosnak – még a műtét után is?

Egy légautó szállt el a feje felett, erre lebukott. Ma éjjel valószínűleg úgyis elkapják, és soha nem is csinálnak szépet belőle.

Megérdemli, amiért ekkora idióta.

Eszébe jutott Perisnek tett ígérete. Nem hagyhatta, hogy elkapják; széppé kell válnia Peris kedvéért.

Szeme sarkából villanó fényt vett észre. Leguggolt és kikukucskált a lelógó fűzfaágak között.

Egy biztonsági őr járta a parkot. Középszép nő volt, nem újszép. A tűz fényében egyértelműen látszottak a második műtét utáni csinos jellegzetességek: széles váll, erős állkapocs, keskeny orr és magas pofacsont. A nő éppen olyan megkérdőjelezhetetlenül, tekintélyparancsolóan nézett ki, mint Tally tanárai odaát Csúfszálláson.

Nyelt egy nagyot. Az újszépeknek saját őreik voltak. Egy középszép őr csak egyetlen okból lehetett itt Újszéphelyen: keresnek valakit, és komolyan meg is akarják találni.

A nő zseblámpájával egy padon ülő párra világított, csak a másodperc tört részéig zavarva őket, amíg ellenőrizte, hogy szépek-e. A párocska szétrebbent, és az őr kuncogva kért elnézést tőlük. Tally hallotta mély, magabiztos hangját, s látta, hogy az újszépek megnyugszanak. Biztosan minden rendben, ha ez a nő mondja.

Tally legszívesebben feladta volna magát, bízva az őr bölcs könyörületességében. Elég lenne elmagyaráznia, a nő megértené, és mindent rendbe hozna. A középszépek mindig tudják, mi a teendő.

Ő azonban megígérte Perisnek.

Visszahúzódott a sötétbe, s igyekezett elhessegetni a borzalmas érzést, hogy ő egy kém, egy betolakodó, amiért nem hajolt meg a nő tekintélye előtt. Olyan gyorsan haladt előre a bozótban, amennyire csak tudott.

A folyópart közelében hangot hallott maga előtt. Sötét alak rajzolódott ki a folyó fényeiben. Nem párocska, hanem csupán egy magányos figura a sötétben.

Biztosan egy őr, aki rá vár a bozótban.

Lélegezni sem mert. Megdermedt a mozdulat kellős közepén, négykézláb, ahogy volt, súlyával az egyik térdén és egyik sáros kezén. Az őr még nem vette őt észre. Ha Tally elég sokáig vár, talán továbbmegy.

Végtelen percekig várakozott meredten. Az alak meg sem moccant. Nyilván tudja, hogy Újszéphelyről kizárólag a sötét parkokon át lehet ki- és bejutni.

Tally karja remegni kezdett, izmai nem sokáig bírták a mozdulatlanságot. Ő azonban nem merte áthelyezni a testsúlyát a másik kezére. Egyetlen ágacska reccsenése is elárulná.

Addig tartotta magát, míg végül már minden izomrostja kegyelemért könyörgött. Az az őr talán csak optikai csalódás. Lehet, hogy csak képzelődik.

Tally pislogott, hátha eltűnik az alak.

Az azonban még mindig ott volt, tisztán kirajzolódva a folyó hullámzó fényei előtt.

Térde alatt megreccsent egy ágacska, fájó izmai végül elárulták. De az a figura még mindig nem mozdult. Pedig biztosan meghallotta…

Az őr nyilván rendes akart lenni vele, arra várt, hogy feladja magát. Engedte, hogy megadja magát. A tanárok csináltak néha ilyet a suliban. Hagyták, hogy felismerd, nincs menekvés, és végül mindent bevallasz.

Tally megköszörülte a torkát. Vékonyka, nevetséges hang volt.

– Sajnálom – mondta.

Az alak nagyot sóhajtott.

– Hú! Semmi baj. Biztos én is megijesztettelek.

A lány grimaszolva hajolt előre, mint akinek szintén fáj mindene a hosszú mozdulatlanságtól. A fény megvilágította az arcát.

Ő is csúf volt.

○ ○ ○

Shaynek hívták. Hosszú, sötét haját lófarokban viselte, és szemei túlságosan távol ültek egymástól. Az ajkai eléggé teltek, de teste még egy újszépnél is soványabb volt. Egyedül jött át Újszéphelyre, és már egy órája bujkált a folyóparton.

– Ilyet még nem pipáltam – suttogta. – Minden tele van őrökkel és légautókkal.

Tally megköszörülte a torkát.

– Azt hiszem, az én hibám.

Shay kétkedve nézett rá.

– Az meg hogy sikerült?

– Hát bent jártam a városban egy bulin.

