BÁTORSÁG

Aznap este egyedül vacsorázott.

Miután egész nap egyedül vágta a fát, már nem rémisztette az ebédlő faasztala. Erezete megnyugtatóan tömör volt, és könnyebb volt csomóit követni a pillantásával, mint gondolkodni.

Először tűnt fel neki az étel egyhangúsága. Megint kenyér és pörkölt. Néhány nappal korábban Shay elmagyarázta, hogy a benne levő húsdarabok nyúlból származnak. Nem szója alapú, mint a dehidratált BolSpag, hanem igazi állatból készül, ami a Füstös szélén álló túlzsúfolt ketrecek egyikében nőtt nagyra. A gondolat, hogy megölik, megnyúzzák és megfőzik a nyulat, illett a kedvéhez. A nap többi részéhez hasonlóan a vacsora íze is brutális és komoly volt.

Shayjel nem beszélt ebéd óta és fogalma sem volt, mit mondjon Croynak, így hát a nap hátralévő részében némán dolgozott. Mintha Dr. Cable medálja egyre súlyosabb lett volna, és olyan szorosan tekeredett a nyakára, ahogyan a kúszónövények, a cserjék és a gyökerek szorongatták a vasúti síneket. Az volt az érzése, mintha Füstösben mindenki látná, hogy a nyaklánc mi is valójában: árulásának szimbóluma.

Tally azon töprengett, vajon itt maradhat-e egyáltalán. Croy gyanakodott rá, és úgy tűnt, csupán idő kérdése, hogy ezt mindenki más is megtudja. Egész nap nem tudott kiverni a fejéből egy rettenetes gondolatot: talán valójában ide való, de mivel kémként jött ide, elvesztette az esélyt.

Most pedig David és Shay közé állt. Akarata ellenére megsebezte legjobb barátját. Mindent elpusztít.

A lenti síkságon elterülő orchideamezőkre gondolt és arra, hogy az a virág más növényeket megfojt, kizsigereli a földet, önző, megállíthatatlan. Tally Youngblood gyom. Ráadásul az orchideával ellentétben még csak nem is szép.

Épp amikor befejezte az evést, David ült le vele szemben.

– Helló!

– Szia – mosolyodott el kényszeredetten. Mindentől függetlenül megkönnyebbülés volt látnia Davidét. Az egyedül elfogyasztott vacsora a születésnapja utáni időre emlékeztette, amikor csúfként csapdába esett, pedig mindenki tudta róla, hogy szépnek kellene lennie. Füstösbe érkezése óta most érezte magát először csúfnak.

David az asztalon átnyúlva megfogta a kezét.

– Tally, sajnálom.

– Mit sajnálsz?

A fiú felfelé fordította Tally tenyerét. Ujjait újonnan szerzett hólyagok borították.

– Észrevettem, hogy miután Shayjel ebédeltél, levetted a kesztyűt. Nem volt nehéz kitalálni, hogy miért.

– Aha. Nem azért, mert nem tetszik. Egyszerűen csak nem tehettem.

– Hát persze. Tudom. Az egész az én hibám. – Körülnézett a zsúfolt teremben. – Kimehetnénk innen? Mondanom kell neked valamit.

Tally bólintott, miközben érezte a hideg medált a nyakában és eszébe jutott Shaynek tett ígérete.

– Oké. Nekem is lenne mit elmondanom.

Átsétáltak Füstösön, el a több lapátnyi földdel eloltott főzőtüzek mellett; a gyertyafényes vagy villanykörtével megvilágított ablakok és egy csapat fiatal csúf mellett, akik egy elszabadult csirkét kergettek. Felmásztak a hegygerincre, oda, ahonnan Tally először nézett le a településre. David végigvezette a hegyháton, egy kiálló, hűvös, lapos kőhöz, ahonnan le lehetett látni a fák között. Tally észrevette, hogy David mozgása most is, mint mindig, milyen kecses, mintha jól ismerné az ösvény minden centiméterét. Még a szépek sem képesek ennyire erőfeszítés nélkül parancsolni a testüknek, pedig azt úgy alakítják, hogy tökéletes legyen az egyensúlya és elegáns bármilyen öltözékben. Tally szándékosan elfordította a pillantását. Odalent a völgyben az orchideák sápadtan fénylettek a rosszindulatú holdsugárban.

David szólalt meg elsőként.

– Tudod, hogy te vagy az első szökevény, aki teljesen egyedül jött?

– Tényleg?

– Legtöbbször én kísérem ide őket – bólogatott David még mindig a fehér virágtengert bámulva.

Tally emlékezett arra, amikor Shay elment hozzá, mielőtt elhagyta a várost. Azt mondta, a titokzatos David viszi el őt Füstösbe. Akkor Tally még nem nagyon hitte el, hogy ez a személy egyáltalán létezik. Most, hogy ott ült mellette, David nagyon is valóságosnak tűnt. A fiú komolyabban vette a világot, mint bármely más csúf, akivel Tally valaha találkozott – sőt, komolyabban, mint az olyan középszépek, mint a szülei. Fura módon volt a pillantásában valami erőteljes, mint a kegyetlen szépeknek, csak az ő ridegségük nélkül.