– Betörtél egy buliba? Te hibbant vagy! – mondta Shay, majd suttogva folytatta. – Őrület, de fantasztikus. Hogyan jutottál be?

– Álarcot viseltem.

– Hűha! Szépet?

– Hát, inkább olyan disznószerűt. De az hosszú történet.

– Szóval egy disznó álarcot – pislogott Shay. – Oké. Hadd találjam ki! Lebuktál?

– Mi? Nem. Már majdnem elkaptak, ezért, fogalmazzunk úgy… tűzriadót csináltam.

– Jó trükk.

Tally elmosolyodott. Tényleg nagyon jó kis sztori, most, hogy van kinek elmesélnie.

– Csapdába estem a tetőn, ezért fogtam egy bungeedzsekit, és leugrottam. Félútig azzal pattogtam el.

– Ne már!

– Legalábbis az út egy részén.

– Marhajó – vigyorgott Shay, de aztán elkomorult az arca és rágni kezdte a körmét. Ez is olyan rossz szokás, ami a műtét után megszűnik. – Fogadok, azért voltál azon a bulin, hogy… találkozz valakivel.

Most Tallyn volt a csodálkozás sora.

– Hogy jöttél rá?

Shay sóhajtva vizsgálgatta tövig rágott körmeit.

– Nekem is vannak barátaim ideát. Úgy értem, volt barátaim. Néha kémkedek utánuk. – Felpillantott. – Tudod, mindig én voltam a legfiatalabb. És most…

– Totál egyedül vagy.

Shay bólintott.

– De nekem úgy hangzik, mintha te nem csak kémkedtél volna.

– Na ja. Köszöntem is neki.

– Azt a… ez őrület! A fiúd vagy valakid?

Tally a fejét rázta. Peris járt már más lányokkal, s ő mindig túltette magát rajta, s maga is próbálkozott más fiúkkal, de mindkettőjük életében mindig is kettőjük barátsága volt a legfontosabb. De ez már nyilvánvalóan megváltozott.

– Tudod, ha jártunk volna, nem hiszem, hogy képes lettem volna megtenni. Nem akartam volna, hogy lássa a ronda képemet. De mivel barátok vagyunk, azt gondoltam, talán…

– Aha. És hogy ment?

Tally egy pillanatra elgondolkodott, s a fodrozódó vizet nézte. Peris olyan szép volt és olyan felnőttes, és azt mondta, hogy újra barátok lesznek. Majd, ha már ő is szép…

– Lényegében pocsékul – mondta.

– Sejtettem.

– Kivéve a menekülést. Az elég nagy szám volt.

– Annak hangzik – Tally hallotta Shay hangján, hogy mosolyog. – Nagyon ügyes.

Egy pillanatra elhallgattak, amíg egy légautó elhúzott felettük.

– De azt tudod, hogy még nem menekültünk meg teljesen – mondta Shay. – Máskor szólj, mielőtt meghúzod a tűzjelzőt!

– Bocs, hogy csapdába estél.

Shay vigyorogva nézett rá.

– Nem azért. Csak úgy értettem, ha már futva kell menekülnöm, legalább élvezzem is.

Tally halkan kacarászott.

– Rendben. Legközelebb szólok.

– Köszi – Shay végigpillantott a folyón. – Úgy tűnik, szabad a pálya. Hol a deszkád?

– A micsodám?

Shay légdeszkát húzott elő a bokrok alól.

– Van deszkád, nem? Vagy mit csinálsz, átúszol?

– Nem, én… Hé, várj! Hogy tudsz átmenni deszkával a folyó fölött?

Minden, ami repült, fel volt szerelve ellenőrző műszerekkel.

– Szakállas trükk – nevetett Shay. – Azt hittem, ismered.

– Nem sokat deszkázom – vont vállat Tally.

– Hát, ez mindkettőnket átvisz.

– Várj, pszt!

Egy újabb légautó jelent meg a látóhatáron, majd alacsonyan, épp csak a hidak fölött végigrepült a folyó felett.

Miután a járőr elment, Tally tízig számolt magában, majd megszólalt:

– Szerintem nem túl jó ötlet deszkán menni vissza.

– Akkor hogy jöttél át?

– Gyere! – Tally guggolásból négykézlábra állt, és előremászott. Visszanézett.

– Tudod hozni?

– Persze. Nem nehéz. – Shay pattintott az ujjával, mire a légdeszka felemelkedett. – Gyakorlatilag nincs súlya, csak ha én akarom.

– Praktikus.

Shay mászni kezdett, a deszka meg úgy követte, mint a picurokat a léggömb, bár Tally madzagot nem látott rajta.

– És hová megyünk? – kérdezte Shay.

– Ismerek egy hidat.

– Be fog köpni bennünket.

– Ez nem. Régi haverom.