– Régen anyám csinálta – mondta David. – De most már túl öreg hozzá.

Tally nyelt egyet. Az iskolában számtalanszor elmagyarázták, hogy azok a csúfok, akiken nem végzik el a műtétet, egy idő után elpuhulnak.

– Nagyon sajnálom. Egyébként hány éves?

David elnevette magát.

– Egészen jó karban van, de a csúfok könnyebben megbíznak olyasvalakiben, aki velük egyidős, mint én.

– Hát persze – emlékezett vissza első itt töltött napjára, amikor a Főnökkel találkozott. Elég volt hozzá két hét, s már egészen megszokta a különböző arcokat, melyeken látszott az idő múlása.

– Néha sikerült idejutnia néhány csúfnak egyedül, kódolt utasítást követve, ahogyan ezt te is tetted. De mindig legalább hárman, négyen voltak a csapatban. Soha senki nem jött még egyedül.

– Biztosan azt hiszed, elment az eszem.

– Szó sincs róla – fogta meg David a kezét. – Szerintem irtóra bátor voltál.

– Igazán nem is volt olyan rossz út – vont vállat Tally.

– Nem az utazáshoz kell a bátorság, Tally. Tettem én már meg sokkal hosszabb utakat is egyedül. Bátorság ahhoz kell, hogy elhagyd az otthonodat. – Ujjával végigsimított Tally sajgó tenyerének egy vonalán. – El nem tudnám képzelni, hogy elhagyjam Füstöst, elhagyjak mindent, amit valaha ismertem, tudva, hogy valószínűleg sosem térek vissza.

Tally nagyot nyelt. Nem volt könnyű. Persze neki valójában nem volt más választása.

– De te egyes-egyedül elhagytad a várost, az egyetlen helyet, ahol valaha éltél – folytatta David. – Még csak nem is találkoztál soha egyetlen füstössel sem, aki első kézből meggyőzhetett volna arról, hogy ez a hely valóságos. Bizalmi alapon tetted, csak azért, mert egy barátod megkért rá. Azt hiszem, ezért érzem úgy, hogy megbízhatok benned.

Tally lenézett a gazra, és David minden szavától egyre rosszabbul érezte magát. Bárcsak tudná a fiú, hogy ő valóban miért is van itt!

– Amikor Shay elmondta, hogy jössz, nagyon megharagudtam rá.

– Azért, mert elárulhattam volna Füstöst?

– Részben. Másrészt viszont azért, mert komolyan veszélyes egy városi tizenhat évesnek egyedül megtennie sok száz mérföldnyi távolságot. De legfőként azért, mert úgy gondoltam, felesleges rizikó volt megadni a kódolt útvonalat, hiszen valószínűleg még a kollégium ablakán sem fogsz kijutni.

David felnézett Tallyre, és finoman megszorította a kezét.

– Teljesen elképedtem, amikor megláttalak, ahogy futsz lefelé azon a domboldalon.

– Elég szerencsétlen látvány voltam aznap – mosolyodott el Tally.

– Az arcod csupa karcolás volt, a hajad és a ruhád kormos a tűztől, de fülig ért a szád, úgy mosolyogtál.

David arca mintha sugárzott volna a halvány holdfényben.

Tally lehunyta a szemét és a fejét rázta. Marha jó. Még a végén kitüntetik a hősiességért, amikor pedig ki kellene hogy tiltsák Füstösből árulásért.

– De most nem látszol valami boldognak – tette hozzá David halkan.

– Nem mindenki örül olyan marhára annak, hogy itt vagyok.

– Na ja. Croy beszámolt nekem a nagy felfedezéséről – nevetett David.

– Tényleg? – kérdezte Tally tágra nyílt szemmel.

– Ügyet se vess rá! Érkezésed pillanatától gyanús voltál neki, amiért egyedül jöttél. Úgy gondolta, biztosan kaptál segítséget útközben. Mármint segítséget a városból. De megmondtam neki, hogy elment az esze.

– Köszi.

David vállat vont.

– Olyan boldogok voltatok Shayjel, amikor megláttátok egymást. Láttam rajtad, hogy tényleg hiányzott neked.

– Aha. Aggódtam miatta.

– Még szép. És elég bátor voltál, hogy magad gyere utána egyedül, még akkor is, ha ezért ott kellett hagynod mindent, amit valaha ismertél. Ugye nem azért jöttél, mert tényleg Füstösben akarsz élni?

– Hát… hogy érted ezt?

– Azért jöttél, hogy meglásd, Shay jól van-e.

Tally mélyen David szemébe nézett. Még akkor is jó volt a szavaiban sütkérezni, ha a fiú teljes tévedésben volt vele kapcsolatban. Egész nap nyomasztotta a gyanú és a kétségek, de David arca ragyogott attól, amit Tally tett. Tallyben pedig jóleső meleg áradt szét, ami elsöpörte a hegyháton fújó metsző, hideg szelet.

Megremegett, amikor ráébredt, mi is ez az érzés. Ugyanaz a forróság volt, amit akkor érzett, amikor Perisszel beszélt a műtéte után, vagy amikor a tanárok elismerően néztek rá. Csúfok miatt még sosem támadt ilyen érzése. Óriási, tökéletes formájú szemek nélkül nem válthatott ki ilyen érzelmeket az arcuk. Azonban a holdfény és a környezet, vagy talán csak kimondott szavai széppé tették Davidét. Épp csak egy pillanatra.

De a varázslat hazugságokon alapult. Tally nem érdemelte meg, hogy David így nézzen rá.

A lány újra az óceánnyi gaz felé fordult.

– Fogadni mernék, hogy Shay megbánta, hogy beszélt nekem Füstösről.

– Most talán bánja. Talán egy ideig bánni is fogja – mondta David. – De nem örökké.

– De ti ketten…

– Mi ketten – sóhajtott David. – Tudod, Shay elég sűrűn változtatgatja a véleményét.

– Ezt hogy érted?

– Először még tavasszal akart eljönni Füstösbe. Amikor Croy meg a többiek.

– Mesélte. Betojt, mi?

David bólintott.

– Mindig is sejtettem, hogy inába fog szállni a bátorsága. Csak azért akart megszökni, mert a barátai is megszöktek. Ha a városban marad, teljesen egyedül lesz.

Tally a Peris műtétje utáni magányos napjaira gondolt.

– Aha. Ismerem az érzést.

– De aznap éjjel oda sem dugta a képét. Előfordul az ilyesmi. Nagyon meglepődtem, amikor néhány héttel később a romok közt láttam, és hirtelen biztos lett benne, hogy örökre el akarja hagyni a várost. Már akkor is arról beszélt, hogy hoz magával egy barátot, pedig neked még egy szóval sem említette. – David a fejét csóválta. – Majdnem azt mondtam neki, hogy felejtse el az egészet, maradjon a városban, és legyen szép.

Tally nagyot sóhajtott. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha David tényleg ezt teszi! Mostanra már szép lenne, és ebben a szent pillanatban fent állna egy bulitorony tetején Perisszel meg Shayjel és egy csomó új barátjával. Az elképzelés azonban nem töltötte el a szokásos izgalommal; unalmas volt, mint egy agyonhallgatott zeneszám.

David megszorította a kezét.

– Örülök, hogy nem tettem.

– Én is – mondatta valami Tallyvel. Ő maga is meglepődött saját szavain, mert valahogy igaznak érezte őket. Közelről megnézte Davidét, s az érzés még mindig nem múlt el. Látta, hogy túl magas a homloka, hogy egy apró seb fehér vonást vágott a szemöldökébe. A mosolya pedig eléggé ferde. Mégis, mintha Tally fejében valami megváltozott volna. Valami, amitől számára szép lett a fiú arca. Testének melege elhárította az őszi hideget, és Tally közelebb húzódott hozzá.

– Shay nagyon igyekezett jóvátenni azt, hogy először berezelt, meg azt is, hogy üzenetet hagyott neked, pedig megígérte, hogy nem fog – mondta David. – Most meg úgy döntött, Füstös a világon a legjobb hely. És hogy én vagyok a világon a legjobb ember, amiért elhoztam ide.

– Tényleg kedvel téged, David.

– Én is komolyan kedvelem. Egyszerűen csak nem…

– Mi nem?

– Nem komoly. Nem olyan, mint te.

Tally elfordult. Forgott vele a világ. Tudta, hogy vagy betartja a szavát és most elmond mindent, vagy soha nem fogja. Ujjai a medálra tévedtek.

– David…!

– Igen, észrevettem a nyakláncot. A mosolyod után ez volt a második dolog, ami feltűnt nekem.

– Tudod, ezt valakitől kaptam.

Rájöttem.

– És… beszéltem az illetőnek Füstösről.

– Erre is rájöttem – bólintott David.

– Nem haragszol rám?

David vállat vont.

– Nem ígértél nekem semmit. Még csak nem is ismertük egymást.

– De akkor is…

David Tally szemébe bámult. Arca újra sugárzott. Tally elfordította a tekintetét, s igyekezett a fehér gaz tengerébe fojtani rejtélyes érzéseit.

David halkan felsóhajtott.

– Sok mindent hagytál ott, amikor eljöttél ide: a szüléidét, a városodat, az egész életedet. És kezded megkedvelni Füstöst. Látom rajtad. Úgy megérted, amit itt csinálunk, ahogyan csak kevesen a szökevények közül.

– Jól érzem itt magam. De lehet, hogy… nem maradok.

– Tudom – mosolyodott el David. – Ide hallgass! Nem sürgetlek. Talán eljön, akitől azt a szívet kaptad, talán nem. Talán visszamész. De addig is megtennél nekem valamit?

– Hát persze. Mármint mit?

David felállt, és a kezét nyújtotta felé.

– Szeretném, ha megismerkednél a szüleimmel.